Megint felülírta a gazdasági érdek a természetvédelmi szempontokat

„Újabb szögek a természetvédelem koporsójába” – címmel kiadott közleményben  tiltakozik a WWF Magyarország egy törvénymódosítás ellen, amely szerintük többek között megkönnyíti a védett természeti területek magánkézbe adását. A szervezet a köztársasági elnöknek írt levélben arra kéri Áder Jánost, hogy küldje vissza az Országgyűlésnek megfontolásra a módosító javaslatot, vagy indítványozza azzal szemben az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdésének megfelelően az Alkotmánybíróság előtt előzetes normakontroll eljárás lefolytatását. 

Kárt okoz a védett területeknek, ellentétes az Alaptörvénnyel, és megkönnyíti a védett természeti területek magánkézbe adását a december 14-én megszavazott„agrársaláta” módosító jogszabály – állítja a WWF Magyarország közleménye.

A természetvédő szervezet azt az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslatot kifogásolja, amely egyes agrártárgyú törvények technikai jellegű módosítása mellett  a természetvédelem sarkalatos törvényekbe foglalt jogköreit is szűkíti.

Eszerint a jövőben a természetvédelmi céllal megvásárolt védett állami területeket profitorientált erdőgazdaságok kaphatják meg.

A WWF Magyarország levélben kérte a köztársasági elnököt, ne írja alá az új törvényt, mert az lehetővé tenné, hogy a gazdasági érdekek felülírják a természetvédelmi célokat. A szervezet szerint az a probléma, hogy míg eddig a kifejezetten természetvédelmi célból állami tulajdonba vett erdőterületek kötelező módon a nemzeti park igazgatóságokhoz kerültek, hogy ott gazdasági érdekektől mentesen érvényesülhessenek a természet megőrzésének szempontjai, az új törvény ezt megváltoztatná.

Rendszeres a konfliktus

A WWF Magyarország igazgatója, Sipos Katalin szerint „a költségvetés minden évben meghatározott összeget biztosít a nemzeti park igazgatóságok számára, hogy védett és védelemre szánt területeket vásároljanak. Eddig ez a gyakorlatban úgy történt, hogy az így megvásárolt területek az állam tulajdonába kerültek, és az adás-vételt bonyolító nemzeti parkok a területek vagyonkezelőivé váltak.

A törvénymódosítás következtében megtörténhet, hogy nemzeti parki kezdeményezésre, nemzeti parkok számára elkülönített forrásból, természetvédelmi indokkal állami tulajdonba kerül egy földterület, amit ezután azonban nem a nemzeti park igazgatóság kap meg vagyonkezelésbe, hanem egy profitorientált állami erdőgazdaság.

Ez olyan, mintha megvásárolnánk egy házat, amit a szomszédunk kezd el használni”

– mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

A civil szervezet aggasztónak tartja, hogy „újabb területek kerülhetnek az állami erdőgazdaságok vagyonkezelésébe. A védett területeken zajló faanyagtermelés és az erdős tájakat mindenhol felszabdaló vágásterületek nemcsak az élővilág állapotát rontják, a természetjáró emberek érdekeit is sértik” – vélik.

A  szervezet közleménye szerint rendszeresek a konfliktusok a védett állami erdők kb. 90%-át vagyonkezelő állami erdőgazdaságok és a jogszabály szerint a természetvédelmi kezelésű területeket is  felügyelő nemzeti park igazgatóságok között.

„A hazai erdők állapota sokkal rosszabb a lehetségesnél”

A WWF emlékeztet: Magyarországon tizenhárom, közösségi jelentőségű természetes erdőtípus – különféle bükkösök, tölgyesek, ártéri erdők – található, amelyből a legutolsó, 2019. évi országjelentés szerint hét rossz, öt pedig kedvezőtlen állapotban van. Az idős erdők mennyisége nagyon lecsökkent, és olyan kirívóan természetromboló fahasználat is jogszerűen megtörténhet védett területen, mint a Bükki Nemzeti Park közepén, a Tar-kő mellett néhány éve kivágott 180 éves erdő esete.

Akkor a WWF Magyarország arról tájékoztatott, hogy „a Bükk-fennsík peremén lévő Tar-kő szomszédságában egy védett, nemzeti parki területen álló, 180 éves bükkösben végzett egyhektáros fakitermelést az Egererdő Zrt. állami erdőgazdaság. Magyarország egyik legidősebb, természetvédelmi szempontból különösen értékes, az európai Natura 2000 hálózat részeként is nyilvántartott erdejében olyan ritka madárfajok fordultak elő, mint a fehérhátú fakopáncs vagy a kék galamb, emellett 13 védett és fokozottan védett növényfaj példányainak adott otthont. A kitermelt mintegy 600 m3 faanyag – részben éppen a fák igen magas kora miatt – nagyrészt csak alacsony piaci értékű tűzifának vagy rostfának alkalmas.”

A december elején elfogadott módosítás kapcsán a szervezet hangsúlyozza, hogy a hazai erdők állapota sokkal rosszabb a lehetségesnél, és ennek okai visszavezethetők a hagyományos erdőgazdálkodás módszereihez. „Abszurd, hogy még az olyan fokozottan védett területeken is lehet fát vágni, ahová a kirándulóknak sem szabad bemenni.

Alig van ma Magyarországon olyan háborítatlan vadon, ahol nem folyik gazdasági tevékenység”

–  állítja Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője, aki az Agrárminisztérium Natura 2000 területekről szóló országjelentésére is hivatkozva a nagyarányú fakitermelést, a tarvágásokat, a holt- és odúkat tartalmazó fák eltávolítását, a természetes erdők átalakítását tartja a legfontosabb erdőgazdálkodáshoz köthető veszélyeztető tényezőnek erdeinkben.

A WWF Magyarország levélben kérte a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a törvényt. „Azért fordultunk a köztársasági elnökhöz, mert úgy gondoljuk, hogy egy ilyen természetvédelmi visszalépésnek a klíma- és biodiverzitás válság közepén nincs helye a magyar jogrendszerben. Az erdők állapotának romlása mindannyiunk életminőségét veszélyezteti” – zárta gondolatait az igazgató.

A köztársasági elnöknek írt levél:

(null)

(null)

Egy, a 2017-es erdőtörvény kapcsán 2019-ben született alkotmánybírósági döntés indoklása szerint az agrárminiszter is elismerte az Alkotmánybíróság megkeresésére adott válaszában, „hogy egyes esetekben a jelenleg az Erdőtv.-ben meghatározottakhoz képest jelentősebb mértékű gazdasági korlátozás bevezetése volna indokolt az egyes területek természeti értékeinek megőrzése érdekében”.

Az Alkotmánybíróság fenti döntése többek között hangsúlyozta:

[21] 1. Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése értelmében „[a] természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. (…)

Az erdő fenntartása és megóvása az állam és az egész társadalom érdeke, védelmi és közjóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdőt csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet használni.

Az erdők tekintetében a »nemzet közös örökségének státusa« azt is jelenti, hogy az erdők megóvása az államra, az erdőtulajdonosokra, az erdőgazdálkodókra, de még az erdőt szabadon használókra is kötelezettségeket hárít. A kötelezettségek különösen az államot, az erdőtulajdonosokat és az erdővel rendelkezni jogosultakat érintik azáltal, hogy a tulajdonnal való rendelkezés, illetőleg az erdőgazdálkodás teljes és feltétlen szabadsága helyébe a felelős, fenntartható gazdálkodást megvalósító, a jövő nemzedékek érdekeit is figyelembe vevő erdőhasználat követelménye lép.”

Horn Gabriella

Címlapkép: Kivágott 180 éves erdő (forrás: WWF Magyarország)