Mi akaszthatta ki az OLAF-ot az észak-balatoni hulladékgazdálkodási projektekben?

November 22-én adta ki elmarasztaló jelentését az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) egy magyarországi regionális hulladékkezelési projekt uniós támogatásaival kapcsolatban. Az OLAF sem a pályázatokat, sem a projektgazdát nem nevesítette és érdeklődésünkre sem árulta el. Ugyanakkor a közleményükben leírt részletek és korábbi ismereteink alapján arra következtettünk, hogy az észak-balatoni hulladékgazdálkodási projekteket vizsgálta és találta szabályellenesnek a hivatal. Kérdésünkre az észak-balatoni rendszert működtető szervezet megerősítette, hogy valóban most vizsgálta őket az OLAF, ugyanakkor a közleményben leírtak jogosságát tagadják. Arra a kérdésünkre, hogy honnan teremtenék elő a több mint 4 milliárd forintot, ha tényleg vissza kell majd fizetni az Uniónak, nem kaptunk választ.

Összeszedtük, mi minden történt az észak-balatoni projektekben, ami az OLAF rosszallását kiválthatta. Közgép, tüzek, bűz, perek, technológiai hibák, Mészáros és Mészáros – bár más hulladékgazdálkodási nagyprojektekben is kimutathatóak hasonló jelenségek, talán nem túlzás az észak-balatoni esetet állatorvosi lónak nevezni.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A negyven felettiek biztosan jól emlékeznek az első pillanatra, amikor a rendszerváltás után külföldön járva rácsodálkoztak a különböző színű szelektív szemétgyűjtő konténerekre. Magyarországon ekkortájt kezdtünk ráeszmélni, hogy a hulladékgazdálkodásnak léteznek hatékonyabb módjai is annál, minthogy az összes szemetünket ömlesztve kiöntjük egy nagy mezőre, aztán lesz vele, ami lesz. Évszázadok alatt majd csak elbomlik a tejes zacskó meg a konzervdoboz is… (Igaz, az üvegvisszaváltás és -újrahasznosítás viszont akkoriban is működött, sőt, tulajdonképpen jobban, mint most.)

Az európai uniós csatlakozáshoz közeledve viszont egyre inkább elvárás volt, hogy közelítsünk a fejlettebb módszerekhez, az Unióba belépve pedig ez már kötelező is volt. A cél az, hogy a szimpla lerakás helyett a hasznosítható hulladékokat elkülönítsük, és minél nagyobb arányban hasznosítsuk, vagyis a szelektíven gyűjtött papírt, műanyagot, fémet, üveget el kell juttatni az újrahasznosítást végző szervezetekhez, az égethető hulladékoknak hulladékégetőkbe vagy erőművekbe kell kerülniük, a zöld és konyhai hulladékokat pedig komposztálni kell.

A tagállamok számszerű célokat is meghatároztak maguknak, ilyen például, hogy 2030-ra a településeken keletkező szemét tömegének 60%-át újra kell hasznosítani.

Az EU az ilyen korszerű hulladékkezelési rendszerek kialakítását rengeteg forrással támogatta az elmúlt 15 évben Magyarországon is. Ezeken a pályázatokon a fent leírt célokra az Észak-Balatoni Térség Regionális Települési Szilárdhulladék-kezelési Önkormányzati Társulás is sok támogatást kapott. Az OLAF most lényegében azt kifogásolta, hogy a vállalt célok nem valósultak meg a kellő mértékben a támogatott projektekben.

Gyenge kezdés után…

Az OLAF által vizsgált első pályázatot (2002/HU/16/P/PE/017) még az EU-tagság előtt, 2003-ban nyerte el az Észak-Balatoni Társulás elődje az ún. előcsatlakozási alapokból. Az Észak-Balatoni Társulást kicsivel később, 2005-ben hozták létre a térség hulladékkezelési rendszerének kialakítására és működtetésére. Feladata, hogy Ajka, Balatonfüred, Pápa, Tapolca és Veszprém környékén összegyűjtse a háztartási hulladékot, gondoskodjon a megfelelő kezeléséről, kialakítsa és fenntartsa az ehhez szükséges infrastruktúrát. Lényegében erre nyerték meg a 25,91 millió eurós támogatást is 2003-ban. Megítélésekor az összeg 3,24 milliárd forintot ért, ez az idő előrehaladtával természetesen számottevően növekedett.

A projekt legfontosabb eleme a regionális hulladékkezelő telep felépítése volt Királyszentistvánon, amely a térség 158 településének a hulladékát fogadja azóta is. Ezenkívül a projekt részét képezte még 400 szelektívhulladékgyűjtő-sziget felállítása, egy komposztáló telep létesítése Balatonfüreden, egy építési törmelékek feldolgozására alkalmas mobil aprítógép beszerzése Veszprémben, illetve átrakó és válogató állomások kialakítása Veszprém, Ajka és Tapolca területén.

Nem volt egyszerű azonban már az indulás sem, ugyanis a Királyszentistvánon kiszemelt helyszín a megyei rendezési terv besorolása szerint olyan vízgazdálkodási, illetve mezőgazdasági terület volt, ahol nem volt szabad hulladéklerakót építeni. Ezért a királyszentistváni önkormányzat kezdeményezte a szabályozási terv megváltoztatását, amit az illetékes hatóságok el is fogadtak, de a döntést helyi környezetvédelmi szervezetek megfellebbezték. Első fokon sikerrel is jártak, másodfokon viszont már nem.

A környezethasználati engedély megszerzése sem volt sima ügy, mert egyrészt a környezetvédelmi felügyelőség nem volt meggyőződve arról, hogy nem kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi területen valósulna-e meg a beruházás (a vonatkozó jogszabály Királyszentistvánt a mai napig ilyen területként tünteti fel). Másrészt az utóbb kiadott engedély ellen a helyi környezetvédők pert indítottak, végül azonban ezt is elvesztették.

Az engedélyezési eljárásokkal és a jogvitákkal évek mentek el, így csak 2008-ban lehetett érdemben elkezdeni a projektet és kiírni a közbeszerzési eljárást az építési munkákra. A nyílt tendert az akkor még csak a szárnyait bontogató Közgép, a STRABAG MML Kft. és a RESONATOR Kft. közös konzorciuma nyerte meg.

… erőteljes visszaesés

Rögtön az építkezés elején azonban világossá vált, hogy az elvileg a Nitrokémiától szennyezés-mentesítetten megvásárolt királyszentistváni terület a valóságban nem az (vagy nem úgy, és nem annyira, mint ahogyan azt hitték). Emiatt nem lehetett az ott kiásott szennyezett földet és az összegyűlt pangó vizet máshova elszállítani, illetve elvezetni. Végül elvileg megegyeztek a Nitrokémiával, hogy az átveszi a kiásott 10-12 ezer köbméter szennyezett földtömeget, de hogy ez végül valóban megtörtént-e, az nem egyértelmű a fellelt információkból.

Ezzel megint hónapok mentek el, ráadásul közben egy védett madárfaj párja is a területre fészkelt, így meg kellett várni azt is, amíg a fiókák kirepültek. A Balatonfüredre tervezett komposztálótelep ellen is merényletet követett el a természet, ugyanis időközben védett növények települtek a helyszínre, így újra kellett tervezni és arrébb helyezni a telepet.

Gulipán. Fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 250.000 Ft. Fotó: Pixabay.com

Többszöri projekthosszabbítás után végül megépült minden, és 2011. április 30-án letelt a három hónapos próbaüzem, amit a közgépes konzorcium vállalt. A hivatalos átadás-átvételt május 12-ére tervezték, május 10-én azonban máig ismeretlen okokból felgyulladt és leégett a vadiújan megépített biológiai-mechanikai kezelőcsarnok Királyszentistvánon. A később elkészült kárfelmérés szerint 350 millió forint kár keletkezett.

Végül peren kívüli megállapodás született az ügyben, azzal, hogy a Közgép által vezetett konzorcium 200 millió forintot fizetett az Észak-Balatoni Társulásnak a károk helyreállítására. Hogy miért pont ennyit, s hogy ki volt a felelős a tűzért és milyen körülmények között gyulladt ki, azt homály fedi. Mindenesetre nagyjából két év volt, mire – már jóval az eredeti projekthatáridőn túl – újra tudták építeni a leégett épületet.

Ez azért fontos, mert éppen az egyik leglényegesebb elem esett így ki a projektből: az a helyiség, ahol a szerves hulladékot válogatták és kezelték volna. Így nem valósulhatott meg a projektben a hulladékok elkülönítése, ami a jelek szerint az OLAF egyik alapvető kifogása is.

Ami elromolhat, az el is romlik

Még nem zárult le az előző pályázati projekt, amikor 2011-ben 2,65 milliárd forintot nyert az Észak-Balatoni Társulás a Környezet- és Energia Operatív Programból (a palyazat.gov.hu oldalon lekereshető). Ez a második projekt, amit az OLAF vizsgált (KEOP-1.1.1/B/10-2011-0002). Ebből a támogatásból tervezték a szelektív házhoz menő hulladékgyűjtés és további gyűjtőszigetek kialakítását, azaz kismillió konténer, gyűjtőedény, háztartási komposztkeret és jármű beszerzését.

Emellett meg akarták oldani, hogy a mechanikai-biológiai kezelőcsarnokban elkülönítve tudják kezelni a magas fűtőértékű hulladékot is annak érdekében, hogy az ne a lerakóra, hanem erőművekben tüzelőanyagként hasznosításra kerüljön.

Mivel azonban a csarnok a pályázat beadása és a projekt indulása között, ugye, leégett, először újjá kellett építeni. Ez csak 2013. májusban sikerült, a szóban forgó KEOP-projektet pedig elvileg 2013. év közben le kellett zárni, vagyis a kezelőcsarnok szinte alig üzemelt a projekt során. Így a hulladék döntő részben a lerakóra került, ami ellentétes az eredeti pályázati tervekkel, és persze az EU hulladékpolitikájával is.

Addigra egyébként bevezették a hulladéklerakási járulékot Magyarországon, amit a lerakott, azaz nem újrahasznosított vagy komposztált hulladék után kell fizetni. Ezért az észak-balatoniaknak is közel 155 millió forint lerakási járulékot kellett megfizetniük 2013-ban (ÉBH Kft, 2013. évi kiegészítő melléklet). A mechanikai-biológiai kezelőcsarnok üzembe helyezése után egy-két évig nagyjából rendeltetésszerűen működött a királyszentistváni telep: az odahordott hulladékot aprították, válogatták, külön kezelték, így kevés hulladék került a lerakóra és minimális járulékfizetésre voltak kötelezettek (ÉBH Kft, 2014. és 2015. évi kiegészítő melléklet).

A szétválogatott hulladék kb. 60%-a biológiailag lebomló hulladék, 5%-a anyagában hasznosítható hulladék (pl. fém, vas), 25%-a magas fűtőértékű frakció (ilyenek pl. fa alapú tárgyak, de a papír és a műanyag is, ezeknél ugyanakkor az égetés helyett az lenne a cél, hogy anyagukban hasznosítsák őket újra).

Eközben újabb pályázatot nyújtottak be és meg is nyertek még 2,1 milliárd forint támogatást (KEOP-1.1.1/C/13-2013-0010). Az előző projekthez hasonlóan további új eszközökkel akarták továbbfejleszteni az észak-balatoni hulladékgazdálkodási rendszert, azaz ismét számtalan konténer, gyűjtőedény, jármű, gép, vontató, pótkocsi stb. beszerzésére kérték a támogatást. Ezek meg is valósultak, 2015-ben lezárult ez a projekt is, kezdődtek viszont a problémák.

Ugyanis Királyszentistvánon a biológiai kezelőcsarnokban tárolt, kezelt és érlelt, magyarul: rohadó biológiai hulladék egyrészt évekig időről-időre átható bűzzel árasztotta el a környéket, másrészt olykor be is gyulladt. Ahogy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, a bűz oka részben a hulladéklerakó szerencsétlen fekvése illetve a biológiai hulladék nem megfelelő kezelése volt. Ez semmiképpen nem tekinthető sem normál, sem pedig kívánatos üzletmenetnek. Az OLAF mind a lakosok életét megkeserítő bűzt, mind pedig a légszennyezést okozó tűzeseményeket is kiemelte mostani közleményében.

Milliárdok folynak el a rendszeresen kigyulladó szeméttelepet üzemeltető önkormányzati cégből | atlatszo.hu

Milliárdok folynak el a rendszeresen kigyulladó szeméttelepet üzemeltető önkormányzati cégből

Tetézte a problémákat, hogy több évben is meghibásodtak és leálltak a gépek a kezelőcsarnokban, így akadozott a válogatás, a mechanikai kezelés is. Emellett az is gondot okozott, hogy hiába válogatták és kezelték külön a magas fűtőértékű frakciót, számos évben nem szállította el a tulajdonosa, a 2016-ban létrehozott Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (ld. az ÉBH Kft. éves beszámolóit és kiegészítő mellékleteit). Így az ott maradt a telepen és végül a lerakóra került. Illetve a 2019-es tűzesetnél még bebálázva óriási tűzzel leégett.

Tűz Királyszentistvánon. Fotó: Katasztrófavédelem, Csondor Henrietta

Mindez szintén nem felel meg a korábbi pályázati célkitűzéseknek, ahogy az sem, hogy a bűz miatti lakossági felháborodás hatására 2018-tól a biológiai hulladékot nem kezelték Királyszentistvánon, hanem másik hulladéklerakóra szállították át. 2021-től újra Királyszentistvánra vitték a biológiai hulladékot is, ez megmutatkozott a lerakási járulék növekedésében is: az előző évekre jellemző 25-28 millió forintról 83 milliárd forint fölé emelkedett (ld. az ÉBH Kft. éves beszámolóit és kiegészítő mellékleteit).

Ezeket a problémákat – de legalábbis a tüneteket – is orvosolni akarták az újabb, még jelenleg is futó pályázati projektjükben (KEHOP-3.2.1-15-2017-00014) kapott 3,32 milliárd forintos támogatásból. Például a tűzesetek megelőzése érdekében hőkamerás rendszer kiépítését, valamint a bűzhatás meg a költségek csökkentése érdekében csurgalékvíz tisztító kapacitás kiépítését is tervezték.

Csurgalékvíznek a vegyes hulladékból kifolyó levet hívják, ami főleg a rothadás során keletkezik, de keveredhet a csapadékkal is. Ez tulajdonképpen szennyvíznek számít, így nem lehet csak úgy akárhova elvezetni (pl. a természetbe), hanem kezelni kell, és ez költségekkel jár.

Királyszentistvánon ez 2018-ig nem így történt, hanem ezzel locsolták a lerakót (ld. pl. ÉBH Kft. 2018. évi kiegészítő melléklete), ami a jogszabály szerint ugyan legális, de minden bizonnyal szintén hozzájárult a bűzhatáshoz. Emellett tervezték még a projektben tároló, illetve átrakodóterek kialakítását, bővítését a tapolcai és pápai válogatóüzemekben és a balatonfüredi komposztáló telepen; a veszprémi kézi válogató gépesítését és további munkagépek (rakodók, mérleg, zöldhulladék-kezelő gép stb.), valamint gyűjtőjárművek és további edények, konténerek beszerzését, mert abból a jelek szerint soha nem elég.

A kivitelezésre irányuló nyílt közbeszerzési eljárást a Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (azóta már zrt.), Mészáros Lőrinc egyik cége nyerte meg. A vállalkozási szerződést 2020 januárjában írták alá az Ajka, Zirc, Tapolca, Pápa, Balatonfüred és Veszprém telephelyeken elvégzendő feladatokra, nettó 2,75 milliárd forint értékben. A munkák 2022 áprilisában elkészültek, megtörtént az átadás-átvétel.

Ugyanakkor a királyszentistváni hulladékkezelő fejlesztése nem volt része ennek a szerződésnek, az elérhető információk szerint ennek előkészítése még folyamatban van, illetve az Építési és Beruházási Minisztérium döntésétől függ: a Magyarország szomszédságában zajló háború idején a rezsicsökkentés megvédése és a honvédelmi célok teljesítése érdekében szükséges költségvetési intézkedésekről szóló 1281/2022. (VI. 4.) Korm. határozat értelmében még átvilágítás alatt áll ez a beruházás is. A projekt hivatalosan 2023 októberében zárul. Ez volt a negyedik projekt, amelyet az OLAF vizsgált.

Mészáros Lőrinc cége Zalában és Vasban építhet hulladékfeldolgozókat 4 milliárd forintért | atlatszo.hu

Összegyűjtöttük a leglátványosabban dráguló állami építkezéseket az elmúlt évekből: ehhez hivatalos közléseket, és a közbeszerzési értesítőben található szerződéseket használtunk fel. Munkánkat hátráltatta, hogy néhány beruházás ára szinte folyamatosan emelkedik, újabb és újabb fejlesztések drágulását jelentették be, miközben számoltunk. Végül 42 beruházásnál álltunk meg, amelyek összesen nettó 570 milliárd forinttal drágultak az előzetesen becsült árhoz képest.

Ki mit tud?

Kerestük az állami tulajdonú Nemzeti Fejlesztési Programirodát, amely a 2014-2020-as uniós programozási időszakban konzorciumvezető volt számtalan hulladékkezeléssel kapcsolatos projektben, így ebben is. Azaz ők voltak a fő pályázók, ők kapták a pénzt és ezt osztották aztán tovább az érintett hulladékkezelési társaságnak. Érdeklődésünkre azt közölték, hogy „az OLAF 2022.11.04-én kelt „Értesítés vizsgálat lezárásról” tárgyú levelében tájékoztatta az NFP Nonprofit Kft-t, hogy a vizsgálatot az NFP Nonprofit Kft. által érintett KEHOP-3.2.1-2017-0014 projekt vonatkozásában ajánlás nélkül zárta le.” Úgyhogy kizárásos alapon az OLAF által tett észrevételek a másik három projektre vonatkoznak.

Az Észak-Balatoni Regionális Társulás érdeklődésünkre megnevezte a vizsgált négy projekt azonosítóját és elmondta, hogy az OLAF jelentés kiadását követő napon kapták kézhez a hivatalos értesítést a vizsgálat lezárultáról, ugyanakkor vitatják a közlemény megállapításait: „ a projektek megvalósítását és annak szabályszerűségét az arra jogosult szervezetek leellenőrizték és kifogást nem jeleztek. (…) A vizsgálat zárójelentését az OLAF nem küldte meg sem a Társulás sem az Üzemeltető részére, de azon megállapításait és következtetéseit, amikre alapozva az OLAF az ajánlását megfogalmazta, vitatjuk, így az OLAF Bizottság felé tett ajánlását teljes mértékben megalapozatlannak tartjuk.”

A Legfőbb Ügyészség kérdésünkre elmondta, hogy „az OLAF a vizsgálata eredményeként – többek között – igazgatási, pénzügyi vagy igazságügyi ajánlást tehet. Igazságügyi ajánlással akkor él a hivatal, ha a vizsgálat megállapításai alapján bűncselekményre merülhet fel adat. (…) A kérdezett ügyben ugyanakkor információink szerint az OLAF a vizsgálat lezárását követően nem bocsátott ki igazságügyi ajánlást”. Azaz nagy valószínűséggel bűncselekményre nem derült fény.

Megemlítendő, hogy az elmúlt évtizedben a hulladékgazdálkodóknak és szolgáltatóknak nehezített pályán kellett helyt állniuk Magyarországon: a rezsicsökkentés, majd a nemzeti kukaholding színre lépése nem csak folyton változó szabályozási környezetet, hanem jelentős finanszírozási gondokat is okozott a szereplőknek – és okoz a mai napig. Ez biztosan nem segített az észak-balatoni projektnek sem, ugyanakkor önmagában nem magyarázza a bemutatott súlyos problémák bekövetkeztét. Mindazonáltal valószínűleg nem ez az egyetlen uniós nagyprojekt, amiben az OLAF szabálytalanságokat találhatna.

Fülöp Orsolya

Adatvizualizáció: Szabó Krisztián. Címlapkép: Tűzoltók dolgoznak a királyszentistváni hulladéklerakóban keletkezett tűz oltásán 2019. augusztus 10-én. MTI/Mátyus Tamás