Bezárás
Cikkek

Fantomtársulatokat is segít, milliárdokat tüntet el az előadó-művészeti TAO

Kevesen tudják, de a TAO-támogatásnak nem csak a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány a kiugró nyertese. Van olyan előadó-művészeti nonprofit szervezet, amelyiknek csak a cégkeresőkben találjuk a nevét, egyébként említés sincs róla – holott közel egymilliárd forintnyi TAO-támogatással segíti művészi céljai elérését a költségvetés.

*****

2012-ben az erre illetékes Előadó-művészeti Iroda adatai szerint 11 milliárd 622 millió forint TAO (társasági adó és osztalékadó) jutott különböző színházi és előadó-művészeti szervezetekhez. (Összehasonlításképp: az MLSZ adatai szerint a tavalyi idényben 15 milliárd forint TAO áramlott különböző szervezeteken keresztül a magyar labdarúgósportba.) Az előadó-művészeti támogatás lényegében ugyanúgy működik, mint a sportcélú TAO: a TAO-támogatásra jogosult szervezet – egyesület vagy nonprofit kft.- szerződést köt egy adófizetésre kötelezett vállalkozással, amelyik ennek alapján a társasági adója egy részét nem az államkasszába fizeti be, hanem a kiválasztott előadó-művészeti szervezetnek adja. A támogatás mértékének egyik legfontosabb korlátja a támogatott szervezet jegyárbevétele, mivel TAO-támogatás csak a jegyárbevétel 80 százalékáig vehető igénybe.

Ennek a feltételnek lett aztán egyenes következménye, hogy egyes  – Magyarországon nem nagyon ismert, vagy nem túl jelentős – társulatok távoli, egzotikus országokban tartottak hosszabb-rövidebb turnékat, majd onnan hazatérve nemcsak horribilis összegű utazási és szállítási költségeket számoltak el, de adott esetben soktízmilliós jegyárbevételről is hoztak igazolást. (Színházi körökben százmilliós azerbajdzsáni, mexikói és arab-öbölbeli „turnékról” beszélnek.) A módszer már a múlté, mert egy áprilisi törvénymódosítás óta csak az EGT (Európai Gazdasági Térség) államaiból származó bevételt lehet a TAO-felhasználásnál beszámítani. Halász János kultúráért felelős államtitkár szerint ezzel a visszaélések lehetőségét megszüntették, a kormány nem tervez több változtatást a rendszeren.

A Budapesti Operettszínház a legfőbb kedvezményezett

A független társulatok szerint meg igen. Szerintük Vidnyánszky Attila – akinek meghatározó befolyása van a színházi, illetve előadó-művészeti ügyekben – például nem is rejti véka alá, hogy ellenzia kultúrafinanszírozásnak ezt a módját, mivel így “egy halom pénz irányítatlanul, elvek nélkül ömlik be a rendszerbe”. Tény ugyanakkor, hogy a TAO-felhasználásnak a jegybevételhez kötése – bár normatív módon szabályozza a támogatást – a kommersz felé hajtja a társulatokat: tavaly a legtöbb jegyárbevételt és a legtöbb TAO-támogatást a Budapesti Operettszínház produkálta: 1,2 milliárd forintot meghaladó bevételhez 1 milliárd fölötti TAO-támogatást sikerült szerezni. A TAO-rendszert ugyanakkor forrásaink szerint nagy valószínűséggel nem fogja felszámolni a kormány, mivel erre a támogatási formára tud csak hivatkozni, amikor itthon és külföldön a független társulatok támogatásának zsugorodását hányják a szemére. (A mostani támogatási rendszerben normatív állami támogatás csak azoknak a társulatoknak jár, amelyek egy EMMI-miniszteri rendeletben „nemzeti”, illetve „kiemelt” minősítést kaptak. A többiek csak pályázati úton juthatnak forrásokhoz.) Érdekeltek ugyanakkor a TAO-rendszer fennmaradásában azok a nagy színházi-előadóművészeti szervezetek is, amelyek többszáz milliónyi bevételhez jutnak ebből a forrásból, hiszen e nélkül a gazdálkodásuk ellehetetlenülne.

A rendszer viszont magában hordja a visszaélés lehetőségét. Modellszerűen például a következőképpen: a Nagylé Kft. szeretné a legálisan is elérhetőnél nagyobb mértékben optimalizálni társaságiadó-fizetési kötelezettségét. Ezért szerződést köt a Neked Húzzuk Színházi Alapítvánnyal TAO-támogatásra 30 millió forint értékben. Az alapítvány természetesen a 30 millió jelentős részét visszaosztja a kft vezetőinek, akik ugyanakkor a Nagylé dolgozói számára összesen 37,5 millióért vásárolnak jegyet az alapítvány előadásaira – papíron. Összesen közel 70 millió forintot sikerült eltüntetni az adóhatóság szeme elől ezzel az egyszerű manőverrel, már csak az alapítványnak kell valahogy „elköltségelnie” a bevételt – akár egy bonyolult konstrukcióban megvalósított ingatlanbefektetéssel is.

Sóhivatal ellenőrzi a támogatottakat

De nem csak a jelentős bevételi lehetőségek csábítóak: dacára annak, hogy tulajdonképpen adóról van szó, az elszámolásokat nem a NAV ellenőrzi, hanem az Előadó-művészeti Iroda. A Nemzeti Kulturális Alapon keresztül az EMMI alárendeltségébe tartozó Iroda végzi a TAO-támogatással kapcsolatos összes tevékenységet: többek között a pályázatok ellenőrzését, a pályázó szervezetek nyilvántartásba vételét, az elszámolások ellenőrzését, de az Iroda állítja ki azokat az igazolásokat is, amelyek alapján a gazdálkodó szervezetek levonhatják az adójukból az előadó-művészet támogatására fordított összeget. Ehhez képest az Irodának összesen hét munkatársa van. Ők heten kell, hogy ellenőrizzék közel 200 egyesület és nonprofit kft. 11 milliárd forintnyi TAO-felhasználását.

Érthető, hogy az Iroda ellenőrzésétől kevésbé tartanak a TAO-támogatók és kedvezményezettek, mint az adóhatóságtól. Talán ennek a nem túl szigorú ellenőrzésnek is köszönhető, hogy a tavalyi TAO-támogatások listáján egészen meglepő adatokat találunk. Van olyan, állandó társulattal nem rendelkező utazó színház, amelyik úgy tett szert 130 millió forint jegybevételre (és 100 millió forint TAO-pénzre), hogy a saját honlapja szerint évente mintegy 300 előadást tart. (Azaz előadásonként több mint 400 ezer forint jegyárbevétele volt.) Összehasonlításképp: a Békéscsabai Jókai Színház ugyanerre az időszakra fele ennyiért adott el jegyet, de a budapesti Katona József Színház is csak valamivel többért, 160 millió forintért.

Jönnek a fantomtársulatok

Érdekes lehet az egy előadásra jutó bevétel összevetése is: a Katona a maga 160 milliós bevételét 514 előadáson „termelte meg”: vagyis a talán legnevesebb magyar kőszínház előadásonként nagyjából 300 ezer forint bevételt produkál , 100 ezer forinttal kevesebbet, mint a nem túl ismert hakniszínház. (Tegyük hozzá, a Katona játszik kis befogadóképességű, 50 –100 fős játszóhelyeken is.) De TAO-kedvezményezettek listáján szerepel több együttes is, amelyek 100 milliós nagyságrendben jutottak TAO-bevételhez, ugyanakkor a cégadatbázisokon kívül az interneten nem találunk róluk említést, még egy lagziszervezés vagy  egy kistelepülési kultúrprogramon való részvétel erejéig sem.

Most induló sorozatunkban többek között arra keressük a választ, miképp működik a valóságban a fent leírt modell. Hogy miféle gazdasági csoda kell ahhoz, hogy egy szórakoztatóipari nonprofit kft. két év alatt meghúszszorozza a bevételét, úgy, hogy tavaly már 600 millió forint TAO-támogatáshoz jutott; hogy miképp lehet 11 hazai előadás, és egy egyhónapos külföldi turné révén 100 millió forint TAO-pénzhez jutni; hogy tényleg léteznek-e „TAO-társulatok”, és ha igen, kik állhatnak ezek mögött, és megpróbáljuk bemutatni azt is, miképp lehet egy év alatt összetáncolni egymilliárd forint TAO-támogatást.

Becker András

(Folytatjuk)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom