Milliárd eurós álom után sokmilliárd forintos pofáraesés a becsődölt Tópark lakópark

TóPARK-10.05.03.

Kevés ingatlanfejlesztési projekt ér véget olyan látványos kudarccal, mint a Törökbálint határában épített Tópark iroda- és lakópark. Az egymilliárd euró tervezett költségű beruházásból csak az első ütem egy része: az alapinfrastruktúra és az épületek szerkezete készült el, mikor a finanszírozó Eurohypo AG 2010 végén kiszállt a projektből. A sajtóban leginkább szellemvárosként emlegetett beruházásban az alvállalkozó cégeknek több mint kétmilliárd forintja ragadt bent.

*****

Az építőipari csődök csúfos végjátékát vetíti előre, hogy a generálkivitelező Deutsche General Bau Kft. tavaly év végén, egy évvel a projekt lefagyása után, nem sokkal a felszámolási eljárás megindulása előtt, a székhelyét Zalaegerszegre helyezte át. Józan ésszel belátható indoka a székhelyváltoztatásnak nincs – hacsak nem az, hogy a Vegyépszernek is nagyon bejött a Zala Megyei Bíróság által felügyelt felszámolási eljárás. A befektetők számára pedig bevétel szempontjából az utolsó izgalmakat az a kérdés jelentette, hogy vajon a posztapokaliptikus hangulatú betonrengetegben forgatják-e a Die Hard 5 egyes jeleneteit – de ez sem jött össze. Most induló sorozatunkban a félbemaradt gigaberuházás eddig fel nem tárt összefüggéseit kíséreljük meg bemutatni.

Egy igazán merész álom

Pedig a projekt ígéretesen indult: a beruházás kitalálóját, Petrovszky Gábort, a Petro-Cartell Nemzetközi Ingatlanforgalmazó Kft tulajdonosát a hazai ingatlanfejlesztés legnagyobb tehetségeként tartotta számon a szakma: az ilyen karrierekre mondják, hogy üstökösszerű. A projekt indulásakor még csak 35 éves Petrovszky mögött ekkor már olyan kiugróan sikeres beruházások vannak, mint a Belle Epoque Irodaház, és a Tópark is ezt ígérte: 2009-ben rangos nemzetközi díjat is kapott a projekt.

Az eredeti elképzelés szerint egy sajátos, vegyes urbanisztikai funkciókat kiszolgáló kisváros épült volna fel az M1-es és az M7-es autópályák bevezető szakasza közti 180 hektáros területen. A projekt tervezett összköltsége – legalábbis a beruházás mögött álló magánszemélyek hangzatos nyilatkozatai szerint – meghaladta volna az egymilliárd eurót, de a tervezett és végül torzóban maradt első ütemre is 300 millió eurós költségvetést kalkuláltak. A tervezés – legalábbis a beruházó Walker and Williams Zrt. szerint – 2005-ben indult, és két évig dolgozott rajta 130 ember.

2007-ben elkezdődött az ingatlanok értékesítése, és a válság kitöréséig ezen a területen látszólag nem is volt komoly probléma. 2008-ban a beruházók olyan szereplőket tudtak megnyerni a projektben való szerepvállalásra, mint a Gyurcsány–kabinet volt szakállamtitkárát, Pimper Richárdot, vagy Kuncze Gábort. Ők ketten egészen idén márciusig a beruházásban kulcsszerepet játszó Bia-Projekt Ingatlanforgalmazó Zrt-ben viseltek tisztséget: Pimper vezérigazgató volt, Kuncze pedig a felügyelőbizottság elnöke. A társaság vezetői között fölbukkannak azonban azok a szereplők is, akik ugyan a Tópark körüli bonyolult céghálózat meghatározó tagjai, de igazán fontos szerepet csak a projekt bedőlése után kezdenek játszani.

„Mi csak építőipari, szakmai szempontból fogjuk megítélni mindkettejük munkáját. Őrültség lenne összefonódni a politikával”– nyilatkozta Kunczéék szerepvállalásáról a beruházó Walker and Williams Group elnöke, az egész beruházás egyik kulcsfigurája, az ex-bankár Lotfi Farbod. A Bia-Projekt 2011. november 10-én tette át a székhelyét Zalaegerszegre, a Köztársaság útja 17. számra. Éppen aznap, amikor a generálkivitelező Deutsche General Bau (DGB) Kft. is ide költözött. Néhány hónappal később aztán mindkét céggel szemben megindult a felszámolási eljárás. Az ex-bankár állítását némiképp megkérdőjelezi, hogy hírek szerint nagyon komoly lobbi folyt a területre vonatkozó, a törökbálinti önkormányzat hatáskörébe tartozó szabályozási terv ügyében. A lobbi sikeres volt, a törökbálinti képviselő-testület 2007 tavaszán elfogadta a Tópark számára kedvező szabályozási tervet, dacára annak például, hogy a Budapest-Bécs gyorsvasút tervezett nyomvonala épp a területen haladt keresztül.

A folyamat része volt, hogy a 2006-ban polgármesterré választott Keller Lászlót, aki nem mutatkozott a projekt barátjának, csak úgy sikerült eltávolítani az útból, hogy a jobboldali többségű képviselőtestület feloszlatta önmagát – a 2008 januárjában megtartott helyi választáson aztán a fideszes jelölt nyert (másfél évvel vagyunk Őszöd után ekkor). A régi-új polgármesterről, Turai Istvánról pedig köztudott volt, hogy teljes mellszélességgel támogatja a Tópark-projektet. A szabályozási tervet tartalmazó rendeletet viszont az Alkotmánybíróság több ponton is törvénysértőnek találta, és 2011. júniusában megsemmisítette. Igaz, ekkorra már szerkezetkész állapotban lévő hatalmas épületek álltak a gyorsvasút tervezett nyomvonalán. Sőt, ekkorra már az utolsó alvállalkozók is levonultak az építkezés helyszíneiről.

Cicaharc a romok felett

Hírek szerint a beruházó Walker and Williams Zrt. 2011. őszén pert indított a fő finanszírozó Eurohypo AG ellen – álláspontjuk szerint a projekt összeomlásának az az oka, hogy a pénzintézet egy évvel korábban el nem fogadható indokok alapján  leállította a számlák kifizetését. A Walker így maga sem tudta tovább finanszírozni az építkezést. A típustörténet jegyeit mutató, felszámolási eljárásba torkolló folyamatból természetesen itt sem hiányoznak az ilyen beruházások elmaradhatatlan szereplői, az alvállalkozói láncolat végén álló, a tényleges munkát elvégző, ki nem fizetett vállalkozások: csak a szerkezetépítő cégeknek bő egymilliárd forintnyi követelése van az immár jogilag is fizetésképtelennek nyilvánított generálkivitelezővel, a Deutsche General Bau Kft-vel szemben.

A finanszírozás leállításában ugyanakkor nemcsak az anyabank profiltisztítása játszott szerepet: információink szerint problémák voltak a költségek szerkezetével, a projekt előrehaladásával illetve az ingatlanok értékesítésével is. A generálkivitelező DGB Kft. mindenesetre 2011. legvégén végelszámolást kezdeményezett maga ellen, ami tavaly májusban átalakult felszámolási eljárássá – ennek a forgatókönyvnek a cég szempontjából nem csak a fél év haladék volt a hozadéka, hanem hogy az eljárás átalakulásával a cég által választott végelszámoló Kossuth Holding Zrt. vált a cég felszámolójává.

A halott projekten valósággal tenyésznek a jogi eljárások: sajtóértesülés szerint az eddigieken túl a projektgazda EIK Európai Innovációs Központ Kft. és a generálkivitelező DGB Kft kölcsönösen beperelték egymást: a projektgazda a teljesítések, a fővállalkozó a fizetés elmaradását kéri számon a másik félen – de vajon nem ugyanaz a tulajdonosi kör áll-e a pereskedő felek mögött? És hogy kerül a képbe a megmentőnek bejelentkező Purple Star Menedzsment Kft.? Miért fizették ki egyedüliként a Moratus Kft-t? Mi köze van a műpártolóként és befektetőként ismert Kovács Gábornak a Tóparkhoz? Kiderül a következő részekből.

Becker András

Fotó: skyscrapercity.com. Még több cikk az elátkozott építőiparról.