1,8 milliárd forintot oszthat folyóiratoknak Demeter Szilárd kulturális ügynöksége

Június 22-ikén adta hírül a kultura.hu, hogy megalakult az a két szakmai kollégium, amelyik döntéselőkészítési folyamat során jóváhagyta a Petőfi Kulturális Ügynökség Zrt. (lánykori nevén: Petőfi Irodalmi Ügynökség) által kiírt 1,8 milliárd forint keretösszegű folyóirattámogatási pályázat felhívásait. Ebből folyóiratok működésének támogatására 400 millió, folyóiratok szakmai programjaira 500 millió és tudományos folyóiratok működésére 100 millió forint pályázható. A keretösszegből fennmaradó 800 millió forintról nem esik szó sehol, ugyanakkor egyre több alkotóműhelyt házon belül finanszíroz az állami mecénás.

Társadalmi célú hirdetés

A nyári uborkaszezon közepén kerek egy hónapjuk volt a szerkesztőségeknek pályázatuk elkészítésére: a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának születésnapjától kezdődően július 31-ig lehetett benyújtani az anyagokat. Nyilván mindegyiknek volt egy (vagy két) ilyen megírt pályázata a szerkesztőségi gépeken, különben nagy eséllyel lecsúsztak erről a remek lehetőségről, ami immár tagadhatatlanul elhozta – miként a hazai káeftéirodalom „előretolt tisztje”, Orbán János Dénes fogalmazott egy 2020-as interjúban – az „irodalomfinanszírozás aranykorát”.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ha tehát igyekeztek, akkor most azok a szerkesztőségek is megtapasztalhatják, milyen ez az „aranykor”, amelyek nem állami ügynökségek kiadásában jelennek meg. Szükségük is lenne rá, hiszen a jobbára működésre kapott pályázati forrásból létező/létezgető folyóiratok tavaly lélegzetvisszafojtva figyelték, mi történik, ugyanis a 2020-as évre vonatkozóan az NKA nem írta ki időben a szokásos évi folyóirattámogatási pályázatát. (Aztán nagy csúszással mégiscsak történt valami.) Idén viszont épp csak nyilvánossá vált az NKA kollégiumainak éves döntése, és már lehetett is pályázni a következőre.

Az NKA nem támogatja a Jelenkor Online-t, de a saját kuratóriumi tagjának lapját igen

A pécsi székhelyű Jelenkor folyóirat történetében először fordult elő, hogy a kiadó nem kapott támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól az…

Irodalom ügynökségek idején

Vannak azonban a magyar folyóiratpiacon olyan lapok, amelyeknek nem kell szorongva várni az NKA kollégiumi döntéseit, hiszen működésüket egy állami tulajdonú szervezet, az eddig Petőfi Irodalmi Ügynökség Kft. (PIÜ) néven működő cég biztosítja. A PIÜ 2019. szeptember 27-én jött létre a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) tulajdonosi joggyakorlásában álló szervezetként; „legfontosabb feladata a magyar irodalom népszerűsítése a Kárpát-medencében, valamint külföldön”. Ugyanakkor „segít abban, hogy minél szélesebb körben, minél több magyar olvasóhoz jussanak el kortárs magyar szerzők, a magyar irodalom alkotásai”.

A PIÜ „irodalmi exportért és importért felelős igazgatója” Pál Dániel Levente, magyar költő, prózaíró, műfordító, szerkesztő, a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) szervezésében működő Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója, akinek fellépésével a menedzseri szemlélet tárgyszerűsége és szóhasználata jelent meg az irodalomszervezés  magyar gyakorlatában. Ebből a beszédmódból csak viszonylag ritka esetben zökken ki, és tudja, hogy mit jelent az „elevator pitch”.

PIÜ/PKÜ? Viszonylag friss hír, hogy a PIÜ 2021. július 1-étől a Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt. (PKÜ) néven működik tovább. Igazgatóságának elnöke a PIM főigazgatója, Demeter Szilárd Csaba. Az Opten adatbázisából nyert adatok alapján csak sejteni lehet, hogy az „irodalmi ügynökség” megnevezés túl szűk lett arra a gigantikus kultúrtéeszre, amivel dolgunk van, és ami a létező összes művészeti ágazatot lefedi, sőt, még a „járművezető-oktatás” is tevékenységi körei közé tartozik.

Korábban az Átlátszó foglalkozott már a hírrel, miszerint az országgyűlés nemrég Magyar Kultúráért Alapítvány néven újabb, „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány” létrehozásáról rendelkezett. Ehhez fog tartozni ezután egy csomó, eddig is létező kft. (a PIÜ, a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. és az újságírókat és médiaszakembereket képző Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft.), amelyek eddig a PIM-hez tartoztak. Noha az egész első látásra elképesztően bonyolultnak tűnik, nem szükséges hosszas halmazelméleti fejtegetésekbe bonyolódnunk, hogy megértsük, a dolog vélhetően arról szól, hogy Demeter Szilárd az eddig általa igazgatott cégek fölé kirendelt cégnek is vezető tisztviselője lesz.

Kis kultúripari hatlapos, olyan ez a céghálózat. A munkavállalóknak pedig jó eséllyel ezentúl se kell más vezetői szemlélethez igazodniuk: a Népszava szerint egy nyilvános eseményen Demeter Szilárd előre be is jelentette, hogy ennek az alapítványnak a kuratóriumát is „szívesen vezetné”. Egészen megható, mennyi nehéz munkát vállal magára egy ilyen törékeny ember Minden Magyar Kultúrjavak Eltökélt Gondnokaként.

Jó eszményekkel tele a padlás – válasz Horváth Viktornak

Hanzély Ákos arról írt cikket a minap az Átlátszóra, véleménye szerint hogyan lenne megszüntethető a korrupció piaci alapon, a kiszivárogtatás…

Haladjunk tehát visszafelé az időben, hogy megismerjük a PIÜ kft. által finanszírozott irodalmi és kulturális folyóiratokat:

Magyar Kultúra

Pár hete, egy 2021. június 23-i sajtótájékoztatón örömmel hallhatták az érdeklődők, ahogy Pál Dániel Levente immár lapigazgatóként bejelenti: annak köszönhetően, hogy „az ügynökségen (a Petői Irodalmi Ügynökségen) belül pici alkotóműhelyek tudtak létrejönni, amelyek az adott terület kreatív energiáit gyűjtik magukba és sugározzák tovább”, Magyar Kultúra címmel, Bonczidai Éva főszerkesztésével havonta megjelenő kulturális-művészeti folyóiratot alapít a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ).

A főszerkesztőnek kinevezett Bonczidai egyébként a helyőrség.ma címen futó internetes folyóiratnak is dolgozik. Ott szerkesztőként segíti férjét, Farkas Wellmann Endrét, aki annak idején éppen barátjától, Demeter Szilárdtól vette át a lap megterhelő főszerkesztői feladatkörét. De mivel ezek az erdélyi fiúk minden erejükkel az irodalmi belterjesség káros hatásai ellen, valamint a nemi szerepek mihamarabbi hatékony átértékelésén dolgoznak a nemi egyenlőség oly kívánatos jövőbeli megvalósulása érdekében, Bonczidai Évának is került egy főszerkesztői poszt most, hogy az NKA alkotói ösztöndíjának lejártával újra teljes erővel irodalomszervezői tevékenységei felé tud fordulni.

1749

„Az 1749 online világirodalmi magazint azzal a szándékkal alapították 2020-ban, hogy friss, hiánypótló és inspiratív világirodalmi tartalmakkal lássa el a magyar olvasót az ógörög epigrammáktól az orosz rapig” – áll a folyóirat weboldalán található bemutatkozásban. A lap főszerkesztője Lanczkor Gábor.  A József Attila-díjasaink portrésorozat PIM által készített bemutatkozó kisfilmjének narrátora azt mondja róla, hogy „Lanczkor Gábor számára az alkotás maga az élet” – és ennek bizonyíthatóan erős világirodalmi hagyományai vannak. De összművészeti szemléletét jelzi, hogy Lanczkor prózában és lírában is alkot, valamint szájharmonikázó performanszai mellett „ragtime opera” szövegkönyvet is írt már.

A szerkesztőbizottságban egyébként az a Fried István is jelen van, akit a már említett helyorseg.ma című, szintén a PIÜ által kiadott online lap vezéregyénisége, Orbán János Dénes egy 2017-es interjújában költői egyszerűséggel csak „drága mesterem”-nek nevez. Fried tanár úr egyébként „tanítványa” írói debütálása óta mindent megtett, hogy elejét vegye az olyan Orbán János Dénes-i kijelentéseknek, miszerint a „a rendszerváltás óta számos igazságtalanság történt a magyar irodalomban. A legfőbb mulasztás – vagy nevezzük inkább történelmi bűnnek? – az volt, hogy elkúrták a kánon újraírásának lehetőségét”. Ami érthető úgy is, mint „drága mesterével” szembeni erős kritika, jóllehet Fried már legalább 1996-tól foglalkozott a „transzközép líra” romániai magyar irodalmi jelenségével.

De most majd bizonyára sikerül orvosolni ezt az „igazságtalanságot”, legalábbis erre enged következtetni a tény, hogy Orbán János Dénes nem kevés állami pénzből hozta létre a KMTG Íróakadémiáját. Orbán János Dénes neve irodalmi körökben a kormány finoman folyékony milliókkal fel- és megkent udvari költőjeként bukkan elő valahányszor a KMTG szóba kerül. Stumpf András 2019-es közlése nyomán tudjuk, hogy „Demeter Szilárd 2015. július 25-én a kocsijában ült épp és Budapestre tartott a tusványosi szabadegyetemről, amikor Orbán János Dénes” a következő remek hírt közölte vele telefonon: „Helló, voltam a főnöknél, menni fog a dolog, 150 millió lesz rá első körben”.

És ha a „főnök” azt mondja, akkor lett is – 2015. novemberében megkezdte áldásos működését a KMTG, azon belül is az Előretolt Helyőrség Íróakadémia, melynek vezére és szellemi atyja ugyancsak Orbán János Dénes, akinek a neve mindazonáltal az általa gründolt szervezetek hivatalos dokumentációjában valamiért még véletlenül se merül fel. Igaz, Íróakadémiája oktatási programját se tudhatjuk meg, mint ahogy azt se, hogy szakmai jóváhagyást hol és milyen képzési tervdokumentáció alapján szereztek.

Honlapjukon az érdeklődő (aki az Íróakadémia megálmodóinak elképzelései szerint hozza a minimumot, vagyis átütően tehetséges, de ott ül egy kis falu tehenészetében és slamverseket ír a telefonján) nem fog semmiféle információt találni. Nincs fenn sem képzési háló, se időbeosztás, se a műhelyvezetők nevei tematikus bontásban. Semmi, ami egy ilyen képzés szakmai megbízhatóságáért szavatolhatna. Feljön pár arc az „Oktatók”-fülre kattintva, és annyi.

helyorseg.ma

Tulajdonképpen tisztázatlan, hogy az Orbán János Dénes íróakadémiájához köthető online lap (helyorseg.ma) és a 260 000 példányban megjelenő Előretolt Helyőrség címet viselő „irodalmi-kulturális melléklet” között mekkora a tartalmi átfedés. Annyit tudunk, hogy Demeter Szilárd – főigazgatói kinevezését megelőzően – 2017-ben ez utóbbi lap főszerkesztőjeként nyilatkozik az Origónak. Az interjúban lehengerlő jövőképet festő lapigazgató szerint „2018 januárjától indul be a rendszeres járőrözés, mert akkortól hetente jelenünk majd meg”.

A tisztánlátást segítheti, hogy jóllehet a 168 óra szerint „a KMTG 2017-ben működésére 1,4 milliárd forintnyi közpénzt kapott”, ebben nincs benne a melléklet kiadásának finanszírozása. Igaz, honlapjuk a kft. éves költségvetésére vonatkozóan azt az elegánsan cizellált magyarázatot adja, hogy „nem releváns”. Mindenesetre azt, hogy a KMTG közbeszerzést írt az irodalmi melléklet kiadására, a fenti Demeter-interjúból tudhatjuk meg, hiszen „a kiadást és terjesztést nyílt közbeszerzésen a Mediaworks-lapcsalád nyerte el”, és az sem titok, hogy „Demeter Szilárd lobbiereje segített abban, hogy a Székelyhon-lapcsaládot kiadó Médiatér Egyesület további 1,45 milliárdos állami támogatáshoz jusson a határon túli terjesztéshez”.

Egy év múlva azonban már az is világos, hogy Magyarországon és Erdélyen kívül Szlovákiában, Kárpátalján és a Vajdaságban is terjesztik a káeftéirodalmat. Ezek után talán kijelenthetjük, hogy míg a mellékletet a Mediaworks adja ki sok pénzért, az online magazint a PIÜ kft.  finanszírozza.

Amennyiben bárkit érdekelnének a KMTG körüli történések, a társaság létrejöttével körvonalazódó egyenlőtlen kultúrafinanszírozási stratégiákról az Élet és Irodalom 2017-ben vita-sorozatot, a litera.hu 2018-ban 3 részes összefoglalót is közölt, de pár év elteltével úgy tűnik, nem sikerült elérniük a tágabb nyilvánosság, a közvélemény ingerküszöbét.

Mesecentrum

A MeseCentrum – az IGYIC ifjúsági és gyerekirodalmi blogja. Az IGYIC Facebook-oldalán olvasható bemutatkozása alapján „a Petőfi Irodalmi Ügynökség Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centruma. Nonprofit ernyőszervezet a minőségi kortárs magyar irodalomért, a kritikai szemlélet erősítésére, a szülők és a pedagógusok tájékoztatására, képzésére.” Igazgatója Dr. Harmath Artemisz, a nemrég elhunyt Térey János költő özvegye, aki a 2020 januárjában útjára indított és nagy vitákat kiváltott Térey-ösztöndíj kuratóriumának az elnöke.

Kultúra.hu

Utolsóként említem az egyik legidősebb online folyóiratot, amelyről 2019 októberében azt írja az alkotomuveszet.hu, hogy „a 15 éves Kultúra.hu portál szerkezeti és vizuális megújuláson esett át”. „A MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. felelős kiadásában megjelenő, országos jelentőségű, közszolgálati célú online hírportál” nagyjából ekkortól került a PIM-hez, jobban mondva a PIÜ-höz.

Ezek az irodalmi folyóiratok tehát a PIÜ kiadásában jelennek meg és – a legtöbb Kárpát-medencei lappal szemben – a nekik juttatott közpénzek okán pénzügyi biztonságban tudhatják magukat.

Többnyire átveszik egymás anyagait, bár nem igazán látható, milyen szerkesztési elvek alapján. (E tekintetben ide tartozik még a Böszörményi Zoltán alapította Irodalmi Jelen című online folyóirat is.) Azt viszont tudni lehet, hogy a most megjelenő Magyar Kultúra című lap esetében sem lesz ez másként, amennyiben „a hamarosan országosan terjesztett nyomtatott lap egyes írásai az online térben is olvashatók lesznek a kultura.hu, a 1749.hu, a helyorseg.ma és a Mesecentrum kulturális, irodalmi és gyerekirodalmi portálokon”.

Vajon mindez azt jelenti, hogy mivel nekik nem kell a fennmaradásukért aggódniuk, pályázniuk sem kellett a folyóirattámogatási pályázaton?? Vagy nem kell, ámbátor lehet?

A kortárs magyar irodalmi élet eddig is kusza és átláthatatlan rendszerként működött, ahol a baráti, fél-baráti és vetélytársi viszonyokon túl legfeljebb még valamiféle nyúlós paternalizmus szervezte a játékteret, mert (elég) pénz a legtöbb szereplő szerint sose volt benne. Most láthatólag pénz is lett hozzá, és a Műút, a Magyar Krónika, a 2000, a Jelenkor, a Kalligram, a litera.hu, az Új Forrás, a Tiszatáj, a Hévíz, az Alföld, a gyerekirodalmat népszerűsítő Csodaceruza, a Bárka, a Kortárs, a szlovákiai Irodalmi Szemle és a dunszt.sk, a romániai Látó, Korunk és Helikon vagy a vajdasági Híd mellett nem kevés pénzzel kibélelt állami káefték irodalomtermelő jelenlétével erősödött a verseny az irodalmi piacon. Ja, nem a verseny.

Andrássy Emlékmúzeum helyett Demeter Szilárd ügynöksége költözhet a Bem rakparti palotába | atlatszo.hu

Az épületrészt a kerület 2019 előtti vezetése adta el a magyar államnak a mostani polgármester, V.Naszályi Márta szerint a piaci árnál jóval kevesebbért, 895 millió forintért, azaz négyzetméterenként 789 ezer forintért, ami a polgármester szerint jelentős vagyonvesztés volt a kerületnek.

Darabos Enikő

Címlapkép:Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, miniszteri biztos 2020. január 21-én dolgozószobájában, ahol interjút adott az MTVA újságírójának. MTI/Koszticsák Szilárd

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!