Közérdekű adatokat nemcsak megismerés és terjesztés, hanem üzleti célú újrahasznosítás céljából is lehet kérni. Erre nyilván ritkábban kerül sor, de az információszabadság szempontjából komoly a jelentősége: ha az állami adatbázisokban meglévő legkülönbözőbb adatokat piaci szolgáltatók is elérhetővé teszik a polgároknak, azzal az adatok megismerhetőségét is nagyban segítik.
A közadatok újrahasznosításáról
Egy adatbázist építő piaci szereplőnek egészen más okból van szüksége közadatokra, mint a közérdekű adatigénylést előterjesztő választópolgárnak vagy újságírónak. Ha csak egyedi adatkérések alapján, tizenöt napos átfutással kapná meg a kért adatokat, akkor azzal nem érne semmit: senkit nem érdekelnek a két héttel ezelőtti frissességű cégadatok vagy időjárási mérések.
Ezért aztán a közadatok újrahasznosítására vonatkozó (az uniós jogi szlengben PSI, Public Service Information) szabályozás egyszerre ad többet és kevesebbet, mint egy sima adatigénylés: az újrahasznosításhoz minőségi szolgáltatás, azonnali és speciális formátumú adatközlés kell, ugyanakkor ennek az árát meg lehet fizettetni.
A hazai szabályozás alig négy éves, így komoly gyakorlata nincs a jogterületnek. Ehhez az is hozzájárul, hogy a törvény ugyan kimondja, hogy az újrahasznosítás céljából kötelezően rendelkezésre bocsátandó közadatok körét végrehajtási rendelet határozza meg, ilyen rendelet azonban nem született meg, ezért most semmilyen adatkörre nincs kötelező rendelkezésre bocsátás.
Ha azonban az állami adatkezelő amúgy önkéntesen biztosít újrafelhasználási lehetőséget valakinek, akkor a törvénynek a megkülönböztetést kizáró szabályaira tekintettel a többi piaci szereplőnek is meg kell ezt adnia, és ha ez nem vagy nem megfelelő feltételekkel történik meg, akkor az érintett perelhet. Pontosan ilyen kérdésben döntött nemrég a Fővárosi Törvényszék.
Az ítélet tárgya: a törvényszövegek mint közadatok a Magyar Közlönyben
A jogászok nem a Magyar Közlönyt lapozzák fel, ha jogszabályt keresnek, mert vannak sokkal felhasználóbarátabb gyűjtemények, köztük a közlönybeli adattartalmak felhasználási jogával természetesen rendelkező állami szereplő, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó terméke.
A jogszabályszövegeken természetesen nem áll fenn szerzői jogi védelem, így azokat a piaci szolgáltatók eddig is felhasználhatták, de változatos módon, az elektronikus közlönykiadásig például csak a papíros közlönypéldányok szkennelése útján tudták saját adatbázisukat előállítani.
Az egyik piacvezető jogtár kiadója az igazságügyi tárcától a Magyar Közlöny példányainak és a mellékletét képező Hivatalos Értesítő példányainak rendszeres és haladéktalan közlését kérte Adobe Indesign.indd formátumban, vagyis ahogy azt egyébként is előállítják.
Emellett kérte azt is, hogy az IM jelölje a közadat újrahasznosítása céljából igényelt törvényes költséget. A kérelmére a minisztérium határidőn belül érdemben nem reagált, így per lett a dologból.
Az ítélet csak annyiban tér ki arra, hogy a rendeleti szabályozás hiányában a kért adat újrahasznosítás céljára szolgáló közadatnak minősül-e, hogy azt senki nem vitatta a bíróság előtt, hogy a törvények Magyar Közlönyben megjelenő szövege ebbe a körbe esik. Így a bíróság szerint három kérdésben kellett dönteni az eljárásban:
1., Jogszerű-e az IM azon perben tett ajánlata, amely fényében oldalanként 1007, – forint + ÁFA költséget terjeszt elő oldalanként, valamit emellett adatszolgáltatásonként – annak módjától függően – 2000 forint körüli összegeket?
2., Az igényelt fájlformátumban kell-e átadni az adatokat?
3., Mikor kerüljön sor az adatok átadására?
