Százféle indokkal – miért nem indultak vizsgálatok egyes áfacsalásgyanús ügyekben

Az Átlátszó birtokába került dokumentumok azt mutatják, igen változatosak azok az indokok, amelyek alapján az adóhatóság egyes vezetői megakadályoztak kapcsolódó vizsgálatokat. Azon esetleg lehet vitatkozni, hogy a központosított ellenőrzésért felelős főigazgató, Somos Katalin túllépte-e hatáskörét akkor, amikor a NAV elnöke helyett személyesen döntött bizonyos vizsgálatok megtagadásáról. De hogy egy főosztályvezető döntsön a NAV elnöke helyett, az önmagában is rámutat a kiemelt adózókkal és ügyekkel foglalkozó főigazgatóságon meghonosodott sajátos viszonyokra. Márpedig, mint látni fogjuk, a KÜIG felszámolása körüli időkben szinte napi gyakorlattá vált, hogy az elnök helyett egy főosztályvezető döntött egyes vizsgálatokról.

A H.O.S.E. Bau Kft-nél 2010-ben utólagos áfa-ellenőrzést rendelt el a Központosított Ellenőrzési Szakterület Nemzetközi Ellenőrzések Osztálya. Az ellenőrzés lezárultával született elsőfokú határozata ellen a cég képviselője fellebbezést nyújtott be. Az elsőfokú  határozat – a fellebbezés tényéből következően – a cég szempontjából negatív megállapítást tartalmazott. Ennek nyomán a másodfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú hatóságot, azzal, hogy ellenőrizze azokat a társaságokat, amelyeket a H.O.S.E. bankszámlája alapján azonosítottak mint a cég üzletfeleit. A másodfokú határozat az új eljárás feladatául szabta, hogy a kapcsolódó vizsgálat tárja föl, hogy az azonosított társaságok és a vizsgált H.O.S.E. Bau között a vonatkozó számlákon feltüntetett gazdasági események valóban megtörténtek-e, vagy fiktív ügyletekről van szó. (Az ellenőrzés az adott esetben más igazgatóságok illetékességi körébe tartozó üzleti partnerekre történő kiterjesztése a kapcsolódó vizsgálat.)

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az eljáró revizor azonban erre hiába kért engedélyt: az ügyben döntő Kedves Lászlóné főosztályvezető szerint ugyanis nem állnak fönt a központosított ellenőrzés elrendelésének jogi feltételei. A főosztályvezetői elutasítás lényegében azt mondja, hogy értelmezése szerint központosított ellenőrzés lefolytatására csak akkor van lehetőség, ha az ellenőrzés alá vont cégnél is fennállnak az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó feltételei: vagyis ha az ellenőrzés talál egy céget, amelyiknél azt valószínűsíti, hogy színlelet szerződések alapján, fiktív ügyletekért számlázott, akkor a számla befogadóját a központosított ellenőrzés nem vizsgálhatja – noha ezt egy „sima” adóellenőrzés során is megteheti a revizor.

A H.O.S.E. partnereinél így az ellenőrzés elmaradt – pedig a cégnél valami biztosan nem stimmelt. A nyilvánosan hozzáférhető adatokból az látszik, hogy a cég ténylegesen mindössze másfél évig működött – erre az időszakra esik az APEH-vizsgálat is -, ezalatt 260 millió forintos árbevételt ért el, azaz ilyen értékben bocsájtott ki számlát. A bevételi oldallal szemben közel ekkora összegű kiadás állt. 2009-től viszont – a nyilvános gazdálkodási adatok szerint – egyik napról a másikra megszűnt a cég gazdasági tevékenysége. Ezzel egy időben a társaságot eladták, az új tulajdonosa 2009 elejétől egy bizonyos M. Zoltán lett – M. úr egy Mórahalomhoz közeli, csak földúton megközelíthető, igen szerény tanyán él. Tavaly januárban aztán végelszámolás kezdődött a cégnél, ami decemberben felszámolássá alakult. A semmiből jött cég tehát a soha ki nem vizsgált ügyletekkel együtt hamarosan végképp eltűnik a süllyesztőben.

Nav-dosszié

Újabb brüsszeli nem a fordított áfára – miről hallgat a Nemzetgazdasági Minisztérium?

Újabb konkrét eset igazolja, hogy a NAV főigazgatója vizsgálatot akadályozott

Újabb volt NAV-os vádolja az adóhivatalt

Súlyosan gyengítette a KÜIG megszüntetése az adóhatóságot

Így úszhatják meg az áfacsalók – Somos Katalin leállított egy fontos vizsgálatot

Áfacsalók barlangjával üzletel a NAV-elnökhelyettes családja

Ugyancsak indokolatlannak találta a főosztályvezető asszony a kapcsolódó vizsgálat lefolytatását az egyik legnagyobb vagyonvédelmi cég ellenőrzéséhez kötődően. A revizorok a vizsgálat során arra jutottak, hogy fennáll a gyanúja annak, hogy a céggel kötött alvállalkozói szerződések egy része színlelt szerződés, ezért kezdeményezték a vizsgálat kiterjesztését a teljes alvállalkozói láncra. (A vagyonvédelmi és biztonsági szektor a feketegazdaság által legfertőzöttebb területek egyikének számított az adott időszakban.)

A vizsgálni kívánt alvállalkozói lánc tagjai közül azóta több is felszámolás alatt áll – kapcsolódó vizsgálat viszont nem volt, mivel „Önmagában az, (…) hogy fenti társaságoknál az elszámolt alvállalkozói teljesítmény részaránya magas, nem valószínűsíti a társaságok fiktív működését. A központosított ellenőrzés elrendelését valószínűsítő körülményt, vagy kockázati tényezőt nem tártam fel (…) Fentiekre tekintettel a vizsgálati kérés iratanyagát visszaküldöm.” – zárul az irat, amelyet szintén nem a hivatal elnöke, hanem Kedves Lászlóné főosztályvezető írt alá. Az iratanyag visszaküldése pedig azt jelenti, hogy az alvállalkozói szerződések „valóságtartalmát” nemcsak a központosított ellenőrzés szervezete, de a területileg illetékes igazgatóságok sem vizsgálták.

Nem tartotta indokoltnak vizsgálat elrendelését a már emlegetett főosztályvezető abban az esetben sem, amikor a központosított ellenőrzés egy tipikusnak tűnő „körhintacsalás” gyanúja alapján akart vizsgálódni egy magyar autóalkatrész-kereskedő és román partnere vonatkozásában. Az előzetes (cél)vizsgálat megállapításai szerint számos körülmény tette kétségessé a két cég közötti ügyletek valódiságát: a román cég ügyvezetője egy magyar férfi, aki a munkahelyétől 500 km-re él, ráadásul a személyazonosságával kapcsolatban is kétségek merültek föl; a román adóhivatal – a „véleményes javaslat” szerint- jelezte a magyar kollégáknak, hogy szerintük szervezett és pontosan koordinált adóelkerülésről van szó, melyben az érintett magyar cég szerepe nem teljesen tisztázott. Ezek alapján kérte a Kiemelt Ügyek Igazgatósága a központosított ellenőrzés elrendelését, azaz a román társaság vizsgálatának kezdeményezését, mert álláspontjuk szerint így lehetne tisztázni a magyar fél szerepét.

Az elutasító válasz indoklása viszont azt mondja, hogy „(…) az ellenőrzést megalapozó, legalább a valószínűség szintjén álló ok hiányában, pusztán adatszerzés vagy tájékozódás céljából központosított ellenőrzést nem lehet elrendelni.” A román adóhatóság véleménye, a román cég állítólagos magyar ügyvezetője körüli ellentmondások, úgy látszik, nem alapozták meg kellően a csalás valószínűségét.

Még meglepőbb egy másik, szintén román céggel kapcsolatos elutasítás. 2010 végén kezdeményezte a központosított ellenőrzés elrendelését a területért felelős igazgató a Frauenbach s.r.l. Magyarországi Fióktelepe ügyében. A cég főtevékenysége feketeszén-bányászat (!) volt, de mellesleg foglalkozott számítástechnikai alkatrészek importjával is. Az alapeljárás megállapította, hogy a Frauenbach nagy összegű számlákat fogadott be két magyarországi cégtől, majd azokat továbbszámlázta egy svájci cégnek, ám az ügyletek mögött valós árumozgás nem volt.

Az APEH Központi Hivatalának Hatósági Főosztálya ennek megállapítása után az ügyet áttette a központosított szakterület illetékes osztályához, és arra utasította, hogy tárja fel a gazdasági folyamatok teljes láncolatát. A revízió ennek érdekében kezdeményezte a központosított ellenőrzés engedélyezését, melynek keretében vizsgálni kívánta a fuvarozó és vámügyintéző cégek dokumentumait is: így lett volna megállapítható, hogy ténylegesen merre járt és hol kötött ki az áru. „(…)fel kell térképezni az áruk szállításának, átrakásának körülményeit, a szállítást végző járművekhez kapcsolódó okiratokat, a számlák valódiságát, az alkalmazott adókikerülő megoldásokat és a nem  valós ügylettípusokat.”- összegzi a „véleményes javaslat”. A főosztályvezetői szintről érkező megtagadás szerint azonban a láncolat feltárása érdekében a vizsgálatba bevonni kívánt céggel kapcsolatban „Kockázatelemzésünk során (…) kiemelt kockázatot nem tártunk fel.”

Vagyis, bár a revízió – az utasításnak megfelelően – a teljes láncolatot próbálta feltárni, az áru útjának egyik fontos állomását jelentő cégnél levő dokumentumokat nem vizsgálhatta, mert egy főosztályvezető szerint maga a cég nem jelent kiemelt kockázatot. Egyébként azóta az ügyben szereplő cégek mindegyike szerepel a NAV százmillió feletti adóslistáján, tehát nyilván nem kispályás játékosokról van szó. Ornamentikus elem a történetben, hogy az egyik kft tulajdonjoga azóta egy olyan oroszlányi illetőségű nőhöz került, akinek a nevére százas nagyságrendben kerültek hasonló problémás cégek – többek között az itt tárgyalt ügyek egy másik szereplője is.

2011 elején vizsgálták volna a KÜIG revizorai az előző évek egyik legnagyobb cukros cégét: ez az a társaság, amelyik ugyan 2009 egyetlen negyedévben 2000 tonna kristálycukrot importált, de elvesztette az előző fél év teljes könyvelési anyagát. A revízió a cég állandó fuvarozójának vizsgálatát kezdeményezte, mondván, az iratanyag hiánya miatt a cég fuvarozási okmányaiból megállapítható, mely társaságokkal milyen ügyletei voltak a könyvelését elvesztő társaságnak. Somos Katalin főigazgató a javaslatot arra hivatkozva utasította el, hogy a fuvarozó cégnél „(…) a központi költségvetés bevételi érdekeit különösen veszélyeztető jogsértéseket nem tártunk fel.”, illetve „(…) az ellenőrzést megalapozó, legalább a valószínűség szintjén álló ok hiányában központosított ellenőrzést nem lehet elrendelni.” (A cukros cég egyetlen évnyi tényleges működés után csendben meg is szűnt.)

Egy másik ügyben – mint egy korábbi cikkünkben megírtuk – az volt az elutasítás indoka, hogy a vizsgált ügylet értéke mindössze 14 millió forint – igaz, mint később kiderült, az ügyletben részt vevő cégek több száz millió forint adót tüntettek el.

A tranzakcióban résztvevő felek közül csak az egyik esetében állnak fenn a jogi feltételek; az ügylet volumene jelentéktelen; a szomszéd ország adóhatóságának jelzése nem jelent elégséges okot; a vizsgálni kívánt közreműködő jó adózó; az ügylet (önmagában) nem veszélyezteti a költségvetés bevételi érdekeit – fenti vezetői érvek alapján felmerül a kérdés: ha ennyiféle indok alapján lehetett megtagadni a vizsgálatok kiterjesztését, vajon milyen esetben lehetett lefolytatni azt?

Becker András

Tovább a NAV-dossziéra