Fokozottan érzékeny ivóvízbázis és országosan védett víznyelő közelében zajlik majd az a bányafeltöltés, melyre minap adott ki engedélyt a szakhatóság. A határozat szerint naponta 23 nyergesvontatóval fogják szállítani az építési anyagot az ürömi kőbányába. Sokan vélik úgy Ürömön, hogy nemcsak az ivóvízbázis veszélyeztetése, de a megnövekedő forgalom miatt sem lett volna szabad kiadni ezt az engedélyt. A feltöltést kérelmező tulajdonosok szerint viszont a bányarekultiváció éppen a lakosság érdekét fogja szolgálni.
Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
Még decemberben tette közzé a Pest Megyei Kormányhivatal azt a hirdetményt, mely szerint hatósági eljárás indul az ürömi kőbánya feltöltésének ügyében. Az eredeti terv szerint a Stonemine Kft. már az első évben 300 ezer köbméter inert anyagot szállítana a tulajdonában lévő bányába, s további tíz évig folytatná a bányarekultivációt.
Csakhogy Ürömön senki nem tudott a kérelemről, korábban a képviselő-testület sem foglalkozott az üggyel. Pedig az építőanyagok szállítása a város egyébként is túlterhelt útjain zajlana, jelentős por- és zajszennyezést okozva, s a feltöltésre országosan védett víznyelőbarlang közelében kerülne sor.
A hatósági eljárás megindulására az Átlátszó hívta fel februárban az ürömiek figyelmét. Az ügyet ezután a város környezetvédelmi bizottsága és képviselő-testülete is tárgyalta. Mindkét testület a tiltakozását fejezte ki a bányafeltöltés miatt.
A dolog furcsasága, hogy míg a környezetvédelmi bizottság ülésén Kelemen Márta képviselő szerint az önkormányzat nem kapott semmiféle értesítést a szakhatóságtól, addig Laboda Gábor polgármester ugyanaznap, a testületi ülésen már az ellenkezőjét állítja: szerinte az önkormányzat tudott a hatósági eljárás megindításáról és a „szokásos módon” tájékoztatta is a lakosságot.
A polgármester vezetői módszereit kritizálók szerint nincs mit csodálkozni azon, hogy senkihez nem jutott el a bányafeltöltés híre. Az ex-szocialista Laboda, aki 2002 és 2010 között az MSZP színeiben volt országgyűlési képviselő, s 2010 óta függetlenként áll a város élén, teljhatalmú vezetőként dönt mindenről a városban. A bányafeltöltés kérdését sem kívánta két hónapig a testülettel megtárgyalni, az ügyet csak Szalona László fideszes képviselő kezdeményezésére tűzte napirendjére az önkormányzat.
A február 27-ei ülésen Laboda polgármester viszont már felháborodottan nyilatkozik az óriási környezetszennyezéssel járó ügyletről, melyet szerinte „minden eszközzel” meg kell akadályozni.
A „minden eszköz” jelen esetben egy határozat, melyet egyhangúlag szavazott meg a testület. Ebben az önkormányzat kijelenti, hogy nem járul hozzá a bányarekultivációhoz; kifogásolják, hogy napi 70 nyergesvontató haladna át sűrűn lakott városrészeken, s hogy a tevékenység országosan védett barlang védőövezetében, föld alatti ivóvízbázist veszélyeztetve folyna. A határozat azt is leszögezi, hogy ha a hatóság mégis kiadja az engedélyt, az önkormányzat kénytelen lesz jogi eszközöket igénybe venni a lakosságot érintő környezetszennyezés és terhelés megakadályozása céljából.
Az önkormányzat állásfoglalása azonban, úgy tűnik, nem hatotta meg a szakhatóságot, amely március elején engedélyezte a bányarekultivációt. Igaz, a 10 évig tartó feltöltés ütemezésén az utolsó pillanatban változtatott a kérelmező. Az ügy kipattanását követően, február 28-án ugyanis a tulajdonosok újabb módosítást nyújtottak be a hatóságnak.
Eszerint “a piaci igények felülvizsgálata és a lakossági igények megismerése után” mégsem kívánnak már az első évben napi 70 nyergesvontatóval 300 ezer köbméter inert anyagot beszállítani: a mennyiséget 100 ezer köbméterre és napi 23 járműre csökkentették.
Abban, hogy meggondolták magukat, közrejátszhatott az is, hogy a bányafeltöltés miatt február végén az Ürömért! Településfejlesztési és Érdekvédelmi Egyesület is tiltakozást nyújtott be. Állásfoglalásuk szerint az engedély kiadása előtt környezetvédelmi hatásvizsgálatot kellett volna lefolytatni.
A bányarekultiváció ugyanis, állítja az egyesület, valójában egy inert hulladéklerakó létrehozását jelenti, ahhoz pedig a jogszabály szerint – napi 200 tonna hulladék lerakása, illetve 500 ezer tonna teljes befogadókapacitás felett – környezeti hatásvizsgálat szükséges. Ráadásul, érvelnek, mivel a tulajdonos számára kiadott korábbi működési engedély egyáltalán nem bányafeltöltésről szólt, ezért ez utóbbi tevékenységet külön kellett volna vizsgálnia a szakhatóságnak. A feltöltés éves mennyiségének csökkentése akár arra is alkalmas lenne, hogy a nagy felháborodást kiváltó ügylet méregfogát kihúzza.
Csakhogy az ellenzők szerint sok más probléma is van a kiadott engedéllyel. A bányába két irányból érkeznek majd a 18 tonnás járművek. Egy részük az ürömi Fő úton, zsúfolt lakóövezetben, illetve az Ürömi Tanösvényen haladna át, másik részük pedig a Üröm és Budakalász határában lévő Békahát útról közelítené meg a helyszínt. Viszont a használni kívánt útvonalakon 12 tonnás tehergépjármű-korlátozás van érvényben.
A kijelölt utak egyébként sem alkalmasak az engedélyben szereplő mennyiség szállítására, állítja Szalona László képviselő. Szerinte az önkormányzatnak meg kellene tiltania, hogy az ürömi közutakon folyjon a teherszállítás. Laboda Gábor polgármester viszont a testületi ülésen úgy fogalmazott, hogy ez „csapda” lenne az önkormányzat számára, hisz akkor a hatóság egyszerűen más utakat jelölne ki.
Ám a bányát más útvonalakon nemigen lehet megközelíteni. Szalona László ezért kérte a Polgármesteri Hivataltól a bányához vezető utak műszaki állapotáról szóló dokumentumokat, hiszen szerinte épp az utak alkalmatlanságára hivatkozva lehetne megfellebbezni a kiadott engedélyt. A város jegyzője szerint viszont az önkormányzatnak nincsenek ilyen dokumentumok a birtokában. Végül, két heti huzavona után mégis előkerült a néhány éve leaszfaltozott Békahát út műszaki átadását-átvételét igazoló dokumentum. A jegyző pedig kiadott egy nyilatkozatot is arról, hogy ez az út alkalmatlan a kérelemben jelzett 18 köbméteres nyergesvontatók közlekedésére.
A rekultiváció ellenzőinek másik fontos érve, hogy a feltöltés főként azon a 062/63 hrsz-ú telken folyna, amely barlangok felszíni védőövezetéhez tartozik. A telek alatt található Budapest térségének egyetlen, időszakosan működő víznyelője, amely összeköttetésben áll a Dunával.
A fokozottan védett barlang felszíni övezetére ugyan nem vonatkozik a védettség, de „a karsztos térszín és a karsztvíz rendkívül érzékeny az emberi hatásokra, ezért lényeges kérdés, hogy a felszíni területeket hogyan hasznosítják” – olvasható a víznyelő állapotáról készült 2012-es tanulmányban.
Az Ürömért egyesület szerint a bányafeltöltés fokozott kockázatot jelent az ivóvízbázisra. Hivatkoznak a Róka-hegyi barlang esetére, ahol szintén „csak” építési törmeléket helyeztek el a bányaudvarban, mégis mérges gázok keletkeztek benne, s emiatt a barlang életveszélyessé vált.
A feltöltés engedélyezését a bányászattal és mészkő-eladással foglalkozó Stonemine Kft. nyújtotta be, melynek Mayer Ferenc és testvére, Mayer Zsolt a tulajdonosai (közös cégük, a Mayerstone révén). Mayer Zsoltot mint sikeres vállalkozót 2014-ben Magyar Gazdaságért Díjjal jutalmazta a kormány. Jelenleg viszont, az OPTEN céginformációs adatbázisa szerint, mindkét Mayer el van tiltva a cégvezetéstől.
A bánya- és cégtulajdonos testvérek 2017-ben váratlanul ingatlanfejlesztésbe kívántak belevágni, ezért az ürömi bányatelkek belterületbe vonását kérvényezték. A bányaművelést, annak „kellemetlen hatásaival együtt” megszüntették volna, s lakóingatlanok építésével kívánták „élhetőbbé tenni” a települést. Az önkormányzat viszont az agglomerációs törvényre hivatkozva nem engedélyezte a belterületbe vonást.
Úgy tűnik, a Stonemine tulajdonosai számára az ingatlanfejlesztés meghiúsulásával Üröm élhetőbbé tételének szempontja háttérbe szorult. Most bányarekultivációval szeretnének foglalkozni, melynek során 10 év alatt 545 ezer köbméter inert anyaggal töltenék fel a bánya területét.
Mayer Ferenc és Zsolt egészen másként látják a feltöltés ügyét, mint az önkormányzat és a civil érdekvédelmi egyesület. A rekultiváció számukra kötelező előírás, állítják. S mivel a bánya területét később hasznosítani szeretnék, nekik is nagyon fontos, hogy semmilyen szennyezőanyag ne kerülhessen a feltölteni kívánt területre. Szerintük a polgármester csak a közeledő választások miatt próbálja megakadályozni a munkálatokat, s a lakosság védelmére hivatkozva kíván népszerűséget szerezni magának.
Mayerék alaptalannak tartanak minden olyan állítást, hogy ők építési törmeléket fogadnának be: az engedély ugyanis szennyeződésmentes inert anyagról szól. Csak laboratóriumban bevizsgált anyag kerülhet hozzájuk, állítják, melyet a bányában történő deponálást követően a helyszínen is be kell vizsgáltatni. Ezt követően kerül majd sor a beszállított anyag 0,5 m vastagságú rétegekben történő feltöltésére.
Mivel az Átlátszóhoz érkezett olyan lakossági bejelentés, hogy már meg is kezdődött az építőanyag beszállítása a bányába, erről is kérdeztük a tulajdonosokat. Ők alaptalannak nevezték ezeket a információkat, s körbevezettek minket a bányában. Valóban nagy mennyiségben láttunk felhalmozva inert anyagot, ez azonban, tudtuk meg Mayeréktől, a másik két bányájukból származó, szennyeződésmentes föld és kavics.
A tulajdonosok azt is sérelmezik, hogy bár a szomszédságukban más cég is található, amely építőanyagok tárolásával és hasznosításával foglalkozik, mégis csak az ő tevékenységüket korlátozza az önkormányzat. A Mayer-testvérek állítása szerint a bányaművelés feladására is azért kényszerülnek, mert Laboda Gábor polgármester különböző eszközökkel régóta akadályozza a tevékenységüket.
A Polgármesteri Hivatal rengeteg belterületbe vonást engedélyez, mondták el, s emiatt a Róka-hegyi lakópark szélső házai már közvetlenül a bányagödörrel érintkeznek.
A lakóparkban élők és a bányatulajdonosok között pedig állandóak a konfliktusok. Az itt lakók rendszeresen feljelentik a városházán Mayeréket, emiatt az önkormányzat megtiltotta a bányarobbantásokat. A testvérpár viszont arra panaszkodik, hogy bánya fölött magasodó házakból sokan a kőbányába vezetik be a csapadékvizet – a gödör fölé nyúló esőcsatornákról mi is is meggyőződhettünk –, pedig ezzel a lakók a saját házaikat is alámossák.
A Mayer-testvérek szerint attól lehet tartani, hogy a lakóparki házak egyszer csak belecsúsznak a bányagödörbe. A feltöltés szerintük a lakóparkban élők érdekét is szolgálni fogja – állítják. Ha viszont a teherszállítást az önkormányzat különböző eszközökkel, például a bányába vezető utak lezárásával vagy súlykorlátozással akarja megakadályozni, bírósághoz fordulnak, hogy érvényt szerezzenek a jogaiknak.
Szerettük volna az ügyről Laboda Gábor polgármester véleményét is megtudni, de ő többszöri megkeresésünkre sem reagált.
A lassan háborúvá fajuló érdekellentétnek azonban valószínűleg Üröm lakosai lesznek leginkább a vesztesei. Az Átlátható Ürömért hírportál működtetője, Németh Csaba szerint a város egyre élhetetlenebbé válik a zsúfolt lakóparkok és a túlterhelt utak miatt. A zöldfelület is egyre csökken, a helyi természeti értékek iránti érdektelenséget pedig jól mutatja a bánya közelében lévő víznyelőbarlang állapota. A barlang bejárata körüli területen ugyanis magánvállalkozók osztoznak, akik egymással is a harcban állnak. Magát a barlangot pedig, hiába védett természeti érték, alig lehet megközelíteni a kerítések és az ott burjánzó gyomos növényzet miatt.
Bodnár Zsuzsa
Címlapfotó: Google Earth
Az Iszlám Állam lassú felszámolásának következménye a harcosok visszatérése Észak-Afrikába. Ennek a folyamatnak több jelét lehetett már tapasztalni az elmúlt...
Azt sejtjük, miért lesz jó Vlagyimir Putyinnak az orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bankot Magyarországra költöztetni, de vajon miért jó ez...
Tavaly derült ki, hogy a 606-os, honvédségi lajstromszámú mellé a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában lévő HM EI Zrt. titokban vásárolt még...
A Transparency International Magyarország (TI) 2017-ben pert nyert az Emberi Erőforrások Minisztériuma ellen, amelynek a jogerős ítélet értelmében ki kellett...