A költségről
Mint látszik, röhejes költségigényt nem csak tőlünk kérnek, sőt. Egyetlen Magyar Közlöny tipikusan több száz oldal, csak december 30-án megjelent több mint 1000 oldal belőle. De ha az elmúlt három évet nézzük: a Magyar Közlöny 2015-ben 28776 oldal lett, plusz 7962 oldal a Hivatalos értesítő, 2014-ben 27027+ 14225 oldalt publikáltak, 2013-ban viszont 90300 és 21534 oldal terjedelmű volt a kért adat, a három évben összesen 189824 oldal.
Így ha ezekért kellett volna fizetni az IM által igényelt pénzt, az közel 243 millió forint lett volna. Mindezt a magyar törvényeket tartalmazó, egyébként is előállított fájlért kérné a minisztérium. És ha még egy jogtár előállítója kérné az adatokat, akkor nyilván vele is meg szeretné fizettetni ezt a költséget az állam, nem is lenne rossz üzlet.
A bíróság azonban megállapította, hogy bár nem nulla forint a jogos költség, mert minimális összeg felmerül az újrahasznosítás céljából történő adattovábbítás során (adathordozó díja például), de az oldalankénti költségként bizony nulla forintot tart jogosnak a nem jogerős ítélet.
Ugyanis az előállítással kapcsolatban a per során kirendelt szakértő által megállapított költség – ami egyébként is 840 forint oldalanként – akkor is felmerül, ha az adatokat nem továbbítják újrahasznosítás céljából.
A formátumról
A formátummal kapcsolatban az volt a kifogása a minisztériumnak, hogy állítása szerint az olyan metaadatokat tartalmaz, amelynek kiadása biztonsági kockázatot jelent. A kirendelt szakértő megállapította, hogy a fájlban szereplő egyetlen metaadat a szerkesztő neve, ami szoros összefüggésben áll ugyan a számítógépes rendszerben alkalmazott felhasználói nevekkel, ugyanakkor ennek ismerete csak minimális biztonsági kockázatot jelent.
Így a bíróság elrendelte az adatok kért speciális formátumban történő kiadását, ami azért fontos, mert ez a formátum a tördelés során alkalmazott verzió, így ezt a legkönnyebb kezelni az újrahasznosítás során.
A határidőről
Míg a felperes haladéktalan közlést kért, az IM csak a lapszámok megjelenését követő munkanap déli 12 órájában jelölte meg a vállalt határidőt. Ez egy pénteken megjelent Közlöny esetén három napos késést jelentene. A Bíróság nem talált indokot arra, hogy a haladéktalan közlésre vonatkozó igénynek ne adjon helyt, így erre kötelezte a Minisztériumot.
Mindebből látszik, hogy bizony egy adatkérésnek több százmillió forintos tétje is lehet, és érdemes perelni, ha máshogy nem sikerül meggyőzni az adatgazdákat.
Azt persze továbbra sem értjük, hogy ha sikerült 3 év alatt közel kétszázezer oldalnyi normaszöveget publikálni, akkor miért nem fért bele a közadatok igénylésével kapcsolatos költségek rendeleti szintű szabályozása, ugyanis ez nem csak a közadatos törvény esetében várat magára, hanem a közadatok újrahasznosítására vonatkozó törvény esetében. Jórészt ez teszi lehetővé azt, hogy a költségigényekkel szórakozva hosszú ideig ne adjanak ki adatokat.
Sepsi Tibor – M. Tóth Balázs
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Titkos eljárásban, a nyilvánosság teljes kizárásával folyik a Lázár János által „kastély-örökbefogadásnak” nevezett kastély-privatizációs pályázat.
Egy interneten többnyire ingyenesen elérhető tartalomból összeállított tanulmány oldalanként 100 ezer forintba, egy 18 diából álló előadás pedig 4,4 millióba került.
A kormánymédiánál dolgozó újságíró szerint azok viselkedtek jogellenesen, akik feltörték a Midgård adatbázisát, majd „uszító, de minimum megbélyegző szándékkal” kereshető listát tettek közzé a vásárlókról.
Nem enyhít a közlekedési gondokon, hanem még nagyobb forgalmat generál és újabb ipari parkok létesítését segíti a 31-es út fejlesztése, legalábbis ettől tart a maglódiak egy része.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!