Magyar offshore-vagyon: mennyi az annyi?

242 milliárd dollár – egy frissen megjelent tanulmány szerint ennyi pénz áramlott ki az elmúlt 20 évben Magyarországról magánemberek offshore-ügyletein keresztül. Ezzel európai szinten Oroszország után a második, világszinten pedig a 13. az ország a rangsorban.

A magyar közvéleményt is megmozgatta egy július közepén megjelent tanulmány az offshore-pénzek nagyságáról. A kutatás a Tax Justice Network (TJN) számára készült, amely 2003-ban alapított, szakértőkből és aktivistákból álló nemzetközi szervezet. Tagjai között vannak kutatók, gazdasági és pénzügyi szakemberek, újságírók, jogászok és szakszervezetek is. Adó- és kormányzati kérdésekben végeznek elemzéseket, vizsgálják az adóparadicsomok, az adóelkerülés, az adócsalás káros hatásait. Az említett tanulmány állításai szerint 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár be nem jelentett pénz volt világszerte a tehetős emberek kezében. A nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyek (high net worth individuals, HNWI) offshore vagyonát még ennél is magasabbra, 32 ezer milliárd dollárra becsülte a szerző, azonban ez konzervatív becslés, ennél még magasabb is lehet.  A HNWI fogalmának nincs precíz meghatározása, de általában azt a személyt sorolják ide, akinek likvid eszközökben (készpénz, állampapír, bankbetét) egymillió dollárja van. Magyarország 242 milliárd dollárosra becsült offshore-vagyonával bekerült az ilyen üzletekben leginkább érintett országok top 20-as listájára. A régióból ott van a rangsorban Lengyelország (165 milliárd) és Ukrajna  (167 milliárd) is. Pogátsa Zoltán közgazdász blogbejegyzésében rámutatott arra, hogy a magyar állomány a külső államadósság két és fél szeresét teszi ki. Az átlátszó.hu által megkérdezett, tapasztalt offshore-szakértők szerint azonban óvatosan kell bánni a tanulmánnyal és az abban foglaltakkal.

Magyarországon nem volt és nincs akkora valódi érték- és vagyontömeg, amiből ennyit ki lehetett volna menteni – válaszolta az átlátszó.hu megkeresésére az egyik, névtelenséget kérő pénzügyi szakember, aki már évek óta foglalkozik offshore-ral. Az országnak nincs jelentős ásványkincse, komolyabb külföldi árbevétele, nemzetközi szinten jelentős gazdasági teljesítménye is szinte csak a multiknak van. Az is csak kb. 15-20 éve, ráadásul a cikk magánvagyonról beszél és nem a multi offshore-ról – jegyezte meg a szakértő és azt is hozzátette, hogy figyelembe kell venni, hogy a cikkben több évtized alatt kiáramlott pénzről van szó. Az összeg nagyságát azonban így is túlzónak tartja. Szerinte irreális a magyar offshore-vagyonnak tulajdonított összeg, főleg a minimum egy nagyságrenddel nagyobb gazdasági teljesítménnyel bíró országokhoz viszonyítva (Szaúd-Arábia – 308 milliárd, Brazília – 520 milliárd, Oroszország – 798 milliárd, Kína – 1189 milliárd).

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az, hogy Magyarország megelőzi a lengyeleket, részben érthető – mondta Váradi László, az offshore cégalapítással foglalkozó Laveco Ltd. ügyvezető igazgatója. Szerinte a lengyelek nem mondhatók túlságosan offshore-orientáltnak, a világ nagy offshore cégbejegyző ügynökségei is csak az utóbbi években kezdtek komolyabban érdeklődni a lengyel piac iránt. Ukrajna viszont már egy kicsit más tészta, a Laveco ügyvezető igazgatója szerint az ukrán, 167 milliárdos adat még  kicsit szerénynek is tűnik. Ukrajnából és Oroszországból biztonsági okok miatt is áramlik a tőke kifelé a magángazdaság kiépülésének kezdeteitől fogva, a 90-es évek első felében ennek a magyarok voltak a nagy nyertesei. Akkoriban a volt Szovjetunió utódállamainak üzletemberei folyamatosan keresték azokat a lehetőségeket, amellyel a hirtelen megszerzett vagyonukat biztonságba tudták helyezni. Viszont a gazdasági, jogi, politikai környezet meglehetősen bizonytalan volt ezekben az országokban, mutatott rá Váradi. A kilencvenes évek közepén Oroszországban több mint 10 ezer, főleg sebtiben alapított bank működött legálisan, amelyek közül több ezer gyorsan csődbe is ment. Az ottani üzletemberek akarták megkockáztatni a bankcsőd folytán a pénzeik elvesztését, ezért külföldi menedéket kerestek. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás Magyarország volt a számukra, amelyre ekkor mint a nyugat részére tekintettek. Plusz előnyt jelentett – folytatta a szakértő, hogy nem kellett vízumot kérni az országba és gyakorlatilag két óra repülőúttal elérhető volt Budapest. A magyar bankok közül néhányan igen szép pénzt kerestek rajtuk, idővel azonban elengedték ezeket az ügyfeleket Svájcba, Ausztriába, Liechtensteinbe, Ciprusra.

Váradi számára az sem világos, hogy milyen módszertan alapján gyűjtötték össze a jelentésben szereplő számokat és országokat. Azt elismeri, hogy nagyon jelentős az összeg, amely az offshore pénzügyi központokban parkol, de úgy véli: a pontos számok nem összegyűjthetők, mert ehhez olyan világszintű banki információ- és adatcsere-rendszer kell, amelyet még nem építettek ki. Óvatosan kezelné a „secret tax havens”, vagyis titkos adóparadicsomok-kifejezést is, ugyanis 2002 óta a cégbejegyzők és bankok számára kötelezően előírják, hogy a cég végleges haszonélvezőit azonosítani kell, erre van egy standard eljárás, és amelyet szerinte világszerte, a legapróbb banánköztársaságban is követnek.

Sajnos az ilyen kutatások gyakran tendenciózusan összemossák az illegális, pénzmosási ügyleteket a különböző államok adóversenyének legális lehetőségeit felhasználó üzleti konstrukciókkal, itt is erről lehet szó – jegyezte meg egy másik, a téma érzékenységére való tekintettel ugyancsak neve elhallgatását kérő szakértő, aki húsz  éve foglalkozik offshore-cégek bejegyzésével. „ Első ránézésre is képtelenségnek tartom a szerző állítását, már a nagyságrendek sem mennek át egy laikus hihetőségi próbán sem” – mondta. Véleménye szerint a valósággal legfeljebb akkor lehet köszönőviszonyban, ha a Magyarországon átfolyó nemzetközi pénzügyi tranzakciókról szerzett információkból vontak le – felületes – következtetéseket. Ő is utalt a 80-as, 90-es években keletről bejövő pénzekre, azonban a nettó magyar kiáramlásra ebből nem lehet következtetni. Már csak azért sem, folytatta a szakértő, mert a legális adótervezéssel Magyarországon allokált jövedelmek jelentős része feltehetően visszakerült a nemzetgazdaságba.

Az átlátszó.hu megkereste a tanulmány szerzőjét James S. Henry közgazdászt, oknyomozó újságírót is, hogy milyen adatokon alapulnak a tanulmányban vázolt eredmények. Henry pontos adatsorokkal nem tudott szolgálni, de azt elmondta, hogy mivel több ország külső államadósságáról nincsenek konkrét információk, mindössze 139 ország adataival dolgoztak. Így az is elképzelhető, hogy vannak Magyarországnál „rosszabb helyzetben” levő országok is, de adatok hiányában ezt nem lehetett megállapítani. Henry azt is hozzátette, hogy a világ 50 legnagyobb bankja, többek között a UBS vagy a Credit Suisse működése meglehetősen transzparens, ezért az ő adataik relevánsak és jól használhatók egy ilyen vizsgálat során.

D. Kovács Ildikó

Rajz:  Peng Máté Adrián