Csontvázaktól tartottak ugyan, de tagadják, hogy bármit eltitkoltak volna a Paksi Atomerőmű földrengésbiztonságáról

IMG_20170720_112112

 

Aszódi Attila egyetemi tanár, a paksi kapacitás fenntartásáért felelős államtitkár, továbbá a paksi bővítés telephelyének földtani alkalmasságát jóváhagyó Tudományos Támogató Testület tagjai: Horváth Ferenc geofizikus, az MTA doktora, professor emeritus; Tóth László, szeizmológus; valamint Katona Tamás János, az MTA doktora, egyetemi tanár Pakson válaszoltak az Átlátszó kérdéseire a telephelyengedélyt megalapozó nagyszabású földtani kutatással kapcsolatban. Mivel Aszódi az interjú során sok minden más mellett tévedésekkel és zavarkeltéssel vádolta az Átlátszót, a másfél órás interjút teljes egészében, vágatlanul, videófelvételen közöljük.

 

1xckok

 

Előzmények

Nem földrengésmentes a paksi atomerőmű telephelye: megszereztük a földtani kutatás eltitkolt eredményeit

Aktív törésvonal a Paksi Atomerőmű alatt: Aszódi Attila államtitkár szerint nincs itt semmi látnivaló

Paksi törésvonal: ellentmondanak egymásnak az MVM és az OAH közleményei

Épül a belorusz atomerőmű: leejtett tartály, hiányzó engedélyek, elégtelen felügyelet

PAKS 2: A TÖRÉSVONAL – TRAILER

Az interjút Aszódi Attila egyetemi tanár, a paksi kapacitás fenntartásáért felelős államtitkár kezdeményezte, ő hívott minket Paksra: mint a helyszínen kiderült, elsősorban azért, hogy a blogposztja után személyesen is agyagba döngölhesse a témában született tényfeltáró cikket – a zavaros inszinuációktól sem mentes, őszinte, kőkemény sajtókritika Aszódi részéről a teljes játékidő nagyjából 20%-át tette ki, kirohanásaiból előzetesen itt közöltünk válogatást.

A fennmaradó több mint egy órában azonban szerencsére sikerült feltenni az erőmű és a tervezett bővítés telephelyének földrengésbiztonságával kapcsolatos kérdéseinket, amelyekre az Aszódi által meghívott, a paksi bővítés telephelyengedélyét megalapozó, 8 milliárd forintért elvégzett Földtani Kutatási Programot levezénylő és értékelő tudós szakértők kimerítő válaszokat adtak.

Az interjút a további vádaskodások elkerülése végett teljes egészében, vágatlanul tesszük közzé, így mindenki saját maga véleményezheti, fennállhatnak-e azok a földtani kockázati tényezők, amelyekre felhívtuk a figyelmet a kifogásolt cikkben. Íme:

 

Csontvázaktól tartottak, de csak egy aktív törésvonalat találtak a Paksi Atomerőmű alatt from atlatszo.hu on Vimeo.

 

Az interjú első szakaszában arra a kérdésre kerestük a választ, hogy valóban létezik-e a szóban forgó törésvonal, mert ebben ellentmondás volt az MVM Paks II Zrt. közleménye, illetve az OAH közleménye között: az OAH azt mondta, hogy a paksi bővítés telephelyengedélyét megalapozó földtani kutatás nem tárt fel töbletkockázatot a ‘90-es években elvégzett kutatásokhoz képest, miközben az MVM közleménye elismerte, hogy igen, van tektonikai törésvonal az atomerőmű alatt.

Ráadásul a Földtani Kutatási Program az Átlátszó által publikált zárójelentésének tanúsága szerint ez egy aktív törésvonalnak tekintendő, működésének nyomai az aljzattól kezdve a legfiatalabb üledékekig kimutathatók közvetlenül a tervezett új orosz blokkok alatt.

Eközben az ide vonatkozó, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonsági ajánlásait tartalmazó kormányrendelet szerint ez kizáró ok lenne egy nukleáris létesítmény elhelyezésére. Ahogyan az is, ha a telephely 10 kilométeres körzetében felszíni elmozdulást okozó földrengés történt az elmúlt 100 ezer évben.

Csontvázak helyett mikiegereket találtak a kutatás során

Horváth Ferenc geofizikus elmondta, hogy a paksi vető kérdése „körülbelül 30 éve benne van a szakmai köztudatban”, létének és aktivitásának kérdésében – ahogyan azt az Áltátszó is megírta – nagyon komoly tudományos viták alakultak ki.

Az egyik álláspont az 1990-es években az volt, hogy nem létezik, mert a geofizikai eredmények különféle okok miatt nem képezik le pontosan az altalaj szerkezetét, és feldolgozási hibák vannak benne, vagy nem elég jó a felbontása ahhoz, hogy ebben a kérdésben állást lehessen foglalni.

De aztán már az akkori vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a vető létezik, sőt belemegy a negyedidőszaki üledékekbe, tehát ki lehetett mondani, hogy a vető aktív. Ha az OAH arra utal, hogy itt többletkockázat nem jelentkezett, akkor feltehetőleg arra gondoltak, hogy nem kellett már felfedezni, csak verifikálták a létezését a most lezajlott kutatási programban.

„Nagyon szisztematikusan dolgoztunk, először a mély szerkezetet, aztán a sekély szerkezetet, aztán a legsekélyebb szerkezeteket, aztán egészen sekély fúrásokkal néztük meg. A sekélyfúrásokban is láttunk gyanús dolgokat, és akkor odaraktuk az árkot, ahova kellett, és pont ott, ahol a mély szerkezet fölharapózott egészen fölfelé, ott megtaláltuk a vetőt. Innentől kezdve, a vető aktivitását, mivel 20 ezer éves folyami üledékekben is benne van a vető, tagadni nem lehet, tehát ki lehetett mondani, hogy a vető aktív.” – mondta Horváth.

A kutatók fő aggodalma Horváth szerint az volt, hogy „amíg ennek a vetőnek a pontos természetét nem értettük meg, addig volt egy szekrény, amit ha kinyitunk, nem tudtuk, hogy hány csontváz esik ki belőle”. Tudták hogy a vető aktív, de azt nem tudták pontosan, hogy mennyire.

„Nem tudtuk, hány hulla fog kiesni a szekrényből, hány csontváz? De kiderült, hogy csak mikiegerek vannak a szekrényben. […] Innentől kezdve azt mondtuk, hogy ez a vető ugyan aktív, de nem képes nagymértékű felszíni elmozdulást létrehozni, tehát nem kapabilis. […] Innentől kezdve a következtetés egyértelmű, ez a telephely alkalmas.”

Nem titkoltak el semmit, de az Átlátszó mégis titkot sértett és kárt okozott

Aszódi Attila szerint az Átlátszó tényfeltáró cikke azért nagyon bántó, „mert megpróbál leönteni valamit egy titkosítási mázzal, amelyre nem illik rá ez a máz, hiszen ezt a projektet, ezt az engedélyezést ez a titkosítás egészen biztosan nem jellemezte”.

Aszódi szerint az Átlátszó hamisan sugallmazta, „hogy itt valami államilag manipulált, központilag irányított, a tudományos eredményeket befolyásoló munka zajlott”. Az államtitkár szerint „azt sugallni, hogy itt valaki el akar valamit takarni, az egyszerűen nem igaz, mert hiszen a vizsgálati program maga bizonyítja, hogy éppen a feltárás volt a célja. […] Ez a vizsgálat mutatta meg azt, hogy igen, van egy vetőzóna, igen, a vető aktivitást mutat, de nem kapabilis, nem képes szignifikáns és permanens elmozdulást okozni a telephelyen, a felszínen.”

Pedig az Átlátszó nem a kisujjából szopta hogy itt valamit eltitkolnak: úgy kezdődött ez a történet, hogy közérdekű adatigényléssel fordultunk az MVM Paks II. Zrt-hez, kérve a Földtani Kutatási Program zárójelentését, továbbá Magyari Árpád geológiai tanulmányát.

Erre első körben azt válaszolták, hogy ez üzleti titok. Az általunk kért anyagok üzleti titoknak minősülnek, és még egy belső vizsgálatot is elindítottak annak érdekében, hogyan jutottunk hozzá ezekhez az anyagokhoz. Egyáltalán honnan tudunk arról, hogy léteznek.

 

pakslevel

 

Amikor erre az Átlátszó visszaválaszolt, hogy nem, ez nem üzleti titok, hanem közérdekű adat, hiszen a környezet, vagy az emberek biztonságát érinti, azután adták ki 6 darab DVD-re kiírva számunkra ezeket az anyagokat. És miután ezeket az anyagokat közzétettük, több szakembertől is kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy ők ezeket még nem látták, nem ismerték, és most látják először azokat.

 

paedvdk

 

Aszódi Attila minderre úgy reagált, hogy egy állami tulajdonú társaságnak is lehetnek üzleti titkai.

„Hogy a Paks II. miért adta ki ezeket az adatokat, ez adott esetben egy vizsgálat tárgyát még képezheti, ugyanis amit ön leír ezzel az üggyel kapcsolatban, az is félreértés, abszolút félreértelmezés. Az állami tulajdonú cégek mindannyiunk közös tulajdonában vannak. Hogyha ön kárt okoz egy állami cégnek azzal, hogy csak kedvtelésből kiperel, vagy perrel fenyegetőzve kiszed belőle üzleti adatot, és ennek következtében őt üzleti hátrány éri, akkor ön igenis a közvagyonnak kárt okoz.”

„Mi van akkor, ha önt egy olyan piaci szereplő ennek az adatnak a megszerzésével, aki nem akart fizetni ezért, és most ott van fönn az ön weblapján, hozzáfért ehhez az adathoz? Vagy mi van akkor, ha ön nem is tud róla, hogy önt valaki olyan biztatta fel, aki érdekelt abban, hogy ehhez az adathoz hozzáférjen ingyen, ahelyett hogy fizetne érte? […] Ugyanis a Paks II-nek van konkurense, hiszen a piacon fogja értékesíteni a villamosenergiáját. Tehát gyakorlatilag minden erőmű a konkurense a Paks II-nek, beleértve a Paks I-et is. […] Ön honnan tudja újságíróként, hogy mondjuk egy olajipari cégnek milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy ezeket az adatokat megszerezze?”

Miután az MVM Paks II. Zrt. ezeket az adatokat per nélkül kiadta, az Átlátszó úgy gondolja, hogy ez a kérdés eldőlt: a projekttársaság az adatok kiadásával elismerte, hogy az emberek és a környezet biztonsága fontosabb az üzleti titoknál. És ez a kérdés, hogy földrengésbiztos-e az atomerőmű, illetve a tervezett bővítés, nagyobb jelentőségű annál, mint hogy valamiféle fiktív versenytársaknak az üzleti titkait megóvjuk.

Aszódi Attila szerint viszont semmi ilyesmit nem ismert el a Paks II. Zrt., legfeljebb annyit, „hogy nem látja azt, hogy ha önnel perbe bonyolódik, akkor vajon meg fogja-e tudni nyerni ezt a pert, és inkább kiadta ezeket az adatokat. Ennyit ismert el maximum, ha egyáltalán ezt is elismerte.” (Az MVM Paks II. Zrt. teljes menedzsmentjét menesztették az adatigénylésünk után, a hivatalos indoklás szerint azért, mert a projekt a megvalósítás szakaszába lép, és ez másfajta szakértelmet kíván.)

Aszódi Attila szerint a telephely engedélyezés fő dokumentuma a Telephely Biztonsági Jelentés, ami bárki számára hozzáférhető volt az elmúlt 8 hónapban.

„Az, hogy háttérdokumentumok hogyan kerülnek még nyilvánosságra, nem mondott eddig semmi olyat, ami olyan megvilágosításba helyezné ezt a körülményt, hogy a Földtani Kutatási Program zárójelentésében új információ lenne ahhoz képest, ami az engedély kérelemben szerepel.”

 

KPZ-1abra-jelentesek

 

A csak az Átlátszó adatigénylésében nyilvánosságra került Magyari tanulmányról Aszódi úgy fogalmazott, hogy „a Magyari jelentés feltett egy kérdést, a Földtani Kutatási Program pedig válaszolt erre a kérdésre. Sokkal részletesebb vizsgálatokkal, mint ami abban a jelentésben szerepel.”

Horváth Ferenc ehhez a témához hozzátette, hogy Magyari Árpád megfigyelései a zárójelentésbe is bekerültek annyiban, hogy „van egy térkép, amelyen a paksi atomerőmű körzetében észlelhető neotektonikus jelenségek (földrengések és az úgynevezett szeizmitek) lettek fölrajzolva. A sok más megfigyelés mellett ott van Magyari Árpád megfigyelése is. […] Mit tártak fel? Hát ha a Mikiegérnél van kisebb állat, akkor ez az volt. […] Ő maga is azt mondja, hogy ez egy kis gyenge földrengésnek lehet a nyoma. Úgyhogy  Magyari Árpád semmi olyat nem talált, ami minket zavarba hozott volna.”

Felszínre hatoló, ott szignifikáns elmozdulást okozó, és ismétlődő földrengés nem volt

A történelmünk során Magyarország területén feljegyzett földrengésekről Tóth László azt mondta, hogy azok közepes földrengések voltak: körülbelül 4000 földrengést ismerünk a mai Magyarország területén, több mint ezer évre visszamenőleg. Ezeket főleg leírásokból ismerjük, a műszeres megfigyelések annak idején nem álltak rendelkezésre.

Aszódi Attila ehhez hozzátette, hogy „a felszínen érdemi komoly szignifikáns elvetődés nem tud létrejönni azoknál a földrengéseknél, amik Magyarországon egyáltalán előfordulhatnak. Még akkor sem, ha a környéken ismert legnagyobb, kecskeméti földrengést oda feltételezzük a létesítmény alá.”

Katona Tamás János szerint „egyértelműen alátámasztja minden, hogy 6-os erősségű földrengés ilyen mélységből nem képes a felszínre elvetődést okozni”. Márpedig ha ilyet találunk, „a geológus nagyon örül, hogy megtalálta, gyarapítja az ismereteinket, de nem hat az erőmű biztonságára”.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyi idősek, és milyen erősségűek lehettek a legfiatalabb feltárt földrengések az atomerőmű telephelyének 10 kilométeres körzetében, Horváth Ferenc így válaszolt: „Hatos alattiak: azt mutatták a vizsgálatok, hogy százezer éven belül, 6-os magnitudójúnál nagyobb rengésnél, amelyik felszínre hatol és ott szignifikáns elmozdulást mutat, és ismétlődő, nincs. Nem volt a területen.”

Arra a kérdésünkre, hogy honnan tudták, amikor megállapodtak az orosz kivitelezőkkel 2014-ben, még a földtani kutatási program lefolytatása előtt, hogy milyen talajgyorsulásra kell méretezni a leendő atomerőművi blokkokat, Aszódi Attila azt válaszolta, hogy készült egy előzetes becslés, ami pontosnak bizonyult.

A korábban elvégzett vizsgálatokból adódott földrengésveszélyeztetettségi görbe alapján az orosz fővállalkozóval azt közölték, hogy várhatóan 0,35G lesz ez az érték, amit a földtani kutatási program aztán 0,34G-re pontosított. Így ez a körülmény az eredetileg tervezettekhez képest nem okoz többletköltségeket a megvalósítás során.

Lezárásképpen azt is megkérdeztük, hogy tervezik-e a telephely engedélyeztetéséhez szükséges földtani kutatási eredmények tudományos igényű publikálását, tudományos vitára bocsátják-e az eredményeiket?

Erre Aszódi Attila azt válaszolta, hogy az engedélyeztetés és a tudomány igényeinek kielégítése valóban két külön műfaj, de az 1997-ben publikált, „A Paksi Atomerőmű földrengésbiztonsága” című tanulmánykötet „egy mérföldkő volt, most megint egy ilyen mérföldkőnél vagyunk: ezek az eredmények egy külön kötetben fognak megjelenni.”

Bodoky Tamás

Videó: Pápai Gergely

Legal support: Sepsi Tibor

 

tetszett_a_cikk3