Bezárás
Állatvédelem

Halálsor vagy menhely? Két év alatt több mint ezer kutyát altattak el a salgótarjáni Lassie Állatmenhelyen

Legalább 40 fok van az udvaron, a bádogfal mögül a 70-es évek slágerei szólnak, de a kopogtatásra nem válaszol senki. Bentről szórványos kutyaugatás hallatszik, a levegőben tucatnyi varjú köröz, büdös van. A térségi hulladéklerakó szélén talált helyet úgy tíz évvel ezelőtt a városüzemeltetésért felelős cég a salgótarjáni sintértelepnek – hivatalos nevén ebrendészeti telep -, és a vele fizikailag is összetartozó Lassie Állatmenhelynek. Mindkét intézményt a Karancs Mentőkutyás Alapítvány (KMA) működteti. Videóriport.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Ahogy a nevéből is következik, a KMA elsősorban mentési jellegű feladatokban vesz részt speciálisan kiképzett kutyákkal, de a tevékenységei közt szerepel az állat- és természetvédelem is.

„Tötungsstation!” – azaz halálállomás, írta néhány nappal ezelőtt valaki az alapítvány által üzemeltetett Lassie Állatmenhely Facebook-oldalára. Monika K. Monika feltehetőleg a honfitársa, Holger Kastan német állatvédő aktivista által készített egyik videó hatására fakadt ki – Holger legelőször áprilisban forgatott egy 10 perces filmet a salgótarjáni telepen szerzett tapasztalatairól.

A videó sok részletet megmutat a telepen uralkodó körülményekből – a legtöbb ketrecben például nincs víz -, de a legsúlyosabb megállapítása szerint az állatorvos ide csak „altatni”, vagyis a kutyákat leölni jár: a videó szerint a hatósági állatorvos 2017-ben 700 kutyát „oltott le” a telepen.

Az alapítvány nyilvánosan elérhető dokumentumai alátámasztani látszanak ezt, a más forrásból is megerősített adatot. A KMA 2016-os közhasznúsági beszámolójának szöveges része például ezt mondja az eredményekről: „Alapítványunk 594 kóbor kutyát helyezett el az általunk üzemeltetett Menhelyen. Ebből 69 ebnek új gazdát találtunk (…)”. Ha a befogott 594 kutyából csak 69-nek találtak gazdát, akkor az azt jelenti, hogy 2016-ban nagyjából 520 kutyát ölhettek le a KMA által önkormányzati feladatátvállalással üzemeltetett Lassie Állatmenhelyen és ebrendészeti telepen.

A vonatkozó szabályozás szerint a gyepmester által begyűjtött kutya sorsa a 14. nap után dől el: ha addig nem jelentkezik érte senki, az ebrendészeti telep nem köteles az állatról tovább gondoskodni. Amelyik kutyákról a telep vezetője úgy dönt, hogy tovább nincs értelme őket tartani, azokhoz eljön a hatósági állatorvos, és a híres-hírhedt T61-injenkcióval tesz pontot a történetük végére. A szerencsésebbek maradnak a halálsoron, kaptak egy újabb esélyt.

Senki nem is kérhetné számon a salgótarjáni telep üzemeltetőin a tömeges kutyakivégzést, hiszen a gyepmesternek elsősorban közegészségügyi jellegű, és nem állatvédelmi feladata van, ha nem épp az lenne a sintértelephez csatolt „menhely” funkciója, hogy növelje a kutyák túlélési esélyeit. Leginkább azzal, hogy gazdát próbál találni a befogott állatoknak – ilyen jellegű aktivitást viszont a telep üzemeltetője idén tavaszig alig mutatott.

Két év alatt több mint ezer kutyát altattak el a salgótarjáni Lassie Állatmenhelyen from atlatszo.hu on Vimeo.

A menhely működését évek óta figyelő forrásaink szerint például szinte soha nem hirdették a telepre került kutyákat a Facebookon, noha a legtöbb kóbor kutyának ezen a felületen sikerül gazdát találni – persze ennek ára van: az elkötelezett kutyamentők máshol nap mint nap órákat töltenek cseteléssel és posztolással.

Míg a KMA-nak tavaly a saját adatai szerint is mindössze 80 kutyát sikerült gazdánál elhelyezni, addig a telepen április óta tevékenykedő Fido Állatmentő Alapítvány négy hónap alatt ugyanennyi kutyát „gazdásított”.  Igaz, a Fido – mint számos más állatmentő szervezet – a Facebookon is aktív, van saját honlapja is, ahol az érdeklődő egy képes galériában válogathat a gazdára váró kutyák között.

Kérdésemre, miszerint a KMA miért nem hirdette/hirdeti az állatokat, Herczeg Zoltán, a KMA vezetője azt írta, hogy „a kutyák hirdetve vannak, internetes oldalunkon, folyamatos frissítés mellett”. A valóságban az alapítvány fb-oldalán leginkább csak a sikeres örökbefogadásokról tudósít, a honlapjukon pedig mindössze tucatnyi kutya szerepel a galériában, miközben a telepen most is legalább 50 állat vár gazdára. Ráadásul az adatlapok jó része több mint egy éves.

A salgótarjáni telep az igényekhez képest nagyon kicsi: a szűk kennelekben legfeljebb 50 kutya fér el, miközben az ebrendészeti tevékenység keretében nemcsak a városból, de a megye nagy részéről is ide hozzák a kóbor kutyákat. Ha a KMA 2016-os adataival számolunk, akkor azt adja ki az egyszerű matematika, hogy ha heti 11 kutyát fog be az üzemeltető gyepmesterként, viszont csak heti 1-2 kutyát ad örökbe, akkor a „menhelynek” a különbözetet, vagyis heti nagyjából 10 kutyát szükségszerűen le kell öletnie, mert kell a hely a 14 napig kötelezően életben tartandó frissen befogott kutyáknak.

A forgási sebesség alapján egy-egy kutyának tehát a törvényileg biztosított két héten túl még nagyjából további két hete volt gazdát találni a T61 előtt.

A magyarországi civil szervezetek többsége filléres napi gondokkal küzd, ugyan miből tellett volna a Karancs Mentőkutyás Alapítványnak például 30 új kennel építésére, célzott Facebook-kampányokra, közösségi napok szervezésére, amivel megsokszorozhatták volna a befogott kutyák túlélési esélyeit?

Kérdezhetnénk – csakhogy a KMA azon kevés civil szervezetek egyike, amelyik jelentős nyereséggel működik: az inkriminált 2016-os évet például 32 millió forint bevétel és 21,3 millió ráfordítás után 10,6 millió forint adózott eredménnyel zárták. Ennél kicsit rosszabb lett a tavalyi év: 24 milliós bevétellel szemben áll 21,7 milliónyi ráfordítás, így a tárgyévi eredmény mindössze 2 millió.

A hasonló profilú magyar civil szervezetek közt az is szokatlannak számít, hogy a KMA 13,4 millió forintnyi pénzeszközzel (készpénz vagy bankbetét) fordult rá az idei évre. Arra a kérdésre, hogy ebből a jelentős forrásból a KMA miért nem növeli a férőhelyek számát, Herczeg Zoltán azt válaszolta, hogy de ők igenis fejlesztenek, bővítenek.

Ehhez képest a kennelekben például itatóedény helyett a rácsokon lógó használt gumiabroncsokból isznak az állatok, és ottjártunkkor épp két kölyökkutya pusztult el valamilyen betegségben úgy, hogy nem látta őket állatorvos.  A városüzemeltetés megjelent képviselői szerint viszont az alapítvány éppen most készül 10 új kennelt építeni.

A helyi állatvédők minden rossz forrásának a telep vezetőjét tartják – B. Zoltán a telepről hallott töreténetek alapján valóban nem egy Szent Ferenc, de tevékenységével inkább csak alkalmazkodik az alapítvány által megszabott keretekhez.

Egy állat befogásáért 28 ezer forintot fizet a területileg illetékes önkormányzat – jellemzően a város és a környező települések polgármesteri hivatalai riasztják a sintért -, ez egy konkrét, kalkulálható bevétel a gyepmesteri szolgálatot működtető alapítványnak. Ezzel szemben egy kutya örökbeadása („gazdásítás” kutyamentőnyelven) egyetlen forint bevételt sem jelent, viszont minden, a menhelyen töltött nap pénzügyi szempontból csak veszteség.

Éppen ezért nem is racionális az alapítvány részéről, hogy új kenneleket épít, hiszen ezzel nő az egy kutya által a menhelyen a „leoltásig” rendelkezésre álló idő, vagyis nőnek a kiadások.

A fenntartó városi önkormányzat azzal, hogy mindkét funkciót – gyepmesterkedés és állatmentés – ugyanarra a szervezetre bízta, miközben a szervezet anyagilag csak a sintéri feladatok ellátásában érdekelt, olyan helyzetet teremtett, amely egyértelműen a kutyák túlélési esélyei ellen hat. Ebben a helyzetben pedig csak a telepet működtető KMA vezetőin múlik, hogy a Lassie és a „gyepi” menhelyként vagy halálsorként üzemel.

A telepen dolgozók azt állítják, április óta, mióta a Fido és a német-osztrák önkéntesek jelen vannak, egyetlen kutyát sem altattak el, viszont 140 kutya került gazdához. A tavalyi számok alapján ugyan nem jön ki a matek, hiszen 230 kutya kerülhetett be 4 hónap alatt, vagyis 90 állat sorsa „ismeretlen” – de ha igaz is, hogy április óta nem halálgyárként üzemel a gyepmesteri telep, és mellette a Lassie menhely, még mindig ott a kérdés: mennyiben állatvédő az a civil szervezet, amelyik két év alatt 1300 kutya leölését kezdeményezte, miközben 12 millió forint tiszta nyereségre tett szert.

Szöveg: Becker András — Video: Halász Áron

Frissítés (2018. augusztus 15.): Cikkünk korábbi verziójában pontatlanul állítottuk, hogy a „Karancs Mentőkutyás Alapítvány (KMA) a nyilvánosság előtt valamiért inkább Karancs Speciális Mentőszolgálatként szeret megjelenni.” A valóságban a Karancs Speciális Mentőszolgálatnak (KSM) ma már nincs köze a salgótarjáni Lassie Állatmenhelyt és sintérszolgálatot (gyepi) üzemeltető Karancs Mentőkutyás Alapítványhoz, a köztiszteletben álló nógrádi speciális mentőktől ezúton kérünk elnézést. A tévedésre némiképp magyarázattal szolgál, hogy a KMA alkalmazottai a mai napig „Lassie állatmenhely – ksm.hu” – feliratú pólóban fáradoznak az állatok jobblétén, és ha a keresőbe a ksm.hu-domaint írjuk be, akkor szintén a Lassie Állatmenhely honlapjára jutunk.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom