Tempo Párt: Apostoli Királysággal a tiszta közéletért

Az Apostoli Magyar Királyság honi hatalomátvételéről “már értesítettük Vlagyimir Putyint, valamint az Egyesült Államokat, Barack Obama elnököt” – jelentette ki Borbély József, a Tempo párt elnöke  tavaly december 28-án Kecskeméten cirka ötvenfős hallgatóság előtt, majd kormányzói hatalmánál fogva betiltotta a pártokat és felfüggesztette az igazságszolgáltatási rendszert. A hatalomátvételt jelképező árpádsávos és angyalos történelmi zászlókat negyedórával korábban már kitűzték a megyeszékhely belvárosában álló épület erkélyére – némi konfúzió után, mert a jelenlévők nem tudtak dönteni a zászlók kitűzésének helyes sorrendjéről.

Mi az a Tempo Párt, miért vette át a nevéhez fűződő Apostoli Magyar Királyság a hatalmat, és mi köze van ennek a felszámolómaffiához? A válaszokért Kecskeméten jártunk.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Volt olyan, az eseményre reagáló sajtótermék, amely egyből a logikusnak látszó következtetést vonta le, amely szerint az Apostoli Királyság óriási blődség lenne, monarchista szélsőjobboldaliak és felnőtt gyerekek játékszere. A Tiszta Energiával Magyarországért (Tempo) születésének ötéves évfordulójával egybekötött hatalomátvételen megjelentek közül sokak szerint ez mégsem így van: Minda Zoltánt, a Tempo agyát tudósítónknak többen is méltatták, fáradhatatlan munkabírását és kreatív zsenijét emlegetve. “Hogy tudtad ezt így kitalálni” – merengett Mindának egy idősebb úr már a záró pörköltözés közben.

Minda Zoltán a Blikkben

Valahol kétségtelenül mindkét megközelítés helyénvaló. Leginkább azért, mert Minda a hatóságok ellen évtizede folytatott háborújában a magyar korrupciós hálózatok egyik legérzékenyebb pontját tapogatta ki – és az Apostoli Királysággal is ezt fenyegeti. A lassan már állandó hivatkozási ponttá váló archetipikus “belvárosi entellektüel” nézőpontjából a fogalomkészlet bizonyára maradinak tűnik, szemben a politikai érdekérvényesítés más alternatív formáival. Tagadhatatlan azonban, hogy Mindáéknak a Királyság jobban kézre áll, nem is beszélve arról, hogy valószínűleg ez a kulturális kód felel meg a legjobban a Tempo támogatóinak igencsak heterogén csoportjának is.

A Tempo születésnapját ugyanis öltönyös üzletembernek vagy deresedő, szemüveges tanárnak tűnő urak, tarsolyos fiatalemberek, konszolidált hölgyek, és Lonsdale-pulcsis formák egyaránt ünnepelték. Hogy ki honnan jött, jó kérdés – mindőjüket Minda sem ismerte. Két, a szélsőjobboldali szubkultúrák nemzetközi jegyeit felismerhetően alkalmazó öltözködésű, megtermett fiatalember Gyálról érkezett. Hogy miért? “Hazafiak vagyunk” – mondták. Egy rendezett megjelenésű, késő harmincasnak ható hölgy a Fejér Szövetséget képviselte, amely szervezet  ideológiáját tekintve ugyan az alternatív-radikális nacionalista vonulatba tartozik, ám jelenlegi tevékenységük igazán érdemes lehet bárki elismerésére: éppen egy környezetbarát, önellátó falu kiépítésén fáradoznak. Többen lakásukat nemrég elvesztett devizahitelesek voltak. Erre a társadalmi csoportra jogsegéllyel, tanácsadással nemrég terjesztette ki tevékenységét a Tempo köre.

A Tempo régi motorosai jellemzően rendszerváltás korabeli vállalkozók, akik úgy érzik, karrierjüket a kora kilencvenes években felbukkant, szisztematikus állami korrupción keresztül operáló szervezett bűnözés törte derékba. “Úgy találkoztunk, hogy mindannyian folyamatosan a bíróságra járkáltunk, aztán egyszer csak megszólítottuk egymást. Elkezdtünk beszélgetni, és rádöbbentünk, hogy ugyanazok, ugyanúgy károsítottak meg minket” – mesélte Minda. Az ő sztorija szerint édesapja az állammal felesben üzemeltett papírgyárából az állami tulajdonrészt kezelő vállalat “figyelmetlenségből” a részesedésének megfelelő befektetését – gyárépületet, termelési eszközöket – beapportálta egy másik vállalkozásba is. Borbély József – a Királyság kormányzója – hasonló háttérrel jön: ő a bútorgyáráért harcol a bíróságon, az erőteljesen az igazára utaló momentumok dacára sikertelenül.

A vélt igazuk után bíróságokra hiába járkáló vállalkozók egyesítették erőiket. Ez a gyakorlatban oda vezetett, hogy a többiek támogatásával Minda egy emberként vitte tovább az összes ügyet, az idők folyamán más vállalkozók is csatlakoztak, a pártalapítás és a királyságosdi pedig további érdeklődőket is vonzott. Minda az idők során magára szedett, unortodox, de rendkívül alapos jogi jártasságának köszönhetően több olyan rendszerszerű anomáliát is észrevett, ami állami szervezeteknek és a hasonló kérdések feltárására elméletileg kvalifikált sajtónak sem tűnt fel az elmúlt évtizedben.

A Tempo vitte ügyek egyikében derült fény arra, hogy a bíróságok gyakran nem Minda jogértelmezésének megfelelően vezetik át az iratokban a felszámolási eljárások résztvevőinek megszűnéseit, jogutódlásait. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Minda állítása szerint több ezer felszámolási eljárást a bírósági iratok szerint nemlétező cégek végeztek: hogy ezzel mi a baj, arra a csalást-sikkasztást emlegető vállalkozók hadainak szava, és a laikusnak is feltűnően különös események jellege lenne a bizonyíték. Minda szerint az igazságszolgáltatás, a bíróságok rendszerszerűen nyúlnak bele (vagy éppen mulasztják el a korrekciót) iratanyagokban, méghozzá jogellenesen, a szervezett bűnözést, a “felszámolómaffiát” segítve.

Az Apostoli Királyság kikiáltása, és az a több tucatnyi általa indított per (többek között parlamenti pártok, Sólyom László volt köztársasági elnök vagy Baka András volt főbíró ellen), ami miatt a férfit Perkirálynak is becézik, ugyanarra megy ki: hogy a magyar jogrendszer kritikus állapotára annyira rámutasson, hogy az ellenfélnek megérje kiegyezni a Tempo károsultjaival. Ha ugyanis Mindáéknak igaza van, Borbély József megfogalmazása szerint az eljárásjogi hibák miatt “gyakorlatilag az egész közigazgatás (…) kizárta magát az eljárásból”, a magyar jog éppen az államszervezetben nem működik.

Fotók és videó: innen