Helyi civilek tiltakoznak, épületet is csak nehezen sikerült találni a közigazgatási főbíróságnak

Nemsokára, 2020-tól Esztergomban kezdi meg működését a Közigazgatási Felsőbíróság, ezzel újra az igazságszolgáltatás egyik fontos bástyája lesz a város. Azonban mégsem felhőtlen az öröm, hiszen a politikailag aggályos intézmény bevezetésén túl is számos, évtizedes probléma került újra felszínre, a csontvázak pedig sorra potyognak ki a szekrényből.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

„Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, […] és ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni.” – Szent István király intelmei Imre herceghez.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A vélemények erősen megoszlanak Esztergomban: vannak, akik üdvözlik a Közigazgatási Felsőbíróság felállítására vonatkozó kezdeményezést, mert végre valami fejlődés várható a valaha szebb napokat látott álmos kisvárosban, mások a demokrácia csorbulását és a város vagyonának megtépázását látják benne.

A végső kérdés azonban nem az, hogy örülünk-e neki vagy sem, hanem az, hogy egyáltalán kivitelezhető-e az elgondolás egy olyan településen, ahol az idei költségvetés-tervezet már olyan komoly hiánnyal kalkulál, hogy egy esetleges hitel felvétele is felmerült?

Esztergom, az Alkotmánybíróság városa. Ja, mégsem

Ahhoz, hogy megértsük az ügy jelentőségét, vissza kell ugranunk egy kicsit az időben, egészen a rendszerváltásig, amikor is az Országgyűlés az 1989. évi XXXII. törvényével (egészen pontosan annak 3. §-ával) deklarálta, hogy az Alkotmánybíróság székhelye Esztergom legyen.

A gond csak az volt, hogy éppen hely nem akadt, ahol a bírák ülésezhettek volna. Habár a város nagyvonalúan felajánlotta ideiglenesen, amíg méltóbbat nem találnak a „Zöldházat”, amit még 1988-ban az MSZMP építtetett pártháznak, majd a rendszerváltás utántól egészen 2009-es bezárásáig művelődési házként, kulturális központként funkcionált.

Noha az Alkotmánybíróság 1990-ben első nyilvános ülését megtartotta Esztergomban, többé nem tette be a lábát a városba – pedig az akkori képviselő-testület minden megtett az ügyért. 1991-ben a 189/1991./XI.14. sz. határozattal döntöttek arról, hogy az esztergomi „Sándor-palota” tulajdonjogát ellenérték nélkül átadják az Alkotmánybíróságnak.

Ez a döntés azonban több sebből is vérzett: példának okáért a palota akkor még lakott volt, ráadásul már azidőtájt is erősen felújításra – és új funkciója érdekében átalakításra – szorult. Az ottlakókat kiköltöztették, a határozatot elfogadták. Ám ezzel meg is rekedt a folyamat, ugyanis az akkori becslések szerinti 1,5 milliárd forintos renoválási munkálatokra nem volt pénz. Így a bíróság továbbra is maradt a fővárosban, a kiürített Sándor-palota pedig a pusztulás útjára lépett.

Az egykori impozáns barokk épület ma palánkkal körülvéve várja, hogy összeomoljon vagy megmentse valaki. A muemlekem.hu állapotfelmérése szerint „lakatlan, erősen romló állapotú, gondozatlan épület, még nyoma sincsen, hogy felújításra kerülne.”

Végül a 2012. január 1-vel életbe lépő Alaptörvénnyel együtt az Alkotmánybíróságokra vonatkozó törvény is módosult, és ebben már székhelyeként Budapest lett megjelölve. Bár az Esztergomba érkezőket még évekig az a tábla fogadta, melyen az „Isten hozta Esztergomban – Szent István városa, Alkotmánybíróság városa” felirat díszelgett.

Aggódunk – üzenték ellenzéki érzelmű lokálpatrióták

Tavaly decemberben országos botrány kíséretében, a „rabszolgatörvény” árnyékában megszavazták a Közigazgatási Bíróságok intézményének bevezetését, mely – jelen állás szerint – 2020. január 1-től megkezdi működését. A felsőbíróság székhelye pedig Esztergomban lenne.

Ezzel elméletben újra a jelentős városok sorába emelkedne a nagy múltú, ám erősen hanyatló egykori királyváros.

Csakhogy az alapvető probléma, ami miatt végül az Alkotmánybíróság székhelyét is Budapestre helyezték át, még mindig nem oldódott meg: jelenleg nincs olyan épület a városban, ami alkalmas lenne közel ötven bíró és a hozzájuk tartozó adminisztráció befogadására, a bíróság megfelelő működtetésére.

Völner Pál, a térség kormánypárti képviselője az Igazságügyi Minisztérium államtitkára is, így több szempontból is érintett az ügyben. Nem meglepő hát, hogy teljes mellszélességgel támogatta a 2018. évi CXXX. törvényt.

Az esztergomiak egy része azonban köszöni szépen, nem kér belőle. Tavaly decemberben néhány lelkes lokálpatrióta levélben kérte Áder Jánost, hogy ne írja alá a törvényt. Mint mondták:

„A jelenlegi normaszöveg nem ad garanciát arra, hogy az Esztergomban felálló Felsőbíróság egy független, erős, a végrehajtói hatalmat korlátozni képes bírói hatalom központja lesz. Aggódunk, hogy enélkül városunk a független bírói hatalom porba döntésének eszközévé és helyszínévé válhat. Ha ez megtörténik, akkor az állammal, önkormányzatokkal folyó vitás ügyeikben igazságot és törvényességet keresők Esztergomot a gazsággal, törvénytelenséggel és a joguralom végső kiüresítésével fogják azonosítani.”

Mindez persze hiába – a döntés már jóval korábban megszületett, mint ahogy az is, hogy mely épület fog helyt adni a majdani Közigazgatási Felsőbíróságnak.

Augusztusban Esztergom Város Önkormányzat Képviselő-testülete 635/2018. (VIII.30.) önkormányzati határozatában elvi döntés született a Szent István tér 4. szám alatt található Déli Kanonoksor – vagy ahogy az esztergomiak hívják: „a volt Medicor”  épületének, valamint a rá vonatkozó tervek térítésmentes állami tulajdonba adásáról.

Októberben a 180/2018. sz. kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította az épület felújítását, a munkálatokkal a  BMSK Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt.-t bízták meg. Rá egy hónapra, november hatodikán – miután a Kormány 1477/2018. (X. 2.) határozatával mintegy elfogadta az augusztusi önkormányzati határozatban felkínált épületet – pedig máris állami tulajdonba került az ingatlan.

Hányattatott sorsú épület

A Déli Kanonoksor története legalább olyan hányatott, mint a korábban már említett Sándor-palotáé. A Medicor vállalat – a ’70-es ’80-as években világ harmadik legnagyobb orvostechnikai gyártója – a főszékesegyházhoz tartozó kanonoksori épületek déli szárnyát kapta meg használatra. Közel 40 évig folyt a termelés, ám a rendszerváltáskor bekövetkezett ipari leépülés nyomán végül ’98 januárjában végleg bezárta kapuit.

Ezt követően – miután az egyház nem tartott igényt rá – az önkormányzat 10 millió forintért megvásárolta az ingatlant, ám funkciót nem adott neki, így két évtized elhagyatottság alatt „pusztuló” állapotba jutott. Hasznosítási tervek persze akadtak az évek során, ám végül egyikből se lett több kósza ötletnél.

Az alap koncepció még a 2000-es évek elején az volt, hogy a teljes Kanonok sort oktatási központtá alakítják át. Ennek szellemében 2002 és 2006 között renoválták az egyházi tulajdonú Északi Kanonok sort, mely így helyt ad a Szent Adalbert Központnak, (melyben azóta is számos rendezvény – konferenciák, árverések, előadások, etc. – kerül megrendezésre, emellett hotelként és étteremként is működik), valamint a Balassa Bálint Szakközépiskolának.

Az oktatási negyed jegyében ide tervezték volna behozni a botrányos körülmények között megszűnt Szent István Gimnáziumot, valamint volt szó arról is, hogy az azóta is torzóként álló, befejezetlen szálloda építése miatt ledózerolt és perifériára helyezett városi könyvtár is itt kap végső, méltó helyet.

A talán leginkább kivitelezhető elképzelés, melyre konkrét határozat (828/2008) is született az volt, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kihelyezett mérnök-informatikus kara költözik az épületbe, amit a város 2 milliárd forintért tervezett felújítani. Noha a 2009-es átadási határidő egyetlen kapavágás nélkül telt el, a terv még évekig élt a köztudatban. 2011-ben a 202/2011. sz. határozatban a város megbízta a Reneszánsz – ÉP Esztergom Konzorciumot az épület konzerváló munkálataival, melynek fedezete 452.907.821.- Ft volt. Ám közben elkezdődött az adósságrendezési eljárás, a kivitelező nem lett kifizetve, és a nagy mértékű állagromlásra hivatkozva végül a konzorcium felmondta a szerződést.

Ezek után 2017-ben került elő újra az ingatlan hasznosítása, amikor is a Magyar Nemzeti Levéltár Komárom Esztergom Megyei Levéltára azzal a kéréssel fordult a városvezetéshez, hogy fejlesztései miatt igényt tartana a déli kanonoksori épületre. A testület 910/2017. számú határozatával támogatta az ötletet.

Noha érvényes határozat született a levéltár javára, 2018-ban, amikor a könyvtár lehetséges elhelyezése került napirendre, az ominózus Szent István tér 4. is felmerült, mint potenciális alternatíva – és végül emellett döntött a testület. Ám ez a határozat sem volt hosszú életű, a már említett augusztusi elvi döntés utolsó pontjában egyetlen tollvonással áthúzták mindkét korábbi tervet: „a Képviselő-testület a nevezett ingatlannal kapcsolatos korábbi döntéseit (megyei levéltár, könyvtár) visszavonja azzal, hogy az erre vonatkozó koncepcióterv tervezési költsége kifizetendő”.

Az állam ingyen kapta meg

Így került tehát az egykor szebb napokat látott, 1,3 milliárd Ft értékű „volt Medicor” ingyen és bérmentve az állam tulajdonába. Márpedig erre a pénzre a jelek szerint igen nagy szüksége volna a városnak, ugyanis a még el sem fogadott 2019-es költségvetés-tervezet jelentős forráshiánnyal számol, az évi likviditás folyamatos biztosítása is csak hitelfelvétellel tűnik lehetségesnek.

Érthető tehát, hogy a lokálpatrióta esztergomiak egy része igencsak nehezményezi, hogy térítésmentesen mondunk le egy olyan épületről, amire pedig már komoly összegeket fordított a város. Ráadásul – mint azt a korábbi tervek is mutatják –  a helyi prioritásoknak megfelelően is lehetne hasznosítani a felújítandó ingatlant.

Erről, valamint magáról a közigazgatási bírósági rendszer bevezetésének aggályosságáról tartottak civil kezdeményezésre sajtótájékoztatót az üggyel szimpatizáló lakosok, valamint néhány ellenzéki párt képviselője (Nyíri Attila – Haladó Esztergomért Egyesület, Galonics Péter Márk – Jobbik,  Manga Gyula – DK, Vígh László – LMP, Kaszás Tamás – Momentum).

Bár sok szempontból indokoltak az aggályok, egy nem reprezentatív felmérés alapján mégis az látszik, hogy az ittlakók annak örülnének a legjobban, ha végre történne valami az épülettel, és nem állna be a többi, lassan önmagát elbontó egykorvolt impozáns és meghatározó paravános-ház (mint például az Alkotmánybíróságnak ajándékozott Sándor-palota, vagy a legendás Fürdő Szálló) sorába.

Ráadásul az idő sürget – 9 hónap, és a bíróság elindul. Persze sok víz lefolyik még addig a vén Dunán, mindenesetre nem sok bizakodásra ad okot a tény, hogy bár már november óta állami tulajdonban van az ingatlan, ezidáig még mindig nem kezdődtek el a felújítási munkálatok.

Az egykor oly dicső szabad királyi város sokat vesztett fényéből. A legnagyobb csapást a kommunista diktatúra mérte rá, ugyanis a királyi rang helyett a „reakciós” jelző csapódott a neve mellé. Megfosztották szinte minden privilégiumától, és még a Doroggal történő egyesítése is felmerült. Ekkor vették el először az igazságszolgáltatási funkciót Esztergomtól, és úgy látszik, ez a veszteség helyrehozhatatlan.

Habár a rendszerváltás után volt törekvés arra, hogy valamit visszakapjon rangos múltjából Esztergom, végül csak papíron lett az Alkotmánybíróság városa, mígnem onnan is eltörölték. Most itt az újabb lehetőség, hogy egy igencsak vitatott intézmény idehelyezésével a város visszakerüljön a térképre. Kérdés, hogy ezzel tovább csorbítja a hírnevét, vagy esetleg emel rajta? Ezt majd az idő eldönti.

Faragó Priszcilla (Esztergom)

Fotó: a szerző felvétele