Információszabadság Európában – az Átlátszó is esettanulmánnyal szerepel egy friss jelentésben

Bár a legtöbb európai országban törvény garantálja az információszabadságot, az újságírók a gyakorlatban tömegesen futnak falakba: elhúzódó, részleges vagy elutasított válaszok, túlzó titkosítás és költséges perek nehezítik a munkát. Az Európai Sajtó- és Médiaszabadság Központ (ECPMF) keretében működő Media Freedom Rapid Response (MFRR) friss jelentése öt év alatt 60 információszabadsággal kapcsolatos sajtószabadság-sértést azonosított a Mapping Media Freedom adatbázisban, és négy országot vizsgál közelebbről.

A jelentés szerint a 60 problémás eset 17 országban fordult elő; a legtöbbet Ukrajnában (17) dokumentálták, ezt követi Románia (9) és Moldova (7), majd Magyarország (6) és Málta (4). A szerzők jelzik: sok helyen évente csak 1–2 eset került nyilvánosságra, ami inkább az aluljelentésre utal, nem a problémák hiányára.

A „jog a papíron” és a gyakorlat között szakadék tátong. A négy fókuszország mindegyikében jogszabály garantálja a hozzáférést, ám a kérelmeket gyakran figyelmen kívül hagyják, indokolatlanul késleltetik, csonkítva teljesítik vagy elutasítják – nem ritkán hosszan elhúzódó és drága jogvitákat generálva.

Európai keretek: van jog, kevés egység

Európában nincs egységes FOI (információszabadság) törvény, ezért az eljárási határidők, a kivételek köre és a fellebbezések országonként jelentősen eltérnek. Az Európa Tanács Tromsøi Egyezménye a közérdekű dokumentumokhoz való hozzáférés első kötelező erejű sztenderdje, ám a 47 tagországból csak 17 ratifikálta (köztük Magyarország és Ukrajna). Uniós szinten a hozzáférést többek között az 1049/2001/EK rendelet biztosítja az EP, a Bizottság és a Tanács irataihoz, de az uniós intézményeknél is jellemző a túlhúzott határidő és a kivételszabályok túlhasználata – különösen a „közérdek-mérlegelés” hibás alkalmazása miatt.

A jelentés konkrét példákkal illusztrálja az FOI jelentőségét: a 2025-ös „Forever Lobbying Project” 184 adatigénylés segítségével tárta fel, hogyan próbálta a PFAS-ipar gyengíteni egy uniós tiltás előkészítését – az ügy jól mutatja, hogy a hozzáférés watchdog-újságírás nélkül nem működik.

Négy ország, négy akadálypálya

Németország – politikai nyomás és bürokrácia

A német alaptörvény a sajtószabadsággal egy lapon említi az információhoz jutás jogát, de a rendszer töredezett: a szövetségi FOI-törvény (2006) mellett külön zöld- és fogyasztóvédelmi hozzáférési jogszabályok, illetve eltérő tartományi megoldások működnek. A Global Right to Information Ranking szerint Németország 127. a 140 ország közül – a gyenge garanciák és az eljárási díjak miatt. A 2025-ös koalíciós tárgyalásokon felmerült a szövetségi FOI-törvény eltörlése is; végül „reform” lett belőle, de az üzenet önmagáért beszél.

A gyakorlatban az újságírók 50–500 eurós díjakkal, „üzleti titok” hivatkozással és elavult eljárásokkal (pl. postai kézbesítés erőltetése) találkoznak. A FragDenStaat – a legnagyobb német FOI-platform – 2024-ben 27 819 kérelmet regisztrált; tapasztalatuk szerint a jog alkalmazása látszólag egyszerű, mégis számos kérés akad fenn a rendszeren. 2024-ben a Szövetségi Közigazgatási Bíróság olyan döntést hozott, amely postai cím megadásához köti a hozzáférést – ez kiszolgáltatott csoportokat rekeszthet ki. Plusz gond a digitális iratkezelés hiánya: például az üzenetküldőkön folytatott politikai kommunikáció nem mindig kerül irattárba.

Magyarország – rendszerszintű szűkítés és célkeresztben az oknyomozók

A Fidesz–KDNP kormányzása alatt az információszabadság tartós nyomás alá került, a civil és szerkesztőségi kérelmeket gyakran „külföldi befolyásra” vagy nemzetbiztonsági okra való hivatkozással utasítják el. A 2023-ban létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal (SzuHi) kiterjedt vizsgálati jogosítványokat kapott; 2024-ben vizsgálatot indított többek között az Átlátszó ellen, majd 2025-ben a kormány „a közélet átláthatóságáról” szóló törvénytervezete újabb listázási és szankcionálási lehetőségeket vetített előre.

Konkrét ügyek is jelzik a falakat: az Átlátszó a Nemzeti Sport állami megvásárlásának költségéről kért adatot – a választ előbb „üzleti titokra” való hivatkozással tagadták meg, végül a Fővárosi Ítélőtábla 2024 júniusában a lap javára döntött, és kiderült: az állam 3,5 milliárd forintot (kb. 8,8 millió eurót) fizetett a napilapért. A Direkt36 a kínai partnerekkel tervezett vasúti-logisztikai projekthez kapcsolódó miniszteri levelezést kérte ki; a kormány szerint ilyen levél nem létezik, a bíróság 2024-ben érdemi bizonyíték hiányában a kormány álláspontját fogadta el – ez tipikus példa a bizonyítási nehézségekre. A Magyar Hang 2025-ös igénylését a Puskás Múzeum finanszírozásáról a SzuHi-hoz passzolták, „külföldi finanszírozásra” hivatkozva – ahelyett, hogy érdemben válaszoltak volna.

Málta – jogszabályba épített korlátok és „adminisztratív csend”

A FOI Act 2008 óta hatályos, de a nemzetközi értékelés szerint Málta 83. a 140-es listán, többek között a széles kivételrendszer, a személyes adatok kötelező bekérése és a közintézmények tág mentességei miatt. Gyakori a határidő-hosszabbítás, amely után a hatóság végül akkor is elutasít, amikor a második határidő letelik; sok ügy évekig tartó bírósági körre kényszerül. A fellebbezési lánc gyakran épp az első döntéshozóhoz „fut vissza”, kiüresítve a jogorvoslatot.

Civil szervezetek – köztük a Daphne Caruana Galizia Foundation és az Amphora Media – szerint a rendszer „tervezési alapon” zár ki információkat. Ezt támasztja alá, hogy a kormányzati gyakorlatban a hallgatás és a késleltetés a norma, miközben a jogvédő testületek és a bíróságok csak költséges úton tudnak korrekciót kikényszeríteni.

Ukrajna – háború és a nyilvánosság közötti kényes egyensúly

Az ukrán FOI-t a szakirodalom Európa egyik legprogresszívebbjének tartja (a 2011-es törvény aktív közzétételi kötelezettséget is előír, vészhelyzetben 48 órás válaszidőt enged), de az orosz invázió óta rendkívüli jogrend korlátozza a hozzáférést: állami nyilvántartásokat zártak le, FOI-t kérelmeket „hadijog” hivatkozással utasítanak el.

A MapMF 17 ukrajnai FOI-esetet listáz: nyolc elutasítás „hadijog” alapján, további esetekben biztonsági kockázatokra, adathordozók megsemmisülésére vagy a hatósági kapacitások csökkenésére hivatkoztak. A Slidstvo.Info például három alkalommal kért adatot képviselők külföldi útjairól – hiába; helyi újságírók építési projektekre vonatkozó kérdéseit is visszadobták „nem közérdekűségre” hivatkozva.

Módszertan és háttér

A jelentés desk researchre, a MapMF-adatokra és öt szakértői interjúra támaszkodik (Access Info Europe, FragDenStaat, Daphne Caruana Galizia Foundation, Átlátszó, Detector Media). A vizsgált időszak: 2020.01.01.– 2025.06.30. A szerzők hangsúlyozzák: a lakosság és még a szerkesztőségek FOI-ismeretei is hiányosak, ezért sok sérelem rejtve marad – nem kérnek jogorvoslatot, vagy elakadnak a jogi zsargonban.

Miért fontos?

A működő FOI a demokratikus elszámoltathatóság feltétele – a közpénzek útja, a döntéshozatal háttere és a korrupciós kockázatok csak így tárhatók fel. Az MFRR szerint az európai hatóságoknak fel kell hagyniuk a szándékos késleltetéssel, a kivétel-kártyák túlhasználatával és az ál-transzparens (pl. indokolatlanul cenzúrázott, nehezen feldolgozható formátumú) adatszolgáltatással. A jogszabályok mellett gyakorlati reformokra is szükség van az alábbi területeken: digitális iratkezelés, egységes eljárások, díjmentes vagy kiszámítható díjszabás, határidők betartása és valódi független jogorvoslat.

A teljes, angol nyelvű jelentést itt lehet elérni. Az összefoglaló elkészítésére a ChatGPT-t használtuk.