Kifizetetlen alvállalkozók, elhúzódó perek a becsődölt Tóváros lakópark miatt

Összességében nagyjából egymilliárd forintra perlik az Arcadomot a Tóváros Lakópark-projekt károsultjai: lakók és alvállalkozók. A  Demján Sándor érdekeltségébe tartozó cég nem sok fizetési hajlandóságot mutat, inkább pereskedik, és esetenként a cég csődjével fenyegeti a járandóságát követelő alvállakozókat.

A kifizetetlen alvállalkozóival folyó egyezkedésen többek tanúsága szerint visszatérő érv , hogy ha nem engednek jelentősen a követeléseikből, fizetésképtelenné válhat az egykori építőipari óriás.  Az Arcadom Zrt. beszámolói alapján a fenyegetés nem tűnik alaptalannak: zuhanó árbevétel mellett évről évre milliárdos nagyságú veszteséget termel a Demján Sándor és Nyúl Sándor érdekeltségébe tartozó cég, tavaly pedig negatívba fordult a társaság saját tőkéje is.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Komoly figyelmeztető jel, hogy az Arcadom ellen évek óta sorban indultak végrehajtási eljárások, idén eddig négy is. (Nem cáfolt sajtóhírek már két évvel ezelőtt is tucatnyi felszámolási eljárásról szóltak, de ezeket, ha voltak is, valamiképp megúszta a társaság.) Azt egyelőre nem látni, hogy – akárcsak a nagy elődök, mint a Viadom, a Gropius vagy a Vegyépszer esetében- az Arcadom esetleges bukása maga alá temeti-e kifizetetlen alvállalkozóit. Az előjelek mindenesetre nem túl bíztatóak, az Arcadom olyan ajánlatokat tesz, amik kétségessé teszik hogy tényleg meg akar-e egyezni.

Csak a veszteség maradt

A cégnek ma már nincsenek jelentősebb futó projektjei, vagyis a közeljövőben sem számíthat komolyabb bevételre, amiből a kötelezettségeit teljesíteni tudná. Nem alaptalan tehát az alvállalkozók félelme, hogy az Arcadom csak az időt húzza, és előbb-utóbb bejelentik a fizetésképtelenséget. Ami – kommunikációs szempontból legalábbis – valóban nem könnyű feladat, lévén Demján Sándor éppen a kis-és középvállalkozók legismertebb érdekvédelmi szervezetének, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke. Nem lesz egyszerű feladat megmagyarázni, miért bánt el így cégének alvállalkozóival éppen a VOSZ elnökének érdekeltségébe tartozó vállalkozás, annak az elnöknek aki a maga kilencven milliárd körülire becsült vagyonával a Napi.hu listáján az ötödik leggazdagabb magyar.

A tavalyi debreceni fiaskó után az Arcadom, úgy tűnik, már csak a jog és a kommunikáció terepén küzd a túlélésért. A csúnyán elbukott villamos-projektben a Debreceni Ítélőtábla idén januári jogerős ítélete vetett véget ennek a játéknak. Az Arcadom vezérigazgatója egy korábbi meghallgatáson lényegében beismerte, hogy a cég tudatosan vállalta a reálisnál alacsonyabb áron a debreceni projektet, mivel mindenképp meg akarták szerezni a munkát. Ennek a nyomott vállalási árnak nyilván köze volt ahhoz, hogy a cég itt sem fizette ki időben az alvállalkozóit – igaz, miután az Arcadomot lényegében kitették a projektből, a problémák megoldódtak.

Az Arcadom másik nagy projektjével, a Tóváros Lakóparkkal viszont, úgy tűnik, mindenki rosszul járt: a beruházó az eredetileg tervezet ingatlanfejlesztésnek csak a töredékét tudta megvalósítani – feltehetőleg ezért is lett gazdasági szempontból is kudarc a beruházás. (Az első két ütemben megépült lakásokat jelenleg az eredeti ár 60-70 százalékáért kínálják.) A lakók az elmaradt fejlesztések és a nem az általuk elvárt minőségben végzett kivitelezés miatt jártak rosszul – jelenleg mintegy 700 millió forintra perelik az Arcadomot. És persze rosszul jártak azok az alvállalkozók, akiket vagy egyáltalán nem, vagy csak részben fizettek ki.

