Rákérdeztünk az agyvelős puccparti árára, rögtön eltüntette a netről a promóvideót Demeter Szilárd kultúrügynöksége

November elején tartották a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében található Károlyi étteremben Farkas Wellmann Endre Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz című új kötetének bemutatóját. A Térey-ösztöndíjas költő verseskötetét az állami tulajdonú Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. adta ki az Előretolt Helyőrség Íróakadémia programjában, a puccos könyvbemutatóról pedig a Petőfi Kulturális Ügynökség Youtube-csatornájára került fel egy videó, ami eltűnt, amikor a Demeter Szilárd irányítása alatt álló szövevényes állami kultúrhálózat tagjainál elkezdtünk kérdezősködni a rendezvény költségeiről.

Nemrég összeszedtük, hogy az elmúlt években, hónapokban hány irodalmi folyóiratot gründölt a Demeter Szilárd hatáskörébe tartozó kultúrtéesz, és hogyan gyarapodott az ingatlanbirodalma. Elmondtuk, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója (aki egyben az októberben bejegyzett Magyar Kultúra Alapítvány kuratóriumának elnöke) alá tartozik a 1749.hu; az Előretolt Helyőrség; az igyic.hu; a kultura.hu, a Magyar Kultúra és az amerikai piac meghódításának vágyával elindított The Continental Literary Magazine. Most azt néztük meg, hogyan promotálja az általa vezetett Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) a magyar irodalmat.

November eleji cikkünk után nagyot ment a magyar sajtóban a PIM főigazgatója. Elhíresült interjújában november 8-án Demeter azt mondta a Telexnek, hogy:

• „ha rajtam múlna, a magyar irodalom nyolcvan százalékát valószínűleg kukáznám”;
• „az a bajom Parti-Nagy Lajossal, hogy az utóbbi években az ő tehetségéhez, irodalmi nagyságához képest szarokat ad ki”;
• „személyes élmény alapján gyűlölöm a színházat mint olyat”.

A magyar irodalmi élet aktív szereplői közül sokan a felháborodás, a megvetés, a düh és a dac hangján reagáltak a főigazgató-miniszteri biztos szavaira. Olyan is volt, aki szereptévesztésnek látta, hogy egy ilyen „kiemelt megbízású állami tisztviselő” a magánvéleményével terheli a nyilvánosságot.

A szerzői jogdíj nem „apanázs”

Márpedig terhelte rendesen. De legnagyobb tévedését a november 9-én az Origón közzétett „vitairatában” követte el Demeter. Itt az adófizetők önjelölt szószólójaként kijelentette, hogy „Parti Nagy Lajos a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagja. Életműve okán kap jelentős havi apanázst. A magyar adófizetőknek eddig közel 90 millió forintjába került az, hogy Parti Nagy Lajos eddigi irodalmi munkásságát jelentős magyar szerzőként másolásvédetten közzétesszük. 90 millió forint sok pénz.”

Ezt a megközelítést (és különösen a szóhasználatot) Spiró György tette helyre a Jelen hasábjain, amikor kifejtette, hogy „1998-tól 2007-ig a DIA évente kötött szerzői jogi, nem kizárólagos felhasználási szerződést a tagok műveinek digitális közreadására. (…) 2008 január elsejétől életfogytig tartó felhasználási szerződés lépett érvénybe a Digitális Akadémia tagjai és a DIA szerkesztőségének helyet adó Petőfi Irodalmi Múzeum között. A szerzői jogdíjat nem lehet sem ösztöndíjnak, sem apanázsnak, sem állami támogatásnak nevezni, annak a neve szerzői jogdíj…”.

Demeter Szilárd kínosan téved, amikor „apanázsnak” nevezi a szerzői jogdíjat, és ezzel Parti Nagy Lajos kenyéradó gazdájának hiszi magát.

Az „apanázs” ugyanis nemzetközi szó az ad (‘hozzá, neki’) és a panis (‘kenyér’) elemekből.  A szerzői jogdíj viszont teljesen más. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) szerint: „A szerzői művek felhasználásának ellenértékét jelentő jogdíjak ellentételezik a szerzői, alkotói ráfordításokat. A szerzői alkotások jogi oltalma a hazai kulturális ipar működésének és fejlődésének elemi feltétele, ezáltal munkahelyek, vállalkozások, befektetések védelmét is jelenti.”

Felfoghatatlan, hogy a PIM főigazgatója és a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa, illetve a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztosa ezt hogyhogy nem tudja.

Mire Demeter november 10-i, a Mandinerben közölt „vitairatára” sor került volna (ahol azt írja, hogy „szerkesztői kérdésre gyorsan el is határolódnék magamtól”), a közvéleményt már nem érdekelte az a színes-szagos médiaszemélyiség, ami sajtómegnyilvánulásaiban kibontakozik.

Fröccsöntött fétis nyers agyvelővel – „könyvinnovációs projekt” Demeter-módra

Mi viszont továbbra is követjük Demeterék tevékenységét. Éppen ezért szerettük volna megtudni Farkas Wellmann Endre Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz című új kötetének bemutatójával „kapcsolatos kiadások listáját, amely tartalmazza a kiadások célját/tárgyát, összegét, valamint a szerződéses partnerek nevét”.

A kötetbemutatót 2021. november 12-én tartották a PIM épületében található Károlyi étteremben, és a Petőfi Kulturális Ügynökség csatornáján közétett Youtube-videó leírásában az állt róla, hogy „a vacsorával egybekötött könyvbemutató házigazdája Juhász Anna irodalmár volt, a kötetet a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. adta ki az Előretolt Helyőrség Íróakadémia programjában. A vacsora során a könyv témájához illő, különleges fogásokkal kedveskedtek a közönségnek.”

Mivel az esemény helyszíne a PIM épülete volt, elsőként hozzájuk fordultunk közadatigényléssel a KiMitTudon keresztül, hogy megtudhassuk, mennyi közpénzt adtak – tudtukon és akaratukon kívül – a magyar adófizetők a könyvbemutatón fellépő bűvészre, a moderátorra, az angyalarcú kísérőre, a cateringre, a tálcán felszolgált nyers agyvelőkre, valamint az embert formáló Stefánia-szeletre, a sertésmájra „jó véres babbal”, a vért jelképező „vörös desszertre”, italra és felszolgáló személyzetre.

A múzeum nevében maga Demeter Szilárd főigazgató válaszolt: azt a tájékoztatást adta, hogy az esemény „nem a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében valósult meg”. Elküldtük tehát kérdéseinket egy újabb közadatigénylésben a Petőfi Kulturális Ügynökségnek (PKÜ), mivel az ő Youtube-csatornájukon jelent meg a videó, és ők voltak feltüntetve az esemény szervezőjeként is. Ennek ellenére azt írták, hogy a kötetbemutatóra „nem a Petőfi Ügynökség Zrt. által finanszírozott rendezvény keretei között került sor”.

Ezt követően a Farkas Wellmann Endre kötetét kiadó, állami tulajdonban lévő Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-től kérdeztük meg közadatigénylésben a könyvbemutató költségeit, azonban meglepő, ám mégis megszokott módon ők is azt válaszolták, hogy nem ők szervezték, így nem voltak vele kapcsolatban költségeik.

A közérdekű adatigénylésre az Átlátszó által üzemeltetett KiMitTud közadatigénylő weboldalt használtuk. A KiMitTud segítségével azonban nem csak mi, hanem bárki könnyen és átláthatóan tud közérdekű adatot igényelni minden olyan állami, önkormányzati vagy más közfeladatot ellátó intézménytől, amely részt vesz az állam működtetésében, vagy közpénzt költ.

Ekkor már kissé untunk szaladgálni a különböző kultúrtéesz-szakosztályok között, és gyanítottuk, hogy ennek az egésznek pontosan ez a lényege: elfedni az adófizetők elől, hogy kitől és mennyi közpénz megy Demeterék egyik-másik projektjére.

De a lelkiismeretünk megnyugtatására éltünk az utolsó tudakozódási lehetőségünkkel is: megkerestük magát Farkas Wellmann Endre költőt, és kértük, árulja el, mennyibe került a könyvbemutatója, és ki fizette a költségeket.

Egy oknyomozó újságíró munkájának kevés vicces része van, de az maximálisan ezen ritka mókás pillanatok fénypontja, amikor közpénzköltés után érdeklődve olyan választ kap, amiben őt vonják kérdőre, hogy miért is kíváncsiskodik. Most is hasonló történt, ugyanis

Farkas Wellmann Endre az alábbi választ küldte az Átlátszó munkatársának: „Szívesen válaszolok a kérdésére, amennyiben elárulja, hogy ezek az információk miért gondolja, hogy Önre tartoznak és mi a szándéka velük?”

Miután kikuncogtuk magunkat, visszaírtunk a költő úrnak: „Mivel újságíró vagyok, az információt egy készülő cikkben szeretném megemlíteni, és azért gondolom, hogy rám, és rajtam keresztül az olvasókra, tehát a közre tartozik, mert az említett kötetet közpénzből adták ki, és a könyvbemutató egy közpénzből működő intézményben volt.”

Válaszunk a jelek szerint kellően alapos magyarázata volt érdeklődésünknek, mert ezután Farkas Wellmann Endre érdemben válaszolt a kérdésünkre. Azt közölte, hogy kötetbemutatójának minden költségét ő maga fizette, ezért nem mondja meg a konkrét összeget. Azt viszont leszögezte, hogy egyetlen forint közpénzt sem vett hozzá igénybe, a Petőfi Kulturális Ügynökség sajtókapcsolataival segítette a munkáját. Tájékoztatta lapunkat arról is, hogy tudomása szerint a PIM épületében működő Károlyi étterem nem közpénzből működik.

Ez valóban így van: bár a PIM honlapján egy rövid mondattal említik a Terembérlet-rovatban az épületben található éttermet, az egy családi vállalkozás, melynek tulajdonosai (az Alvera ’97 Bt.-n keresztül) Tersztyánszky Andor és Köves Iván.

A költő és az apanázs

Farkas Wellmann Endre (1975) Marosvásárhelyen született költő, aki újságíróként és tanárként is dolgozott. Első verseskötete 1992-ben jelent meg, munkásságáért több elismerésben részesült, melyek közül a legnagyobb a 2016-ban kapott József Attila-díj.

A jelen cikk apropróját szolgáltató Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz című kötetről Farkas Wellmann azt nyilatkozta a bemutatón az Irodalmi Jelen beszámolója szerint, hogy a publikáláshoz a Térey-ösztöndíj segítette hozzá.

Itt pedig vissza is kanyarodhatunk a cikk elejéhez, ahol Demeter Szilárd főirodalmár gondolatait idéztük az apanázsról. A Térey-ösztöndíj ugyanis – a szerzői jogdíjjal szemben – egyértelműen apanázs: pénz, amit adnak. Ráadásul közpénz.

A PIM 2019 végén jelentette be, hogy 2020 elejétől elindítja a Térey Jánosról elnevezett ösztöndíjat, amelyet 35 és 65 év közötti, magyar nyelven alkotó szerzők kapják „abból a célból, hogy nyugodtabb alkotói körülményeket biztosítson számukra a Múzeum”.

Az ösztöndíj maximum 5 évre adható és havi bruttó összege a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjainak folyósított mindenkori havi felhasználási díj 90%-a, ami 2020-ban havi bruttó 320 ezer forint volt a 444 számításai szerint, vagyis 5 évre bő 19 millió. Az ösztöndíj felkavarta az írótársadalmat, több jelölt nem kért belőle (pl. Bartók Imre és Krusovszky Dénes) a kormány kultúraleuralási tevékenysége miatt.

Farkas Wellmann Endre megkapta és elfogadta a Térey-ösztöndíjat, vagyis róla elmondható, hogy kap állami apanázst.

Emellett a könyvét a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) adta ki, ami egy közpénzből működő, állami tulajdonú társaság, vagyis közvetetten itt is fennáll az apanázs esete, hiszen bár nem pénzt adtak Farkasnak, mégis pénzzel támogatták a tevékenységét.

„A KMTG ösztöndíjak révén, valamint a nyertes pályázók szellemi termékeinek megvásárlásával biztosítja az anyagi feltételeket fejlődésük és alkotómunkájuk kibontakoztatása érdekében” – olvasható a honlapon.

Az sem mellékes információ, hogy Farkas Wellmann Endre a főszerkesztője a helyorseg.ma című portálnak, amelynek kiadója a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft., a PKÜ jogelődje. Ezért valószínűleg fizetést is kap a költő, tehát ha az agyvelővel spékelt puccpartit a saját pénzéből fizette is, az valahogy a közösből termett a zsebében.

Kérdezősködésünk közben eltűnt a videó

Hogy az irodalmi esteket messzire kerülő olvasóink is értsék, mi a probléma ezzel a könyvbemutatóval: ma Magyarországon vagy forráshiány miatt megszűntek az ilyen rendezvények, vagy valamilyen könyvtár eldugott, kis termében tartják meg őket, ahol a könyvtáros fáradtan, munkaidő után vállalja, hogy beszélget a meghívott szerzővel. Akinek vagy tudnak útiköltséget és honoráriumot fizetni, vagy nem. Szállásról rég nem beszélünk, pedig ha vidéki városba látogat egy pesti író, esetleg Budapestre egy vidéki, aludnia kell valahol az általában esténként zajló kötetbemutatók/közönségtalálkozók után.

Agyvelőről pedig (se nyersen, se főve) senki nem álmodik, és Stefániáról sem ezeken a rendezvényeken – vagy van pogácsa, vagy az sincs. Ha van, akkor a Mari néni sütötte, ha nincs, akkor tudomásul kell venni, hogy nincs, mert nem volt rá ideje. A catering szónak a jelentését sem ismerik, akik ilyeneken általában részt vesznek. Ők azért mennek oda, mert a szerző több könyvét olvasták, és érdekli őket, mit gondol a világról.

A Farkas Wellmann-os könyvbemutató azonban inkább valamiféle társasági rendezvénynek tűnik, ahol egy adott kör tagjainak illett megjelennie. A fotókon kevés irodalomszeretet látszik, van viszont agyvelő meg fröccsöntött Hannibal Lecter-maszk, nipként kiállított, műanyag kishannibál-fétis, bilincs és angyalnak öltözött, miniruhás fiatal lány. Meg felszolgáló személyzet. Meg Juhász Anna.

És ott van még az est fő szpíkere, Demeter Szilárd maga, aki egy vörös plüss/velúr bevonatú oklevéltartó mappából olvassa fel stand-upját, mely arról szól, milyen szenvedéseken ment keresztül, amikor barátja (a közben kínosan nevetgélő Farkas Wellmann Endre) verseit kellett véleményeznie, „tudván, hogy nem értek a versekhez”. Ami azért is érdekes, mert Parti Nagy műveiről magabiztosan kijelentette, hogy azok „szarok”.

Sajnos a videót nem tudjuk linkelni, mert miközben a könyvbemutató költségei után érdeklődtük Demeter Szilárd különböző intézményeinél, privátra állították a PKÜ Youtube-csatornáján.

Természetesen rákérdeztünk náluk, hogy ennek mi az oka, de nem válaszoltak. Amikor Farkas Wellmann Endrétől kérdeztük, hogy tudomása szerint miért tűnt el a könyvbemutatójáról szóló videó, akkor őszinte meglepődéssel válaszolt: „Ez számomra is új információ, erre tényleg csak a PKÜ tudhatja a választ”.

Mindenesetre a költő Facebook-oldalán máig látható a videó megosztása, csak már sajnos kép nélkül és értelmetlen linkkel, de szerencsére fotók és képernyőképek őrzik az esemény hangulatát. Ahogy a fellépő bűvész, Molnár Szabolcs is közzétett néhány fényképet az eseményről, megköszönve a meghívást.

Darabos Enikő – Erdélyi Katalin

Címlapkép: A könyvbemutatón felszolgált agyvelő (forrás: a PKÜ Youtube-csatornájáról azóta eltüntetett videó)