Még mindig tart a csúcsforgalom a szerb-horvát határon, az Európai Unió kapujában

Sid egy határmenti kisváros Szerbiában, közel a horvát határhoz. Fontos vasúti és közúti csomópont. A mellette található Berkasovo nevű kis falu arról vált híressé, hogy a szerbek itt rendezték be a legfontosabb menekülttáborukat, és ugyanezt tették a horvátok a határ túloldalán az Opatovác nevű kis horvát faluban. Ezt a két menekülttábort az elmúlt napokban teljesen felszámolták mindkét ország hatóságai, és most arra rendezkedtek be, hogy a lehető leghamarabb, óriási vasúti és közúti szállító kapacitással szállítsák tovább a menekülteket nyugat felé.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Még mindig tart a csúcsforgalom a szerb-horvát határon, az Európai Unió kapujában from atlatszo.hu on Vimeo.

Sötétben, tej ködben értem le a szerb horvát határra. A navigáció akadozott, és olyan kis falvakon mentem keresztül, amik a térképemen rajta sem voltak. A harmadrendű kis út egy töltésen vezetett, és komolyan aggódni kezdtem azon, nehogy a zéró látási viszonyok között lehajtsak róla. A menekültekre gondoltam, ez a nyirkos köd, akárhol is éri őket, egész biztosan a csontjaikig hatol.

A sidi vasútállomás lett a szerb menekülthelyzet nyugati végvára. Az állomást a rendőrség teljesen lezárta, most minden ennek a kiemelt ügynek van alárendelve. Ide szállítják buszokkal az ország belsejéből a menekülteket, és ide fut be Horvátországból a vonatszerelvény, ami továbbviszi őket a horvát Slavonski Brod mellett kialakított (és téliesített) 5000 fős táborba, illetve még tovább, a nyugati, szlovén határon épült gyűjtőtáborokba.

A szerbeknél normális dolog, hogy a helyi, maszek erők is bekapcsolódnak a menekültek szállításába. Ezt úgy kell érteni, hogy privát autós emberek összefogdosnak egy autóra való menekültet, és azokat ide szállítják, a sidi állomásra. Egy fuvar 20 euró Belgrádból, és teljesen nyíltan csinálják ezt a bizniszt. Ezt nálunk embercsempészetnek neveznék, itt viszont a rendőrök orra előtt zajlik az egész és ők valahogy úgy lehetnek ezzel, hogy legalább ennyivel is kevesebb embert kell szállítani az államnak.

Egy ilyen üzletet az orrom előtt bonyolítottak és amikor elkezdtem diszkréten filmezni, hegyes szemekkel kezdtek méregetni, de a dolog ennyiben is maradt.

A sajtóhoz való hozzáállás is gyökeresen megváltozott a szerbeknél, minisztériumi regisztráció nélkül se tudósítani, se fotózni, filmezni nem lehet. Van egy Komisszárió nevű szervezetük, a rendőrök minden sajtómunkást hozzájuk irányítanak. Ők legalább beszélnek nyelveket. Ez történt velem is, és hosszas telefonálás és emailezés után jutottam a lehetőséghez, hogy dolgozhassak a sidi gyűjtőponton. Amíg az engedélyem meg nem érkeztt, a szerb szervek minduntalan zargattak és folyton elhajtottak helyszínről – én pedig folyton visszamentem, mintha mi sem történt volna.

Naponta 4-7 vonat érkezik Horvátországból, ezeket töltik itt meg menekültekkel. Egy vonat 1200-1500 menekültet szállít. Akinek orvosi ellátásra van szüksége, azt az állomáson az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet ellátja, a többi humanitárius szolgáltatást pedig az ENSZ helyi menekültügyi biztossága biztosítja.

Az állomással szemben van a resti, amolyan „krumplirugó” országúti fogadót kell elképzelni: alul egy egyszerű kávézó, kis étterem, felül kiadó szobákkal. Gondoltam megszállok itt, de volt egy kis bökkenő: az ENSZ-esek és a segélymunkások lefoglalták a szobák nagy részét, a fennmaradókban pedig a rendőrök egy részét szállásolták el. Csak egyetlen hely volt, és az is csak úgy,  hogy hajnali 6-kor el kell hagyni a szobát, mivel akkor egy rendőr fogja elfoglalni az éjszakai váltásból.

A resti mögött egy téliesített sátortábort alakítanak ki a szerb hatóságok az UNHCR segítségével, ebből is látszik hogy nem számítanak a helyzet rövidtávú megoldására.

Másnap reggel a resti tele volt menekültekkel. Az öreg tulaj ott állt a kapuban és csak azt a szerencsétlent engedte be a wc-re, aki leszurkolt neki 5 eurót. Akinek volt pénze, az ott kávézgatott, vagy éppen a mosdóban intézhette a dolgát. A teraszon kellemesen sütött a késő őszi nap, így egy kávéval felszerelkezve, vegyülni próbáltam a menekültekkel. A kamerám láttán először volt egy kis feszültség, de amikor arabul kérdezgettem őket, megváltozott a hangulat.

Sőt, hirtelen kiderült az egyik eddig szótlan srácról, hogy tűrhetően tud angolul és maga ajánlkozott, hogy elmeséli a történetét. Ibrahim Szíriából jött idáig, ahol komputer designerként dolgozott. Feleségét és kisfiát hagyta ott, hogy szerencsét próbáljon Németországban. Mesélte, hogy az úton két szakasz volt veszélyes számára. Az egyik, amikor elhagyta Szíriát Törökország felé, ugyanis rengeteg katonai ellenőrző ponton kellett átmennie, és ezeket más és más miliciák ellenőrizték. Itt folyton rögtönzött – magyarán hazudott – hogy velük van és csak a barátaiért megy, hogy velük együtt csatlakozzon hozzájuk.

A másik kínos szakasz a török-görög tengeri út volt, ahol a csempészek, miután kifizették a tarifát, magukra hagyták a hajó utasait, aki közül egyik se értett a hajóhoz, sőt úszni sem tudott senki. Erről a szakaszról videót is csinált, és megígérte, ha lesz internete átküldi majd nekem.

Kérdeztem, hogy mi a véleménye a párizsi eseményekről, és őszintének tűnt, amikor elítélte azt, de ugyanakkor azt is elmondta, hogy vannak a  menekültek közt, akik éljenezték a francia terrorcselekményeket, jóllehet ezek az emberek nincsenek annak a tudatában, hogy talán pont ez az eset fog véget venni a nagy utazásnak, mert Európa pont emiatt dönt úgy, hogy bezárja a kapuit.

Kapcsolódó videók

Káosz a horvát-szlovén határon – Magyarország áttolta a menekültproblémát szomszédaira

Így is lehet: szervezetten és észrevétlenül jut át napi több ezer menekült az országon

„Míg vert, mosolygott” – a Röszkénél bántalmazott újságírók a TEK akciójáról

Nagyüzemi menekültcsempészet hatósági szemhunyással? Ezek az érintett budapesti szállók

“Együtt élünk vagy együtt halunk” – egy szír család a tengeri átkelésről és az embercsempészekről

Menekültexodus: Salzburgig utaztunk az autópályán menetelőkkel

“Íróasztal mögül nem lehet megérteni” – Görögországtól Magyarországig utazott a menekültekkel egy újságíró

Nem csak a gyűlöletnek van támogatottsága, hanem a szolidaritásnak is

Kerítés előtti last minute: így jöttünk át a szerb-magyar zöldhatáron

Közben újabb és újabb buszok érkeztek a szerb-makedón határon lévő Presevóból, és privát kocsik is szép számmal hozták a menekülteket Belgrádból. Befutott az aznapi második vonat is Horvátországból, és a szerb és a vonattal érkező horvát rendőrök megkezdték a menekültek felterelését a szerelvényekre.

Sidtől néhány kilométerre délre húzódik a Zágrábot Belgráddal összekötő autósztráda. Ez ebben a helyzetben azért fontos, mert Sidtől nem messze, az autópálya mellett van egy benzinkút, egy használaton kívüli motellel, ez az Adasevci Hotel. A szerbek itt egy speciális tábort rendeztek be, hatalmas szállító kapacitással, a benzinkút parkolójában. Esetenként 120 busz is áll itt, hogy a feltorlódott menekülteket Horvátország felé, vagy a vasútállomásra szállítsa. Több ezres tömeg fordul meg nap mint nap, szombaton például több mint tízezer embert szállítottak el Horvátország felé.

Ha a vonat nem bírja el az embertömeget, itt a hotelben meg tudnak szállni a menekültek, amíg a transzport folytatódik. Presevóból ide jönnek a buszok, és itt várakoztatják a menekültek tömegeit, ha Sid megtelt. Mindezt készséggel elmagyarázták az Atina szerb humanitárius segélyszervezet munkatársai, aki ott a helyszínen, a parkolóban és délen Presevóban is segítenek a menekültek bajain. A német kormány is finanszírozza a munkájukat, amiben kiemelt szerepet kap a nők és a kiskorú menekültek védelme.

Mert az sem ritka, hogy tinédzserek egymagukban, szülők híján vágnak neki ennek a hosszú és kemény útnak, amit a menekültek csak úgy hívnak egymást közt, hogy az Út Felfelé.

Banai Tibor Péter

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.