Kormányzati segítséggel csórt sztorit a Magyar Nemzet az Átlátszótól

Hiába nyertünk pert és hozattuk nyilvánosságra a tavaly megvont kommunista nyugdíjpótlékok jogosultjainak névsorát, ennek felhőtlenül csak a sztorit – persze a perünk említése nélkül – vezércikkben learató Magyar Nemzetnél örülhetnek. A kormánypárti napilap után egy nappal megkapott határozatok és szakértői bizottsági jegyzőkönyvek ugyanis semmilyen, a volt pártállami és állambiztonsági vezetők tevékenységét értékelő érdemi megállapítást nem tartalmaznak. Így továbbra sem tudjuk, hogy mi kellett ahhoz, hogy valaki felkerüljön vagy lemaradhasson a listáról. 

Még nyáron mentünk perre azért, hogy megtudhassuk, ki veszítette el a nyugdíjpótlékát amiatt, mert a miniszter úgy látta: múltbeli tevékenysége vállalhatatlan a jogállami Magyarország számára. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól többszáz oldalnyi, ugyanarra a kaptafára készült határozatmásolatot kaptunk – csak éppen az volt kitakarva belőle, kiktől vonta meg a pótlékot a miniszter, mert ez a KIM szerint meg nem ismerhető személyes adat volt. Történt ez annak ellenére, hogy az Alaptörvény U) cikk (4) bekezdése szerint “[a] kommunista diktatúra hatalombirtokosai[nak] a diktatúra működésével összefüggő szerep[ével] és cselekményei[vel] összefüggő személyes adata[i] nyilvánosságra hozhatók.”

87%

Év végéig még

13 776 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Fővárosi Törvényszék október végi ítélete (PDF) az özvegyek részére folyósított pótlék megvonását ugyan az érintett „Kommunista hatalombirtokos” személyes adatai tekintetében sem minősítette nyilvánosnak, azonban a saját jogon pótlékban részesülők tekintetében nekünk adott igazat, és kötelezte a KIM-et a határozatok és az azokat megalapozó szakértői bizottsági jegyzőkönyvek teljes, az érintettek nevét is tartalmazó szövegének kiadására.

Az eljárás során végig rejtély volt számunkra, hogy miért kellett nekünk emiatt perelni, hisz a KIM is nyilván olvasta az Alaptörvényt, szavakban pedig a kormány a kommunista múlt feltárásában acélkemény. Némileg ezért helyrebillenni látszott a világ rendje, amikor kiderült, hogy a minisztérium nem fellebbezett, így az ítélet jogerős és végrehajtható, jönnek majd az iratmásolatok.

A Magyar Nemzet elsőzött

Ezen a ponton azonban egészen szürreálissá, egyben meglehetősen szánalmassá vált a történet: már a bíróság által adott tizenöt napos teljesítési határidő utolsó napjaiban jártunk, amikor a teljesítés ugyan még mindig nem jött, jött viszont múlt csütörtökön a Magyar Nemzet cikke az érintettek listájával, ami aztán a pénteki nyomtatott napilapban vezércikket ért. Különösen elegáns, hogy a nemzet beszámolója szerint „a Magyar Nemzet közérdekű adatigénylésére” tette  nyilvánossá  a minisztérium az adatokat. Nyilván véletlen egybeesés, és ez nem rontja el az afölött érzett örömünket, hogy a kormányközeli sajtó is küzd az információszabadságért, de annyit azért szeretnénk megjegyezni, hogy így, kezünket a fáról lehulló gyümölcsért kinyújtva mi is nagyon szívesen igényelnénk adatokat.

A pénteki Magyar Nemzet már régen bent volt Navracsics miniszter úr íróasztalán, mire a munkatársai a nap folyamán végrehajtották az ítéletet, és feltöltötték a kimittudra a bíróság által kiadni rendelt iratokat – a határozatok innen, innen és innen, a Schmitt Mária Terror Háza főigazgatóból, Mészáros József ONYF főigazgatóból, Kahler Frigyes jogtörténészből és M. Kiss Sándor történészből álló, a KIM és az EMMI államtitkárainak személyes részvétele mellett ülésező szakértői bizottság jegyzőkönyve pedig innen tölthető le.

Ezekből azonban pontosan annyi derül ki, mint a Nemzet cikkéből: állambiztonsági tevékenysége miatt 29 személytől (Ádám Miklósné, Balogh Gyula, dr. Balogh József, Becz Imréné, Birtalan Árpád, Bogye János, dr. Gyürüs Károly, Ferenczi Pál, Földesi Jenő, dr. Garai Erzsébet, Hatos István, Kalamár Károly, Káldor György, Kovács Károly, dr. Moró István, Oroszi Istvánné, Pál Magdolna, Pék Márton, Pozsár József, Radnai Sándor, Sass Lajos, Simonovics Imréné, Somogyi Andorné, Szorád Ferenc, Szőke Tibor, Sztasko László, Újvári Lászlóné, Vadász Tibor, Vas Béla), az 1945. és 1949. közötti időszakban a demokratikus államberendezkedés felszámolásában játszott szerepe miatt dr. Szegő Sándortól, az ötvenhatos forradalom leverésében és a megtorlásban valószerepe miatt Biszku,Bélától, Nyers Rezsőtől és Szijjártó Károlytól vonták meg a nyugdíjpótlékját, pártállami vezetői tisztségük miatt az itt is érintett Biszku és Szijjártó mellett négyen (Berán Ivánné, dr. Mórocz Lajos, Pulai Miklós, Felkai Dénesné), míg az állampártban és szatellitszervezeteiben betöltött vezető tisztsége miatt Nyers kivételével ugyanezek,továbbá Bebrits Anna, Kakuk Józsefné és dr. Szenes Ivánné lettek érintettek.

Érdemi indoklás nem volt

Azt azonban, hogy a felsorolt negyven személy közül bármelyik esetében pontosan mi alapozta meg az érdemtelenséget, nem sikerült beleírni sem a jegyzőkönyvekbe, sem a határozatokba. Itt nyilván nem Biszku Béla megítélése lehetne a figyelembe vett konkrétumok alapján a kérdéses, és nem is feltétlenül a listán szereplő többi személyé. Ám például az, hogy vajon a vezető állami vagy pártfunkció betöltése vajon automatikusan érdemtelenséget jelentett-e, és ha igen, akkor valóban csak kilenc érintett kapott-e 2013-ban erre tekintettel pótlékot.

Pontosan úgy vonta meg tehát a jogállam a kommunista nyugdíjpótlékokat, mintha ő maga is a későkádári reflexek szerint működne. Nem hozta nyilvánosságra, így nem tette ellenőrizhetővé a döntés szempontjait, és mint most kiderült, le sem írta azokat, hisz amit nem írnak le, abból nem lehet baja. Majd amikor szándékai ellenére nyilvánosságra kellett hoznia az iratokat, akkor az utolsó pillanatban leadta a drótot a kedvenc lapjának, hogy a vereségből erényt kovácsoljon.

Azt az érzést, hogy jogosan sérelmezhessék az eljárás jogállamiságát, igazán teljesen felesleges volt megadni Biszku Béláéknak. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy mivel így nem tudjuk, hogy az egyes érintetteknél pontosan mi alapozta meg a méltatlanságot, azt sem tudjuk majd megítélni, hogy aki megtarthatta a pótlékát, annál nem áll-e fenn esetleg ugyanaz az indok. Ha kifejezetten ez volt a cél, akkor a felülvizsgálat tökéletesen sikerült.

A periratokat itt lehet tanulmányozni (Google Drive)