Bezárás
Interjú

Gyárfásnak volt indítéka és kapcsolata is – mondja a Fenyő-ügy egykori fő nyomozója

Már az 1998-as Fenyő-gyilkosság után pár hónappal képbe került Gyárfás Tamás is, nem sokkal később pedig már azt is tudták a nyomozók, hogy a sportvezető-médiavállalkozónak nem csak a befolyásos elitek, de az alvilág irányában is vannak kapcsolatai. Hogy akkkor vajon miért kellett mégis húsz évet várni a gyanusítotti idézésre, erről árul el izgalmas kulisszatitkokat az Átlátszónak Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes, az eset korábbi főnyomozója. 

„Ami itt van, az nem közbiztonság” – a kemény szavakat Horn Gyula akkori miniszterelnök mondta azután, hogy 1998 februárjában a nyílt utcán, délutáni csúcsforgalomban hidegvérrel kivégezték a VICO médiabirodalom, azaz a Népszava és a Nők Lapja, valamint számos kisebb-nagyobb kiadvány tulajdonosát. Csaknem húsz év kellett ahhoz, hogy a nyomozók a szlovák Jozef Rohac személyében tettest fogjanak, majd vélelmezett a felbujtókat, Portik Tamást és Gyárfás Tamást is megnevezzék.

Fenyő János jóindulattal is ellentmondásos személyiségként volt jellemezhető: tehetségét és munkaszenvedélyét senki sem vitatta, stílusa azonban közelebb állt a vadnyugati akcióhősökéhez, mint a vállalatvezetőkéhez, számos üzletfelével volt elszámolási vitája. A nagyobb kaliberű haragosokat a mostanában sokat emlegetett Perczel-videó – Brády Zoltán dokumentumfilmje Fenyő pszichológusáról – nevezte meg: Princz Gábor bankárt, az újabban fegyverügyletekkel kapcsolatban emlegetett Székely Herbertet, aki egy ideig Fenyő titkára volt, illetve Gyárfás Tamást.

A nyomozás mégis ólomlábakon haladt, senkivel nem passzoltak a tetthelyen és környékén talált DNS-ek, a fordulat akkor következett be, amikor Jozef Rohacot lekapcsolták Prágában. Az ő DNS-se megegyezik az egyikkel, amit a helyszínen rögzítettek. Rohacot azóta elítélték az Aranykéz utcai 1998-as robbantásos merénylet és a Fenyő-gyilkosság elkövetőjeként, míg Portik Tamást az Aranykéz utcai robbantás felbujtójaként – csakhogy utóbbi szerepét illetően perújítási nyomozást rendelt el tavaly a Fővárosi Ítélőtábla.

Kapcsolódó cikkeink

Előállították Gyárfás Tamást a Fenyő-gyilkosság ügyében

Velünk élő nyolcvanas évek: Gyárfás Tamás portréja

Ennél a nagyságrendű pénznél nincsenek pártszínek – Portik Tamás ingatlanokról, olajos alvilágról, politikai kapcsolatokról

Magyar fegyverkereskedő elkóborolt afrikai szállítmányát foglalták le egy spanyol kikötőben

A Nemzeti Nyomozó Iroda most azt gyanítja, a Fenyő-ügynek két felbujtója is volt, Gyárfás és Portik, akit Gyárfás bízott meg. Mindezt állítólag hangfelvételek, Portik és Gyárfás korábbi beszélgetései igazolják. Gyanúsított lett Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyész is, aki a gyanú szerint „ráült” a Gyárfásra terhelő bizonyítékokra. Gyárfás és Ihász tagadnak. Gyárfásra a zsaruk a kezdetektől gyanakodtak, most Kovács Lajos el is mondja, nagyjából miért.

Átlátszó: Több helyen is írták önre hivatkozva, hogy annak idején, az első nyomozáskor is gyanakodtak Gyárfásra. Ez így pontos, ugye?

Kovács Lajos: Persze.

– Az áldozat egy igazi dúvad volt, rengeteg ellenséggel, haragossal. Perczel Tamás például hármat is emlegetett közülük, a nagyhalakat, de voltak többen is. Porrá alázott alkalmazottak, kifizetetlen beszállítók. Vajon miért lett Gyárfás gyanúsabb a többieknél?

– Az övé volt a legnagyobb konfliktus.

– Legnagyobb tétre menő vagy a legdurvább?

– Is. Mostanában a Nap TV-t emlegetik, de a Színes RTV műsorújsággal kezdődött, pereskedtek valami nyomdaköltségen, ez volt a kezdet, utána valóságos üldözéses meccset folytattak. Presztízskérdéssé vált, ki nyom le kit. Ahogy én láttam, Fenyő még Gyárfásnál is sokkal nagyobb hal volt. Gazdagabb is, legalábbis fényűzőbben élt, nagyobb birodalom felett rendelkezett. Nagyon úgy festett, hogy fel fogja zabálni Gyafit, finoman szólva. Hosszabb időre el is vette a Nap TV-t.

– Azért lehetett, lehet erő Gyárfás mögött is. Már ha csak azt nézzük, hogy húsz évig húzódott az első kihallgatása. Tévedek?

– Hogyne, befolyásos, nagy ember volt. A kétezres évek elején eljutottam odáig, hogy ugyan, szólítsuk már meg, beszéljünk vele, de végül nem került rá sor. A Legfőbb Ügyészségen egy nagyon magas beosztású ügyésszel beszéltem, sajnos ma már nem él. Egy nyomozó kollégámnak volt a testvére, a kollégámon keresztül jártam ki, hogy fogadjon engem. Fogadott is, elmondtam neki, hogy mink van a Gyárfásra. Azt felelte, hogy őszerinte is megáll a megalapozott gyanú, de amíg nincs tettes, szakmailag nem célszerű beidézni, meggyanúsítani a vélelmezett felbujtót. Ebben van igazság.

– Mi volt a kezükben, ami meggyőzte az ügyészt, hogy megáll a gyanú?

– Volt egy vastag dokumentáció az egymás ellen folyó vitáikról, pereikről, ami a motivációt igazolta. Az volt a gondolatmenetünk, hogy ez nem egy egyszerű indulati bűncselekmény. Hónapokkal korábban, másik városban ellopott, megberhelt személyivel vettek egy autót, lekövethetetlen, sorozatszám nélküli fegyvert szereztek. Tehát a kisebb stílű haragosok kiestek. Kiestek azok is, akiknek nem lehet olyan széles alvilági kapcsolatrendszere, hogy mindezt a tervezést lebonyolítsa, pénzelje. Gyárfásnak volt motívuma (indítéka) és kapcsolata is.

– Kapcsolaton Portikot érti?

– Kezdetben csak Tasnádi Pétert, később őt is. Az nyomban, a kezdetekkor kiderült, hogy Gyárfás és Tasnádi jóban vannak, méghozzá régi kapcsolat fűzi őket egymáshoz: valaha sportújságírók voltak ugyanabban a szerkesztőségben. Jöttek olyan nyílt és operatív jelzések is, amelyek szerint Gyárfás megbízást adott Tasnádinak Fenyő megölésére. Ez a mondat, ahogy most mondom, totálisan be volt bizonyítva, már azelőtt is, hogy Tasnádi ezt maga is elmondta volna a bíróságon. Ez a sztori nem lógott úgy a levegőben, ahogy a Portik-féle sokáig lógott: hogy nem tudjuk hogyan adta, mikor adta a megrendelést. Szóval kapott megbízást, de Gyárfás nem tudta, hogy végrehajtotta-e. Látszólag elfogadta Tasnádi a megbízást, majd amikor Fenyő meghalt, tartotta a markát. Gyárfás éveken keresztül, összesen négy alkalommal fizetett.

– Erre volt bizonyíték Tasnádi mondásán kívül?

– Például kihallgattam Tasnádi feleségét, aki látta az egyik átadást, és ő rakta el a pénzt a lakásban a páncélba. Kihallgattam a testőrt, aki egy másik alkalommal vett át pénzt. Ez nem mondás. Ez telefoncellákkal, vallomásokkal igazolt dolog.

– Gyárfás azt mondja, tartozást rendezett…

– Azt.

– Hagyjuk meg, hátha jól mondja, lehet, például kiderül, mire kellett neki Tasnádi pénze. Azt viszont nem értem, hogy ha mindezt az ügyész elé tárták, miért nem engedte mégsem az idézést. Kevesebbért is szoktak idézni.

– De hát nem a Tasnádi ölette meg a Fenyőt. Továbbra sem volt végrehajtónk.

– Az előkészületet nem bünteti a törvény? Nekem, laikusnak, ez simán elmegy előkészületnek.

– Ez igaz. De az is, hogy egy ekkora felháborodást kiváltó, rendkívüli ügyben az ügyész is valódi tettest és valódi felbujtót akart fogni. Ilyen típusú bérgyilkosság nem fordult elő korábban. Ráadásul kriminalisztikailag megvolt minden. Három ember DNS-e a ruhákból és a gépkocsiból. Idő kérdése volt, hogy valamelyik elkövető belefusson egy ellenőrzésbe. Sokáig nem volt szerencsénk. Tasnádi összes végrehajtóját, Portik halom külföldi, albán, szerb emberét ellenőriztük, több tucatnyi alakot, de egyik sem stimmelt. A végefelé, mármint a mi nyomozásunk vége felé még Rohac neve is felmerült, de tőle akkor fizikailag nem lehetett mintát venni, mert szökésben volt.

– Portik mikor jött képbe?

– Viszonylag hamar. Ő volt Gyárfás másik alvilági kapcsolata. Számunkra kevésbé megmagyarázható nexus, mint Tasnádi, akivel ugye kollégák voltak, de szintén elég közeli viszony. Portik Gyárfás házában lakott, azt bérelte, az elhíresült hármas ingatlanügylettől függetlenül is, s többször járt nála vendégségben is. Ezt Portik élettársa és annak a rokonsága mondta el. Szóval volt egy kapcsolat, amibe simán belefért, hogy biztosítékként ad neki is megbízást. Erre tett jóval később, már Rohac ügyében a bíróságon, vallomást Portik korábbi mindenese, egy hölgy. Én a titkárnőjének hívom az illetőt, bár ez csak részben stimmel. Azt vallotta, hogy hárman ültek Gyárfással egy étteremben, amikor Fenyő telefonon beszélt Portikkal és lemondott valami együttműködést. Portik a tanú szerint csapkodta magát, hogy ezt vele nem lehet csinálni, Fenyőt ő ki fogja nyírni.

Ez volt az a pont, amikor Gyárfás állítólag, e szerint a hölgy szerint kijelentette, bizony ővele is jót tenne Portik, ha meglépné. És utóbb mások, mindenféle alkudozások nyomán például a conticarosok, hasonlókat vallottak. A mi időnkben ez még nem volt ennyire egyértelmű. Többször megszüntettük, aztán újra nyitottuk az ügyet, ha beesett valami, de 2006-ban én elmentem nyugdíjba. Akkor Rohac még szökésben volt, 2008-ban véletlenül került elő Prágában. Innen viszonylag ismertek az események, mára azt hiszem, szépen összeállt a kép.

– Tanúként sem hallgatta ki Gyárfást annak idején?

– Én nem. Más nyomozók másik osztályról beszéltek vele, mi nem. Ő jelentkezett, hogy a Tasnádi-féle kifizetésekről tenne vallomást, akkor mondta, hogy tartozást adott meg.

– Fura ez nekem, elnézést. Most Ihász úr ugye gyanúsított lett, és bevallom, tanácstalan vagyok, hogy ha valaki bizonyítékkal segítené a bűnüldözést, miért nem adja le az első rendőrőrsön, hogy kerül a főügyész irodájába? Mintha Gyárfás válogatná meg, kivel áll szóba. Ezt érzem abból is, amit most mondott.

– Nem igazán éreztem ilyet, elméleteket pedig nem szeretnék gyártani, rossz színben sem tüntetném fel a volt kollégáimat, ez egy jó nyomozás volt, csak sokáig nem volt szerencsénk. Rendőrtől is hallottam, hogy ha a gyilkosság után két hónappal benne volt a levegőben, hogy Gyárfásnak lehet köze az ügyhöz, mire föl ment a tilitoli. Azért, mert egy ekkora kaliberű embernek nem lehet csak úgy nekirontani. Aki az ügyvédi kamara elnökével érkezik az első kihallgatásra? Ha jól emlékezem, már akkor Bánáti János kísérte, amikor a Tasnádi-féle pénzekről beszélt. Most pedig, amikor szorul a hurok, a fellebbviteli főügyészhez rohan be úgymond átbeszélni a lehetőségeket.

Ez nem az az elkövetői kör, akik a napi rutinban megfordulnak a kihallgatásokon. Ráadásul felbujtás elképesztő nehezen bizonyítható: két ember egy sötét szobában rábólint valamire. Úgy körbe kell járni az ilyet, hogy ha egyszer bekerül, ne jöjjön ki többet. Most is rezgett a léc. Őrizetbe vették, a rendőrség javasolta az előzetest. Mi történt? Az ügyészség enyhített, házi őrizetet kért, a bíróság pedig még ezt sem hagyta jóvá. Lakhelyelhagyás. Hetvenéves ember, húsz év alatt háromezerszer utazott, háromezerszer hazajött, pedig a közbeszédben azért ott lappangott a sztorija. Rendben, legyen így.

Rádi Antónia

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom