A Gropius Zrt. csődje IV.: Az alvilág is bekapcsolódott a felszámolási eljárásba

A Gropiusnak forrásaink szerint nem voltak olyan erős politikai kötődései, mint az első Orbán-kormány kedvenc építőipari cégének, a Vegyépszernek, bár Szőcs és Csáktornyai egykori mentora, a Fodor Kft. tulajdonosa a mai napig közismerten a Fidesz-hátország egyik dél-dunántúli erős embere. A cég működését ismerők szerint a Gropius-ra inkább az volt jellemző, hogy mindig a szükséges (helyi) politikai megegyezésekkel lavírozott: ahol ennyi közbeszerzési pénz forgott, ott valószínűleg megjelentek a pártok „táskás emberei”.

Nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint részben ennek köszönhető, hogy a Gropius abba a szűk klubba tartozott, amelynek tagjai olyan pályázatokon is tudtak keresni, amelyeken nem is nyertek: kapcsolataik révén még a nyilvános eredményhirdetés előtt értesültek róla ha megnyertek egy olyan munkát, amit adott esetben ténylegesen nem is akartak elvállalni – ezek után megkeresték a második-harmadik helyezettet, és,  ha sikerült megegyezni az adott vállalkozással, még az eredményhirdetés előtt visszavonták a Gropius pályázatát.

81%

Év végéig még

19 885 062 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Gropius Zrt. csődje I., II., III.

Tizenkét éves sikertörténet ért véget  látszólag váratlanul tavaly októberben, amikor a Fővárosi Bíróság befogadta a Batki és Társa Kft. 2011. április ötödikén beadott felszámolási kérelmét a Gropius Zrt. ellen. 2008 óta több, még a szűkebb szakmai körök által sem ismert kísérlet történt a felszámolási eljárás megindítására, de ezeket a cég minden esetben sikeresen blokkolni tudta: volt olyan eljárás is, mellyel kapcsolatban csak két évvel később hozott határozatot a felszámolási bíró. Tovább  cikksorozatunk előző részeihez.

2009-ben 10,05 milliárd forintos nettó árbevétel mellett 130,8 millió, 2010-ben 10,35 milliárdos nettó árbevétel mellett 195 millió forint volt a mérleg szerinti eredmény, tavaly viszont már csak 1,63 milliárd volt a nettó árbevétel mínusz 4,81 milliárd eredménnyel, és az év végére nyilvánvalóvá vált, hogy a cég fizetésképtelen. A hitelezők számára a felszámoló tavaly december 15-én a Lurdy Házba szervezett fórumot – ironikus, hogy néhány hónappal később ugyanez a felszámoló, a Cash & Limes Zrt. ugyanitt tartotta meg a Vegyépszer utolsó csődegyezségi tárgyalását is, amelyen a hitelezők kedvezőtlen feltételeket voltak kénytelenek elfogadni.

A decemberi gyűlésen a felszámoló arról próbálta meggyőzni a hitelezőket, hogy a már lezárult Gropius-projekteknél végezzék el a szerződésekben foglalt garanciális munkákat, mondván, ennek hiányában a beruházók követelésekkel fognak föllépni, ami tovább ronthatja az alvállalkozók helyzetét, lévén az el nem végzett garanciális munkák értékét, illetve az ez után járó kötbért le fogják vonni a Gropiusnak járó elismert követelésekből – vagyis ennyivel is kevesebb lesz, amiből a Gropius tartozásait kiegyenlíthetik. Maga Csáktornyai is hasonló  érveléssel próbálta még a csőd előtt rávenni ezeket a vállalkozásokat, hogy fejezzék be készre a projekteket, mondván, akkor majd lesz pénz.

Ugyanezen a fórumon hangzott el hitelezők részéről a kérdés, miképp lehetséges, hogy a szigetszentmiklósi önkormányzat, a Vackor bölcsődeépítési projekt gazdája a fizetésképtelenség bejelentését követően nem a Gropius számlájára, hanem  engedményezéssel egy másik cég, a szintén Csáktornyaiékhoz köthető László Házak Kft. számlájára utalta át az elvégzett munkaszakasz ellenértékét. A szigetszentmiklósi projekt volt az, ahol azért tehette meg a Gropius, hogy nem fizette ki az alvállalkozóit, mert a polgármester, illetve a hivatal illetékesei hónapokon keresztül nem vették észre, hogy szinte kizárólag alvállalkozók dolgoznak az építkezésen.

A felszámoló szerint ellenőrizték az átutalást, és az nem a felszámolás elrendelése után, hanem azelőtt egy nappal történt – igaz, ezt az állítást a hitelezőknek bemondásra kellett elfogadniuk. További munkavégzésről viszont hallani sem akartak – nem kis részt azért, mert a beruházók részéről teljes érdektelenséget tapasztaltak.

A hárommillió forintos áruház

Novemberben vette blokád alá a károsultakat képviselő radikális érdekvédelmi szervezet, a VÉSZ előbb a Lidl-nek a Gropius fővállalkozásában készülő áruházát a Bécsi úton, majd a cég szigetszentmiklósi, később székesfehérvári logisztikai központját is. Hozzávetőleges összesítésük szerint a fizetésképtelenség bejelentéséig a Gropius a közel 100 százalékban elkészült Bécsi út áruházáért az alvállalkozóknak nagyjából három millió forintot fizetett ki. Az elkeseredett lépésre azután került sor, hogy nyilvánvalóvá vált, a csődbe menekült fővállalkozó által okozott veszteségekért a Lidl még részben sem hajlandó jótállni.

Holott a beruházáson a tényleges munkát végző cégek képviselői jóval korábban, már a tavalyi nyár elején jelezték a Lidl beruházásokért felelős vezetőjének, Lajkó Gábornak, hogy a Gropius, megszegve a vonatkozó jogszabályi előírásokat, az addig leszámlázott munkákért kapott pénzből nem fizette ki még az alvállalkozók anyag- és bérköltségeit sem. Nem volt szerencséjük: Lajkó a kapcsolatfelvétel után nem sokkal szabadságra ment, később hetekig nem lehetett elérni.

Nyár vége lett, mire Lajkó újra leült tárgyalni az alvállalkozók képviselőivel, akik közölték vele, tudomásuk van róla, hogy felszólamlásuk dacára a Lidl újabb jelentős összeget fizetett ki a fővállalkozónak. A Lidl képviselője azzal védekezett, hogy a kifizetés feltételeként arra kötelezték a Gropius vezetőit, közjegyző előtt vállaljanak kötelezettséget, hogy a soron következő kifizetésből kielégítik az alvállalkozói követeléseket – igaz, az említett okiratot nem tudta bemutatni. A témában több megbeszélésre aztán már nem került sor, mivel nem sokkal később a Gropius bejelentette a fizetésképtelenséget, így további kifizetések már csak a kijelölt felszámoló jóváhagyásával történhettek volna – ezen az úton pedig legfeljebb a kisvállalkozások számíthatnak némi kártérítésre.

A nagyobb vállalkozások egyetlen logikus lépésként fordultak előbb közvetlenül a Lidlhez, majd az idő előrehaladtával a tárgyalási pozíciójuk javítása érdekében folyamodtak blokádhoz. Ma már egyértelműen látszik, hogy a blokád és a demonstráció semmi eredményt nem hozott: noha a Lidl ügyvédi letétbe helyezett 170 millió forintot arra az esetre, hogy ha találnak jogilag elfogadható megoldást az alvállalkozóknak történő közvetlen kifizetésre (nem találtak), illetve felkérte a német nagykövetség kereskedelmi tanácsosát, Uwe Koch-ot közvetítőnek, január elejére mégis nyilvánvalóvá vált, hogy jottányit sem változtat az álláspontján.

A kereskedelmi tanácsos december közepén fel is vette a kapcsolatot a felekkel. Az, hogy személyén keresztül lényegében a német nagykövetség is bekapcsolódott a felek közti tárgyalásba, elégséges garanciának látszott az érdemi tárgyalásokra, ezért a károsultakat képviselő VÉSZ feloldotta a blokádot, így a Lidlnek immár zavartalanul teljesülhettek a karácsonyi forgalommal kapcsolatos tervei. Csakhogy a karácsonyi ünnepek után a kereskedelmi tanácsos elérhetetlenné vált a károsultak számára, és egy idő után már a leveleikre sem válaszolt.

Felszívódott EU-támogatások: Háromszázmilliót bukott az útfelújításon

Ígéret maradt az építőipari körbetartozások felszámolására irányuló kormánypárti nekiveselkedés. A nagyberuházásoknál a tartozás kiinduló pontja gyakran maga az állam, a kárvallottak pedig úgy érzik, hogy a közbeszerzéseket sorra nyerő cégek ezen a téren is előnyösebb helyzetben vannak, mint azok a kis- és középvállalkozások, amelyek az építési munkákat ténylegesen elvégzik. Pécsett közel 300 millióval ragadt be egy vállalkozás egy uniós finanszírozású munkába. Tovább a teljes cikkhez.

A Gropius-károsultak narratívája szerint az egész ügy előre eltervezett, tudatos megtévesztések sorozata volt: kezdve onnét, hogy a Gropius már legalább egy éve de facto fizetésképtelen volt, hiszen 2010 óta lényegében folyamatosan kezdeményeztek ellene felszámolási eljárásokat, így éppen az alvállalkozókkal szembeni állandó tartozásai miatt nem is indulhatott volna közbeszerzési pályázatokon; a Lidl és Csáktornyai kapcsolatában pedig sokaknak szemet szúrt, hogy a Gropius-vezér a nyilvános tárgyalásokon is olyan feltűnő arroganciával beszélt a Lidl beruházási igazgatójával, mintha az nem is a megrendelő képviselője volna.

Mint ahogy az is sajátos a Lidl és a Gropius viszonyában, hogy a Bécsi úti áruház kivitelezésére kötött szerződés felmondására még ősszel sem látott okot a cég, holott a Gropius a ki nem fizetett alvállalkozók miatt már fél éve csúszott az átadással, a közjegyzői okiratba foglalt kifizetés elszabotálásával pedig egyértelműen szerződésszegést követett el.

Szürkéből feketébe

A decemberi hitelezői fórumon kiderült, hogy a Gropiusnál 273 visszaigazolt hitelezői igényt tartanak nyilván 8,71 milliárd forint értékben, továbbá bő harminc bevizsgálás, illetve peres eljárás alatt lévő, valamint vitatott igényt 4,06 milliárd forint értékben. A visszaigazolt igényekből 5,1 milliárd forint jelzálogként van számon tartva, azaz vélhetően ennyi a banki követelés a Gropius-szal szemben, 255 millió a ki nem fizetett kisvállalkozói számlák értéke, a nagyobb vállalkozásoknak pedig 3,17 milliárddal tartozik a cég.

Az erősen kérdéses, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanok mai értéke fedezi-e a banki követelést, az viszont kevésbé, hogy a 3 milliárdos beszállítói tartozás már soha nem kerül kiegyenlítésre. Bizonyos hitelezői igényeket ennek ellenére kifizettek – Csáktornyait információink szerint legalább két esetben súlyos bántalmazással vettek rá külföldi bankszámlájáról jelentősebb összeg átutalására: a Gropius ügyének ezen szakaszában már közvetlenül is megjelent az alvilág.

Több informátorunkat is megkeresték hasonló ajánlatokkal, de úgy tűnik, a törvényen kívüli megoldásokat csak kevesen merték igénybe venni. Viszont mintha a reménytelen helyzetben is változatlanul érvényben lenne az „omerta”, a hallgatás törvénye: „Nekem a Gropius-szal kapcsolatban már nincs vesztenivalóm” – mondta az egyik százmilliós forgalmú cég tulajdonosa, „de ha most kitálalok, a nagy cégek többsége soha többé nem fog velem szóba állni.”

Becker András – Vas A. Gábor

(Fotó: innen. A cikksorozat előző részei itt olvashatók.)