Hazája bebörtönözné vagy megölné a Nobel-békedíjra jelölt iráni nőt, aki a kötelező fejkendőviselés ellen küzd

Masih Alinejad egy iráni újságíró és emberjogi aktivista, aki azért küzd, hogy a hazájában ne kelljen hidzsábot hordaniuk a nőknek, és ne tekintsék őket alacsonyabb rendűnek a férfiaknál. Bő tíz éve már Amerikában él, ahol tévéműsorában és a közösségi médiában osztja meg a nőtársaitól kapott videóüzeneteket, amelyek többnyire arról szólnak, hogy több év börtönt kapott egy lány vagy asszony, amiért levetette a fejkendőt, és felszólalt az őket elnyomó rezsim ellen. A Masih életéről szóló Légy a hangunk! (Be my voice!) című dokumentumfilmet január 28-án és 29-én vetítik a 8. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) keretein belül.

Vannak olyan emberek, akikbe az átlagosnál sokkal több energia szorult, afféle minierőműként üzemelnek, tele érzelmekkel, lendülettel, tenni akarással. Képesek másokban is lelkesedést szítani, a kiszemelt célukért pedig erejüket megfeszítve küzdenek, s közben szinte mindig mosolyognak. Masih Alinejad pont ilyen, így a személye, a története és a mozgalma abszolút mozivászonra kívánkozik, de az általa motivált és a benne reményt találó nők megjelenése teszi igazán lebilincselővé a róla készült dokumentumfilmet.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Masih Alinejad (1976) egy kis iráni faluban született, és fiatal korától kezdve tiltakozott az ellen, hogy a fiúkkal ellentétben a lányok nem mehettek biciklizni és focizni, viszont fejkendőt (hidzsáb) kell viselniük, ahogy minden nőnek. Az ország neve ugyanis hivatalosan Iráni Iszlám Köztársaság, ami már sejteti, hogy kőkemény és régimódi vallási szabályok alapján működik: a nőket alacsonyabbrendűnek tekintik a férfiaknál, nem énekelhetnek (!) nyilvánosan, nem mehetnek stadionba, és kötelesek hidzsábot viselni. Ez utóbbit azzal indokolják a vezetők, hogy a hajuk eltakarásával jelzik, hogy erkölcsös nők, akiket így nem bántanak a férfiak semmilyen értelemben, tehát tulajdonképpen a saját védelmüket szolgálja a kötelező viselet.

Masih hazájában különböző újságoknál vállalt munkát, majd egy darabig parlamenti tudósítóként dolgozott, de miután a vagyonosodásukról és a nők jogairól faggatta a képviselőket, kitiltották a parlamentből. Ezután Angliában tanult, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol 2019-ben megkapta az állampolgárságot.

2022. január 22. és 30. között kerül megrendezésre a 8. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amely a világ legfrissebb, nemzetközi sikereket elért egész estés kreatív dokumentumfilmjeit mutatja be. Közel 50 filmet, mintegy 200 vetítésen, 5 szekcióban (Bátor nők, Bátor gyermekek, Bátor ellenállók, Bátor útkeresők, Bátor álmodozók) láthat a közönség Budapesten és vidéken (Budapest: Cinema City Mammut II., vidék: Debrecen, Eger, Győr, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg). Az idei fesztivál szlogenje: BÁTOR FILMEK.

2014-ben indította el My Stealthy Freedom (A titkos szabadságom) nevű Facebook-oldalát, amelynek ma már bő 1 millió követője van: rengeteg nő küld magáról fotót és videót fejkendő nélkül. A hidzsáb levétele a nők szabadságának jelképe lett, de ezt persze az iszlám vezetés nem nézi jó szemmel. Rengeteg nőt több évnyi (4-től akár 24-ig terjedő) börtönbüntetésre ítéltek a hidzsáb levétele miatt, amit egyfajta lázadásként értékel a rezsim – és igaza is van. Az iráni nők jelentős részének elege van az elnyomásból, aminek a fejkendő a jelképe. A rezsim persze Masihban ellenséget lát, aki „elrontja” a nőket, de szerinte pont fordítva van.

„Az iráni nőket az Iszlám Állam veszélyezteti, nem pedig én.”

Masih legnagyobb dilemmája az, hogy maradjon-e Amerikában és folytassa az online mozgalmat, vagy inkább térjen haza Iránba, hogy együtt harcoljon a követőivel. Ők azonban azt kérik tőle, hogy ne menjen haza, hiszen akkor őt is bebörtönzik, esetleg meg is ölik, és akkor az egész küzdelem hiábavaló. Honfitársnői szerint Masih helye külföldön van, ahol beszámolhat róluk és az iráni diktatúra bűneiről. „Légy a hangunk!”, kérik tőle, ő pedig épp ezt teszi, amikor folyton ezekről a bátor lányokról és asszonyokról beszél, akik vállalják a börtönt is a jogaikért.

Fejkendőjüktől megváló iráni nők (forrás: Be my voice!)

Ez a dokumentumfilm nagy erőssége, hogy nem csak az aktivistát látjuk, hanem rajta keresztül, a neki küldött videókon azokat az iráni nőket is, akik a hidzsáb viselése ellen küzdenek, vagy akiknek a diktatúra ellen tüntető fiukat megölte a rezsim, s rájuk börtön vár, amiért ezt szóvá tették. Hivatalosan ugyan egy emberről szól a film, de valójában nagyon sok mindent bemutat.

A film különlegessége, hogy a készítő Nahid Persson is megjelenik benne – a forgatás ideje alatt, mondhatni, összebarátkoznak Masih-val, és kötetetlenül beszélgetnek, nevetnek, néha összekapaszkodva sírnak. Hiszen az egész történet tele van tragédiákkal: Masih testvérét 8 év börtönre ítélték, hogy rá nyomást gyakoroljanak, az anyja nem beszél vele, bármikor megölhetik a családtagjait, emellett rengeteg fenyegető üzenetet kap, és naponta körülbelül 1000 nő keresi meg, akik között van, akit arcon öntöttek sósavval a hidzsáb levétele miatt.

Masih őrlődik. Az egyébként egy kisebb falut kivilágító energiája időnként teljesen érthető módon lenullázódik, és a film nagy erénye, hogy nem csak életvidám, karizmatikus mozgalmárként, hanem a férje karjaiban remegve vagy a kertben síró összetört emberként is megmutatja a nőt, akiből milliók merítenek reményt. Persze, mint a hozzá hasonlók, Masih is mindig hamar összeszedi magát, és folytatja a küzdelmet, dolgozik benne az elhivatottság.

„Sosem mondtam, hogy az egész világot megváltoztatom. Elég, ha a körülöttem lévőt sikerül.”

A filmet 2018-ban forgatták a benne felvillanó információk szerint, azóta pedig több fontos dolog is történt Masih életében. Tavaly nyáron el akarta rabolni az iráni titkosszolgálat, hogy hazavigyék, ahol börtön vagy halálbüntetés várt volna rá. Idén év elején pedig Masih bejelentette, hogy egy norvég parlamenti képviselő Nobel-békedíjra jelölte. A hatalmas energiával és elszántsággal küzdő nőről egyébként már 2018-ban is írtunk, amikor a Deutsche Welle dokumentumfilmjében szerepelt.

Digitális harcosok: A nőmozgalmak terjedéséhez nagyon fontos a közösségi média

A német közszolgálati DW készített dokumentumfilmet négy nőről, akik a világ különböző pontjain más-más ügyekért küzdenek. Ami közös bennük, az…

Erdélyi Katalin