A török gazdasági válság testközelből – hiába gyengül a nemzeti fizetőeszköz, a többség mégis Erdogant támogatja

Az Arte egy rövid riportban mutatja be, hogy mit jelent a gyakorlatban a török líra gyengülése. Élelmiszeren spóroló emberek, hitelben vergődő cégek, eladatlan áruk, de a többség még így is Erdogant támogatja, és a „háttérhatalmakat” hibáztatja a gazdasági válságért. 

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Július elején írtunk arról, hogy az elmúlt 10 évben hatalmasat zuhant az illiberális államok devizáinak értéke az amerikai dollárhoz és az euróhoz képest. A magyar forint rekordgyengülést mutatott be az utóbbi egy hónapban: egy euró ára 320-330 forint között ingadozott. Ez azonban semmi ahhoz képest, amit az Orbán-kormány egyik példaképe, Törökország produkált.

2008 óta a török lírával szemben a dollár négyszeresére, az euró pedig közel háromszorosára drágult. Összehasonlításul: Ha ugyanennyit esett volna a forint, akkor ma egy dollárért 600 forintot adnánk, és egy eurórért több mint 700-at.

A francia-német tulajdonú Arte július elején egy közel 10 perces riportban mutatta be a nehéz helyzetben lévő török gazdaságot. A francia nyelvű, angolul feliratozott videó 2021. június 24-ig nézhető meg online.

A riport azzal kezdődik, hogy Isztambul látszólag mennyire fejlődik. Mindenütt darukat és buldózereket látni, 2 éve elkészült a Boszporusz harmadik hídja, épül a harmadik repülőtér, felújítják a Kék Mecsetet és több városrészt.

Mindez azonban csak a látszat, a török gazdaság éve óta komoly krízisben van. Ezt az Arte riporterei nagyon egyszerűen, az isztambuli piacon szemléltetik.

Egy középosztálybeli házaspár, Meral Caglayan és férje, Özcan mesélnek arról, hogy minden mennyit drágult. Direkt esténként mennek vásárolni, mert akkor már kicsit alacsonyabbak az árak. Meral elmondja, hogy nagyon kell figyelnie arra, hogy mennyit költ:

“Amikor a piacra jövök, nagyon különleges költségvetésem van. Egy héten 50-100 líra közötti összeget költök el. Ez 9-18 euró. Sosem megyek 100 líra fölé. Próbálok csak 50 vagy maximum 60 lírát költeni, ez 9-10 euró. Ha sajtot vagy felvágottat akarok venni, akkor felmegy az összeg 100 lírára.”

Meral drágállja az 5 lírás sárgarépát, és inkább a 3 lírára leértékelt sérültekből vesz. Aztán elmondja, hogy a bérleti díjak és az árak (étel, ruhák, minden) emelkednek, de a fizetések nem, emiatt sok dologról le kellett mondaniuk, pedig férjével mindketten dolgoznak.

A házaspár után az árusok panaszkodnak a dolog másik oldaláról: a zöldségek és gyümölcsök még a nap végén is nagy halmokban, eladatlanul állnak. Ugyanez tapasztalható a ruhaárusoknál is. Mivel Törökország nagyon sok dolgot külföldről hozat be, és az importért dollárban fizet, a líra zuhanása miatt nagyot nőttek az árak.

“A dollár szárnyalni kezdett. Általában dollárban fizetünk a ruhákért, mert azok Kínából jönnek. Tavaly 100-150 lírát kellett adni egy ruháért, most 200-250 lírát.” – mondja az egyik ruhaárus.

Ezután egy női ruhákat árusító asszony beszél, aki az üzlete elindításához kölcsönt vett fel. Merva elmeséli, hogy korábban napi 6-7 ruhát tudott eladni, mostanában azonban csak egyet, vagy még annyit sem, emiatt a közeljövőben valószínűleg be kell majd zárnia a boltot.

A narrátor ezután elmondja, hogy Törökországban az üzleti élet szoros kapcsolatban van a politikával, és a gazdasági fellendülés mindig is Erdogan népszerűségének egyik pillére volt. A választói ráhagyják a dolgokat az elnökre, Merva boltjában egy férfi például arról beszél, hogy azt akarják, hogy Erdogan nyerje a választást, mert szeretnék, ha a hazájuk egységes maradna. A férfi szerint akkor az sem érintené őket, ha egy dollár esetleg 15-20 lírára drágulna (jelenleg 4,8 az árfolyam – a szerk.).

Persze nem mindenki ért ezzel egyet, többek szerint az ország vezetése tehet a gazdasági nehézségekről.

“A kormány mindenkit adósságba taszított. Nézd ezeket a lakásokat! Az emberek megtörtek, de házakat vettek. Most kevesebbért árulják őket, hogy ki tudják fizetni a hiteleiket. Ahelyett, hogy elköltenék, a banknak adják a pénzüket. És azzal próbálják kihúzni a hónapot, ami marad.” – magyaráz egy férfi a piacon.

Rögtön ezután elmondja a narrátor, hogy Erdogan Törökországában nagyon ritkák és bátrak azok az emberek, akik hangot adnak az elégedetlenségüknek, és az elnököt hibáztatják.

A gazdasági növekedés érdekében az állam befektetett az építőiparba, és nagyon kedvező feltételekkel adott kölcsönöket, hogy a fejlesztőket lakások építésére ösztönözze, a törököket pedig arra, hogy ingatlanokat vegyenek.

Ezt követően egy építési cég vezetője nyilatkozik, aki régi épületeket újít fel. Recep Kaleli elmondja, hogy mint a szektorban mindenki, ő is államilag garantált hitelt vett fel. Viszont most a lakáspiacon a kínálat meghaladja  a keresletet, ezért nagyon lementek az árak. Kaleli azt mondja, hogy 210 ezer lírát buknak minden lakáson, vagyis épületenként 2 millió lírát, ami 400 ezer euró. A veszteség arra kényszerítette, hogy alkalmazottakat bocsásson el, és komoly cash flow problémákat okozott. Korábban szerződéstől függően általában 90 vagy 120 nap után fizettek az alvállalkozóiknak, de már ki kellett tolniuk ezt 180-220 napra.

Kaleli ennek ellenére optimista: szerinte az építőiparban 10-15 évente van krízis, ami jellemzően 2 évig tart. Azt mondja, ők már megszokták ezt, és Erdogan nagyon jól kezeli a helyzetet.

“Nagyon ügyesen kezeli az őt megbuktatni próbáló külföldi erők gazdasági és politikai összeesküvéseit. Kétségtelenül meg fogja nyerni a választást. Támogatom őt.”

De a válság nem csak az építőipart sújtja, hanem azokat a cégeket is, akik valutában vásárolnak nyersanyagokat külföldön. A videó végén egy Isztambultól 2 órányi távolságra lévő textilgyár tulajdonosai, apa és fia nyilatkoznak. A termékeik 10 százalékát exportálják, euróban és dollárban adnak-vesznek, és a török líra esése mellett az instabilitás is aggasztja őket. Az apa elmondja, hogy bővíteni akarták az üzem kapacitását, de amikor a 2019-es választást Erdogan előrehozta idén júniusra, akkor meggondolták magukat, és mégsem tettek több pénzt a cégbe, mert “lehetetlen megjósolni, hogy mi lesz”.

Fia nem teljesen ért vele egyet, szerinte rengeteg összeesküvés van Törökország ellen, és ez nem gazdasági, hanem politikai dolog. Apja szelíden magyarázza, hogy ő úgy gondolja, a hatalmon lévők felelősek a történésekért, a jelenlegi politikai helyzet hatással van az oktatásra, az igazságra, a demokráciára, és az egész török társadalomra is. Az idős férfi azt szeretné, ha Erdogan megszüntetné a rendkívüli állapotot (2016. július 20-án, a puccskísérlet után öt nappal vezették be, és azóta hétszer meghosszabbították – a szerk.), és inkább gazdasági reformokat hajtana végre. A narrátor a videó végén elmondja, hogy erre talán a választás után sor kerül majd, de akkor már valószínűleg túl késő lesz, és elemzők szerint Törökországnak az IMF-hez kell majd fordulnia.

Az Arte riportjának forgatása és közzététele között, június végén lezajlott a török elnökválasztás, amit Erdogan nagy fölénnyel nyert meg. Ezt követően, július 18-án közel két év után véget ért a rendkívüli állapot, de az elnöki rendszerben Erdogan már enélkül is bezárathat újságokat, és letartóztathat bárkit „gülenizmus” vádjával. Ráadásul Erdogan a beiktatása után bejelentette miniszterei nevét, és ekkor derült ki, hogy saját vejét, Berat Albayrakot gazdasági csúcsminiszternek, egyben az állami kincstár elnökének nevezte ki. A pénzügyi piac nem díjazta az ötletet, a török líra nagyot zuhant a bejelentés után.

Lehet tovább háttérhatalmazni.