Végjáték a Tóvárosban

A küzdelem a cég és szerződött partnerei között három éve folyik változatos eszközökkel, de az Arcadom hatásosan kezeli a kommunikációs kríziseket, és eddig a jogi eljárásokban alkalmazott, akár perelhúzónak is minősíthető taktika is eredményesnek tűnik – holott Demján cége ezekben a vitás ügyekben még nem is ment olyan messze, mint a szentesi ügyben, ahol sikerült bűnvádi eljárást is kreálni a ki nem fizetett vállalkozó ellen. A Tóváros-projekt esetében összesen mintegy száz millió forintnyi igényük egy részét próbálják érvényesíteni az alvállalkozók a szerződések végrehajtásáért indított polgári perekben. Az eljárások két-három éve tartanak, és a tárgyalásokon érdekes tények derültek ki a projekt bonyolításával kapcsolatban.

Milliárd eurós álom után sokmilliárd forintos pofáraesés a becsődölt Tópark lakópark

Kevés ingatlanfejlesztési projekt ér véget olyan látványos kudarccal, mint a Törökbálint határában épített Tópark iroda- és lakópark. Az egymilliárd euró tervezett költségű beruházásból csak az első ütem egy része: az alapinfrastruktúra és az épületek szerkezete készült el, mikor a finanszírozó Eurohypo AG 2010 végén kiszállt a projektből. A sajtóban leginkább szellemvárosként emlegetett beruházásban az alvállalkozó cégeknek több mint kétmilliárd forintja ragadt bent. Tovább az előző részre.

Az első generálkivitelező Excluziv-Invest Kft. 2010-ben felszámolás alá került, de a helyébe lépő Új Tóváros Kft. is hamarosan erre a sorsra jutott. (Mindkét cég szerepel a NAV 100 milliót meghaladó nagyadósainak listáján.) A következő generálkivitelező az Ezüstfa Kft. lett, de ebben a megoldásban inkább csak a felgyűlt tartozásoktól való szabadulás közismert technikáját kell látnunk, hiszen az első és a harmadik cég tulajdonosa ugyanaz a kiskunhalasi illetőségű Szalai Imre. (Szalai egyébként tucatnyi felszámolás alá került cég történetében bukkan föl tulajdonosként vagy vezetőként, ezek közül további négy (!) szerepel a NAV 100 millió feletti adóslistáján.) Ezek után nem meglepő, hogy 2013-ban az Ezüstfa is felszámolás alá került.

Miközben a projekt három fővállalkozót is felemésztett, sajátos irányítási modell honosodott meg az építkezésen. A megrendeléseket az egyes munkafolyamatokra bizonyos Vavra András, az Arcadom projektcége, a MAC Kft. vezetője adta az alvállalkozóknak, szinte kizárólag szóban, ahogy az egyik tanúvallomásban elhangzott, „kutyafuttában” – noha a MAC Kft. ekkor már kiszállt a Tóváros-projektből. Az Arcadom most, a peres eljárásokban arra hivatkozik, hogy neki semmilyen felelőssége nincs a Vavra András által megrendelt munkákkal kapcsolatban, ráadásul ezeket a megbízásokat nem támasztják alá írásos dokumentumok.

Ez az érvelés dőlt meg látványosan, mikor az Arcadom helyi projektvezetője tanúvallomásában maga ismerte el, hogy az építkezést ténylegesen Vavra irányította, és erről az Arcadom vezetőinek  tudomása volt – olyannyira, hogy egy vezetői értekezleten, ahol rákérdezett Vavra szerepére, lényegében utasították, hogy „hagyja Vavrát dolgozni”.

Hasonlóan kevéssé formalizált módon zajlott az elvégzett munkák átvétele is. Az állandó késéssel küzdő projektben az a sajátos gyakorlat alakult ki, hogy az elvégzett munkákról a teljesítési igazolásokat nem a fővállalkozó alkalmazottja, hanem egy ott megbízási szerződéssel tevékenykedő mérnök cége állította ki – informálisan, mintegy szívességből. Vavra ezen dokumentumok alapján állította ki a formális teljesítési igazolásokat immár az Arcadom nevében, a vállalkozók pedig benyújthatták a számlát.

Csakhogy eljött az a pillanat, amikor a mérnöki teljesítési igazolás után az Arcadom nem állított ki több teljesítési igazolást –most, az elvégzett munkák kifizetéséért indított perekben pedig azzal érvel, hogy a mérnök igazolásai nem relevánsak, azok nem tanúsítják a munka elkészültét. Az érvelés mögött húzódó logika elég egyszerű: ha nincs teljesítési igazolás, nem lehet számlát sem benyújtani, tehát a követelés nem is létezik.

Trükkök százai

De a cég nem csak a nemlétező megrendelés – nemlétező teljesítés trükkjével operál. Az Arcadom számos alvállalkozójával szemben élt azzal a meglehetősen elterjedt gyakorlattal, hogy a munka elvégzése után újratárgyalta az eredeti szerződést, és 20-40 százalék utólagos árengedménnyel új szerződést kötött. Az alvállalkozók többsége – kiszolgáltatottsága okán – általában engedni szokott. Az viszont még a magyar építőiparban sem túl gyakori, hogy a fővállalkozó a csökkentett díjat sem fizeti ki.

Az Arcadom ezt is megtette nem egy alvállalkozójával, és fizetés helyett az alkudozással kombinált pereskedést választotta. Néhány hónappal ezelőtt az Arcadom egyik vezető tisztségviselője azt ajánlotta az egyik alvállalkozónak, hogy adjon további engedményt a már csökkentett árból, és mondjon le a kamatokról, akkor hozzájuthat a pénze egy részéhez. Arra hivatkozott, felsőbb utasítása van, hogy senkit ne fizessen ki szerződés szerint, mert „nálunk üzletpolitika, hogy nem fizetjük ki a szerződés szerinti összeget.” Tegyük hozzá, itt már az eredetileg megállapodott összeg 70 százalékáról volt szó.

Ezekben a perekben aztán az Arcadom képviselői néha egészen valószínűtlen megoldásokkal húzzák el az eljárást. A Stonework Kft. által indított perben – itt 5,3 milliót nem fizetett ki az Arcadom – például az általuk felkért szakértő véleményének elkészülte után bejelentették, hogy írásbeli kérdéseket kívánnak a saját szakértőjüknek feltenni – ám a kérdések konkrét tárgyát a tárgyaláson nem tudták megjelölni. A bíró helyt adott a kérésnek, a két éve folyó tárgyalást hetekre elnapolták.

Egy későbbi tárgyaláson – ekkor már várható volt, hogy ítélet születik-, az Arcadom jogi képviselője szóbeli viszontkeresetet kívánt benyújtani: azt kérte, a bíróság kötelezze a felperest 50 ezer forint (!) megfizetésére, hibás teljesítés miatt – de konkrét hibát ezúttal sem tudott megnevezni. Erre a költségre egyébként rendelkezésre áll az úgynevezett „minőségi visszatartás”, a vállalkozó díjnak épp az ilyen javítások fedezésére szolgáló ki nem fizetett része. Az ötletben az a különös, hogy az Arcadom a nemcsak ezt, de a teljes vállalkozó díjat négy éve „visszatartja”.

Arra a bírói kérdésre, hogy ezt az igényt miért most, a tárgyalás második évében jelentik be, az Arcadom képviselője nem tudott válaszolni. Az ötlet ezúttal nem jött be: a bíró az ellenkeresetet elutasította, és ítéletet hirdetett.  Lényegében teljes körűen elmarasztalta az Arcadomot, és kötelezte a szerződésben kikötött összeg, továbbá 780 ezer forint perköltség megfizetésére.

Visszatérő motívum az Arcadom alperesi védekezésében, hogy „hibás teljesítés” miatt nem fizetnek, tehát azt állítják, az alvállalkozó nem a megfelelő minőségben végezte el a munkát. Az érvelés meglehetősen abszurd, hiszen a perekben előkerült minőségi kifogásoknak nincs írásos nyoma, vagyis a hiba kijavítására az Arcadom egyszer sem szólította föl az alvállalkozókat. Jól mutatja a hivatkozás komolytalanságát, hogy az egyik perben a vállalkozó állítólagos hibája nyomán szükségessé vált burkolatjavítás költsége – az Arcadom ellenkeresete szerint – négyzetméterenként 150 ezer forint volt – szemben az eredeti építési munka 8 ezer forintos négyzetméterenkénti költségével.

Hogyan dönt Demján Sándor?

A kifizetetlen alvállalkozók által indított perek – első fokon legalábbis-, jövőre nagy valószínűséggel lezárulnak. Kérdés, az alperes Arcadom megfellebbezi-e a borítékolhatóan elmarasztaló ítéleteket? Ha igen, az perenként a várható másodfokú pervesztés után újabb milliós nagyságrendű kötelezettséget jelent. A Tóváros-sztori károsultjai összességében közel egymilliárd forintra perelik a társaságot. Mivel az Arcadom tényleges tevékenysége lényegében megszűnt, úgy tűnik, most már csak Demján Sándoron múlik, hogy a végjáték a klasszikus magyar építőipari csőd lesz-e, vagyonát elvesztett beruházó/fővállalkozói céggel, becsapott partnerekkel és kifosztott, esetenként tönkrement vállalkozókkal.

Becker András

Még több cikk az elátkozott építőiparról.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!