Bezárás
A belső ellenség

A titkosszolgálat megtagadta a letelepedési engedélyt Mogiljevics állítólagos alvezérétől

Negyven éve Magyarországon él, magyar felesége és gyerekei vannak, most viszont elutasították a letelepedési kérelmét annak az ukrán állampolgárságú üzletembernek, akit egy, az interneten is fellelhető, az FBI-nak tulajdonított, 1996-os keltezésű jelentés Szemjon Mogiljevics orosz maffiafőnök budapesti alvezéreként nevezett meg. A ma már nyugdíjas korú Alekszej Lugovcov neve többször is szerepelt a magyar sajtóban, de még soha nem nyilatkozott a vádakról – állítása szerint azért nem, mert soha senki nem kérdezte. Most viszont ő maga kereste meg az Átlátszót, mert arra gyanakszik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal a szerinte téves korábbi sajtóértesülések miatt döntött úgy, hogy „letelepedése veszélyeztetné Magyarország nemzetbiztonságát”.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!

Alekszej Lugovcov nevére rákeresve az interneten egyebek mellett egy – az Átlátszó forrásai szerint hitelesen az FBI-nak tulajdonított, 1996-os keltezésű jelentést találunk az orosz szervezett bűnözés hírhedt személyisége, Szemjon Mogiljevics bűnszervezetéről. Ebben Alekszej Lugovcovot az orosz maffiafőnök budapesti helyetteseként jellemzik, aki drogcsempészetben, drogkereskedelemben és prostituáltak futtatásában utazik, „kevesebb mint egy tucat” emberből álló csapatával. Amerikai hírszerzési információkra hivatkozva azt is leírják, hogy a férfi korábban tankparancsnok volt a szovjet hadsereg kötelékében az egykori Kelet-Németországban és nyomozó a szovjet rendőrségnél.

Részlet az FBI jelentéséből

A kétezres évek végén Lugovcovot „nyugalmazott orosz/ukrán tábornokként” emlegette a sajtó, ugyanis vezérigazgatója és többségi tulajdonosa volt az ESS Magyarország Kft. nevű cégnek, amely pályázatot készített elő az 1,2 milliárd eurós Európai Neutronkutató Központ (ESS) magyarországi megvalósítására. A sikertelenül végződött ESS-projekt kormányzati felelőse Kóka János akkori gazdasági miniszter miniszteri biztosa, Köntös Zoltán volt, aki egy másik cégben, a Tzar International Kft.-ben tulajdonostársa volt Alekszej Lugovcovnak és a később, a 2010-es években bizarr kémügybe keveredett Makszin Norbertnek.

Az Index ukrán tábornokként emlegette 2008-ban Lugovcovot

Bár a Mogiljevicshez fűződő állítólagos kapcsolatát több sajtóhíradás köztük az Átlátszóé, ezért talált meg most minket is felemlegette az internetre került FBI-jelentésre hivatkozva, Alekszej Lugovcov korábban nem nyilatkozott, nem kért helyreigazítást és nem is perelt a cikkek miatt, és most sem szólalt volna meg, ha nem jött volna közbe valami, ami miatt megkereste az Átlátszót.

Elmondásából és az általa a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból, az Alkotmányvédelmi Hivatallal folytatott levelezéséből az derül ki, hogy a nyugdíjkorhatárt elérve tavaly szeptemberben állami nyugdíjért folyamodott az illetékes hivatalnál, ám ott felvilágosították, hogy nyugdíjat csak letelepedett személy kérhet. Ezért a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz fordult, ahol kezdetben egyszerűsített eljárást ígértek, aztán hónapokig váratták, végül idén januárban megtagadták a kérelmét azzal, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nem járult hozzá, mert „letelepedése veszélyeztetné Magyarország nemzetbiztonságát”.

Ezt követően több kérelmet és beadványt is küldött Bárdos Szabolcsnak, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatójának, betekintést kérve abba a szakhatósági állásfoglalásba, amelyre hivatkozva elutasították a letelepedési kérelmét. Azt is felajánlotta, hogy olyan információkat oszt meg vele, amelyekről titkosszolgálati szervek vezetőinek feltétlenül tudni kell. A titkosszolgálat azonban nem kereste és arra hivatkozva tagadta meg a „megismerési engedély” kiadását, hogy:

„az AH a kérelmező nemzetbiztonsági szempontú ellenőrzése során olyan információszerző tevékenységet végzett, amelyben a megszerzett információk nem függetleníthetőek a felhasznált eszközöktől, módszerektől, amelyek alapján szükségessé vált az adatok minősítése. A kérelmező vonatkozásában felmerült és minősítésre került adatok vonatkozásában a minősítés célja túlmutat a kérelmezőre vonatkozó adatok megszerzésén, azok körében felmerül olyan adat is, aminek a kérelmező által történő megismerése az AH nemzetbiztonsági tevékenységét gyengítené vagy akadályozná”.

Részlet az AH határozatából

Az Alkotmányvédelmi Hivatal a betekintést megtagadó határozata ellen bíróságon lehet fellebbezni, ahol az Átlátszó által megkérdezett jogászok szerint a kérelmezőnek nem, de a bírónak megmutatják a minősített információkat, aki döntést hozhat arról, hogy jogosan titkolják-e a személyére vonatkozó aktát a kérelmező elől. Lugovcov azt mondta az Átlátszónak, hogy bírósághoz fog fordulni az ügyben.

Mivel tudomásunk szerint sem a magyar sajtó, sem a titkosszolgálat nem reagáltatta Alekszej Lugovcovot a Szemjon Mogiljevics bűnszervezetében való részvételét taglaló FBI-jelentésről, az ESS-projektben játszott szerepéről, vagy a jogerős felmentéssel végződött, bizarr, fideszes kémügyhöz való kapcsolódásáról, az Átlátszó egyetértett vele abban, hogy az érintettnek is jár megszólalási lehetőség. Az alábbi interjúban általa elmondottak valóságtartalmát azonban mi sem tudjuk megítélni.

Átlátszó: Kicsoda Alekszej Lugovcov, honnan származik, hogyan került Magyarországra?

Alekszej Lugovcov: 1955-ben, a Szovjetunióban, Proletarszkijban születtem, apám orosz, anyám ukrán nemzetiségű. Miután elvégeztem az iskoláimat, két éven át Rostockban voltam katona. 1980-ban, levelezés útján ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, aki magyarországi magyar. Mivel a  leendő feleségem még csak 16 éves volt, ezért szülői engedéllyel házasodtunk össze. Én még egy évig a Szovjetunióban maradtam, ahol versenyszerűen sportoltam és rendőrnyomozóként dolgoztam. Aztán Magyarországra költöztem, az összegyűjött pénzemmel, mintegy százezer forintnyi rubellel és a feleségem szüleinek szánt színes tévével. 1981-ben megkaptam a Magyar Népköztársaságtól a letelepedési engedélyt: szerettem volna a magyar rendőrségnél elhelyezkedni, ezt nem tudtam megtenni állampolgárság nélkül. Nagyon fájt a szívem, hogy nem kérhettem meg az állampolgárságot, de ha megteszem, a szovjet hadseregben alezredesként szolgáló katona testvérem biztosan elveszíti a munkáját.

Hol helyezkedett el, mit csinált Magyarországon?

1982-ben vállalkozó lettem, olyan szakmát kerestem, amihez nem kell nyelvtudás. Így lettem homokfúvó kisiparos. A vállalkozásom hamar felfutott, lett alkalmazottam is. Ezután magyar művészeknek kezdtem turnékat szervezni a Szovjetunióba, amihez megvoltak a megfelelő orosz kapcsolataim. Zoltán Erikának hatalmas turnét szerveztem: Ungváron kezdtünk és egészen Odesszáig felmentünk egy hónap alatt. Tbilisziben két koncertet is adott, százezer ember nézte őket. Először a Szovjetunióban a kelet-európai Madonna”  hirdették a plakátok.  Zoltánék jól kerestek, ötezer rubelt, egy Zsiguli árát kapták egy fellépésért. Később már inkább a Szovjetunióból közvetítettem táncosokat, artistákat Magyarországra. Így lettem impresszárió, és talán ez vezethetett ahhoz, hogy az FBI-aktában azt írták rólam, hogy lányokat futtatok. Kijelentem, hogy soha nem foglalkoztam sem a maffiával, sem prostituáltakkal, sem kábítószerekkel, sem illegális fegyver birtoklásával vagy más törvénybe ütköző cselekedetekkel.

Ismeri Szemjon Judkovics Mogiljevicset, vagyis Szeva bácsit?

Nem igazán. Annak idején megkeresett egy Cserep (koponya a szerk.) névre hallgató ukrán bandita és azt kérdezte: Hogyhogy neked ennyi kurvád van? Mondtam neki, hogy milyen kurvák, hol láttatok nálam kurvákat? Ezek a férfiak pontosan tudták, hol dolgoznak a csoportjaim, elmondták a helyszíneket. Nem sokat beszéltek, csak annyit mondtak, hogy átveszik tőlem az üzletet. Megkerestem egy rendőr ismerősömet, hogy mit lehet tenni, ő pedig azt mondta: a magyar rendőrség nem tud megvédeni ezektől a dolgoktól, az ukránok itt azt csinálnak, amit akarnak – pedig az enyém legális üzlet volt, mindenkinek volt munkavállalási engedélye. Negyven ember dolgozott nálam, nekem kellett felelősséget vállalni értük, ezért megoldást kellett találnom. Mit csináltak volna a helyemben? Megoldást kellett keresnem, és mivel a rendőrség nem segített, szóltam a moszkvai társaimnak. Egy hét sem el telt és az ukránok újra jelentkeztek, elnézést kértek, hogy félreértés volt, utána néztek a dolgoknak, és nem sértem az érdekeiket.

Ez minek volt köszönhető?

Az csak utána derült ki. Az engem fenyegető banditákat néhány hónappal később kiutasították az országból. De ahogy a közmondás tartja, a szent hely nem lehet üres, jöttek mások. Szerintem az szólhatott nekik, aki Magyarországon parancsolt. Vagyis Mogiljevics. Más nem is lehetett.

Személyesen nem találkozott Mogiljeviccsel?

De igen. Kaptam egy számot Moszkvából, hogy hívjam fel, nem is tudtam kié. Felhívtam és egyeztettem Mogiljeviccsel egy találkozót. Vittem a munkavállalási papírokat, hogy lássa, minden tevékenységem legális, és elmondtam mi a helyzet. Mogiljevics annyit mondott, hogy alszik rá kettőt, aztán meglátja, mit tehet. Két nappal később jöttek bocsánatot kérni az ukránok. Ennyi volt a dolgom ezzel az emberrel. Ennyi. Mogiljevics egy üzletember: hogy mit beszélnek róla az FBI-osok, azt nem tudom, de láttam róla egy filmet, amiben azt mondja, hogy ő csak egy üzletember, és teljesen igazat adok neki. De nem az én kaliberem, nem is akartam vele együttműködni, és nem is ajánlottak ilyet soha. Ezért kerültem az FBI-ügynök aktájába, mert egy senki vagyok, akit büntetlenül meg lehetett nevezni. Az igazi nevek nem szerepelnek abban az aktában.

Szemjon Mogiljevics Magyarországon közismert nevén Szeva bácsi kijevi születésű üzletember, az FBI szerint nukleáris anyagokkal, kábítószerekkel, prostituáltakkal, drágakövekkel és lopott műkincsekkel kereskedett, miközben kiterjedt bűnszervezetet működtetett az Egyesült Államokban és Európában. Az 1990-es években Budapesten élt, az orosz-ukrán maffia magyarországi rezidensének mondták, nevét a magyar sajtóban számos véres bűnüggyel összefüggésbe hozták, de bizonyítani nem sikerült semmit. Jogi képviselője Liszkay Gábor ügyvéd, a Fidesz médiabirodalmának egyik alapítója volt. 2016-ban a bombagyáros Dietmar Clodo azt nyilatkozta egy tényfeltáró újságírónak, hogy Mogiljevics megbízásából az 1990-es években korrupt magyar rendőröknek és politikusoknak, köztük Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszternek és Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnöknek is adott át kenőpénzeket, amiről videófelvételeket is készített. Ezek a felvételek, egyes feltételezések szerint, a jelenleg Moszkvában élő Mogiljevicstől az orosz hírszerzéshez kerülve kompromattá válhattak a Putyin-rezsim kezében.

Orbán Viktor, a német bombagyáros és az orosz maffiafőnök – változatok egy kompromatra

Az orosz nyelvű Insider portál szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök még ellenzéki politikusként, a kilencvenes évek elején állítólag kenőpénzt vett át a „bombagyáros” Dietmar Clodótól. A német márkamillióval teli táskát Clodo szerint Szemjon Mogiljevics maffiafőnök küldte volna választási hozzájárulás gyanánt.

De mégis, hogy lett ebből az FBI-aktában alvezéri poszt?

Ezt én is szeretném tudni. De ismerve a rendőrök munkáját, átlátom a dolgokat és van egy elképzelésem. Az FBI Magyarországon magyar rendőröktől gyűjtötte az információkat, a rólam szóló adatokat is magyar rendőröktől kapta meg. Eközben bizonyos időszakokban és szinteken a magyar rendőrök együttműködtek az orosz vagy ukrán banditákkal is és ezért pénzt kaptak. Nem vádolok senkit személy szerint, de elmondom, hogy működtek a dolgok. Ha én egy ilyen rendőr vagyok, nem árulom el az FBI-nak azokat, akik valóban kurvákat futtatnak vagy drogot árulnak. De az FBI-nak is eredményt kellett produkálni, ezért azt mondták, hogy ez az ember az éjszakában mozog, és senki nem bántja. Mert én egyedül jártam az éjszakát, és ezt mindenki nagyon gyanúsnak találta. Veszélyes vállalkozás volt, mert az éjszakában dolgoztam, szép lányokkal, de nálam minden rendben volt, legális papírokkal.

Az ukrán maffia gyakori szereplője volt a bűnügyi híreknek az 1990-es években – Magyar Hírlap, 1994. szeptember 5. Forrás: Arcanum

Voltak testőrei vagy fegyvere?

Lehet, hogy most visszanézve hülye voltam, de nem volt se fegyverem, se testőröm. Az az elvem, hogy ha fegyvert hordok magamnál, akkor van mitől félnem. Ha van mitől félnem, akkor sáros vagyok valamiben. Én nem féltem semmitől, mert nem vettem részt semmilyen kétes üzletben, sem a rendőrséggel, sem bűnözőkkel nem volt konfliktusom.

Soha nem volt dolga a hatóságokkal?

Egy lányt, aki nálam dolgozott, elraboltak, és később Romániában találták meg, meggyilkolták. Nem tudtam, miről van szó, a gyilkossági csoport vezetője beszélt velem, mutatta a fényképeket, hogy megismerem-e a lányt. Nem volt mit megismerni, borzasztó volt, amit azon a képen láttam. Megkérdeztem, hogy mi történhetett, és azt mondta, hogy állítólag egy Moszkvából érkezett csoport ki akart ütni egy helyi csoportot, és ez a lány volt a csali. Ő beszélt meg egy találkozót az egyik csoporttal, aztán jött a másik. Nagy lövöldözés volt, valahol Budán.

Korabeli sajtóbeszámoló az ügyről – Népszava, 1994. október 29. Forrás: Arcanum

Mi történt ezután?

Továbbra is itt éltem a feleségemmel, született két gyerekünk. Az 1990-es években úgy döntöttem, hogy megkérem a magyar állampolgárságot, de aztán rájöttem, hogy én itt mindig külföldi leszek, nem vehetek részt a politikában, nem lehetek állami tisztviselő. Pedig minden ember azért születik, hogy a maximumot hozza ki magából. Így amikor jöttek ellenőrizni a lakhatási körülményeket Újpestre, akkor megkérdeztem, hogy lehet leállítani a dolgot, és nem engedtem be őket a lakásomba. Vissza is utasították a kérelmet. Nyitottam két ABC-t és ezeket vittük a feleségemmel, és közben Moszkvában elvégeztem egy  képzést, amit egy Borisz Jelcint kezelő pszichológus tartott. Könyveim is megjelentek Oroszországban.

Hogyan jutott el innen az ESS-projektig, az Európai Neutronkutató Központ tervéig?

2006-ban találkoztam valakivel, aki elmondta, hogy Magyarországon már régóta akarnak egy neutronkutatót. Az elképzelés egyik támogatója Mezei Ferenc akadémikus volt. Vele és Rosta Lászlóval, aki a KFKI-ban dolgozott, ültem le beszélgetni arról, hogy az Európai Neutronkutató Központot Magyarországra hozzák. Elmondták miről van szó, én pedig azt vállaltam, hogy ráveszem a magyar kormányt, hogy foglalkozzon a projekttel. Abban az esetben, ha azt csinálják, amit mondok, a projekt megvalósításra kerül. A neutronkutatáshoz természetesen nem értek, így abba nem akartam beleszólni. A 300 milliárdos beruházásért Bilbao és Lundt városa szállt még harcba.

