Térképen mutatjuk, hogyan vesztette el a polgári szavazóbázisát a Fidesz

A Fidesz hamarosan összeülő kongresszusa a párt megújulását tűzi ki célul, de ezt nehezítheti, hogy mostanra a régi szavazói mag jó része elpártolhatott Orbánéktól. Az eddig a Fidesz által hangsúlyozott „polgári” jelzőt a Tisza Párt is átvette, és a választási térképre nézve valóban az látszik, hogy a Tisza teljesen átfordított olyan magasabb jövedelmű, hagyományosan jobboldali kerületeket, amik korábban a Fidesz állandó hátországának számítottak. A Fidesz táborában az évek során egyre nőtt az alacsonyabb státuszú szavazók aránya, de a kormányzásból kiszorulva ugyanolyan nehézségekbe ütközhetnek, mint a korábbi ellenzék, ha újból meg akarják szólítani ezt a bázist.

A Fidesz számára különösen fájdalmas lehet az idei választási térkép, mert a Tisza olyan választókerületekben is át tudott törni, amik korábban a Fidesz állandó bázisainak számítottak, és amelyekre a Fidesz a kétezres évek elején még saját „polgári” hátországaként tekintett – ez is jól mutatja, hogy bár az elmúlt 16 évben a Fidesz sikeresen épített új választási koalíciót a falusi és alacsonyabb státuszú szavazókkal, ezzel párhuzamosan elveszítette korábbi urbánus törzsbázisának jelentős részét is, ami idén megbosszulta magát.

Bár a Fidesz kistelepüléseken elért fölénye 2022-ben volt a leglátványosabb, valójában már korábban elindult a párt átalakulása urbánus, polgári pártból a falusi, alacsony jövedelmű emberek pártjává. Bódi Mátyás és Kovalcsik Tamás: „A Fidesz társadalmi bázisának változása 1998–2022 között” című tanulmánya szerint igazán polgári párt utoljára az 1998-ban volt a Fidesz. Ekkor „a Fidesz egy közepes méretű néppárt karakterjegyeit hordozta”, tábora hasonlított a nyugati jobbközép pártok „catch-all” szavazóbázisára, a társadalmi rétegekben hasonló támogatottsággal bírt, és az akkoriban erős egyéb pártokhoz (MSZP, Kisgazdapárt) képest nagyobb támogatottsággal bírt a magasabb státuszú, polgári jelzővel leírható szavazók között (magasabb jövedelmű, iskolázottabb).

Torgyánistából Orbánista

A fordulat 2002-ben indult el, elsősorban az akkor széteső Kisgazdapárt leszalámizása miatt: a Fidesz a kisgazda politikusok egy részét integrálta a pártba, szövetséget kötött a legnagyobb gazdaszervezettel, a MAGOSZ-szal, ezzel megnyerve a kisgazdák szavazótáborát, a főként a vidéki, szerényebb anyagi helyzetű, alacsonyabb iskolázottságú választókat.

A következő választásokon a Fidesz társadalmi bázisát már főleg az alacsonyabb státuszú, kistelepüléseken élő szavazók adták.

Ahogy Bódiék írják, „a Fidesz 2018-ra, kezdte felvenni egy 1960-as évekbeli nyugat-európai szociáldemokrata párt szavazóbázisára jellemző ismérveket, melyek támogatói ekkor még az iskolázatlanabb és alacsonyabb jövedelmi szinttel jellemezhető munkásság volt.”

A 2010-es években ugyan a Jobbik még szintén viszonylag sikeresen épített ugyanerre a rétegre, az ő népszerűségük 2018-ban tetőzött, és a következő ciklusban főleg a Fidesz tudta beporszívózni a Jobbik szavazóit: 2022-ben a Jobbik korábbi hátországában tudott a leginkább erősödni a Fidesz, azaz az alföldi és tiszántúli választókerületekben.

A fordulat jól látszik az Átlátszó által készített térképen, ami a Fidesz támogatottságát mutatja települések szintjén az összes eddigi választáson.

1998-ban a Fidesz legerősebb régiói még Debrecen és környéke, illetve a Balaton-környéki települések voltak. 2002-ben már megjelentek a falusias narancsvidékek, főleg Nyugat- és Közép-Magyarországon (beleértve a NER szívcsakrájává vált Fejér megyét, Felcsút, Bicske, Csákvár vidékét), de ekkor vált fideszes fellegvárrá több vidéki nagyváros is, például Hódmezővásárhely és Kecskemét.

2010 után a nagyvárosi fideszes fellegvárak tartották magukat, ám

a térképen is látható, hogy az idő előrehaladtával a mozaikot egyre inkább az egyre élénkebb narancssárgává váló apró pöttyök, vagyis fideszes kistelepülések dominálják.

A folyamat leginkább a borsodi aprófalvas régiókban figyelhető meg: itt a térképet választásról választásra egyre sűrűbben borítják az élénknarancs pontok, azaz olyan apró falvak, ahol a Fidesz jelöltje akár 70-80 százaléknál is jobban szerepelt.

2022-ben a Fidesz elérte népszerűsége csúcsát, és bár a megelőző választáshoz képest minden településtípusban növelte az előnyét, a növekedés a nagyobb városokban szerényebb volt. 2018 és 2022 között például mintegy 5 százalékponttal nőtt országosan a Fidesz listás eredménye, míg például Kecskeméten és Székesfehérváron kevesebb, mint 2 százalékponttal.

A folyamat végeredménye a 2026-os választási térképen látható: igazán nagy narancsvidékek nagyrészt az aprófalvas borsodi, szabolcsi, baranyai, tolnai régiókban maradtak csak, és megszűnt Debrecen környéki, valamint a csongrádi fideszes hátország.

A narancsvidék születése

A mostani választási térképet érdemes összevetni egy másik, szintén Bódi-Kovalcsik-féle térképpel:

Forrás: Kovalcsik Tamás – Bódi Mátyás: Geographical Realignment of the Hungarian Voting Behaviour Between 2014 and 2022, Modern Georgáfia

Ez a térkép a választókerületeket 4 kategóriára osztotta a 2022-ig tartott választások alapján. Az első, „lila” kategóriába a Jobbik korábbi hátországa tartozott, ahol

a Jobbik későbbi gyengüléséből a Fidesz tudott profitálni – elsősorban az Alföld nagy része, Borsod, Heves megye, illetve a magyar-horvát határ mentén fekvő kerületek tartoztak ide.

Ez egyébként nagyjából egybeesik azokkal a területekkel, amelyekről a 21 Kutatóközpont írt 2020-as „a Fidesz-titok” című tanulmányában: a tanulmány rámutatott, hogy 2014 és 2018 között a Fidesz ott erősödött a legjobban, ahol a legmagasabb volt a közmunkások aránya.

Forrás: A Fidesz-titok.
Gazdasági szavazás Magyarországon, 21 Kutatóközpont

A második, „narancssárga” kategóriába a Fidesz állandó hátországa tartozott: a Dunántúl nagy része, Pest és Bács-Kiskun megye több választókerülete, az egyik debreceni választókerület, Debrecen környéke, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és a hódmezővásárhelyi választókerület került ide.

A harmadik, „kék” kategóriába azok a térségek tartoztak, ahol a Fidesz 2022-ben relatíve gyengült korábbi eredményeihez képest: ilyen volt a budapesti agglomeráció, Székesfehérvár, Győr, és Szombathely. A negyedik, piros kategóriába olyan, szigetszerű kerületek tartoztak, amik a baloldali ellenzék bázisa volt: Budapesten, Szeged, Pécs, Esztergom és Nyíregyháza.

Balra: a 2022-es választások után készült, a Fidesz bázisának változását mutató térkép. Jobbra: a 2026-os választás térképe.

180 fokos fordulat ősfideszes kerületekben

Ha ezt a térképet összevetjük a 2026-os választások eredményével, láthatjuk, hogy a piros szigeteket a Tisza nagy fölénnyel nyerte. A Tisza legerősebb kerületei közé tartoztak a 2022-es térképen kékkel jelölt kerületek is (vidéki nagyvárosok és az agglomeráció), vagyis olyan választókerületek, amik korábban fideszesek voltak, de 2022-ben már látható volt bennük a Fidesz relatív gyengülése. Az elmúlt négy évben a folyamat felgyorsult, és az idei választáson már megszűntek a különbségek Budapest és a vidéki nagyvárosok között, ami a pártpreferenciát illeti.

A Fidesz szempontjából ennél is vészjóslóbb, hogy a Tisza legerősebb kerületei közé tartoztak „narancssárga” kerületek is.

A Veszprém 1-es és 2-es kerületében, Bács-Kiskun 2-ben és a hódmezővásárhelyi kerületben a Tisza bőven az országos listás eredményénél nagyobb arányban nyert, pedig ezek a kerületek addig a Fidesz permanens hátországához tartoztak.

A Fidesz „narancssárga” permanens hátországát 8 OEVK kivételével teljesen elvesztette. A maradék 2 fideszes mandátum pedig 2 „lila” kerületben (Ózd és Berettyóújfalu) született, ami jól mutatja a választási földrajz átalakulását.

A korábbi „lila” kerületekben ugyanakkor vegyes az összkép, sok ilyen kerületben szintén az országos átlag felett teljesített a Tisza (például Nagykanizsa, Szolnok, Miskolc), míg néhány, főleg kelet-magyarországi „lila” kerületekben a Fidesz valamivel kevésbé vesztett.

Ellenzékből nehezebb lesz mozgósítani

2020-ban a 21 Kutatóközpont próbálta megfejteni a Fidesz erősödésének titkát az alacsony státuszú szavazók között. Akkori hipotézisük szerint ezek a rétegek elsősorban személyes gazdasági okok (a közmunka és más programok miatt relatíve javultak az életkörülményeik, vagy legalábbis féltek attól, hogy a kormányváltással romlani fognak), a rendszerigazolás (beletörődés a legyőzhetetlennek tűnő Fidesz uralmába), és a választási befolyásolás (a Fideszt kiszolgáló helyi hatalmasságok nyomásgyakorlása, zsarolás közmunkával, segélyekkel) miatt fordultak a Fidesz felé.

A meggyőződéses szavazást tartották ezzel szemben a legkevésbé jellemzőnek:

„Elemzésünk azt demonstrálta, hogy az osztályhovatartozásnak szinte semmilyen szerepe nincs a politikai ítéletalkotásban: a szegények véleménye még az őket érintő kérdésekben sem különbözik számottevő mértékben a gazdagokétól. (…) Az igaz, hogy az underclass Fidesz melletti kiállása olyan szilárd, hogy emiatt ők vallják magukat a legnagyobb arányban konzervatívnak és éppen ők gondolják a leginkább, hogy jó irányba mennek a dolgok, de a pártpreferencia kivetülése még nem jelent érték-alapú szavazást. Egyszerűen azt mutatták a vonatkozó fejezetünk adatai, hogy a válaszadók rendkívül fegyelmezettek, ha pártpolitikai jellegű kérdéseket kapnak, és szinte mindenki a saját táborának megfelelően válaszol. A politika frontvonalán kívül eső témákban azonban szinte lehetetlen olyat kérdezni, amiről a társadalmi státusz alapján gondolnának mást a választópolgárok”

– írták.

Ha ez igaz, ez megnehezítheti a Fidesz újjáépítését, hiszen úgy tűnik, a 2026-ban megmaradt tábor jelentős részét olyan eszközökkel tudta mozgósítani a Fidesz, amik csak a kormányzó pártnak állnak rendelkezésére. Másképp: a szavazók jelentős része nem a Fideszre, mint politikai értékközösségre szavaztak, hanem a Fideszre, mint hatalmon lévő pártra. Ezeket a szavazókat pedig ellenzékből valószínűleg sokkal nehezebb lesz újra elvinni az urnákhoz. Navracsics Tibor szerint most a Fidesznek ellenzékből a középosztályt, a polgári értékeket valló szavazókat kell megszólítani, azonban ők idén nagy tömegben szavaztak a Tiszára, kifejezetten a NER ellenében.