Választási matek: szigorúan ellenőrizetlen ajánlások

A választások előtt több politikus és elemző is  komoly fenntartásokat fogalmazott meg a jelöltállítással és a kampányfinanszírozással kapcsolatban, de talán még őket is meglepte, hogy a jelöltállítással kapcsolatos rendelkezések milyen mértékben gyenge pontjai a választási szabályozásnak. Az eddigi sajtóbejelentések már 13 pártot érintenek, statisztikai elemzéssel további 9 másokkal valószínűleg nagymértékben együttműködő pártot találtunk.

Önmagában nem az átláthatóbb kampányfinanszírozás, a pártok támogatása a gond – bár a kampányidőszak sajátja, hogy azokban minden feleslegesnek tűnő kiadást kórházi ágyakra és más nemes célokra váltanak át. A pártok finanszírozása nem úri huncutság, melyet csak a gazdag országok engedhetnek meg maguknak – átlátható finanszírozás nélkül a pártok kerülő úton szereznek pénzt, és a politikai mobilitás csökken: a kisebb, újabb pártok, gazdasági hátország hiányában nem tudnak megerősödni, a parlamentbe kerülni.

Az aktuális szabályozás fő gondja az ellenőrzések szembetűnő hiánya. Az egyéni jelöltek eredményfüggő visszafizetési kötelezettséggel, kincstári kártyán kaptak pénzt – ami önmagában még nem elegendő garancia, de nem teszi túlságosan vonzóvá a jogtalan felhasználást. A listát állító pártok finanszírozása viszont nincs támogatottsághoz kötve, az utólagos elszámolás rosszindulattal könnyedén kijátszható. Meg lehet fogni néhány ügyeskedőt – úgy gondolom, összetételétől függetlenül is számíthatunk demonstratív intézkedésekre az új kabinettől. De a tudatos csalókat – akik végeznek valamilyen kampánytevékenységet, néhány példányban plakátot, szórólapot is készítenek, nem csak nyomdai vagy rendezvényszervezésről szóló számlát vásárolnak – nehéz lesz megfogni.

Az ellenőrzés másik komoly hiányossága a jelöltállítások ellenőrizetlensége. Az elégtelen törvényi szabályozás, valamit a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének idő- és kapacitáshiányra hivatkozó kifogása ellenére nem tartom reménytelennek az aláírással üzletelők utolérését és felelősségre vonását. Már három, pártokat is nevesítő sajtóbejelentés (és feljelentés) látott napvilágot, Marek Bertram után az MSZP és az Új Ász című lap bejelentései. Meg lehet, és meg kell különböztetni az egyedi eseteket – egy-egy jelölt, vagy a kampánystáb az utolsó napokban megengedhetetlen eszközökhöz nyúl -, és a szervezett formában, sok jelöltre kiterjedő aláírás-másolást. Amennyiben írásos bizonyítékok vagy tanúvallomások látnak napvilágot, a rendőrségnek/ügyészségnek vizsgálódnia kell.

„Tornyokban álltak a másolt ajánlások” – feljelentést tett a Cigánypárt volt asszisztense from atlatszo.hu on Vimeo.

Nehezebb eset az, amikor csak megérzések vannak, bizonyíték, sőt még feljelentés sem áll a hatóságok rendelkezésére. Mivel már a jelölések is jelentős publikus adatmennyiséget termeltek, lehetőségünk van azok matematikai-statisztikai elemzésére. Sajnos a korreláción és valószínűség-számításon alapuló elemzések azonosnak jelzik a valószínűleg csaláson alapuló együttműködéseket azokkal, amelyek a törvény betűje szerint megengedettek, de erkölcsileg nehezen védhetők. Politikai racionalitással nehezen magyarázható például, amikor hozzátartozók indulnak egymás ellen úgy, hogy valószínűleg az aláírásokat is közösen gyűjtötték. A Nemzeti Választási Irodánál meglévő adatok, ahol a jelöltállítási kísérletek időbelisége is pontosan követhető, pontosabb elemzést tennének lehetővé, bár a trendek nagy valószínűséggel nem fognak megváltozni.

Korrelációs számításon alapuló gyorselemzésünk a Mandineren már megjelent. A sikeres és sikertelen jelöltállításokat numerikus adattá alakítottuk, a 106 körzet adatai alapján hasonlítottuk össze a pártokat páronként. A jelöltállítás óta eltel időszakban folytattuk ezt a munkát, és összevetettük az adatokat az 1998-as jelöltállítási adatokkal. 1990 és 1998 között ugyanis több egyéni jelölt indult, mint akár a mostani választáson, és az állított pártlisták száma (12-15) sem tért el nagyságrendileg az idei adattól. Ugyanazokkal a feltételekkel – a körzetek 10-95 százalékában jelöltet állítani próbáló pártokat vizsgáltuk, 1998-ban összesen 8 szervezetet – és paraméterekkel készítettük el korrelációs táblázatunkat.

A korreláció azt mutatja meg, két párt jelöltállítási kísérletei a körzetekben milyen mértékben „változnak egyszerre”, vagy mennyire függetlenek egymástól. Míg 1998-ban a legmagasabb korrelációs együttható 0,173 volt (az egyszerűség kedvéért: 17,3%), addig ez 2014-ben, 38 jelölőszervezetet vizsgálva 77,3% . 17,3%-os értéket az 1998-as pártok tehát egy esetben értek el, ami az  összes vizsgált párosítás 2%-a, míg 2014-ben az összes vizsgált eset 11%-a érte ezt a mértéket. Az 1998-as érték kétszeresét meghaladó párt-párok a következők:

Nem csak a legmagasabb értékek, hanem az egy párthoz tartozó összes érték átlaga is jelzi, egy párt mennyire volt önálló a jelöltállítás során – az átlagok azonban relatívak, a pártok egymáshoz viszonyított együttműködési affinitását jelzik, és csak egy választási évre vonatkoznak.

Egyes pártok, együttműködések elemzése

Az eddigi sajtóbejelentések már 13 pártot érintenek, statisztikai elemzéssel további 9 másokkal valószínűleg nagymértékben együttműködő pártot találtunk.

Az Új Magyarország Párt és az Új Dimenzió Pártok közös hátterét még a jelöltállítások előtt a Heti Válasz hozta összefüggésbe Zuschlag Jánossal, aki később azt nyilatkozta, szervezetépítési tanácsaival segítette ezt a két szervezetet (is). A jelöltállítás lezárása után a 444.hu készített látványos térképet a két párt sikeres indulásairól, az Origón nyilatkozó egyik pártelnök szerint a nagyszámú közös indulás, illetve az, hogy rokonok, közeli hozzátartozók alkotta párok is indulnak a két pártban, helyenként egymás ellen, továbbá az, hogy a két párt bejegyzésének címe is azonos volt – csak arra vezethető vissza, hogy a korábban együtt mozduló szervezetek szétváltak. Volt olyan jelöltjük, aki nem tudta a pártelnök nevét sem, és a másik párt elnöke gondban volt listájuk harmadik helyezettjének megnevezésével – ezért egy rövid időre eltekintünk az utólagos magyarázatoktól.

A 106 körzetből az egyik párt 83 helyen próbálkozott jelöltállítással, a másik 82-ben – 76 helyen sikerült közösen indulni. Valószínűségszámítási szempontból ez egy olyan lottó, amelyen 106 számból 82-őt kell eltalálnunk, de 83 számot húznak. És nekünk 76 találatunk van (6 eltérő körzet volt), így:

azaz az ilyen fokú spontán indulás esélye kb. 1:927,3 millióhoz lenne. A hagyományos lottónál az ötös esélye egy a 43,9 millióhoz. A „nyeremények” hasonló nagyságrendben mozognak.

A Rend, Szabadság, Jólét Párt, a Határon Túli Magyarok Pártja és a Magyar Demokratikus Unió pártok közötti együttes indulások is szembeötlő, kiemelkedően magas, 67-77%-os mutatókkal. Ez a három párt szoros (mivel vannak jelek arra, hogy más pártokkal is együtt-együtt működtek, így nem zárt) csoportja szinte bizonyos, hogy összehangolta a jelöltállításokat úgy, hogy nagy átfedéssel azonos helyeken indultak. A körzetek kb. felében próbálkozott mindhárom párt (50, illetve 56-56), 19-19 megyében (a 3-3 egyéni körzettel rendelkező Tolna illetve Vas megye maradt el az egyes pártoknál), tehát nem arról van szó, hogy regionális pártok versenyeztek egymással.  Ennek a hármasnak az együttmozgása hasonlóan látványos, mint az ÚMP-ÚDP párosé, de valószínűleg mivel nem sikerült listát állítaniuk, nem kaptak akkora nyilvánosságot.

A következő kilenc érték, amely meghaladja a 1998-as maximális érték kétszeresét, még 13 új párt potenciális együttműködésére hívja fel a figyelmet. A Magyarországi Cigány Párt – mely elsőként került nevesítve a hírekbe – három alkalommal is szerepel ezen a listán, az Európai Roma Keresztények Demokratikus Pártja kétszer, ahogy az Összefogás Párt is. Az Összefogás Párt (mely 1999 óta viseli ezt a nevet) a névhasználattal kapcsolatos híreken túl nem ortodox kampánymegoldásaival került az előző fél-egy évben a hírekbe.

A listán még egy alkalommal feltűnik az ÚDP – avval a Szabad Választók Pártjával alkotva potenciálisan együttműködő párost, amely azzal a rekorddal büszkélkedhet, hogy elfogadott jelöltjeinek 78%-a időközben visszalépett a megmérettetéstől. A listán szerepel a harmadik nemzetiségi párt, az MCF Roma Összefogás Párt is – a roma kisebbséggel kapcsolatos hírek (nemzetiségi lista összeállítása illetve a választás bojkottja, pártlistát állító jelölő szervezeteik potenciális összejátszása) sajnos ez alkalommal sem pozitív összefüggésben jelennek meg a választásokkor. (A nemzetiségi pártok is szinte az összes megyében próbálkoztak jelöltállítással, így a közöttük lévő esetenként magas korrelációt az önmagukat a kisebbséghez sorolók lakóhelyi elhelyezkedése nem indokolja).

Végül azon pártok korrelációs értékeit foglaltuk össze, amelyek az eddig nyilvánosságra került bejelentésekben szerepeltek. A maximális korrelációs értékeken túl, három kategóriába sorolva feltüntetjük a pártokhoz tartozó átlagokat is. Az átlagok számszerűsített értéke – mivel, ellentétben a maximális értéktől, függ attól, hány pártot vizsgáltunk – az 1998-as adatokkal nem összehasonlítható adat. Az elmondható, hogy ha az átlagérték magas, akkor az adott párt valószínűleg több párttal próbált együttműködni.

Rövidtávú következmények

Mint korábban is megfogalmaztuk, idősoros adatok alapján az NVI még inkább pontosítani tudná a korrelációkat – bejelentések érkeztek arról, hogy az utolsó hétvégén nagyon kevés párt gyűjtött már ajánlást, viszont péntekről hétfőre hihetetlenül megszaporodtak a bejelenteni próbált jelöltek – de az utolsó hétfőn bejelentett jelölteknek nagyon nagy százaléka elvérzett. Ebben az esetben, de akár a kampánypénzek valós felhasználásának ellenőrzéséhez a nagy pártok is segítséget nyújthatnának.

Annak ellenére hogy idén már nem lesz kampánycsend, sőt, a választók szavazókörhöz segítése is legális tevékenység, a „Kormányváltás” pártjai több mint13000, aJobbik több mint 7000 szavazatszámláló bizottsági tagot delegáltak. A Fidesz-KDNP közel 17000 tagot delegált, a gondolatmenetből azért marad ki ez a két párt, mert frakcióik támogatták a választási törvények elfogadását, illetve eddig jellemzően az ellenzéki pártok szorgalmazták a jelöltállítással kapcsolatos kérdések tisztázását.

A szavazás napján a pártoknak kampányolókkal együtt egyéni választókerületenként átlagosan 350- 500 ember segítheti csak a két legnagyobb ellenzéki lista pártjait. Ha ők, a politika iránt érdeklődő önkéntesek, a pártjaik jogászai által elkészített formanyomtatványon, két tanú aláírása mellett, nyilatkoznának arról, hogy milyen pártok ajánlásgyűjtőivel találkoztak, különösen az ajánlásgyűjtés utolsó 72 órájában, illetve arról, mely pártok kampányaival találkoztak (plakát, szórólap, gyűlés) a jelöltállítás lezárása után, az komoly adatbázissal segíthetné a kérdésben eljáró rendőrséget és ügyészséget. Ha pedig nem indul érdemi vizsgálat, a pártok maguk is nyilvánosságra hozhatnák, mely „bizniszpártok” tevékenységével nem lehetett találkozni.

Ebben a kérdésben nem kellene a két ellenzéki pártnak egymással összefogva tevékenykednie, ha fontos számukra hogy fény derüljön az illegális tevékenységekre, elegendő, ha külön-külön elkészítik saját dokumentációjukat saját önkénteseik segítségével.

Még a választás után is meglenne az ügyészség lehetősége arra, hogy bizonyítékként lefoglalja az összes ajánlóívet, és feldolgozza azokat. A feladat informatikai szempontból nem okozhat problémát: az állam a még mindig többségében papíron érkező felsőoktatási felvételi lapok rögzítését és értékelését is minden évben rövid határidő alatt megoldja. Az ajánlóívek jóval kevesebb adatot tartalmaztak, az aláírásokat első körben pedig csak egymással – ugyanazon személy különböző jelölteknek adott aláírásait – kell informatikai eszközökkel, zárt rendszerben összehasonlítani. Bár véleményünk szerint nem szükséges a nyomozáshoz speciális szabályok elfogadása, de a jelenlegi ellenzéki pártok biztosan partnerek lesznek az új parlamentben ehhez.

Maga a bűncselekmény nem csak a választás rendjének megsértése, hanem közokirat-hamisítás is, amely szintén hivatalból üldözendő cselekmény. Horn Gábor azt a javaslatot fogalmazta meg: lépjenek vissza a csalásban részt vevők, fizessék vissza a felvett támogatást, és így mentesülnek a csalás következményeitől – ez azonban csak részben lehet igaz. Az is vitatható, hogy választási csalás nem valósult meg már a hamis adatokon alapuló jelöltbejelentéssel, de az aláírások hamisítása mindenképpen büntetendő marad. Ezért megfontolandó esetleg törvény által garantált kegyelem és mentesség biztosítása azok számára, akik részt vettek a csalások megvalósításában, de nem voltak anyagi haszonélvezői annak, ha vallomásukkal segítik a hamisítások feltárását. A büntetőügyek mellett természetesen a jogosulatlan támogatás visszafizettetésére is sort kell keríteni.

Maróti Benedek

Ez a cikk a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az atlatszo.hu közös Kampánymonitor projektjének keretében készült. További részletek a kepmutatas.hu oldalon elérhetőek.