Német választás: ki követheti Európa erős asszonyát?

Most vasárnap, szeptember 26-án kerül megrendezésre a szövetségi választás Németországban, amely keretében eldől, hogy ki váltja a 16 év után leköszönő Angela Merkel kancellárt. Az eddigi kereszténydemokrata-szociáldemokrata-nagykoalíció minden előrejelzés szerint nem szerez többséget, vagy egy harmadik párttal egészül ki, amire eddig nem volt példa szövetségi szinten, ahogy arra sem, hogy egy másmilyen összetételű hármas koalíció irányítsa az országot. Német választástörténelem infografikákon.

A második világháborút követően Németország nem csupán kettészakadt, de az NSZK-ban és az NDK-ban két teljesen eltérő állammodell jött létre. Keleten szovjet típusú szocialista berendezkedés valósult meg a Német Szocialista Egységpárt vezetésével, míg nyugaton többpárti, képviseleti demokrácia született. Utóbbiban nagyon hamar kialakult az a politikai felállás, amely kisebb módosulásokkal mostanáig meghatározta német közéletet, azaz két nagy párt, a CDU/CSU és az SPD dominanciája. Kezdetben kisebb formációk is bejutottak a szövetségi parlamentbe, így a nacionalista Német Párt, amely csak Alsó-Szászországban, Brémában, Észak-Rajna-Vesztfáliában és Hamburgban állított listát, a szintén regionális Bajor Párt, a Gazdasági Újjáépítési Egyesület, a Centrum Párt, a szélsőjobboldali DKP/DRP és a szélsőbaloldali DKP. Az ötszázalékos küszöb bevezetése, valamint a kommunisták és a szélsőjobboldali pártok betiltása után harmadik erőként csak a liberális FDP maradt meg, ami viszont így többnyire király-, illetve kancellárcsináló pozícióba került. 1983-ban jutottak be negyedik erőként a Zöldek.  A 87-es volt az utolsó választás, amely a nyugati tartományokra szűkült.

A Bundestag pártok szerinti képviselő-megoszlása 1949 és 1987 között

Az újraegyesítést követően a Zöldek kiestek országos szinten a Bundestagból, de a keleti emberi jogi szervezetekkel való közös indulás miatt, és a keleti tartományoknak juttatott kedvezményes bejutási lehetőségnek köszönhetően nyolc képviselővel mégis jelen maradhattak a törvényhozásban, ahová bejutott a kelet-német utódpárt, a PDS is. 1994-ben a Zöldek saját jogon is visszakerültek a parlamentbe, és 1998-tól történetük során először kormányra is kerültek. A pártban ez komoly konfliktusokat okozott a „fundamentalisták” és a „realisták” között, de kihatással volt szociáldemokratákra is, mivel a megszorító programok miatt távozott a szocdemektől több vezetőjük is, akik a PDS-szel összeállva immár országos szinten teremtettek meg az SPD-től balra álló erőt. A Die Linke a mai napig tagja a Bundestagnak, és több tartományi kormányban is részt vesz. Az utolsó színre lépő párt a 2013-as alapítású, a CDU/CSU-tól jobbra elhelyezkedő, a Bundestagba 2017-ben bekerülő Alternatíva Németországnak (AFD).

A Bundestag pártok szerinti képviselő-megoszlása 1990 és 2017 között

A Német Szövetségi Köztársaságnak kancellárt adni eddig csak a két nagy párt tudott. Stabil belpolitikáról árulkodik, hogy több mint hetven év alatt mindössze nyolcan töltötték be ezt a posztot (összehasonlításul: Olaszországban ezalatt közel négyszer ennyien, harmincan voltak miniszterelnökök, és közülük sokan többször is).

Egyelőre ugyan a német kancellárok közül nem Angela Merkel az, aki a leghosszabb ideig töltötte be ezt a tisztséget (bár egy elhúzódó koalíciós tárgyalás ezen még változtathat), a jelenlegi európai kormányfők közül ő az, aki a legrégebb óta van kormányon. Merkel a szeptember 26-i választásokig bezárólag 15 évet, 10 hónapot és 4 napot töltött a német kormány élén. Őt követi Orbán Viktor, aki jelenleg 11 éve, 3 hónapja és 24 napja Magyarország miniszterelnöke. Harmadik helyen pedig Mark Rutte, Hollandia miniszterelnöke áll, aki 10 éve, 11 hónapja és 8 napja van hivatalban.

Merkel a 13. év kormányzás után, 2018-ban, egy évvel az előző szövetségi választások után bejelentette, hogy lemond pártjának vezetői posztjáról, és nem akar indulni a következő választásokon. A CDU előbb Merkel jobbkezét, Annegret Kramp-Karrenbauert választotta elnöknek, majd idén januárban Armin Laschetet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökét, aki egyben kancellárjelöltje is a pártnak a most vasárnapi választáson.

Merkel a kormányzása alatt rengeteg kihívással nézett szembe, és sokszor hivatkoznak rá, mint Európa de facto vezetőjére. A gazdasági világválság idején, míg a legtöbb európai ország megszenvedett a következményekkel, Merkel Németországa a lehető legkevesebb kárral vészelte át ezt az időszakot. 2011-ben, a Fukushima-katasztrófa után bejelentette, hogy 2022-ig az ország atomreaktorainak felét leállítják, és az ország elkezdi az alternatív, zöld energiára való átállást. A 2015-ös menekültválság idején több mint egymillió menekült érkezett Németországba, amelynek következtében a szélsőjobboldali AfD párt a 2017-es választásokra jelentősen megerősödött, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy elmozdítsák Merkelt a kancellári székből.

A legfrissebb közvélemény-kutatások nem ígérnek sok jót a CDU-nak és kancellárjelöltjének, viszont meglepetésre jelentősen megerősödött a szociáldemokrata  Olaf Scholz. A korábban kancelláresélyesnek tartott Annalena Baerbock a Zöldek élén a harmadik helyre futhat be, és erősödtek a liberálisok is. Amennyiben nem egy vörös-vörös-zöld-koalíció jön létre, tehát ha a baloldali pártok nem a radikálisan baloldali Die Linke-vel alakítanak kormányt, úgy az előbbi 4 párt kombinációjából összeállhat az új német kormánytöbbség. Az AFD-vel az együttműködést mindenki kizárja.

Közvélemény-kutatás a német pártok támogatottságáról. Forrás: Wikipedia 

Molnár Tamás—Szabó Krisztián

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!