Embercsempészek a magyar-szerb határon, menekültsegítők Münchenben

Amióta tartós zár alatt tarják a macedónok a görög határt, a menekültek fő útvonala, a balkáni út teljesen kiürült. Németországba alig érkezik menekült, ha mégis, ők az embercsempészek segítségével jutnak be. Ezalatt az EU  megállapodott Törökországgal, de a törökök nem sietnek eredményeket letenni az asztalra, Görögország pedig nem bír megbirkózni a rá háruló feladattal: Idomeninél 12 ezer ember vesztegel mostoha körülmények közt, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága további 50 ezer főre teszi a jelenleg Görögországban kallódó menekültek, migránsok számát. A görög szigetekre pedig továbbra is érkeznek emberek, igaz a tengeren dúló rossz időjárás miatt most nem akkora számban. Ez a helyzet csak egy dolognak kedvez: az embercsempészetnek.

 

 

A déli határunkon húzódó biztonsági kerítés – a határzár – egy dologra volt jó, elterelte a menekültek útvonalát. Ezzel párhuzamosan új jogszabályokat is alkottak, mint például a tiltott határátlépés vagy a jogellenes tartózkodás elősegítése, és szigorították az embercsempészet büntetési tételeit is.

Ez azonban önmagában nem elég, mert amióta a Balkán zárva, egyre többen veszik újból az irány Magyarország felé. Ezt jól mutatják a számok, egy-egy hétvégén több száz embert kapnak el tiltott határátlépés miatt. A kerítést átvágják, szétfeszítik vagy letakarják egy hálózsákkal, és úgy mennek át rajta. Magyarán élőerő nélkül a határzár semmit sem ér, mert ezek az emberek már kizárólag az embercsempészek segítségével jönnek be az országba.

Az élőerőt jelen esetben a rendőrség, a katonaság és a helyi mezőőrök adják, és itt kiemelten fontos szerepük van a mezőőröknek, mert míg a fegyveres erőket úgy vezénylik oda, addig ők gyakorlatilag otthon vannak, a terepen minden fát, bokrot ismernek, és ráadásul jóban vannak a határ menti tanyavilág lakosaival is.

Ezt néztük meg a szerb határon fekvő Ásotthalom, Mórahalom és Röszke térségében.

 

Embercsempészek a magyar-szerb határon, menekültsegítők Münchenben from atlatszo.hu on Vimeo.

 

Ásotthalmon egy tagbaszakadt, szimpatikus óriás, Zoli volt a szolgálatos mezőőr, aki levitt minket a határzárra. Bejelentkeztünk a szerveknél, majd végigkalauzolt minket a kerítés mentén. A katonák együtt járőröznek a rendőrökkel, és tényleg van náluk minden, gépkarabély, páncélozott járművek, de a határ hosszú, és nincs mindig elég ember.

Előfordul, hogy míg az egyik szakaszon átmászik egy-két ember a kerítésen, és a járőr észreveszi, odamegy, azalatt az átellenes részen húszegynéhányan átmásznak. Ha pedig nagy a „forgalom”, akkor megesik, hogy másfél-két órát kell várni a járőrre, hogy az elkapott csempészeket és migránsokat előállítsák, meséli Zoltán, aki a tavalyi invázió óta követi az eseményeket.

Tőle tudtuk meg, hogy ez az óriási haszonnal járó „iparág” hogyan működik a valóságban. Akkora üzletről van szó, hogy azok a bandák, aki eddig cigarettát, drogot vagy fegyvert csempésztek, egyszerűen átnyergeltek az embercsempészetre. Tették ezt viszonylag könnyen, mert a bejáratott módszerek és utak már a kisujjukban voltak.

Ezt a profilváltást mutatja, hogy a szegedi bíróságon az utóbbi időkben gombamód megszaporodott az embercsempész ügyek száma, és  a rendőrség elfogási adatai is. 2013-ban 23 ezer tiltott határátlépést regisztráltak, 2014-ben 44 ezret, míg ez a szám 2015-ben elérte a félmilliót.

Az embercsempészek nem magányos farkasok, csapatban, több szinten ténykednek. Azok, akiket elkapnak a határon, a szervezet alján helyezkednek el. A migránsokat gyalog vezetik a határra, aki vezeti a csoportot, azt a csempészt hívják sétáltatónak. Ő ismeri az adott határszakaszt, tudja hol a legkönnyebb átmenni, és általában 2-3 útvonalat is használ felváltva.

A kerítést csípőfogóval, erővágóval átvágják, esetleg az alacsonyabb szakaszokon egyszerűen leterítik a NATO-drótot egy pokróccal vagy hálózsákkal, és úgy másznak át rajta. A magyar szakaszon beljebb vezeti őket egy bokros, fás részre. Itt elbújnak és várják a sofőrt. Általában két vagy több autó jön, akkora, amibe elférnek a határátlépők.

Ha minden rendben, a migránsok bepattannak, és már fordulnak is az M5-ös felé. Ha azt elérik, már könnyű dolguk van, onnan Budapest vagy Bécs, vagy ha úgy egyeztek meg, akkor akár München az útirány. A sétáltató közben visszaballag a szerb oldalra, ő már megtette a dolgát.

Az idő múlásával, ahogy szigorodtak a szabályok és nagyobb lett a készültség a határon, a csempészek módszerei finomodtak. Eleinte a helyszínen kézből kézbe ment a pénz. Ez ma már megszűnt, egyrészt azért, mert ha elkapták a csempészt a migránsokkal és egy nagyobb összeggel a zsebében, akkor könnyebben rá lehet bizonyítani, hogy üzletszerűen végzi a csempészést, és ez súlyosabb büntetési tétel.

Az igazi csapás persze az volt a csempészetre, amikor az érintett országok maguk szállították tovább szervezetten a migránsokat, de ez már megszűnt az utóbbi időben. Az emberek viszont még mindig jönnek, akik úton vannak, nem fordulnak vissza.

Ezért változtattak a csempészek a módszereiken. Most a migránsok egy számlára fizetik be a fuvardíjat, például egy ügyvédnél. Ezért kapnak egy telefont és egy kódot. Ezt a kódot akkor küldik el a megadott számra, ha célba értek, és a csempészek csak ekkor jutnak hozzá a pénzükhöz. Gyakorlatilag egyfajta garanciát vállalnak ezzel a csempészek, hogy célba juttatják a klienseiket.

Ez van nálunk is a déli határon. Ha itt lebukik egy csempész, beviszik a szegedi bíróságra, ahol gyorsított eljárással tárgyalják az ügyét, és ha sikerül valamit rábizonyítani (nem olyan egyszerű ez), akkor fogda, majd leüli a penitenciát. Függetlenül attól, hogy milyen nációhoz tartozik.

A migránsokat pedig egy rövid, 72 órás fogva tartás után általában visszatoloncolják Szerbiába, ahol a csempészek újból felveszik velük a kapcsolatot – mert még nem jutottak hozzá a pénzükhöz, és minden kezdődik elölről. Igazi szélmalomharc ez a hatóságok részéről.

A sétáltatók nagy része szerb, olyan emberek, akik ott laknak a határon, de az utóbbi időben már ez is változott. Egyre több külföldi sétáltató jelenik meg, iraki, afgán, sőt, még egy lett csoportot is elkaptak, de a Bécsben élő csecsenek és a pakisztániak is igen aktívak lettek az utóbbi időben. Ezeket az embereket be kell tanítani, megmutatni nekik a csempészátjáró helyeket. Őket elsősorban azért alkalmazzák, mert az irakiaknak így iraki, az afgánoknak pedig afgán sétáltatójuk van, ami egyszerűbb nyelvi kommunikáció, de ami még fontosabb, így a csempész olyan, mintha ő is csak egy migráns lenne.

 

 

A csempészek attól sem riadnak vissza, hogy 18 év alatti fiatalokat alkalmazzanak sofőrnek, sétáltatónak, mert tisztában vannak azzal, hogyha őket kapják el, akkor velük a magyar hatóságok nem tudnak mint kezdeni. Zoli mezőőr mesélte, hogy egy nemrég elfogott migránscsoport egyik sétáltatója kitálalt, hogy 150 eurót kap egy útért. Fejenként. Egy csoportban 20-25-en vannak, de simán lehetnek többen is. És ez csak a sétáltató pénze!

Menekültsegítő civil szervezetek Münchenben

A német sajtó az elmúlt időszakban közölt egy kimutatást, hogy idén már 9,1 millió főre nőtt az országukba bevándoroltak létszáma. Ez a 80 milliós Németországhoz képest már több mint 10 százalék. Ez a szám az eddig bevándoroltak összlétszáma, amiben benne van az a valamivel több mint egymillió menekült is, akik az elmúlt év folyamán érkeztek az országba.

Arra voltam kíváncsi, a németek hogy látják és kezelik ezt a második világháború óta nem látott menekültáradatot. München felé vettem az irányt.

A magyar-osztrák határon minden pont olyan volt, amilyennek lennie kell, azaz semmi és senki sem zavarta az áthaladást. Nem úgy az osztrák-német határon. Salzburgot elhagyva a határon egyszer csak gyanúsan belassult a forgalom. A határ német oldalán a német rendőrök lassították a forgalmat annyira, hogy be tudjanak nézni mindegyik autóba.

A balkáni rendszámú buszokat, teherautókat kiterelték az út mentén felhúzott nagyméretű sátrakba – ott vizsgálták át őket. A német ismerőseim szerint ugyanez a helyzet a passau-i határon. Nem volt lezárva, nem nyittattak fel minden kocsit, egyszerűen csak megoldották – németesen – a határaik ellenőrzését.

Bajorország fővárosa, München a menekültáradat elsődleges célpontja. Földrajzi fekvése predesztinálja erre, de valójában a legmegfelelőbb várost találták meg erre a németek. Sokszínű, multikulturális és nyitott. A közel másfél milliós nagyvárost mindenféle náció lakja, és szemmel láthatóan jól megférnek egymással.

A belvárosi kis hotel utcájában – ahol megszálltam – minden második üzlet iraki vagy török kézben volt. Kipróbáltam az egyik fodrászatot is. A fickó, aki igazított a fazonomon, iraki kurd volt. Moszulban élt eredetileg, onnan az Iszlám Állam ostroma elől menekült Irbilbe, és tavaly döntött úgy, hogy nyakába veszi Európát, és a menekültáradattal érkezett januárban Münchenbe.

Mivel már voltak itt barátai, rögtön kapott munkát. Igaz németül egy kukkot sem tudott, de ez Münchenben nem probléma, mert van elég arabul vagy kurdul beszélő kuncsaft – főleg azon a környéken.

A menekültek két módon érkeznek Münchenbe. Az egyik a balkáni fő útvonal, ami most zárva, a másik lehetőség az embercsempészet. Ez utóbbi nyilván nem tud akkora tömegeket mozgatni, mint a balkáni menekültfolyosó, és ezért most az a helyzet, hogy alig érkeznek menekültek Münchenbe. Hol van már az őszi csúcs, amikor volt olyan nap, hogy 17 ezren érkeztek a müncheni busz- és vasúti pályaudvarokra. Amikor ott voltam, napi 20 ember volt a csúcs.

Amikor az első nagy menekülthullám elérte Münchent, egymást után jöttek létre a civilszervezetek a menekültek segítésére, tisztán önkéntes alapon, megelőzve az államot is, de ami a fő, hogy nagyon praktikusan és sikeresen! Münchenben  több tucat ilyen szervezet foglalkozik a menekültekkel, jól felosztva egymás közt a munkát.

 

 

De nézzük, mi történik a menekültekkel, amint Münchenbe érkeznek. Először a Richelstrasse-ra érkeznek, ez egyfajta gyorssegélyközpont. Itt mindent kapnak ami gyorsan kellhet nekik: orvosi ellátást, ruhát, enni-innivalót, sőt, ideiglenesen aludni is lehet itt. A kapacitás maximum 5 ezer fő, de amikor nagy volt a szükség, akkor volt hogy 10 ezren is éjszakáztak itt.

Innen  az út a Maria Probst Strasse-ra vezet, ez a város északi részén található és ide a regisztráció miatt szállítják a menekülteket, mert ez München regisztrációs központja. Ez hivatalos GO, azaz a kormány működteti. Egy nagy területen fekvő konténerváros, de ellentétben a Balkánon tapasztaltakkal, teljesen belesimul a környezetébe, pedig ez is nemrég épült, sőt, még most is bővítik.

Banai Tibor Péter korábbi videóriportjai a menekültválságról

Európai álom – hová tűnik el naponta több ezer menekült Görögországban?

Idomeni, a puskaporos hordó – aki nem háború elől menekül, nem mehet tovább

Ítéletidőben is jönnek a menekültek, vadnyugati hangulat a macedón-szerb határon

Még mindig tart a csúcsforgalom a szerb-horvát határon, az Európai Unió kapujában

Káosz a horvát-szlovén határon – Magyarország áttolta a menekültproblémát szomszédaira

Így is lehet: szervezetten és észrevétlenül jut át napi több ezer menekült az országon

A németek szívesen adakoznak a menekültek javára, élelem, ruhák és pénz komoly mennyiségben gyűlik össze. Így tudnak működni a menekültsegítő civil szervezetek. Köln után azonban változott a helyzet, megcsappantak az adományok, viszont a jelenlegi görög helyzet és az idomeni tábor áldatlan állapota megint megnyitotta a németek pénztárcáját.

A menekültek nagy tömegeit ezután szétszedik kis csoportokra és szétszórják őket az országban, például egy ezer fős faluba érkezik húsz menekült. Ott a lehető leghamarabb munkát kapnak, a gyerekek iskolába járnak, próbálják őket mihamarabb az integráció útjára vinni. És ezt tényleg nagyon szervezetten és gyorsan csinálják, ezért most a müncheni menekült központokban alig vannak már újonnan érkezők.

Van olyan civilszervezet, amelyik kifejezetten a menekültek beilleszkedését segíti elő. Ilyen például a SIR (Social Impact Recruiting), ők szabályosan coachingolják a menekülteket: workshopokat tartanak nekik, segítenek egy európai standardnak megfelelő életrajz megírásában, magyarán a munkába való mihamarabbi beilleszkedést segítik elő.

Internetes fórumuk is van a müncheni segélyszervezeteknek: ez az Action for Refugees. Ez valójában több mint fórum, minden apróság rajta van, kinek mire van szüksége és hol, hogy végezhesse a munkáját a menekültekkel. Az önkéntesek munkája nagyban a Facebookra alapul, csoportjuk a Hilfe für Flüchtlige in München. Ide csatlakozhat bárki, aki segíteni akar, ma már több mint 17 ezer követőjük van.

Még nem esett szó a ZOB Angels nevű szervezetről. Ezek az angyalok München központi buszpályaudvaráról nevezték el magukat (Z.O.B.). A pályaudvaron kaptak egy placcot a várostól, ide állítottak fel 5 konténert. Meleg ételtől a meleg ruhán át a gyerekülésig mindent adnak a menekülteknek, pontosan azt, amire szükségük van. Van ingyen internet, ezt egy helyi cég biztosítja nekik, de mindennap főznek meleg vega levest is a menekülteknek.

Banai Tibor Péter

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.