Római-parti mobilgát: iszapbirkózás a közmeghallgatáson

Váratlanul úgy ért véget a Rómaira tervezett mobil gát engedélyezési eljárása, hogy azonnal újra is kezdődött. Nyilatkozataik szerint sem a miniszterelnök, sem a környezetvédelmi államtitkár nem támogatják a projektet, míg a főpolgármester népszavazásról beszél.

*****

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Látszólag egyre több jel arra mutat, hogy a Római-partra tervezett mobil gát nem épül meg. Az engedélyezési eljárás során olyan súlyos tervezési hiányosságok merültek fel, illetve maga az eljárás olyan mértékű bizonytalanságra és kapkodásra utal, hogy sokakban fölvetődik: komolyan akarja-e még a főváros vezetése a projektet? A főpolgármester kommunikációja is a zavar jeleit mutatja: hol a tervezett mobil gátnak az új maximális árvízi magassághoz való igazításáról, hol a műről tartandó népszavazásról beszél. Ugyanakkor a furcsa körülmények között, szinte titokban (újra)indított engedélyezési eljárás ennek a demokratikus döntéshozatalnak épp az ellenkezőjére utal: könnyen lehet, hogy akár már az év végére váratlanul kész helyzet áll elő, azaz minden szükséges engedély a főváros kezében lesz. Ettől kezdve egyetlen politikai döntéssel bármikor elindulhat az építkezés.

Egy hangos nem

„Alulírottak felszólítjuk Budapest Főváros Önkormányzatát, vonja vissza a Budapest III. kerület, Római part ideiglenes árvízvédelmi mű Környezeti Hatástanulmány engdélykérelmét. Felszólítjuk Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata testületét, vonja vissza a Római-partra tervezett gátat támogató döntéseit. Felszólítjuk Budapest Főváros Önkormányzatát és Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatát, hogy haladéktalanul kezdjék meg Észak-Óbuda – ún. Csillaghegyi-öblözet – első rendű árvízvédelmi rendszerének tervezési munkáit.” – az álláspontok közti távolságot jól mutatja, hogy épp a keddi közmeghallgatáson indította aláírásgyűjtő kampányát az egyik mobilgátat ellenző civil szervezet, a Rómaifürdő Telepegyesület. Azon a meghallgatáson, ahol az engedélyezési folyamat talán legfontosabb dokumentumáról, az ún. környezeti hatástanulmányról (KHT) fejthette ki a véleményét a lakosság. (A KHT elfogadása feltétele a vízjogi engedélynek, ami tulajdonképpen a gát „építési engedélye.”)

Heves vita a mobilgátról – Szakmai és jogi érvekkel támadják a tervet from atlatszo.hu on Vimeo.

Kérdés persze, hogy valóban kipipálhatja-e a közmeghallgatást mint kötelező eljárási elemet az mobil gát engedélyezése ügyében illetékes legfontosabb hatóság, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Több felszólaló szerint ugyanis a közmeghallgatás nem felel meg a jogszabályi előírásoknak. Többek szerint az a tény pedig, hogy délután 2 órára, egy nehezen megközelíthető étterembe szervezték az eseményt, világosan mutatja, hogy a felügyelőség még ezt a minimális társadalmi részvételt sem képes az eljárás részeként értelmezni. (Tartalmi vonatkozásban ugyanerre utal, hogy a közel száz oldalas dokumentumhoz nem készült egy laikusok számára is értelmezhető rövid összefoglaló – noha ez előírás.) Így történhetett, hogy a közvetlenül is több mint 55 ezer embert, hatásaiban pedig az egész város életét érintő mobil gát engedélyezési eljárásának eddigi egyetlen közmeghallgatásán a nagyjából 70 fős hallgatóság képviselte a vox populit. Ugyanakkor nem volt jelen az eseményen sem a beruházó főváros, sem a kerület képviselője. (Adminisztratív tévedést emlegetett Csók László, a főváros leginkább kompetens szakembere, aki magánemberként jelent meg a közmeghallgatáson.)

A legfontosabb kifogás a Felügyelőség eljárásával szemben azonban nem is a körülményekre vonatkozott: egy felszólaló 27 pontba szedte össze, miért nem felel meg a tervező cég anyaga a környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatos kritériumoknak. Az egész eljárást alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy a Felügyelőség egy olyan dokumentumról rendez közmeghallgatást, amely még számtalan, akár alapvető fontosságú ponton is változhat. Hasonló súlyú hiba, mondhatni műfaji félreértés, hogy a dokumentum pusztán a partra épített mobil gát alváltozatait elemzi, noha a környezeti hatástanulmány egyik célja épp a lehetséges alternatívák fölvázolása és mérlegelése kellene, hogy legyen. Egyetlen mondatot sem veszteget a dokumentum a megépítendő mű társadalmi hatásaira, holott a mű megépítése a környéken nyilvánvalóan jelentős társadalmi, gazdasági változásokat indukál, hiszen – többek között – jelentős mértékben átalakulna maga a part is. (Környékbeli ingatlanosok becslései szerint csak a beépítetlen ingatlanok esetében legalább 10 – 12 milliárd forint értéknövekedéssel lehet számolni.)

A kritikus és megválaszolatlanul maradt megállapítások sora hosszan foyltatható: a tervezett nyomvonal közvetlen közelében fut a felszín alatt egy 1200 mm-es, rendkívül rossz állapotú, sérülékeny víznyomócső. A jelenleg érvényes előírások 7 méteres védőtávot írnak elő a tervezett mobil gát alépítménye és a cső között. (A nyomócső esetleges sérülése nagyjából olyan következményekkel járna a gátra nézve, mintha felrobbantanák.) A terv szöveges anyagában ennek ellenére több helyen mindössze 5 méter van a két műtárgy között, míg az egyik metszeti rajzról leolvasható, hogy a tényleges tervekben ez a távolság helyenként mindössze 4 méter.

Az egyik felszólaló a látványtervek vizuális hazugságát vetette a tervezők szemére, mondván, a laikus többség számára nem a szakmai érvek, hanem ezek a számítógépes grafikák jelentik a legfőbb tájékozódási pontot. A tervhez csatolt rajzokon nagyméretű fűzfák árnyékolják a sétányt, míg a valóságban a műszaki előírások miatt itt a talajban komoly gyökérzettel rendelkező fák biztosan nem lesznek, legfeljebb dézsába ültetett díszfák enyhítik a letarolt part sivárságát. Merthogy a megmaradó fák számával kapcsolatban is komoly kétségek merültek fel: az északi szakasz tervezett feltöltése miatt legalább 5-600 fa törzsét két-három méter magas föltöltés fogja majd körül: az ellenzők szakértői szerint ezeknek hosszú távon minimális a túlélési esélye. Még a tervezők szerint is bizonytalan több száz további fa sorsa, hiszen ezeket évente felül kell majd vizsgálni, és szükség esetén kivágni. Összesen tehát nem 403 – ahogy a tanulmány állítja -, hanem mintegy 1500 fát fenyegetnek a tervezett mű hatásai: ehhez képest a módosított terv büszkésége, hogy az új nyomvonal mintegy ötvennel csökkenti a kivágandó fák számát.

A nyári árvíz levonulása óta a Római ügyében látszólag nem történt semmi. Az egyik civil szervezet közadat-igényléssel fordult a főváros főjegyzőjéhez: a jelentős környezeti hatással járó beruházások esetén kötelező ún. környezeti értékelést szerették volna megkapni. (Ez egy előzetes tanulmány a beruházás lehetséges környezeti hatásairól.) A főjegyző válaszából az derül ki, hogy ilyen tanulmány nem készült, mert jogértelmezése szerint az előírás sok mindenre vonatkozik, de ideiglenes árvízvédelmi mű létesítésére pont nem. Ez az érvelés jogi szakértők szerint akkor állná meg a helyét, ha elfogadnánk, hogy a létesíteni tervezett műnek nincsenek várható jelentős környezeti hatásai. (Viszonyításképp: csak a Duna medrébe betölteni tervezett föld mennyisége 190 ezer m3.)

Egy bizonytalan igen

Eközben a vízjogi engedélyezési eljárás is érdekes fordulatokat vett. A nyári, minden eddiginél magasabb árvíz után a tervezők levélben fordultak a Felügyelőség vezetőjéhez, melyben a tervek módosításáról tájékoztatták – a július 10-ére tervezett közmeghallgatást lefújták, mindenki azt hitte, hogy az engedélyezési eljárás megszűnt. Igaz, az – akkor még nem nyilvános – levélben a tervezők a módosított tervek benyújtását 30 nappal későbbre ígérik. Csakhogy ebben az eljárásban nincs lehetőség a módosításra – ahogy erre a levél címzettje, Dolla Eszter, a Felügyelőség igazgatója másnap (!) kelt végzésében fel is hívja a tervezők figyelmét. Ugyanakkor a végzés – szakértők szerint súlyosan megsértve a vonatkozó előírásokat – nem megszünteti az eljárást, hanem új eljárás indítására vonatkozó kérelemnek értelmezi a néhány soros levelet, és arra szólítja fel a kérelmezőt, hogy hiánypótlásként nyújtsa be a még nem is létező terveket. Erre jelen állás szerint január közepéig van ideje a tervező cégnek. Ennek a sajátosan (újra)indult eljárásnak volt kötelező eleme a hét elején tartott közmeghallgatás.

A főpolgármester gyakran hivatkozik az MTA mobilgát-projekttel kapcsolatos támogató állásfoglalására. Csakhogy ez a részleteiben soha nem idézett szakvélemény számos súlyos kritikát fogalmaz meg a projekttel, és konkrétan a hozzá készült környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatban is. A tervezők az új változatban ebből szinte semmit nem vettek figyelembe, hiszen az eredeti és a módosított dokumentum között alig van különbség. Sokak szerint amúgy is érthetetlen és irracionális, ami folyik: nincs az érintett terültre érvényes Kerületi Szabályozási Terv – ennek hiányában pedig a Felügyelőség semmiképp nem fogadhatja el a most közmeghallgatásra bocsájtott dokumentumot. Ugyanakkor a megépítendő mobil gát nem oldja meg megnyugtatóan a terület árvízvédelmét, sőt, a Havária-tervben leírt vészforgatókönyvek alapján inkább fokozza az árvizekkel járó problémákat – a projekt ennek ellenére, ha lassan is, de halad előre.

Ha beigazolódnak az eljárás furcsaságaiból és szabálytalanságaiból táplálkozó félelmek, akkor az év végére vagy a jövő év elejére nemcsak kész tervek, de akár jogerős engedélyek is lehetnek a mobil gáttal kapcsolatban – maga az eljárás most többé-kevésbé eltűnik a nyilvánosság elől. Ha pedig lesz engedély, akkor már csak a tavaszi parlamenti választáson kialakuló politikai erőviszonyokon múlik, hogy ténylegesen is elkezdődik-e a beruházás.

Becker András