House of Cards a magyar állami tévén – elaludt a cenzor, sok az áthallás

Egy kérdés foglalkoztat június 11 óta, mikor a közszolgálati tévé leadta a House of Cards (melynek korábbi részeiről is született kritika) 5. évadának első epizódját. Vajon a csatorna menedzsmentje és programszerkesztői nem érezték áthallásosnak a fenti részt? Melyben Frank Underwood elnök, valamint a First Lady, Claire Underwood, (aki egyben alelnökjelölt), azt csinálják a fiktív cselekményben, amit Orbán Viktor és Habony Árpád a valóságban. Fikció és valóság találkozása, avagy a híreiben a rezsimet dicsőítő köztévé leleplezi a NER mechanizmusát. Vigyázat, spoiler! Ámbár ilyen erővel az újságolvasástól is tartózkodjunk, annyira élethűre sikeredett.  

Közeledik a választás napja, s egy oknyomozó riporter cikket közöl az elnök és közeli rokona, leendő helyettese korrupciós ügyeiről. Összefonódás, gyanúsan szoros nexus egy keleti rezsim oligarchájával (a sorozatban ez Kína). A választott pozícióval nem rendelkező családtag informális hatalommal bír, a külügyminiszter helyett ő intézkedik, emiatt az elnököt nepotizmussal vádolják. Illetve azzal, hogy manipulációk és csalások révén őrzi hatalmát, attól sem riadva vissza, hogy lehallgassa és megfigyelje ellenfeleit.

Az ellene nyomozó újságírót (a leleplező riport szerzőjének kollégáját) terrorizmus koholt vádjával juttatja börtönbe.  S ekkor az Iszlám Kalifátus Rendje miatt polgárháború és menekülthullám indul a Közel-Keleten, terrorcselekmények sújtják a nyugati világot, így az Egyesült Államokat is. Összeállt már a kép? Felvillant az analógia? Ha valakinek még nem, olvassák el a Színes RTV műsorújság 2018/24. számának előzetes ajánlóját.

„A túszdráma tragikus eseményeit követően az elnöki pár elhatározza, hogy ezentúl a félelemre építenek. Claire és Frank minden alkalmat megragadnak, hogy a terrorizmusra irányítsák a figyelmet, még olyan esetek kapcsán is, amiknek semmi közük hozzá. Így tartják fenn a félelmet és a feszültséget, elterelve a figyelmet Hammerschmidt cikkéről.”

Akad valaki akinek minderről nem az óriásplakát-kampány jut az észébe? Ama sorozatbeli tényről, hogy az elnök a kritikusait nemzetbiztonsági eszközökkel, illetve a nemzetbiztonságra hivatkozva akarja elhallgattatni, senkinek nem ugrik be az új büntetőeljárási törvény?

Mely szerint  júliustól eljárást lehet indítani titokban bárkivel szemben, aki bűncselekmény gyanúsítottjaként szóba jöhet. Ehhez elég lehet egy első körben megalapozatlannak minősített feljelentés, illetve a hatóságok birtokába jutott, jogsértésre utaló bizonytalan információ is. Mi több:

„Ha ez nem lenne elég, mindezt azzal a személlyel szemben is megtehetik, „akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. Ez meg szinte meghatározhatatlan kör, hiszen belefér az érintett rokonsága, baráti köre, valamennyi szomszédja, mi több, összes munkatársa, de még az alkalmi ivócimborája is.” – véli Magyar György ügyvéd a 444 által szemlézett bejegyzésében.

Fentiek alapján – s nyilván pont ez a cél – akármelyik bűnügyi vagy oknyomozó újságírót lehallgathatják. Hisz, amikor mondjuk a drogpiacról, a szexpiacról vagy épp a hackerekről ír valaki riportot, óhatatlanul kapcsolatba lép dealerekkel, valamint olyan személyekkel, akikkel szemben felmerülhet a prostitúció elősegítésének vagy a számítógépes bűncselekménynek a jogszabályi gyanúja. Vagy ha olyan büntetőperről publikál, amelynél az informátor az egyik vádlott, aki ugyebár „bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személy.”

Egy ilyen jogszabályra hivatkozva több száz korrupció-, vagy maffiaügyben kutakodó pályatársunkat lehet megfigyelni, ama nyilvánvaló hátsó szándékkal, hogy a politikának kínos ügyeket feltáró cikkeik forrásait beazonosíthassák. Vagy például, ha valaki „migránsokkal” tart kapcsolatot, mint jogvédő vagy segélyaktivista, s a több száz menekült között van egy terrorgyanúsnak vélt, (vagy annak kikiáltott) személy, azonnal lehallgatható az összes civil szervezet, amellyel együttműködik.

Mikor a sorozatban jó néhány epizóddal korábban az Underwood után nyomozó újságírót titkosszolgálati provokációval ugratták be egy kompromittáló szituációba, nem jött elő a titkosszolgálatilag megzsarolt hazai újságíró esete? Az elnökkel szembeni nepotizmusvád esetén – hogy a családtag informális politikai hatalommal bír – vajon csak nekem jut eszembe Orbán Ráhel és Tiborcz István bahreini missziója?

A pálmát a terrorizmussal való riogatás viszi el. A végén a stáblistán óhatatlanul Habony Árpád nevét keressük. Az elnöki kampánystáb minden olyan bűncselekmény mögött, amelyben közel-keleti származásúak érintettek, iszlám fundamentalistákat vizionál. Arra szólítva fel a lakosságot, hogy figyeljék a környezetüket. Ugyanilyen paranoiát sikerült szítani Magyarországon a vidéki lakosság körében. Elég csak beírni a Google keresősávjába a „migránsnak nézték” kifejezést.

Nemrég Budapestről utaztam haza Győrbe. A személyvonat Kelenföldnél már zsúfolásig tele volt, de mégis akadt szabad hely. Ott, ahol két, szemmel láthatóan közel-keleti srác ült. Valamiért a velük szembeni két ülést rajtam kívül senki nem akarta elfoglalni. Szinte vártam, mikor szállnak fel az utastársaim által riasztott TEK-esek a migránsgyanús személyeket igazoltatni.

Ugyan mi a különbség a House of Cards elképzelt világa és a magyar realitás között? Legkevésbé sem az, hogy a fenyegetés kitalált lenne. A Kártyavárban is létezik a hazájukból milliókat elüldöző közel-keleti fundamentalista diktatúra. Idehaza sem tagadják a józanul gondolkodók, hogy az ellenőrizetlen, szűrés nélküli bevándorlás veszélyeket hordoz, illetve a terrorizmus rendkívül aggasztó jelenség. Miként azt sem, hogy rengeteg, a nyugati civilizáción kívülről érkező bevándorló csak nehezen, lassan vagy sehogyan sem tud beilleszkedni.

Nem az erről való beszéd a gond, hanem a mérhetetlen túlzás és általánosítás. A mértéktelenül eltúlzott, túllihegett, önmaga karikatúrájává vált migránsozás előbb-utóbb ugyanazon sorsra fog jutni, mint a náciveszély miatti permanens szoclib farkaskiáltás. A balliberális oldal hosszú éveken át sikerrel használta a fasisztázó kártyát. Akkor is (mi több: főleg akkor) mikor Szabó Albertet és Bácsfi Dianát leszámítva a látóhatáron sem volt náci vagy nyilas. A MIÉP másfél százalékon állt, a Jobbik még létre sem jött.

De ők azért fullba nyomták a kretént, a lebutított, vulgár-antifasiszta propagandát. Amely bumeráng gyanánt épp akkor fordult létrehozói ellen, mikor a színen feltűntek az igazán veszélyes szélsőjobbosok. Valószínű, hogy előbb-utóbb erre a sorsra jut a migránsozás is.

Nézem a sorozatot, melyben az elnöki házaspár lepaktál Petrovval, az orosz elnökkel, kampánypénzeket fogadnak el a kínai oligarchától, aki mikor kegyvesztetté válik Pekingben, hazatoloncolják, ahol várja a kivégzőosztag. Háborút vívnak az iszlám kalifátus ellen, de valójában arra van szükségük, hogy a terror (s vele a félelem légköre) minél tovább fennmaradjon. Lezárják a határt a keleti országokból érkezők előtt, de a keletről jövő pénz ellen nincs kifogásuk.

Kinek nem ugranak be ezekről a nemzetbizonsági kockázatot jelentő könnyített honosítás által meghekkelni próbált választások, vagy a letelepedési kötvények révén feltöltött holdudvari kasszák? Pharaon és Magomed remek karakterek lennének a Kártyavár legújabb évadjában. Így fonódik össze képzelet és valóság. A Kártyavár egyszer talán a NER bukásának receptjét is bemutatja majd. Poénnak sem lesz utolsó, ha mindezt a köz propagandatévéje is leadja.

Papp László Tamás

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom