Líbiában ragadtak a Vegyépszer milliárdjai – a hitelezőknek csak aprópénz jutott

A privatizáció aranykorában néhány millió forint készpénzért megszerzett Vegyépszer Zrt. közismerten fontos szerepet töltött be a Fidesz gazdasági hátországában. Pályaíve erősen hasonlít a többi, sokmilliárdos tartozást maga mögött hagyó építőipari óriáséhoz, a közbeszerzésekben való királykodása viszont leginkább a Közgéppel rokonítja:  az előző Orbán-kormány idején a Vegyépszer 260 milliárdért épített autópályát. A csődegyezségi tárgyaláson viszont már csak néhány százmillió forint sorsáról született döntés.

Sajátos dramaturgia szerint zajlott a Vegyépszer Hungária Zrt. utolsó csődegyezségi tárgyalása idén márciusban a Lurdy Ház sokat megért nagytermében. Hogy miért ment csődbe a Vegyépszer? Hát az építőipar általános válsága, a szűkülő finanszírozás okozta likviditási problémák, és az ennek következtében egyre dráguló beruházások miatt. Legalábbis ezzel magyarázta Seprényi Sándor vezérigazgató, hogy miért kellett 2011. tavaszán csődvédelmet kérnie a cégnek, dacára annak, hogy még több élő projektben is aktív konzorciumi tag volt.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A cég hitelezőinek képviselői egyre-másra tették föl súlyos, az egész eljárás törvényességét és tisztességét kétségbe vonó kérdéseiket – ezek némelyike a csődeljárásban a törvényességért is felelős vagyonfelügyelő szerepét is érintette. A hitelezők eközben pontosan tudták, hogy az eljárás kimenetelét illetően semmiféle jelentősége nincs a kérdésekre kapott válaszoknak – ezzel szemmel láthatólag tisztában voltak mind a cég, mind a csődgondnoki és vagyonfelügyelői feladatokat ellátó Cash & Limes megjelent képviselői is.

A csődegyezség (csődegyezségi javaslat, PDF) az eredeti tervnek megfelelően aztán meg is született, azóta jogerőssé is vált – a magukat tudatos csalás áldozatinak érző hitelezők pedig annak rendje-módja szerint meg is tették a büntetőfeljelentéseiket ismeretlen tettessel szemben.

Noha a csődegyezségi megállapodás tervezete ekkor már napok óta ismert volt, a hitelezők a tárgyaláson  indulatosan kommentálták a dokumentum ismertetését –  a csődgondnok Cash & Limes képviselője próbálta is elejét venni a kritikus felszólalásoknak, de végül mindenki szót kapott: a Vegyépszer egykori alvállalkozói szerint egyezségről itt szó sincs, az ajánlat olyan egyoldalúan kedvez az adósnak, miközben a hitelezőket még a jövőbeni jogorvoslat lehetőségétől is megfosztja.

A dokumentum két legfontosabb kitétele a kielégítés mértékére, illetve a hitelezők további követeléseire vonatkozott. Az előbbi vonatkozásában a cég ajánlata  meglehetősen szűkmarkú volt: a sávosan csökkenő mértékű „kielégítés” a százmillió forint feletti követelések esetében már mindössze 0,1 százalékos megtérülést ígért –  ennek alapján például egy kétszázmilliós tartozástól 1,36 millió forintért szabadulhat meg a Vegyépszer. Viszonyításképp: a cég által felhalmozott adósság a csődeljárás kezdetén meghaladta a 40 milliárd forintot, míg az egyezségi ajánlat révén ennek legfeljebb a nyolcvanad részét, de talán annyit sem kell a hitelező beszállítóknak és alvállalkozóknak fizetni.

A hitelező gyűlés résztvevői hangos nevetésben törtek ki, mikor Seprényi Sándor vezérigazgató közölte, hogy amennyiben a cég vagyona nem fedezné a fenti ajánlat alapján keletkező követeléseket, a cég tulajdonosai saját vagyonukból fedezik a különbséget, és erre közjegyzői okiratban kötelezettséget is vállaltak.

Vegyépszer vs Közgép

Mikor tavaly februárban a Zala megyei Szentgyörgyvölgybe tette át székhelyét a Vegyépszer Hungária Zrt., már nagyjából mindenki tudta, hogy vége a Vegyépszer-cégeknek. Még biztosabb jel volt, hogy ezzel egy időben eltűnt a tulajdonosok közül a Vegyépszer-cégeket ténylegesen birtokló Nagy Elek befektetési cége, a Stelius Zrt. A Vegyépszer Hungária, és annak leánya, a Nemzetközi Vegyépszer csődje nem küldte padlóra a Stelius-t, hiszen az közvetve vagy közvetlenül olyan további cégekben is tulajdonos, mint például a Főtaxi vagy a Hír Tv-ben is érdekelt, a jobboldali milliárdosok egy részének meggazdagodásában kulcsszerepet játszó ProAurum Zrt.

Noha sokan arra számítottak, hogy a Medgyessy-kormány hatalomra kerülését nem sokkal fogja túlélni a Vegyépszer, a cég 2008-ig meghatározó szereplő maradt az út- és vasútépítési beruházásokban. Megroggyanását forrásaink sokkal inkább a Közgép 2009-től kezdődő felemelkedésével magyarázzák – ironikus módon a Szabadság-híd konzorcium tagjaként a két cég éveken keresztül számos projetktben együtt nyert közbeszerzéseket, de a Margit-hídi nagy buliból a Vegyépszer már kimaradt. Hírek szerint Nagy Elek már 2009-ben szabadult volna a cégtől, de nem akadt komoly vevő. Az utolsó jelentős fordulat az akkor már Vegyépszer Hungária Zrt. nevű cég átalakítása és szétdarabolása volt: így jött létre a líbiai, illetve a szintén kudarccal végződő romániai projektben kulcsszerepet játszó Nemzetközi Vegyépszer Zrt., és négy további kisebb cég – ezeknek is fontos szerep jutott később a csődeljárás kivitelezésében.

Az egyezség másik lényegi pontja alapján az egyezség elfogadásával a hitelezők minden további követelésükről visszavonhatatlanul lemondanak, és kötelezik magukat, hogy anyagi érdekeik érvényesítésére az adóssal szemben peres vagy peren kívüli eljárást, bírósági vagy más hatósági eljárást nem kezdeményeznek, és a jövőben sem fognak kezdeményezni, ilyen igényeik érvényesítési jogáról lemondanak.

„Egy olyan csődegyezségi eljárás vélhetőleg utolsó tárgyalásán ülünk, ahol a bennfentes hitelezők vannak többségben, és ezt mindannyian tudjuk” – reagált az ajánlatra a tárgyaláson az egyik alvállalkozó cég képviselője. „A döntés már megszületett, azon nem tudunk változtatni, ez csak egy színjáték. Mégis arra kérek mindenkit, értse meg, ha ezt aláírjuk, végleg és visszavonhatatlanul lemondunk minden jogunkról.” Rajta kívül is többen szóvá tették, hogy az egyezségnek a jövőre vonatkozó passzusa azt jelenti, hogy bármilyen új körülmény merüljön is fel a Vegyépszerrel kapcsolatban, a hitelezők akkor sem élhetnek semmilyen követeléssel.

Az egyik ilyen „körülmény”, amire a tárgyaláson többen is célozgattak, egy közel tízmilliárd forint összegű, az Eximbanknál letett kaució, amit még a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. helyezett el ott. 2010 tavaszán a cég 80 milliárd forint értékű megállapodást kötött Líbiában Az-Zawya (az-Zavija) város infrastruktúrájának bővítésére és rekonstrukciójára – a bankban elhelyezett letét a líbiai fél által kikötött óvadék. A líbiai projekt pedig értelemszerűen nem a Vegyépszer hibájából hiúsult meg, így ez az összeg a csődeljárás sikeres lezárása esetén a cég rendelkezésére állhat.

A hitelezők szerint, ha a követelésekből kivették volna a Vegyépszerhez kötődő cégek egymással szembeni tartozásait, és ezt a hamarosan vélhetőleg felszabaduló letétet bevonták volna a csődeljárásba, akkor az összes követelés legalább 30 százalékban kielégíthető lett volna. Erre azonban nem került sor.

A Gropius Zrt. csődje I., II., III., IV.

Tizenkét éves sikertörténet ért véget  látszólag váratlanul tavaly októberben, amikor a Fővárosi Bíróság befogadta a Batki és Társa Kft. 2011. április ötödikén beadott felszámolási kérelmét a Gropius Zrt. ellen. 2008 óta több, még a szűkebb szakmai körök által sem ismert kísérlet történt a felszámolási eljárás megindítására, de ezeket a cég minden esetben sikeresen blokkolni tudta: volt olyan eljárás is, mellyel kapcsolatban csak két évvel később hozott határozatot a felszámolási bíró. Tovább  cikksorozatunk előző részeihez.

A líbiai projekt más vonatkozásokban is kulcsszerepet játszott a Vegyépszer vagyona körüli végjátékban: „Hogyan lehet az, hogy miközben a tényleges munkavégzés csak 2010 legvégén kezdődött el, majd három hónappal később, a kitörő forradalom miatt véget is ért, az elszámolásokban 8 milliárd forint értékben jelenik meg?” – kérdezték a hitelezők a cég képviselőjét. Információink szerint a 2011-ben szintén csődbe ment Nemzetközi Vegyépszer Zrt. ekkora összegű elvégzett, de kifizetetlen munkát számolt el veszteségként a tevékenységet záró mérlegében –  végső soron ennyivel kisebb volt a mérleg szerinti vagyon, amiből a hitelezők igényeit ki lehetett elégíteni.

Seprényi Sándor vezérigazgató szerint ebben nincs semmi különös: a tényleges líbiai munkavégzés valóban csak három hónapig tartott, de a nyolcmilliárd forint értékű ki nem fizetett számla az előkészületi és tervezési munkákkal együtt értendő, így az szerinte reális. Arra a kérdésre, hogy miért nincs a veszteségként elszámolt összeg mögött semmiféle dokumentum, a vezérigazgató szerint az a magyarázat, hogy minden irat, így a teljesítéseket igazoló dokumentumok is maradéktalanul megsemmisültek az az-zavijai harcokban. Ráadásul erre a sorsra jutott az a több száz millió forint értékű eszköz és anyag is, amit a cég előzőleg kiszállított az-Zavijába. A hitelezők ennek kapcsán is kérdőre vonták Pinka György vagyonfelügyelőt, aki csak annyit tudott mondani, hogy a cég állítását a bizonytalan líbiai helyzet miatt nem lehet ellenőrizni: a zárómérlegben már nem szerepel a líbiai projekt eszközállománya.

De hasonló módon elkallódott a Vegyépszer oroszországi projektjének – becslések szerint 3-400 millió forintot érő – eszközállománya is. A csődeljárás nyitómérlegében még szerepelt ez a tétel, a csődegyezség alapját képező mérlegben viszont már nem.

>>> A birtokunkba került csődegyezségi javaslat itt letölthető (PDF)

Becker András – Vass A. Gábor

(Címlapkép: Duplagondol. Az elátkozott építőiparról szóló korábbi cikkeink itt elérhetők. Folytatjuk.)