Nekilátunk a Századvég átvilágításának

2012 decembere óta nem adja ki a kormány, hogy milyen munkáért fizet a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek közel ötmilliárd forintot. Annak a cégnek, amelyet a 2010-es választások előtt hoztak létre, és ahol olyan személyek fordulnak meg, mint Giró-Szász András volt kormányszóvivő, Lantos Csaba, a Heti Válasz volt tulajdonosa, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Heti Válasz volt lapigazgatója, vagy éppen Habony Árpád, a Fidesz kommunikációs guruja. És amely cégről Mellár Tamás korábbi kutatási igazgató azt mondta, hogy „az egész műhely csak egy pénzmosoda.”

Az ötmilliárd forintos megbízás messze nem az összes közpénzből finanszírozott munkája a Századvégnek. Ők fognak négy évig lobbizni azért, hogy jobb legyen Magyarország híre az Egyesült Államokban és Kanadában, mindezt nettó 1.4 milliárd forintért. És nem kizárt, hogy van egyéb közpénzből rendelt megrendelésük is. Viszonyításképpen: a Norvég Civil Támogatási Alap keretében az ügyészség, a rendőrség és a KEHI által vizsgált Ökotárs vezette konzorcium 2013-ban 128 magyar civil szervezetnek osztott pályázatok útján valamivel több, mint egymilliárd forintot. Vagyis a két keretszerződés arányosítva közel hétszázötven „norvég civil” pályázatnak felel meg, de ha csak a nagyobb értékű ún. makroprojekteket számítjuk, akkor is 160, többéves ilyen projektre futná az összegből. És az ilyen makroprojektek kedvezményezettjeinek 10-15 másik szervezettel kell együtt dolgozniuk, vagyis ennyivel több szervezet részesülhet közvetve a pályázati pénz felhasználásából.

Ennek ellenére nem tudni semmit arról, hogy a Századvég ezért a töménytelen pénzért mit csinál. Az Eötvös Károly Intézet számításai szerint egy oldalnyi tanulmányra 470.000 forint megbízási díj jut. Ezt ugyan a Századvég vitatja, de ha ennek a tizede jut egy oldalra, az is egy havi közmunkás bér, annyiból meg tudjuk, hogy meg lehet élni. Szóval a kíváncsiságra van okunk, hiszen szemben a norvégok pénzével, a Századvégnek adott milliárdok forrása mégiscsak a magyar adófizetők pénze.

Elvileg jogunk is van tudni ezt. Az információszabadságról szóló törvény szerint az a jogi személy, amely az államháztartás alrendszerébe tartozó valamely személlyel pénzügyi vagy üzleti kapcsolatot létesít, köteles e jogviszonnyal összefüggő közérdekből nyilvános adatra vonatkozóan bárki számára tájékoztatást adni. Az is szabály, hogy közérdekből nyilvános adatként nem minősül üzleti titoknak a központi és a helyi önkormányzati költségvetés felhasználásával kapcsolatos adat. Az pedig nem kérdés, hogy ilyen közpénzzel kapcsolatos adat az, hogy azt mire költik el, egyszerűbben: mit kap a magyar állam cserébe az adózók milliárdjaiért?

Az eddigi perekből kettőt azért vesztettek el, mert az alperes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szerint nem ő kezelte a saját maga által megrendelt tanulmányokra vonatkozó adatokat. Ez nyilván kiesik védekezésként, ha a Századvégtől kérünk adatot, érdekes lenne, ha ő sem kezelné a saját milliárdos szerződéseinek anyagát. Így mindent a Századvégtől kérünk. A döntés-előkészítő adatra való hivatkozást pedig majd megvitatjuk minden egyes esetben a bíróságon. Az fura lesz, ha úgy fizettek ki közpénzből milliárdokat sok ezer oldalért, hogy egyetlen oldal alapján sem született meg egyetlen kormányzati döntés sem.

És hogy tisztán lássunk, először nem is kérünk sokat. Pusztán a 2010. január 1-jétől összes közpénzből finanszírozott szerződések másolatát, a kifizetések teljesítési igazolásait és a teljesítés során átadott iratok felsorolását, ha már került sor teljesítésre. Aztán majd megyünk tovább. Az út végén legalább olyan részletességgel szeretnénk tudni, hogy mire mentek el a milliárdok, mint ahogy a KEHI utánajárt a befőttes gumi és zokni vásárlásoknak.

M. Tóth Balázs

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!