Ethan Zuckerman: A Global Voices ernyő a szólásszabadságért küzdők számára

Szerdán a legnagyobb amerikai online szolgáltatók, szólásszabadságot védő civil szervezetek és népszerű fórumok összefogtak, hogy közösen tiltakozzanak a szerzői jogokat a korábbiaknál még keményebb intézkedésekkel védő Stop Online Piracy Act törvénytervezet ellen. (A tiltakozásban résztvevők listája itt található.) Még az Obama-kormányzat is magára hagyta a SOPA-t, így a hétvégén látszólag nullára csökkent a fenyegetettség. A tiltakozók mégsem álltak le a január 18-ára meghirdetett sztrájkkal, ugyanis a tervezet mostani formájának visszavonása nem jelenti a végleges megsemmisítést. Interjú Ethan Zuckermannal, a Global Voices alapítójával.

Ethan Zuckerman, az MIT Civil Média Központ vezetője, a Global Voices Online egyik alapítója hétfőn egy a CEU által megrendezett beszélgetéssorozat szabad információáramlásról és közbiztonságról szóló részén adott elő. Zuckerman ismertette a „cukicica-elméletet‟, amely az arab forradalmak idején is működött: az emberek általában macskás képeket osztanak meg a közösségi oldalakon, de aztán ha már nem csak ezt teszik, hanem politikai tevékenységet is folytatnak, akkor a szólásszabadságot korlátozó kormánynak nem csak a politikai üzeneteket, hanem az egész szolgáltatást, ezzel az ártatlan cicákat is le kell állítania.

Ha Zuckerman elméletéből indulunk ki, ez a dinamika érvényesülne a szerző jogok védelménél is, amennyiben a SOPA-t bevezetnék Amerikában. Az egyik újítás az lenne, hogy a szolgáltatók felelnének a felhasználók által feltöltött tartalomért. Emiatt állt be a WordPress, a Twitter, a Google és a Facebook is a tiltakozók közé. Őket is ellehetetlenítené, ha minden egyes szerzői jogsértés a szolgáltatás azonnali, ideiglenes leállítását vonná maga után. Ethan Zuckermannal az előadás előtt készítettünk interjút.

Ha már a szabad információáramlás és a biztonság szembenállása lesz a téma a beszélgetésen, beszéljünk arról, tényleg fennáll-e a kettősség, ha az olyan törvénytervezeteket nézzük, mint a SOPA vagy a PIPA?

Az az érdekes az Egyesült Államokban, hogy nagyon erős védelmet élvez a politikai beszéd, így ha biztonsági okokból akarnánk korlátozni a politikai beszédet, az nem jönne ki jól. Az alkotmány nagyon erősen védi a politikai beszédet a korlátozástól. Még a gyűlöletbeszéd esetében is. Nagyon nehéz átnyomni egy gyűlöletbeszédről szóló törvényt az Egyesült Államokban. Mert amíg politikai beszédről van szó, addig védett, mindegy milyen szélsőséges. Ezek a védelmek nem terjednek ki a kereskedelmi beszédre. Amennyire erősen védi a politikai beszédet Amerika, annyira erősen próbálja védeni a szerzői jogokat.

Ezek a tervezetek valójában a szerzői jogokról szólnak. Mi amiatt aggódunk, hogy komoly hatásuk lehet a szólásszabadságra. Valószínűleg nem ezt akarják velük elérni. Nem hiszem, hogy a törvények mögött álló emberek belátják, hogy ez az online diskurzus egyfajta cenzúrája.

Két helyen nagyon aggasztó ez. Az egyik, hogy mind a SOPA, mind a PIPA lehetővé tenné az embereknek, hogy bírósági vizsgálat nélkül, egy panasz benyújtásával ideiglenesen blokkoljanak egy oldalt. Ezt az amerikai jog előzetes korlátozásnak [prior restraint] hívja. Általában véve, ez alkotmányellenes. Általában, ha korlátozni akarja a beszédet, akkor bírósági meghallgatásra van szükség. Ezt a lehetőséget viszont arra lehetne használni, hogy bosszantson valakit. Mondjuk, nem szereti a Global Voicest és azt mondja, a Global Voices népszerűsíti a szerzői jogsértést. Nem tudhatja, azt hiszi, ez egy nemzetközi híroldal, amely tényleg a Piratebay-re és más jogsértő oldalakra küldi a látogatókat. Még barátságos megítélés alapján is elküldheti a bejelentést, a Global Voicest emiatt akkor is leállítják egy időre. Ez politikailag nagyon veszélyes, olyan eszköz, amely könnyen cenzúrára használható.

A másik veszélyforrás, hogy a törvény hatálytalanítaná a Digitális Millenniumi Szerzőjogi Egyezmény (DMCA) a biztos menedék [safe harbor] szabályozását. A biztos menedék az, amikor a Blogger [a Google blogszolgáltatása] felhasználója arra használja a Bloggert, hogy szerzői jog által védett szoftverekhez tegyen közzé linkeket, de emiatt a Bloggert nem perlik be. Ehelyett az történik, hogy a panasz beérkezik a Bloggerhez, a Blogger lehetővé teszi a felhasználónak, hogy válaszoljon rá, ha pedig nem válaszol, akkor leveszik a tartalmat a felhasználó blog oldaláról. De ez azt jelenti, hogy a Bloggernek, vagyis a Google-nek nem kell a jogi felelősségrevonással szembenéznie. Ha a Google, a YouTube, a Twitter vagy különösen, ha egy kis start-up vezetője lenne és perrel fenyegetnék, akkor hagyni hogy a felhasználók maguk osszanak meg tartalmakat, túlságosan nagy jogi fenyegetettséget jelentene. Nagyon-nagyon nehéz lenne tartalommegosztáson alapuló új szolgáltatást indítani.

Egyetért azzal, hogy a szerzői jogok védelméért folytatott küzdelem globális jelenség? Az Európai Unióban ott az ACTA, amelynek nagyon hasonló következményei lehetnek, mint a SOPA-nak.

A jó hír, hogy eredményes volt a SOPA-val szembeni ellenállás. Úgy vélem, ebben a formájában visszavonják. Az Obama-kormányzat bejelentette, hogy nem támogatják a törvényt, a támogatók vissza fognak lépni és megpróbálják majd újra benyújtani. Ami ijesztő, hogy Amerika és az EU gyakran válnak a szabályozáspolitika szószólóivá, és ez gyakran ad lehetőséget a kifogásokra. Az én egyik aggályom a SOPA-val kapcsolatban, hogy muníciót ad a kínaiaknak: „Nézzétek, az USA szabályozza az internetet, senki nem biztosít korlátlan és szabályozatlan internetet, nekünk is muszáj felügyelnünk bizonyos tartalmakat.”

Az ACTA-val szemben is van ellenállás, részben annak hatására, hogy úgy tűnik, az amerikai aktivisták elhárították a mostani szabályozást. Nincs garancia. Megvárjuk, vajon feltámad-e hamvaiból. De most a küzdelem lehet, hogy átterjed Európára. A küzdelem mindig ott van, ahol szóba kerül az internet korlátozása a szerzői jogsértéstől való védelem érdekében.

Az ACTA elleni kampányban sokszor hallottuk, hogy a törvénytervezetek mögött a szerzői jogok tulajdonosai állnak. Igaz, hogy az ő lobbijuk eredménye lenne az egész?

Úgy vélem, ez valószínűleg igaz. Az biztos, hogy a SOPA mögött szórakoztatóipari cégek állnak, különösen filmstúdiók. Attól félnek, hogy ha az ember tudja, mit csinál, akkor rámegy a Piratebayre és egész filmeket tölt le, így érthető, hogy megalapozott a filmstúdiók aggodalma. A probléma az, hogy az ember aggódhat az otthonának védelméért, húzhat fel kerítést, de nem szerelhet fel rakétákat, amik minden arra járót lelőnek. A tulajdont meg lehet védeni, de csak úgy, ha tiszteletben tartunk más jogokat is.

Lát arra esélyt, hogy a nyugati demokráciák állampolgárainak meg kell majd tanulniuk, hogyan használják a cenzúrát megkerülő eszközöket?

A nyugati demokráciák állampolgárai máskor is használnak megkerülő eszközöket. Tegnap este megpróbáltam NFL-t [amerikaifutball-liga] nézni. A Green Bay Packersnek drukkolok, ami a középdöntőbe jutott, de sajnos vesztett. Ha meg akartam volna nézni, úgy kellett volna tennem, mintha az Egyesült Államokban lennék. Szerintem azok az emberek, akik sokat foglalkoznak kalózkodással, már használnak egyes megkerülő eszközöket. De hogy hiszem-e, hogy a közeljövőben szükség lesz erre? Nem különösebben. Még ha a SOPA át is menne, a legfőbb megkerülő eszköz, amire szükség lenne az az, hogy tudjuk, hogyan kell a domain név szervert úgy konfigurálni, hogy ne amerikainak látszódjon. Másféle számcsoportokat kellene használni, mint most és így funkcionálisan kikerülnénk a cenzúrát. Nem hiszem, hogy a közeljövőben ez megtörténne. De értékelem az iróniát.

Mi a WikiLeaks és az általa létrejött oldalak szerepe a szabadság és a biztonság közötti ellentét rendszerében?

A WikiLeaks jó téma, mert megmutatja, milyen sokféle módon felügyelhetjük a tartalmakat. Az amerikai kormány soha nem szerzett bírói végzést arról, hogy tilos WikiLeaks anyagokat hosztolni az Egyesült Államokban. Amit megtettek viszont, hogy sugallták, hogy ezt tenni valószínűleg illegális. Így egyes cégek, mint például az Amazon, úgy döntöttek, ezt nem akarják a szervereiken tárolni. Valójában nyilvánosan nyomást gyakoroltak és félelemkeltő kampányt folytattak, de nem volt valódi jogi döntés.

Nem én vagyok az, aki azért fog érvelni, hogy minden minősített dokumentum legyen szabad és nyitott a köz számára. Ha kiderül, hogy Bradley Manning vagy bárki, aki közzétette ezeket az adatokat, katona volt és aláírt bizonyos megállapodásokat, melyek szerint tisztelni fogja az információbiztonságot, akkor nem lett volna szabad olyasmit közzétennie, ami védettséget élvez.  És ebben teljesen biztos vagyok. A másik oldalról viszont az amerikai kormány reakciója őrült volt.

A Global Voices Online szerepe a szólásszabadság népszerűsítése maradt, vagy változtatniuk kellett az eredeti célokon?

Amikor elkezdtük, benne volt a küldetésnyilatkozatunkban, hogy népszerűsítjük az online szólásszabadságot, de semmi nem kapcsolódott ehhez a munkánkban. Amikor a legelején tesztelésre került a dolog, akkor már minden a szólásszabadságról szólt. De amit oldalként kezdtünk el csinálni, az csak a nemzetközi újságírásról szólt. Ez történik ebben az országban, az történik abban az országban. Volt néhány nagyon érdekes korai kihívás, amiatt, hogy nem voltunk biztosak abban, hogy mi a bebörtönzött bloggerekért zajló kampányok központja akarunk lenni. Ennek az az oka, hogy nem minden bloggert a szólásszabadság korlátozása miatt zárnak be. Vajon mindenki támogatna egy olyan kampányt, amely egy olyan egyiptomi blogger kiszabadításáért küzd, aki erőteljesen iszlámellenes szövegeket ír? Nehéz elérni az egyetertést egy ilyen közösségben. Hosszein Derakhsan jó példa erre. Ő is tagja volt a Global Voicesnak, de most már úgy véli, a Global Voices rossz és veszélyes dolog. Kampányoljunk Hosszeinért? [Hosszein Derakshan iráni bloggert 2010-ben 19,5 év börtönre ítélték – a szerk.]

Így hát elkezdtünk az online szólásszabadságról írni és megpróbálni megértetni az emberekkel az ügyet és a perspektívákat. Sokan, akik a Global Voices Advocacy projektjében dolgoznak, részei szólásszabadságot támogató politikai mozgalmaknak is. Sami Ben Gharbia, aki a Global Voices Advocacyt vezeti, üzemelteteti a Nawaatot is, amely kulcsfontosságú volt a tunéziai forradalom megszervezésében. Ő vezeti a TuniLeakst is, egy tunéziai oldalt, amely előbb tette közzé a tunéziai vonatkozású táviratokat, mint a WikiLeaks. Egyfajta ernyő lettünk a szólásszabadságért küzdő emberek számára. Arányaiban a legtöbb időt inkább azzal töltjük, hogy megírjuk, mi történik az egyes országok médiájában, mintsem hogy kampányoljuk a szólásszabadság ügyéért. Ugyanakkor azt gondolom, ez a kettő összefonódik, nem lehet egyiket elválasztani a másiktól.