Közösen megalapítottuk az ESS Magyarország Kht-t. Köntös Zoltán feladata az volt, hogy a magyar kormány és a cég között közvetítsen. Az induláskor még nem volt irodánk, az Alexandra könyvesbolt emeleti kávézójában találkoztunk, oda jöttek az emberek tárgyalni. Köntös hozott össze Makszin Norberttel: ő fideszes volt, és akkor már tudtam, hogy a szocialistákat nemsokára leváltja a Fidesz. Köntös és Makszin hozták a kormányzati kapcsolatokat, a cél az volt, hogy a kormány befogadja a projektet, ami sikerült is, de ennek a részleteit nem mondom el. Köntös az ESS-projekt miniszteri biztosa lett, én is miniszterekkel tárgyaltam, végül kialakult a struktúra, kaptunk 200 millió forintot a pályázat előkészítésére és azután még 100 milliót.

Megalakult az ESS nemzeti tanács, ebbe negyven ember került bele, volt miniszterek, miniszterelnökök, híres emberek, például Demján Sándor is. Egy fideszest is jelöltünk, Stumpf Istvánt, mert tudtuk, hogy a következő választást ők nyerik, de Gyurcsány ezt ellenezte. Aztán amikor Bajnai lett a miniszterelnök, nem hallgatott rám, pedig én tudtam, hogyan lehetett volna megnyerni az egymilliárd eurós versenyt.

Makszin Norbert később bizarr kémügy főszereplője lett – Magyar Idők, 2016. március 2.

Önnek mi lett volna a szerepe, ha Magyarország sikeresen pályázik erre az uniós projektre?

Én azzal foglalkoztam, hogy kitaláljam a neutronkutató védelmét. Úgy gondoltam hogy egy neutronkutató központot meg kell védeni, S 300-as rakétákra (orosz gyártmányú föld-levegő rakétarendszer a szerk.) is szükség lehet. Az orosz kapcsolatokat én hoztam, és azt javasoltam, hogy vonjuk be az oroszokat a projektbe. Felvettem a kapcsolatot egy orosz fizikai kutatóintézet vezetőjével, és felajánlottam, hogy szálljanak be a beruházásba. Ezen nagyon csodálkoztak, mert az unió nem szerette beengedni őket semmilyen projektbe. Gondolom, Putyinnal beszéltek és másnap azt kérték, hogy a magyar miniszterelnök írjon egy ajánlatot az orosz elnöknek. Eközben a svédeknél az ESS-csoportot egy angol vezette, aki ráadásul titkosszolgálati ügynök volt, és sokkal többet költöttek a pályázat előkészítésére: a svédek 20 millió eurót költöttek az ügyintézés során, míg a magyarok csak 1 millió eurót.

A Napi Gazdaság cikke, 2008. július 9.

Végül az európai neutronkutató Svédországban épült meg, és Mezei Ferenc is oda ment dolgozni. Ön mit csinált a projekt lezárása után? 

Elindultam a 2012-es ukrán választásokon, de nem jutottam be az ukrán parlamentbe, pedig az ukránokon és a magyarokon is segíteni akartam. Így azóta is Magyarországon élek, a tanyámon zöldséget és gyümölcsöt termesztek, hogy ne haljak éhen, mert máshol nem találtam munkát, ahol szükség lett volna a tudásomra és tapasztalataimra. Tavaly 65 éves lettem, így nyugdíjba akartam menni. Megkerestem a nyugdíjintézetet, de ott azt mondták, letelepedési engedély kell hozzá, így beadtam a papírokat. Azok megkeresték az Alkotmányvédelmi Hivatalt mint szakhatóságot. Ők pedig engem, akit 2008-ban a magyar politikum még állami kitüntetésre javasolt a szolgálataimért, besoroltak azok közé, akik veszélyeztetik Magyarország nemzetbiztonságát. Szerettem volna megnézni, mi áll rólam az aktákban, de az AH ezt sem engedélyezte.

Hogyan tovább?

Nem tudom, de attól félek, hogy kompromittálni fognak. Ezért az Úr, a barátok, az ismerősök és a teljes magyar lakosság előtt kijelentem, hogy ha bárhol arról olvasnak vagy hallanak, hogy kábítószert vagy fegyvereket találtak nálam, vagy hirtelen kiderül, hogy valamilyen bűncselekménybe keveredtem, akkor ezt különleges szolgálatok tisztességtelen tisztjei szervezték ellenem. Tisztában vagyok azzal, hogy a különleges szolgálatok némelyik gátlástalan alkalmazottai hogyan dolgoznak a nem kívánatos személyekkel, és kész vagyok megvédeni magamat, ami azt jelenti, hogy megvédem az igazságot.

Kérdezett: Zimre Zsuzsa – Bodoky Tamás

A cégadatokat az Opten, a sajtóarchívumot az Arcanum szolgáltatta.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom