Közép-Európa lakossága megfeleződhet a század végére

Kínában épp most döntöttek úgy, hogy engedélyezik a harmadik gyerek vállalását, de a népesség kérdése a legtöbb országban meghatározó. A túlnépesedés vagy a népesség elöregedésének problémája mindenhol jelen van, különböző szabályozásokkal vagy támogatásokkal igyekeznek az államok befolyásolni a születések számát. A The Lancet tudományos folyóiratban publikált kutatás azt vizsgálta, hogyan fog alakulni 195 ország lakossága a század végére, ha figyelembe vesszük a lehetséges születési arányokat, migrációt és halálozási arányt.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Eszerint a Föld lakossága a 2017-es 7,6 milliárdról 2064-ben érheti el a csúcspontot, ekkor 9,7 milliárdan lehetünk, de 2100-ra ez a csökkenő születési aránynak köszönhetően visszaesik 8,8 milliárdra. Annak ellenére, hogy a globális populációban növekedés figyelhető majd meg, a népesség változásának szempontjából nagy különbségek lesznek a régiók között. Míg az eurázsiai régióban és Dél-Amerika nagyobb részén csökkenni fog a lakosság száma, addig Afrikában, Ausztráliában és Észak-Amerikában növekedés várható. A kutatás szerint 2100-ban az öt legnépesebb ország listája a következőképpen alakul: India, Nigéria, Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Pakisztán.

A populáció 2100-ra a becslés szerint

A korosztályok szerinti változás is tartogat érdekességeket. A fekete-afrikai régióban 2017-hez mérve enyhe növékedés lesz a tizenöt évnél fiatalabbak számában, és nagy növekedés lesz a húsz és hatvannégy év közötti aktív dolgozók arányában. Ezzel szemben a fejlett országokban várhatóan még a 2017-eshez képest is jobban módosul a fordított piramis alakú korfa köszönhetően annak, hogy csökkenni fog a hatvanöt évnél fiatalabbak száma és nőni fog az annál idősebbeké. Dél-Ázsiának, Délkelet-Ázsiának, Kelet-Ázsiának, Óceániának, Latin-Amerikának és a Karib-térségnek is a népesség elöregedésével kell majd számolnia. 

A nagyobb országokban a munkavállaló korosztály számában visszaesés lesz Kínában és Indiában, míg például Nigériára folyamatos növekedés lesz jellemző. A becslések szerint 2100-ra még mindig Indiának lesz a legnagyobb munkavállaló korosztályú rétege, őket követi majd Nigéria, Kína és az USA. Ezek az előrejelzések a munkavállaló korosztályról a GDP-re is rávetíthetőek: 2035-re Kína kerülhet a csúcsra, de 2098-ban az USA ismét letaszíthatja onnan. A migrációnak köszönhetően Ausztrália és Izrael is felvirágozhat. 

A legnépesebb országok 2100-ra

A legmeghatározóbb tényező a népesség arányának alakulásában a születések száma lesz. Ha ez nem éri el a kettő az egyhez arányt, akkor nem lesz megfelelő a helyettesítési arány. A kutatás 2100-ra 1,66-os születési arányt prognosztizál. 

A globális populáció csökkenése ugyanakkor környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontból üdvözlendő lenne. Ez kevesebb karbon-kibocsátást jelentene, kevesebb résztvevőt az élelmiszerláncban, ezzel csökkentve az emberiség ökológiai lábnyomát. Ez viszont más lépések nélkül még mindig nem jelentené a globális ökológiai probléma megszűnését, és bizonyos országokban a jelentős népességcsökkenés gazdasági problémákhoz is vezethet. Huszonhárom országban, többek között Japánban, Ukrajnában, Spanyolországban, Kubában és a közép-európai országok többségében várhatóan legalább felére fog csökken a populáció. Magyarország lakosságára 47 százalékos csökkenést prognosztizál a kutatás.

Mindezek következtében az országok, amelyek népességében vészes csökkenés várható, egyre több támogatási programmal rukkolnak elő, hogy megteremtsék a kellő feltételeket a családalapításhoz, és minél vonzóbbá tegyék a gyerekvállalást. Emellett több helyen brutális eszközökkel lehetetlenítik el a nőknek a saját testük felett való rendelkezés jogát, megtagadva tőlük a legális abortuszt.

Bizonyos helyeken – rövid távú megoldásként az elöregedő lakosság problémájára – kitolták a nyugdíjkorhatárt, ezzel is növelve a dolgozó népesség számát. A fejlett országokban pedig, ahol nem elégséges a születési szám a népesség megtartásához, a bevándorlás nyújthat megoldást a megfelelő asszimiláció révén.

Szémann Tamás – Szabó Hédi