A dunaszerdahelyi maffia elásott áldozatai közül sokakat máig sem talált meg a szlovák rendőrség

A legolvasottabb szlovákiai magyar hírportál egyik szerkesztője korabeli beszámolók alapján hosszas kutatása után egy tényfeltáró dokumentumkönyvben foglalta össze a hírhedt csallóközi bűnszervezet történetét. A kötet összefüggéseiben mutatja be az eseményeket, és nagy előnye, hogy a szereplők részletes bemutatásának, illetve a gördülékeny megfogalmazásnak köszönhetően regényszerűen olvasmányosan számol be erről a cseppet sem vidám témáról.

83%

Év végéig még

17 866 772 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi 1 ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.

Zsaruk és gengszterek, árulás és bosszú – a dunaszerdahelyi maffia krónikája 1989-től napjainkig. – olvasható a kötet hátoldalán, és valóban nagyon alapos munkát végzett a szerző. A legnépszerűbb szlovákiai magyar hírportál, a Parameter.sk munkatársa, Barak Dávid főként korabeli interjúkat, bírósági ítéletek és tárgyalások iratait, különféle jegyzőkönyveket, és sajtóbeszámolókat böngészve szedte össze a kötetben található információkat.

Barak Dávid: Elásott igazság
Books&Goods Kft., 2019
218 oldal, 3990 Ft

Az 1990-es években Dunaszerdahelyen a helyi maffia uralkodott. Eleinte csak védelmi pénzt szedtek éttermektől és üzletektől, később foglalkoztak már áfacsalással és olajszőkítéssel is. Hírhedtek voltak kegyetlenségükről: aki nem fizetett, azt megverték, aki útban volt nekik, azt elásták, és rengeteg nő ellen követtek el csoportos nemi erőszakot. Egy idő után a bűnszervezet két ága, a Pápay Tibor és a Sátor Lajos irányította két klán egymással is háborúzni kezdett a pénz miatt. A felvidéki kisvárosban nem volt szokatlan a lövöldözés, robbantás, de előfordult, hogy egy levágott fejet találtak a helyiek a bevásárlóközpont előtti virágágyásban.

A maffiatagok évekig terrorizálták a lakosságot, akiknek az fájt az egészben a legjobban, hogy a “sajátjaiktól” kell rettegniük. Ugyanolyan helyi magyaroktól, mint ők. Olyanoktól, akiket láttak felnőni, akikkel együtt jártak iskolába, és egy utcában laktak, vagy akár még távoli rokonok is voltak. Persze a dunaszerdahelyi bűnbanda szoros politikai kapcsolatokkal rendelkezett, hisz anélkül nem folytathatta volna tevékenységét ilyen sikeresen és sokáig. Voltak embereik a rendőrségen is, akiket vagy megvesztegettek vagy megfenyegettek, hogy ne foglalkozzanak a bandával, sőt időnként még segítsenek is neki.

„A gagyi megjelenés kegyetlen gyilkosokat takart” – a dunaszerdahelyi maffia és áldozatai

A csallóközi várost a rendszerváltás után közel 10 évig terrorizálta a helyi bűnszervezet, ami védelmi pénzt szedett, lányokat erőszakolt meg csoportosan, az ellenségeit pedig savban oldotta fel, ledarálta, bebetonozta, felrobbantotta. A történtekről a túlélők beszámolói alapján regény készült, ami három nő szemszögéből mutatja be a maffia rémuralmát.

Viszont 1999 tavaszán a híres 10-es gyilkosság véget vetett a terrornak: a Pápay-klán 10 vezetőjét a dunaszerdahelyi Fontana étterem emeletén lelőtte 3 ismeretlen fegyveres, akiket azóta sem kaptak el. A bűnszervezet ezután meggyengülve működött tovább egy darabig, de a csillaga leáldozott. Rendőrségi nyomozások és letartóztatások kezdődtek, volt áldozatok és bandatagok tettek vallomást, és a lakosság fellélegezhetett.

Hivatalosan Pápay ellenfelét, Sátort (akit a saját emberei öltek meg és ástak el 2010-ben) tartják a 10-es gyilkosság megrendelőjének, de a pletykák szerint a szlovák titkosszolgálat intézte el a bandavezéreket, mert a politikai körök számára már kínos lett a tevékenységük és hatalmuk.

“A társadalmi viszonyok alakulásáért mindannyian felelősek vagyunk, ehhez pedig beszélnünk kell a nyomasztó múltról és a jelen problémáiról.”

Barak Dávid könyvében fontos szerep jut a maffiatagok mellett az ellenük küzdő rendőröknek is, különösen Jaroslav Spisiaknak, aki az 1980-as évek végén egyszerű utcai járőrként kezdte Dunaszerdahelyen, majd dunaszerdahelyi járási rendőrparancsnok, és később országos rendőrfőkapitány lett.

Spisiak a lelkiismeretes, megvesztegethetetlen, a munkája iránt végsőkig elkötelezett rendőr mintapéldánya, amit jól mutatnak nem csak a bűnüldözés terén elért eredményei, de az is, hogy nem csak a maffiatagok és korrupt vállalkozók, hanem politikusok és saját kollégái közül is többen meg akartak szabadulni tőle.

A könyvbemutatón Barak azt mondta, hogy azért szólaltatta meg a kötetben Spisiakot is, “mert egy maffiasztori vagy bármilyen hasonló történet nem lehet teljes a másik oldal megjelenítése nélkül. Akkor tulajdonképpen csak emléket állítottunk volna a bűnözőknek, és nehéz lenne bármilyen tanulságot levonni a történtekből”.

Az eseményen szintén jelen lévő egykori parancsok pedig azt nyilatkozta, hogy „Azért is vállaltam, hogy elmesélek néhány történetet, amelyek a könyvben megjelennek, hogy érződjön, mi, rendőrök nemcsak tétlenül néztük a kialakult helyzetet, hanem sok mindent próbáltunk elkövetni az alvilág ellen”.

Mivel a szomszédos Szlovákiában működő magyar bűnszervezet Magyarországon is üzletelt ezzel-azzal, és tagjai közül többen évekig itt bujkáltak, hazánk is megjelenik a könyvben, de a cselekmény nagy része  – a történelmi hűségnek megfelelően – a Csallóközben játszódik.

“Kellettek fegyverek, amelyeket szintén be tudtak szerezni: a ‘90-es években a magyar feketepiacon nem volt nehéz hazai gyártású gépkarabélyokhoz jutni.”

Rögtön egy akcióval indul a könyv, és a szerző nagy erénye, hogy a hivatalos iratokat, sajtóbeszámolókat és személyes elbeszéléseket egy regényszerűen olvasmányos kötetté tudta összeszőni. Külsejük és magánéletük bemutatásával megeleveníti a maffiavezéreket és a rendőröket is, feltárja az összefüggéseket és időrendi sorrendbe helyezi az eseményeket, de mindezt olyan izgalmasan, mintha nem is dokumentumkönyv lenne.

Pedig olyannyira az, hogy a végén található egy összefoglaló a kötetben részletezett történések utóéletéről: hányan tűntek el nyomtalanul a Csallóközben 1998-ig, kit hány évre ítéltek a maffiatagok közül, kit nem sikerült soha bíróság elé állítani, illetve mi lett a 10-es gyilkosság felderítésével és gyanúsítottaival.

A bűnszervezet tagjait és életvitelüket jól jellemzi az utószónak az a része, ami arról szól, hogy a vádemelésekben nagy szerepe volt az egyik maffiózónak, aki 2016-ban a rendőrséghez fordult, és terhelő vallomást tett társaira. Erre tekintettel úgy tűnt, hogy ő megússza a vádemelést, de mégis elbukta a vádalkut.

„2018-ban letartóztatták, miután a rendőrök szerint feleségét otthonában tartott oroszlánjával akarta megetetni.”

Ilyen és ehhez hasonló abszurd történések tömkelege található a regényszerűen és izgalmasan megírt könyvben, ami rendkívül alapos feldolgozása a hírhedt dunaszerdahelyi maffia történetének.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: A szlovákiai Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) munkatársai holttestek után kutatnak Dunaszerdahely közelében. A NAKA 2018-ban és 2019-ben több mint egy éven keresztül, napi 8 órában kereste markológépekkel a bűnszervezet elásott áldozatait. (fotó: Parameter.sk)

Támogatási kampány – fizess elő az Átlátszóra, kattints ide a támogatási lehetőségekért! Ha olvasóink 1 százaléka rendszeresen küldene havi 1 ezer forintot, többet nem kellene pénzt kérnünk.