Frissen alapított pályázó, összetákolt előterjesztés – így adták el a római-parti csónakházakat

Az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága 2001. június 5-i ülésének egyik napirendi pontja volt az állami tulajdonban lévő sportcélú ingatlanokról szóló tájékoztatás megvitatása. Ennek a szerves részét képezték a budapesti római-parti csónakházak eladásai is. Mi áll a jegyzőkönyvben?

Az atlatszo.hu kikérte a Parlament ifjúsági és sportbizottságának üléséről szóló jegyzőkönyvet. A részben római-parti csónakházak eladásáról szóló ülésen megjelentek a Sportfolió Kht. munkatársai is, akik beszámoltak az ingatlanbiznisz hátteréről. Balázs Csaba, a Sportfolió Kht. ügyvezető igazgatója azt mondta, hogy két alapvető igény határozta meg az állami tulajdonban lévő, sportcélú ingatlanok kezelésének új koncepcióját. Az egyik, hogy megszüntessék a széttagolt vagyonkezelési rendszert, a másik pedig, hogy a működést piaci alapokra helyezve növeljék a hatékonyságot, figyelembe véve a sportpolitikai érdekeket. Korábban több tárcánál és állami intézménynél kezeltek sportcélú ingatlanokat, emiatt kevesebb forrás állt rendelkezésre, a párhuzamosság miatt pedig a gazdálkodás sem volt megfelelő. Megvizsgálták azt is, hogy a különböző költségvetési intézményeknél milyen volt a sportcélú felhasználás és a működés hatékonysága – előbbi, több esetben, alig érte el a 2-5 százalékot. Akkor úgy vélte, hogy a létesítmények értékesítése és az abból befolyó bevétel a sport céljaira használható majd fel.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Eladósodott az állami sportlétesítmény-kezelő

Balázs pontosabb képet adott az ügylet hátteréről is. Elmondta, hogy a Sportfolió Kht. 2000 szeptemberében vette át a Sportlétesítmények Rt. vagyonkezelési jogait. A Sportlétesítmények Rt. 75 százalék plusz 1 szavazat arányban tartós állami tulajdonban tartandó gazdasági társaság volt, amelynek a tulajdonosi felügyeletét az ifjúsági és sportminiszter gyakorolta. A Sportfolió Kht. vagyonkezelési szerződés alapján látta el a Sportlétesítmények Rt. felügyeletét, ezt a szerződést a minisztérium és az általa 100 százalékban tulajdonolt közhasznú társaság kötötte. A Sportlétesítmények Rt. feladata volt a római-parti csónakházak üzemeltetése, valamint az evezős szabadidősport és a Duna-parti evezős turizmus kiszolgálása és az infrastrukturális támogatása. Amikor a Sportfolió 2000 szeptemberében átvette az Rt.-t, annak készpénze nem volt, viszont 10 millió forintos folyószámlahitellel rendelkezett és hosszú távú bérleti szerződések keretében hasznosította a csónakházakat, illetve azok egy részét. Balázs Csaba szerint ezekből a bérleti szerződésekből sem a társaság biztonságos működése, sem a tevékenység fejlesztése nem volt megoldható. Ezért a Sporfolió Kht. felmérése és javaslata alapján a minisztérium arról döntött, hogy értékesíti a csónakházak egy részét, a bevételből pedig a Római-parton megmaradó telepeket fogja fejleszteni.

Cikksorozatunk korábbi részei

Február 22-én a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a Római-partra építendő mobil árvízi védmű tervét. Ha a terv megvalósul, akkor nem építik meg az előírásoknak megfelelő fővédvonalat, helyette úgynevezett mobil gát lesz a Duna hullámterében. Római-parti mobilgát: kinek áll érdekében?

A Rómain található jelentősebb ingatlanok és vendéglátóipari egységek, illetve a gát ügyében magukat exponáló aktivisták érdekeltségi viszonyainak feltárása érdekében kigyűjtöttük a parton található szállodákat, tulajdonosaikat pedig kikerestük a cégadatbázisból, és helyszíni szemlét is tartottunk. Szállodák, házak és lakóparkok a hullámtérben

A telepek általában a Duna-parthoz közel fekszenek, néhány száz négyzetméteresek, csónakgarázsként működnek, míg a többi faházak, kabinok, meglehetősen rossz állapotban vannak és főként kereskedelmi vendéglátóegységként működnek. A többi római-parti csónakházat fejlesztették a korábbi években (pl. a Lidó Szabadidőközpontot), ezek a modernebb, magasabb igényeket célozták meg és hosszú távra bérbeadták őket. Ugyanakkor az rt. biztonságos működését és a fejlesztést nem fedezte a rendelkezésre álló cash-flow, ezért kellett, nyilvános pályázat keretében, a csónakházak egy részét eladni. Az eladásokból közel 500 millió forint folyt be, ez a kht. szerint megfelelő alap volt a fejlesztésekre. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy mivel egy részvénytársaságról van szó, a feladat elsősorban a gazdaságos és nyereséges működés, illetve az rt. elsődleges feladata a szabadidősport támogatása. Fontos eleme volt a szerződéseknek, hogy fenn kell tartani a csónakbérlési kapacitást az eladott három telken. A fejlesztéseknek két célja volt: hogy megteremtsék a rentábilis működés és a magasabb színvonalú, értéknövelt szolgáltatások feltételeit, illetve, hogy létrehozzanak egy, az olcsóbb evezős turizmust kiszolgáló létesítményt.

Az önkormányzatok nem érdeklődtek a létesítmények iránt

Az ügyvezető igazgató kijelentette azt is, hogy nem tudott arról, hogy a minisztérium át akart volna adni bármilyen területet az önkormányzatoknak, és az önkormányzatok részéről sem volt ilyen igény. A Sportfolió Kht. bizonyos állami tulajdonú ingatlanok vagyonkezelését végezte a KVI-vel megkötött szerződés alapján, vagyonkezelői jogokat gyakorolt. A bizottsági ülésen említett négy ingatlant a KVI-vel megkötött szerződés értelmében értékesítették. A Sportfolió a KVI-től kért engedélyt a pályázat lezárása után, hogy a legjobb pályázók számára legyenek értékesíthetők az ingatlanok. A meghallgatáson Balázs megjegyezte, hogy nem annak a szervnek kell egy általában vett feladat végrehajtásáról gondoskodni, aki meghatározza a konkrét stratégiai-politikai célokat. Ez egy szakmai szervezet feladata, aki a napi munka során hajtja végre a sportpolitikai döntéseknek megfelelően a vagyonkezelést. Szabó Imre, a bizottság elnöke figyelmeztetette Balázst, hogy nem ez volt leírva az előterjesztésben, holott itt állami vagyonról van szó, hosszú távú politikai döntésekről, és a vagyonkezelésnek is ezt szolgálva kell megvalósulnia.

A pályázatokkal – és a korrekt versenyhelyzettel – kapcsolatban Balázs Csaba elmondta, hogy az értékesítés a szabályoknak megfelelően, két országos napilapban való meghirdetés után történt meg. A pályázatokat közjegyző előtt bontották fel és a pályázati feltételeket teljes mértékben figyelembe vették az ingatlan adás-vételi szerződés megkötésekor. Úgy vélte, hogy a csónakházak ára a piaci árat tükrözte: a hasonló területen fekvő csónakházak piaci értéke négyzetméterenként 4 és 8 ezer forint között volt akkoriban. Az érintett szerződések esetében az ár meghaladta a piaci árat, négyzetméterenként 9 ezer forint volt. Az eladás után minden csónakbérlőt külön levélben kerestek meg, felajánlva nekik a bérleti lehetőséget.

Talynai István, szintén a Sportfolió Kht. részéről annyit tett hozzá, hogy a céljuk az volt, hogy megmaradjon a sporttevékenység, viszont nem csak ez jellemző a Római-partra, hanem szavai szerint egyfajta „szociális tevékenység” is, amely azonban szomorú képet mutatott. Ezt úgy írta le, hogy idősebb emberek kivesznek 2×2 négyzetméter területet március 15-től október 15-ig, de ők nem végeznek semmilyen sporttevékenységet, nem bérelnek csónakot, hanem nyáron a lakótelepi lakás helyett inkább a Római-parton tartózkodnak. A Sportfoliónál úgy gondolták, hogy a sportnak egyfajta rangot kellene adni, viszont az államnak erre nem volt pénze és arra sem volt forrás, hogy minden területet megtartsanak. Ezért döntöttek úgy, hogy bizonyos ingatlanokat értékesítenek a csónakházi kapacitás biztosításával, és a befolyó bevételből a megmaradt ingatlanokat korszerűsítik.

Frissen alapított cég is pályázott

Bár a korábbi bizottsági ülések egyikén kaptak egy tájékoztató táblázatot, hogy hogyan hasznosították a római-parti csónakházakat, Bakonyi Tibor, a bizottság MSZP-s tagja nem látott garanciát arra, hogy valóban sport vagy szabadidős célokra fogják használni őket. Szóba hozta az R-Projekt 2001 Kft.-t, amelyet a pályázatok benyújtásának határideje előtt jegyeztek be, ezért Bakonyi szerint elgondolkodtató, hogy vajon milyen tényleges piaci verseny lehetett. Az országgyűlési képviselő annak a híve volt, hogy azokat a létesítményeket, amelyeket szabadidős sport céljaira hoztak létre, azokat így is kellene meghagyni. Szerinte a római-parti csónakházak is ebbe a kategóriába tartoznak, és bár sok ember kötődik ezekhez az ingatlanokhoz, mégsem kérdezte meg őket senki, nem tehettek javaslatokat a hasznosítást illetően.

Bakonyi egyébként egészen más árakat talált, mint amilyenekről Balázs Csaba beszélt. A Római-part 45. Számú telek eladási ára 3360 Ft/négyzetméter volt. Egy 1000 négyzetméteres telek eladási ára 12 300 forint volt.  Egy másik, Nánási úti telket 5574 forintért adtak el, de olyan is volt, amelyiket 2889 forintért. Ezek lényegesen alacsonyabb árak a Balázs által említetteknél. A Sportfolió ügyvezető igazgatója erre úgy reagált, hogy az általa említett csónakházak hasonló, vagyis nem építési területen vannak, a gáton túli területeket nem szabad figyelembe venni, mert a gát másik oldalán ártér van, az speciális fejlesztési terület.

Szabó Imre, az ifjúsági és sportbizottság elnöke a hasznosítás, működtetés szempontjából sehol sem találkozott az anyagban az önkormányzatokkal való kapcsolatfelvétel gondolatával, pedig vannak olyan intézmények, amelyek talán jobb lenne, ha nem az állam, hanem az önkormányzatok kezébe kerülnének. Azt is megkérdezte, hogy a római-parti vízi telepek esetében miért kellett rögtön az eladásra gondolni, van-e arra garancia, hogy a már eladott telepeket az eredeti funkciójuknak megfelelően fogják használni, és az átépítés után is elsősorban a vízitúrázók használhatják majd őket? Szerinte lett volna más megoldás is, minthogy ezeket a frekventált helyen levő állami tulajdonokat kelljen eladni ahhoz, hogy bevételhez lehessen jutni és el lehessen indítani a fejlesztéseket.

Az elnök szerencsétlen húzásról beszélt

Szabó sajnálatosnak tartotta az is, hogy viszonylag rövid idő alatt került a Sportfolióhoz a minisztériumtól a Sportlétesítmények Rt., arra is kitérve, hogy ez hogy állhatott elő úgy, hogy a minisztérium gazdaságilag stabil állapotban vette át. Amit azonban ennél is fontosabbnak tartott, az az, hogy a Sportfolió képviselőinek válaszaiból kiderül, hogy nem ők írták az előterjesztést, ugyanis olyan kérdésekre nem adtak választ, amelyek az előterjesztésből kiolvashatók. Az elnök elég szerencsétlen húzásnak nevezte, hogy egy kellemetlen ügy tárgyalásánál a minisztérium egy háttérintézményének a vezetőit tolja előre, ráadásul olyan anyagot adnak be, amely Szabó szerint az általa vezetett bizottsági időszak egyik leggyengébb produktuma. Ugyanis egy gazdasági szakember nem ír le olyan mondatokat, hogy „a játszótér-építési grundprogramok közös finanszírozásával az állam és az önkormányzatok még az informális sportot is képesek létesítmény oldalról fejleszteni”. Kijelentette, hogy az előterjesztés minősége miatt a miniszternél is panaszt fog tenni.

D. Kovács Ildikó

(Fotó: innen)