Bezárás
Cikkek

“A korrupcióellenes harc kulcsa az ügyészek függetlensége” – Laura-Codruţa Kövesi, a DNA főügyésze

A bilincsben elvezetett politikusok látványára Romániában ma már nem kapja fel a fejét senki. A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) sűrű vádemeléseit elnézve viccből lassan nem az a kérdés hogy a jelenlegi politikai elitből kit csuknak le, hanem az, hogy ki marad szabadlábon. A magyarországi szemmel elképzelhetetlennek tűnő folyamat háttere és e-mail interjú Laura-Codruţa Kövesivel, a DNA főügyészével.

A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tevékenysége ma már szinte olyan népszerű beszédtéma Romániában, mint a foci. A játszótéren nem kell meglepődni, ha a telefonos lehallgatások jogi hátteréről beszélgetnek, családi pikniken, a második sör után egy-egy vádirat részleteit vitatják meg a derék apukák, majd kedélyesen tippelni kezdenek, hogy szerintük melyik politikus korruptabb, és kit vezetnek el legközelebb a „maszkátok” (a fekete maszkos különleges készenléti egységek népszerű megnevezése).

A korrupcióellenes harc az a téma, amihez úgy tűnik, mindenki ért, és amiről mindenkinek megvan a maga kedvenc összeesküvés-elmélete, amit minden lehetséges alkalommal ki is fejt. Korábban a legtöbben úgy vélték, a ma ismert DNA létrehozója, Traian Băsescu mozgatja a szálakat, politikai ellenlábasai sakkban tartására.

Nyugatosodás vagy ügyészállam?

Aztán amikor Băsescu testvére ellen is vádat emeltek 2014 júliusában, az lett az uralkodó narratíva, hogy az amerikai befolyás alatt levő titkosszolgálatok megpróbálják lecserélni, vagy legalábbis állandó kontroll alatt tartani a romániai politikai elitet.

Vannak olyan hangok, akik szerint a „felvilágosult” szervek az ország „nyugatosodásának” legfőbb garanciái, mások szerint épp ellenkezőleg: Romániából „ügyészállam” lesz, a DNA önálló életre kel, a korrupció-ellenes harc pedig lassan boszorkányüldözésbe megy át.

Ehhez a vitához érdemben nem lehet hozzászólni: hosszú idő, valószínűleg évtizedek kell elteljenek ahhoz, hogy az archívumok megnyíljanak, és a különféle egyedi mozgások mögött álló trendeket dokumentálni lehessen (ha egyáltalán lehet majd).

Hivatalban levő miniszterelnök ellen is vádat emeltek

A DNA mindenesetre látványosan aktív. Csak az idei év első felében 167 ügyben emeltek vádat, a vádlottak száma összesen 631. Bíróság elé került 7 honatya (kettő közülük volt miniszter), egy volt miniszter, egy államtitkár valamint minisztériumi főtitkár.

Szintén az igazságszolgáltatás dönt hat megyei tanácselnök, négy megyei tanács-alelnök, 19 helyi tanácsos, 5 bíró, a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyosztály (DIICOT) főügyésze, további 6 ügyész, rendőrtisztek, két tucat polgármester, ugyanannyi állami hatóság vezetője ügyében. Az ügyészek 149 millió eurónyi pénzt és egyéb javat foglaltak le, számos honatya és miniszter mentelmi jogának a felfüggesztését kérték a parlamenttől.

A DNA leglátványosabb idei sikere azonban az ország hivatalban levő miniszterelnöke, Victor Ponta elleni vizsgálat, illetve vádemelés. A szociáldemokrata politikust azzal vádolják, hogy 2008-ban, még ügyvédként kamu tanácsadásért állított ki hamis számlákat.

Kapcsolódó cikkek

Az oligarchák kora – Nem a demokrácia korrupt, hanem mi magunk

Jávor Benedek EP-képviselő Korrupcióellenes Ügyészséget hozna létre Magyarországon is

Bürokrácia és állandóan változó szabályok

Románia a közelmúltig – és részben azért jelenleg is – a közép-kelet európai gyenge állam tipikus példája volt. Ez az az ország, ahol ugyan vannak törvények, azonban ezek legfeljebb tájékoztató jellegűek: azok megszegéséért sokáig nem, vagy csak elvétve járt szankció. Ráadásul a paragrafusokba a törvényhozók sokszor eleve beépítenek kiskapukat.

Ott az egyre csak burjánzó bürokrácia, a túlszabályozottság, és ha ez nem elég, a jogszabályok annyira gyakran változnak, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja azokat. Azon kevesek, akik a törvény betűje szerint járnának el, azzal szembesülnek, hogy sokszor a rendelkezések is homályosak, értelmezhetőek, nem egyszer ellentmondóak – mintha eleve a 22-es csapdájának a mintájára lettek volna kitalálva.

Az idő pénz. Szó szerint

Románia az a hely, ahol egyszerűbb és olcsóbb informális kapcsolatok mentén ügyintézni, mint betartani a törvényt. A közelmúltig nyílt titoknak számított vállalkozói körökben, hogy melyik hivatalnál kivel kell „jóban lenni”, mennyit kell „adni”, melyik az a tanácsadó cég, amely „biztosan elintéz”, és ahol precízen be volt árazva, hogy egy bizonyos ügy elintézése mennyi időbe kerül „hivatalosan”, illetve mennyi pénzbe kerül „nem hivatalosan”. A vállalkozó pedig eldönthette: időt és energiát, vagy pénzt szán egy engedély megszerzésére?

A politikusok, közhivatalnokok eleve nem azért léptek politikai pályára, hogy a közt szolgálják, hanem hogy adott esetben „letelefonáljanak”, „elintézzenek”, „kijárjanak” különféle dolgokat azoknak, akik segítettek őket funkcióba jutni.

Egy telefonhívás mindent megold

Személyes élményem is van arról, hogyan működött mindez a gyakorlatban: ezelőtt nem egészen tíz évvel egy autóban utaztam egy romániai magyar politikussal, aki abban az időben miniszter volt Bukarestben. Egyszer csak megcsörren a telefonja – szólnak neki, hogy egy „magyar” rendezvényen rendőrök fiatalokat igazoltnak.

A politikus nem is tesz fel több kérdést. Azonnal felhívja a belügyminiszter kollégáját, és megkéri, „csináljon már valamit”. Alig telik el tíz perc, ismét hívják: az intézkedő rendőröknek CB-rádión leszóltak, azok sarkon fordultak, mindenki heppi.

Megéri kormányon lenni

Akkoriban ez annyira természetes volt, hogy sem nekem, és valószínűleg a miniszterenek sem fordult meg a fejében, hogy a belügyminiszterrel együtt épp a befolyással való visszaélés bűncselekményét követték el. Éppen ellenkezőleg, a politikus „hatékonyságára” láthatóan büszkén magyarázta, hogy lám, mennyire megéri kormányon lenni.

És ez nem kivétel, inkább a normalitás volt azokban az időkben, és valószínűleg részben jelenleg is.

Mindenkinek van valamilyen „ügye”

Amikor korrupcióról, visszaélésekről beszélünk, akkor nem több millió eurós panamákat, pénzzel teli bőröndöket kell elképzelni. Sokkal gyakoribbak a fentihez hasonló kisebb-nagyobb szívességek, közbenjárások, kölcsönös leköteleződések. Aki ügyesen mozgott ebben a sűrű szövevényben, az olyan kapcsolati tőkét halmozhatott fel, mellyel gyakorlatilag bármit el tudott intézni, ergo jó, pártja számára értékes „kijáróemberré” vált.

Ezt a kapcsolati tőkét aztán könnyen lehetett jövedelmező üzletre, biztos befutó helyre, jól fizető igazgatótanácsi tagságra váltani. Nem minden közhivatalt betöltő politikus gazdagodott meg, és biztosan akadt olyan is, aki jóhiszeműen járt el. De valószínűleg mindenkinek, aki az utóbbi 25 évben a közszférában dolgozott, van valamilyen „ügye”, ami bármikor előkerülhet, ha az ügyészek alaposan körülnéznek.

Nem véletlen, hogy a leggyakoribb, politikusok és köztisztségviselők ellen felhozott vád nem a csúszópénz elfogadása, hanem a befolyással való visszaélés – egy homályos, gumiszabály-szerű büntetőjogi kategória, melyet nagyon sok mindenre rá lehet húzni.

Kövesi válaszol

A kérdéseink megválaszolására interjút kértünk Laura-Codruţa Kövesitől, a DNA főügyészétől. Kövesi időhiányra hivatkozva elutasította a személyes interjút, azonban e-mailben válaszolt.

Átlátszó: 2013 óta vezeti a Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA). Ha megnézzük a statisztikákat, akkor minden mutató arra utal, hogy az ügyészség egyre aktívabb. Mi a siker titka?

Laura-Codruţa Kövesi: Nem hiszem hogy a sikernek van valamilyen titkos receptje. A DNA nem tett mást, mint egyenlően – politikai színezetre vagy betöltött funkcióra való tekintet nélkül – alkalmazta a törvényt. A vádemelések és a bírósági ítéletek révén a DNA betölti azt a szerepet, amit alapításakor neki szántak: a magas szintű korrupció ellen küzd.

A DNA olyan, magas rangú kormányzati tisztségeket betöltő személyek ellen indított vizsgálatot, akik korábban érinthetetleneknek, immunisaknak tűntek. Az, hogy ezekben a nagykorrupciós ügyekben elmarasztaló ítéletek születnek, azt bizonyítják, hogy a vizsgálatokat szakszerűen bonyolítjuk le, a vádak pedig a törvényesen begyűjtött bizonyítékokon alapulnak.

Ennek eredménye az, hogy egyre többen látják azt, hogy a „senki nem áll a törvény fölött” mondás lassan valóvá válik. Egyre több lakossági feljelentés érkezik korrupciós ügyekben, 2014-ben például 75 százalékkal több ilyen megkeresés érkezett az előző évhez képest. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az ügyészeknek egyre több a munkájuk, másrészt azt, hogy a társadalom egyre kevésbé elnéző a korrupcióval szemben.

Van-e különbség az ön által vezetett intézmény és a Daniel Morar által 2006-2013 között vezetett ügyészség között?

A DNA nem egy személy, hanem egy intézmény, éppen ezért nem gondolom azt, hogy az eredményeket valamilyen módon személyekhez kell kötni. Daniel Morar majdnem 8 évig vezette a DNA-t – ez volt az az időszak, amikor az első nagykorrupciós ügyek elkezdődtek, és ebben a tekintetben érdemeit nem lehet megkérdőjelezni.

Sok, az ő mandátuma alatt elkezdődött ügyben a közelmúltban született ítélet. Ezek az ítéletek, a DNA újabb vádemeléseivel együtt, nagyban hozzájárultak az ügyészség hitelességének a megerősödéséhez. Mi folytatjuk a korábbi, jó minőségű munkát.

A DNA-nak Daniel Morar vezetése alatt nagyon jó erdeményei voltak. Ez egy rendkívül kényes periódus volt, annak idején egy-egy magasrangú tisztségviselő, befolyásos üzletember elleni vádemelés példátlan reakciókat szült azon érdekcsoportok részéről, melyek fenyegetve érezték magukat. Főügyészként, amikor szükséges volt, igyekeztem támogatni a DNA munkáját.

A DNA által összeállított vádiratok esetében az elmarasztaló ítéletek aránya folyamatosan 90 százalék fölötti – ez magasan az európai átlag fölött van. „Házon belül” milyen szűrőkön megy keresztül egy-egy ügy ahhoz, hogy megbizonyosodjanak: biztos lábakon áll a vád?

A törvény által előírt szűrőkön kívül nincsen más kontroll. Minden ügyész munkáját, a vádemelés törvényességét közvetlen felettese ellenőrzi. Vezető pozícióba való kinevezéskor pedig kizárólag a szakmai tejesítmény és komolyság a kritérium.

Ugyanakkor minden felmentő ítéletet elemzünk, hogy kiderítsük, hol követtünk el hibákat, és hol tudunk javítani a munkánkon. Sok szakmai találkozót, szemináriumot szervezünk a bírákkal – megpróbáljuk összhangba hozni a munkánkat. Figyelünk arra, hogy hol követtünk el hibákat, vagy hol értelmeztük tévesen a törvényt.

Milyen hatása van a DNA munkájára egy neves vádlott felmentése?

Ha nem lennének felmentések, az azt jelentené, hogy a bíró gyakorlatilag egy báb, és egy autokráciában vagy diktatúrában élünk. A felmentések aránya azonban elég alacsony.

Ezek nagy része a törvénykezés változásának tudható be – egy sor, korábban bűncselekménynek számító cselekedet például kikerült a Büntetőtörvénykönyvből. Vannak ügyek, ahol 10-11 év után születik meg a felmentés.

Nyilván kritizálnak is ha egy közismert személy ügyében felmentő ítélet születik, ez azonban nem befolyásolja komolyan a DNA szavahihetőségét. Közvélemény-kutatások szerint a lakosság Korrupció-ellenes ügyészségbe vetett bizalma egyre nő, 2015 júliusában ez az arány 61 százalék volt.

2014-ben életbe lépett az új Btk. A váltás nem volt problémamentes, azonban úgy tűnik, a DNA ügyészei gyorsan megtanultak az új törvény alapján dolgozni. Volt felkészülési periódus?

Az ügyészek krémje dolgozik a DNA-nál. Bármi is legyen a szakmai kihívás, egy jó szakember gyorsan megtanul megfelelni, és az sem gond, hogy miközben egy ügyön dolgozik, az új Btk. paragrafusait is meg kell tanulja. Épp mi jeleztünk az Alkotmánybíróságnak számos értelmezhető előírást.

Sokszor jutnak el a sajtóba olyan, „DNA-hoz közel álló” forrásokból származó értesülések, melyekről aztán kiderül, hamisak. Más esetben olyan dokumentumokat is publikálnak, melyek elvileg nem sajtónyilvánosak. Mit lehet tenni az információszivárgás ellen?

Intézményes szinten nekünk nagyon világos szabályaink vannak, ami az ügyeinkkel kapcsolatos tájékoztatást illeti. A sajtóközleményeink rendszerint tényközlést tartalmaznak, és semmi mást. Soha nem fűzünk kommentárokat egy-egy ügyünkhöz, ezt egyébként a törvény is tiltja.

Ugyanakkor a büntetőjogi perrendtartás előírja, hogy már a nyomozás ideje alatt iratokat adjunk ki a gyanúsítottak, valamint az ügyvédeik számára. Előfordul, hogy akár 20 iratcsomót is kiküldünk, ezek pedig sokszor kézről kézre járnak.

Nehéz a szivárgást megelőzni akkor, amikor a törvény arra kötelez, hogy ezeket a dokumentumokat nyilvánosságra hozzuk (Romániában, Magyarországtól eltérően, az igazságszolgáltatást nagyfokú nyilvánosság jellemzi – szerk. megj.). Az újságírók pedig a szenzációra vadásznak, ez ellen nehéz bármit is tenni.

Az utóbbi időben egyre többen mondogatják azt, hogy az előzetes letartóztatás intézménye, illetve az a gyakorlat, hogy a vádlottakat sokszor a különleges készenléti egységek kísérik be, valójában a média számára megrendezett cirkuszok. Ki dönt arról, hogy egy vádlottat fényes nappal, gyakorlatilag az utcán kell letartóztatni?

Nincsenek fényes nappal, közterületen, különleges készenléti egységek által végrehajtott letartóztatások. A bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek ellen foganatosítható megelőző intézkedésekről, illetve letartóztatásokról vannak törvényes előírások. Ezek az előírások nagyon világosak a tekintetben, hogy az ügyész mikor rendelheti el ezeket az intézkedéseket.

A tavalyi év során 7 ezer személy lett előzetesen letartóztatva – azonban csak 2,5 százalékuk a DNA kérésére. 2014-ben a DNA ügyészei 274 esetben kértek előzetes letartóztatást – ezen kérvények több, mint 90 százalékát jóváhagyták a bírók. Ez pedig azt mutatja, hogy a kérések megalapozottak voltak.

Azért ne használjuk az előzetes letartóztatás eszközét, mert ez egyes személyeket zavar? Szerintem a kérdés az, hogy ezek az emberek miért követik el a bűncselekményeket, nem pedig az, hogy a DNA miért emel vádat, és tartóztatja le őket.

EVOKS: Legyen-e Korrupcióellenes Ügyészség Magyarországon?

Nem kell messze menni ahhoz, hogy a korrupciós eseteket vizsgáló független ügyészségi szervezetet találjunk egy országban. De vajon szükség lenne-e ilyen intézményre Magyarországon is? Érvelj és szavazz!

Hogyan néz ki a DNA együttműködése a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI)? Utóbbi szerepe kimerül a technikai jellegű segítségnyújtásban (pl. telefonok lehallgatása), vagy pedig konkrét ügyekre is felhívja az ügyészek figyelmét?

A korrupció-ellenes törvényként is ismert 78/2000-es törvény minden, ellenőrzési jogkörrel rendekező közintézményt arra kötelez, hogy amennyiben tudomást szerez korrupcióról, azonnal értesítsen.

Előfordul, hogy a SRI értesít egy feltételezett korrupciós ügyről, és melynek folyományaként mi bűnvádi eljárást indítunk. A jelenlegi eljárásaink 5 százaléka alapul a hírszerzés által szolgáltatott információkon.

Azonban a nyomozás kizárólag az ügyészek dolga, a SRI tisztjei nem vesznek részt kihallgatásokon, nem gyűjthetnek bizonyítékokat, és úgy általában semmivel nem járulhatnak hozzá a vizsgálathoz.

A SRI-n belül is van korrupció?

SRI tisztek, sőt, tábornokok ellen is indított vizsgálatot a DNA. Közülük egyeseket jogerősen elítéltek, más ügyekben még nem született ítélet.

A törvénytelenül szerzett vagyonok elkobozására van ugyan törvényes lehetőség, azonban elég ritkán használják. Miért?

A törvénytelenül szerzett vagyonok elkobzásáról szóló törvényt 2012 második felétől kezdték el alkalmazni. 2015 első felében négy esetben kérték az ügyészek a vagyonelkobzást. Erről azonban a bírók döntenek majd, a per végén, amennyiben elmarasztaló télet születik.

Mit gondol: csúcsra lett járatva a korrupció-ellenes harc?

Az első félévi eredményekből kitűnik, hogy az ügyészek egyre aktívabbak. Az elmúlt évek során soha nem láttunk ennyi vádemelést és végeleges ítéletet. Idén fél év alatt annyi magas rangú köztisztviselő ellen emeltünk vádat, mint 2014 egészében.

A korrupció mint téma ma óriási érdeklődést vált ki Romániában. Ha az állampolgárok elvárásait nézzük, megteremtődtek a körülményei egy gyökeres társadalmi átalakulásnak, ahol új mentalitások és szabályrendszerek kezdenek el működni.

Ugyanakkor a DNA ankétjai folyamatosan a saját közpénzek felett rendelkező, pozícióit féltő politikai osztály és üzletemberek ellenállásába ütköznek.

Éppen ezért úgy gondolom, a román társadalom ma keresztútra ért, kulcsfontosságú az, hogy az igazságszolgáltatást ne blokkolhassák azok, akik ellen nyomozás folyik.

Ha röviden össze kellene foglalnia a korrupció-ellenes harc receptjét egy másik ország ügyészei számára, melyek lennének a legfontosabb hozzávalók?

A korrupcióellenes harc kulcsa az ügyészek függetlensége valamint a DNA intézményes stabilitása. Ha ezen két feltétel nem teljesülne, súlyosan károsulna a magas szintű korrupció elleni harc hatékonysága.

A jogszabályi környezet, valamint a DNA intézményes felépítése jelen pillanatban lehetővé teszi az ügyészeknek, hogy bárki ellen vádat emeljenek, funkciójától függetlenül. Kiemelt figyelmet kéne fordítani azonban arra, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőforrások arányban legyenek az egyre több munkával.

Sipos Zoltán (Átlátszó Erdély)

A fotó forrása: criteriul.ro

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1077 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom