Kell ehhez egy belső igazságérzet – Horváth András nem bánta meg, hogy beleállt az áfabotrányba

December 9-e az ENSZ Korrupcióellenes Világnapja, és ennek alkalmából az OCCRP és a Transparency International a korrupció áldozatai előtt egy összeállítással tiszteleg. Fejet hajtunk azok előtt is, akik személyes biztonságukat, állásukat és jó hírnevüket kockára téve harcolnak a korrupció ellen. A projektben bemutatott hat ember között van a szerb Nada Krstic, akit megzsaroltak, mert el akarták venni belgrádi éttermét, hogy helyére modern irodák épüljenek. A román Raoul Cizmasiu épp hogy csak túlélte, amikor ráomlott egy rosszul bebiztosított bányajárat. A bolgár Boyko Atanasov a helyi ügyészségen zajló korrupciót leplezte le, amiért felettesei pokollát tették az életét. Az örmény családanya, Armineh Baghdasaryan pedig az ellen kezdett harcolni, hogy már azért is kenőpénzt kértek tőle, hogy szociális segélyt kaphasson. A projekt hazai partnere az Átlátszó: Magyarországról Horváth András, a NAV-botrányt kirobbantó egykori adóhatósági elemző történetét mutatjuk be.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Előzmények

Horváth András: Európai cégek és multik is érintettek korrupciós ügyekben

Törvénysértő lehet a Horváth András elleni büntetőeljárás

Horváth: A zöld dossziét akarták a rendőrök – videóinterjú

A nemzetközi cégek egy bonyolult csalási szerkezet részévé válnak

Horváth egy éve üzent Lázárnak és Cséfalvaynak – közöljük a levelét

Kormányrendelettel szüntették meg a NAV elitcsapatát – újabb ex-adóellenőr beszélt

Horváth András már két éve milliárdos számlagyárakra figyelmeztette a Fideszt

Horváth András: a pártok a korrupciót védik (video)

NAV: Érdemi vizsgálat helyett megfélemlítés

Horváth András: Az adócsaló hálózatok elleni fellépés helyzete Magyarországon

Betelt a pohár egy adóellenőrnél, feljelentette a NAV-ot (video)

Horváth András nappalija teli van papírokkal, mappákkal. Ahogy belépünk, az első dolog, ami feltűnik, a kanapé melletti papírhalom tetején fekvő zöld dosszié. Lehetséges, hogy ez AZ a dosszié? A híres zöld dosszié, amelyet a kezében tartott első sajtótájékoztatóján? Ami hozzájárult, hogy később tízezrek tüntessenek a kormány ellen a Parlament előtt?

Persze, hogy nem az, de a Horváth Andrásról kialakult képhez immár örökké hozzá tartozik a mappa, amelyben összegyűjtötte a bizonyítékokat arról, hogyan csalnak az áfával a legnagyobb multicégek és hogyan hagyja őket futni a NAV. És az a zöld dosszié végül majdnem az ő életét tette tönkre.

Horváth András már tizenegy éve dolgozott a magyar adóhatóságnál 2011-ben, amikor rájött, hogy valami nincs rendben. Arra, hogy a legnagyobb magyar cégek milliókat vesznek ki az államkasszából láncolatos áfacsalásokkal, ami becslések szerint több ezer milliárd forintnyi kárt okozott a magyar államnak.

A láncolatos áfacsalás lényege, hogy az Európai Unió áfaszabályait használja ki, miszerint a külföldről behozott áru után nem kell áfát fizetni. Mint azt Horváth az Átlátszón megjelent tanulmányában leírta: a határokon átnyúló adócsaló hálózatok alapját azok a valós gazdasági tevékenységet nem folytató, úgynevezett hiányzó vagy eltűnő kereskedők képezik, amelyeket szervezett bűnözői hálózatok kifejezetten csalárd ügyletek lebonyolítása céljából működtetnek. Horváth alapállítása az volt, hogy a magyar adóhatóságnál ezeknek a nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező konglomerátumoknak a megkülönböztetés nélküli ellenőrzése tabutémának tekinthető, azokat ilyen szempontból egy jól kiépített rendszer védi a NAV-on belül.

Ez nem csak Magyarországon van így. Egész Európában problémát okoz ez a típusú csalás: a BBC becslései szerint mindezez 229 milliárd amerikai dollárba kerül az európai adófizetőknek évente. Ez az EU éves költségvetésének a kétszerese.

Ez a típusú adócsalás bonyolultnak hangzik, de Horváth Andrásnak épp ezek felderítése a szakterülete. Amikor rájött a csalások mértékére, szólt feletteseinek. Ők eleinte támogatónak tűntek, ám nem tettek semmit.

2011 októberében Horváth egy értekezleten tárta a NAV vezetése elé az eredményeit. “Megfagyott körülöttem a levegő” emlékszik vissza. “Tudhattam volna, mi fog következni, de fogalmam sem volt róla.”

Horváth rájött, hogy semmi sem úgy működik, ahogyan addig gondolta. Szembesülnie kellett azzal, hogy nem elég bebizonyítani az áfacsalásokat, mert a NAV szisztematikusan futni hagyta őket. “Ezek a cégek érinthetetlenek voltak” mondta. “És ezt mindenki tudta, aki azon a területen dolgozott, nem csak én” teszi hozzá.

A következő két évben Horváth csendben dolgozott tovább és igyekezett minél kisebb vizet zavarni. Mintha mi sem történt volna. Ám az irodából hazatérve minden nap leült az otthoni számítógépe elé, és aprólékos munkával szedte össze a bizonyítékokat azok ellen, akik az államkasszát fosztogatták.

Volt, hogy éjjel-nappal ezzel foglalkozott, egyesével rakta össze a kirakós darabjait, miközben családja minderről mit sem sejtett. Házasságának sem tett jót mindez. Ekkor még mindig abban reménykedett, hogy ha elegendő bizonyítékot gyűjt, akkor azt az ország vezetői egyszerűen nem hagyhatják figyelmen kívül. Valamit tenniük kell.

Eközben próbálta felhívni a kormány figyelmét arra, hogy mi zajlik. Lázár Jánoshoz és Rogán Antalhoz is próbálta egy levélben eljuttatni, amit talált. Közvetítőkön keresztül is üzent. Várt, de semmi jelentős nem történt.

2013 végére úgy érezte, már mindent megtett, amit tehetett – egy dolgot kivéve. Úgy döntött, közvetlenül a csalás áldozataihoz – a magyar állampolgárokhoz – fordul, és elmondja nekik, ki és mennyit lop tőlük. És akkor majd ők teszik meg azt, ami neki nem sikerült.

Novemberben feljelentést tett az ügyészségen, kezében az általa összegyűjtött bizonyítékokkal. Horváth becslései szerint az így elcsalt áfa az ország GDP-jének 5-6 százalékát teszi ki.

Ezután a bizonyítékok egy részét beletette a zöld dossziéba és egy sajtótájékoztatón számolt be az áfacsalásokról. Óriási összegekről volt szó: Horváth állítása szerint a NAV hagyta, hogy a legnagyobb cégek évi több mint ezermilliárd forintot elcsaljanak.

A magyarok megértették az üzenetet. A kormányzó Fidesz népszerűsége akkor már régen látott mélypontra süllyedt. Hamarosan tízezres tüntetésekre is sor került, amelyeket részben a zöld dosszié tartalma tüzelt. Hirtelen Horváth András is egy színpadon találta magát, amint épp a tömegnek szónokol. Úgy tűnt, hogy a terv bevált.

Kell ehhez egy belső igazságérzet – Horváth András nem bánta meg, hogy beleállt az áfabotrányba from atlatszo.hu on Vimeo.

“Naivan azt hittem, hogy ha tényekkel és adatokkal alátámasztom az állításaimat és vállalom a veszélyét annak, hogy kiállok a nyilvánosság elé ezzel a történettel, ami közérdekű, és olyan óriási költségvetési pénzeket érint, hogy egyetlen kormány sem lehet érzéketlen, akkor a nyilvánosság támogatásával beindulhatnak valamiféle változások” mondja Horváth.

Ilyen szintű leleplezése a rendszer működésének egy egészséges intézményrendszerben nagyobb bukásokat is előre vetíthetett volna, sőt politikai bukás is lehetett volna a következménye. “Nem ez történt, természetesen” mondja egy nagy sóhajjal.

Ehelyett egy nap, nem sokkal karácsony előtt reggel fél nyolckor négy rendőr jelent meg az ajtajában egy házkutatási paranccsal. Elvitték a zöld dossziét, a számítógépe merevlemezét és azt a jegyzetfüzetét, amelyben azoknak az újságíróknak, politikusoknak és jogászoknak az elérhetőségeit tartotta, akikkel kapcsolatban állt.

A rendőrök közölték vele: a NAV feljelentése alapján információs rendszer vagy adat megsértésének vétségével, személyes adattal való visszaélés valamint hivatali visszaélés bűntettével gyanúsítják. Ujjlenyomatot vettek tőle, börtönnel fenyegették. A nyomozást bűncselekmény hiányában csak három és fél évvel később, idén májusban függesztették fel.

Horváth számára az egészben az volt a legfájóbb, hogy mindez a családját is megviselte. Amíg ki nem állt a sajtó elé, semmit sem tudta arról, hogy mire készül. A felesége különösen rosszul viselte, hogy egyszerűen rázuhant minden. És nem csak a botránynak tette ki a családot, de komoly anyagi terhet is jelentett a családnak, hiszen Horváth felmondásával elvesztették az egyik bevételi forrásukat.

“Tudom, hogy ezt teljesen nem lehet megbocsátani” mondja. “De senki sem állt el mellőlem és most is támogatnak.”

A következő három évben sehol sem kapott állást, feketelistára került a közigazgatásban. Még olyan önkormányzatok sem voltak hajlandóak munkát adni neki, amelyeket nem fideszes politikusok vezetnek.

Végül tavaly kapott állást, egy ellenzéki pártnál dolgozik elemzőként, alapvetően a szakterületén, korrupcióellenes munkát végez. “így is tudok valamit segíteni azon, hogy kicsit tisztuljon a közélet” mondja mosolyogva.

Adódik a kérdés: megérte? Horváth azt mondja, nagyon sokat gondolkodott már ezen és a válasz még mindig határozott igen. Fontos előrelépésnek tartja, hogy ugyan a legnagyobb csalások még mindig folynak, a NAV-nak a botrányban legsúlyosabban érintett vezetőit leváltották vagy félreállították. Az Ernst&Young tanácsadó cég egy tanulmányában megerősítette az áfacsalási rendszer létét, a kormány pedig több élelmiszer áfáját csökkentette, hogy kisebb legyen az ösztönző a csalásokra.

A tüntetések végül kifulladtak, de a Fidesz népszerűsége lezuhant Horváth leleplezései után, és hónapokig nem emelkedett vissza a korábbi szintre.

Az ügyre az amerikai kormány is felfigyelt: amikor kiderült, hogy hat magyar állampolgárt kitiltottak az Egyesült Államokból, köztük a NAV akkori elnökét, az ezt megindokló és alátámasztó dokumentumok között Horváth András zöld dossziéját is megemlítette az USA budapesti nagykövetsége.

Horváth nem gondolt a rá és családjára váró következményekre, amikor kiállt a nyilvánosság elé.  “Akkor úgy látszott, hogy tényleg nincs más lehetőség, hogy a nagyon piszkos dolgokra felhívja az ember a figyelmet. Kell ehhez egy belső indíttatás, egy belső igazságérzet. És akkor egyszer csak átszakad a gát.”

Kőműves Anita

Videó: Polina Georgescu, Becker András, Kőműves Anita. A cikk az OCCRP és a Transparency International közös projektje, a Globális Korrupcióellenes Konzorcium keretében készült. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatják.