Unortodox: Lelepleződtek a világ gazdaságát irányító szuperkapitalista hálózatok

Miközben az Occupy Wall Street mozgalom  a világ minden táján a pénzügyi szektor túlzott hatalma ellen tiltakozik, egy friss tudományos tanulmány igazolja a tüntetők félelmét, miszerint egy szűk csoport kontrollálja a világ gazdaságának jelentős részét. Az összeesküvéselméletek híveinek rossz hír viszont, hogy a magyarázat tisztán hálózatelméleti, és teljességgel nélkülözi a szabadkőműveseket.

A zürichi székhelyű Swiss Federal Institute of Technology komplex rendszerekkel foglalkozó kutatói, Stefania Vitali, James B. Glattfelder és Stefano Battiston az ideológiákon túllépve empirikus kutatással (PDF) igyekeztek bizonyítani a vélt hatalmi hálózat létét. 43,000 transznacionális vállalat közötti kapcsolatokat vizsgálva megállapították, hogy valóban egy viszonylag kevés cégből álló csoport ellenőrzi a világgazdaság aránytalanul nagy részét. A tanulmányról elsőként a New Scientist tudósított, majd a forbes.com is lehozott egy kritikusabb beszámolót.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az egyik kutató, James Glattfelder szerint a valóság annyira összetett, hogy megértéséhez el kell szakadni a dogmáktól, legyenek azok valamiféle összeesküvéselméletek vagy éppen a szabad piac „hivatalos” dogmája. Tanulmányuk a kutató szerint a valós képet mutatja. Ezt megelőzően is íródtak már tudományos tanulmányok melyek kimutatták hogy a multinacionális vállalatok nagy szeleteket birtokolnak a világ gazdaságából, de azok csak egyes nemzetgazdaságokat vizsgáltak és nem vették figyelembe a közvetett tulajdonosi kapcsolatokat sem. Ezért nem tudtak a globális gazdaságra vonatkozó megállapításokat tenni, mint például hogy milyen hatással van a jelenség a világgazdaság stabilitására.

A zürichi kutatók a 37 millió céget és befektetőt tartalmazó Orbis 2007 adatbázisból kiválasztott 43,060 transznacionális vállalat közötti részvénytulajdonosi kapcsolatokat vizsgálták. Komplex hálózatelemzéssel készült modelljükben kimutattták a szerteágazó részvényesi kapcsolatokat, amiket aztán a bevételekkel társítottak. Eredményként megkapták a gazdasági hatalom térképét, melynek középpontjában 1,318 egymással szoros kapcsolatban lévő cég helyezkedik el. Mindegyikük legalább két másik, de átlagban 20 másik céghez kapcsolódott részvényesként. Ez az 1,318 cég a világ folyó bevételeinek 20 százaléka felett rendelkezik, de részvényesként a világ “blue chip” és feldolgozóipari cégeinek többségét is birtokolják, ami további 60 százalékát teszi ki a világgazdaság bevételeinek.

Szuper-entitás a keménymagban

Amikor a kutatócsoport tovább fejtette a tulajdonosi szálakat, azok egy 147 még szorosabban összefonódott cégből álló szuper-entitáshoz vezettek, amiben a csoporton belüli cégek részvényeinek háromnegyedét a csoport tagjai tartják kézben. Ez a szuper-entitás, amelyben a cégek háromnegyede pénzügyi közvetítő, kontrollálja az egész hálózat gazdasági értékének 40 százalékát.

A hatalomkoncentráció önmagában sem jó, sem rossz, de a központ szoros összefonódása már veszélyt jelenthet a hálózat stabilitására nézve. Mindezt a világ láthatta is 2008-ban, amikor a Lehmann Brothers csődje az egész pénzügyi rendszert megingatta. A tanulmány szerzői szerint a tulajdonviszonyok bonyolultsága minden valószínűséggel jó mutatatja a pénzügyi összefonódások bonyolultságát is annak ellenére, hogy az egymásnak folyósított hitelek és egyéb ügyletek üzleti titkot képeznek és ezért kutathatatlanok. Nem vitatott ma már viszont, hogy egy szorosan összefonódott pénzügyi hálózat könnyen szenved el rendszerszintű meghibásodást. A jó időkben látszólag ellenálló rendszer rossz időkben egyszerre kerül stresszhelyzetbe és válik instabillá.  További kérdés az is, hogy a 147 egymással szoros kapcsolatban lévő cég – melyek tevékenységi körei egymást alaposan átfedik, és mint kiderült egész szektorokat vagy azok nagy részét tartják kézben – vajon milyen hatással van a piaci versenyre?

A tanulmányt természetesen érte kritika is. A New Scientistnek nyilatkozó Yaneer Bar-Yam a New England Complex Systems Institute-tól (NECSI) és a forbes.com is arra hívta fel a figyelmet, hogy a részvénytulajdon nem feltétlenül jelent valódi kontrollt egy cég működése felett. A részvényeket gyakran pénzügyi alapok menedzserei kezelik, akik vagy élnek a részvényesi jogaikkal a cég operatív működtetésével kapcsolatban, vagy nem. A szakértő szerint további elemzést igényelne, hogy megtudjuk, ennek a jelenségnek milyen hatása van a rendszer egészének működésére.

Komplex rendszer, nem szabadkőművesek

A felső tízezer ellen tüntetőket valószínűleg nem dobja fel az a vélemény sem,  amely szerint a kivételes hatalommal bíró szuper-entitás minden valószínűség szerint nem egy a világ irányítására törő összeesküvés eredménye. A New Scientistnek nyilatkozó Georg Sughihara, a Scripps Institution of Oceanography komplex rendszerek szakértője szerint az ehhez hasonló struktúrák a természetben is gyakoriak. Cégek üzleti okokból vásárolják egymás részvényeit és nem világhatalmi törekvések miatt, és az is természetes, hogy egy új belépő a hálózat jó összeköttetésekkel rendelkező tagjához kapcsolódik. A szoros kapcsolatoknak számtalan oka lehet. Ilyenek például a tranzakciós költségek minimalizálása, a rizikó megosztása, a bizalom növelése, vagy a nem kívánt felvásárlás elleni stratégia és a közös gazdasági érdek. Dan Braha (NECSI) szerint a világ gazdasági fejlődésének természetes fázisa az, amit az Occupy Wall Street mozgalom reklamál. Nevezetesen az, hogy a népesség 1 százaléka diszponál a világ vagyonának nagy része felett.

Nagy kérdés, hogy mi a következő fázis most, hogy a tanulmány elsőként írja le a globális gazdaság architektúráját és vetett fel égető kérdéseket annak stabilitásával és a piaci versenyre gyakorolt hatásával kapcsolatban. A rendszer sebezhető pontjait felismerve a közgazdászoknak és a szabályozó hatóságoknak új ötletekkel  kellene előállniuk, hogy elejét vegyék jövőbeli gazdasági-pénzügyi sokkoknak, összeomlásoknak. A tanulmány szerzői szerint kézenfekvő ötlet lenne egy az egész világra kiterjedő antitröszt hatóság létrehozása, ami a nemzeti vagy európai versenyhivatalokhoz hasonlóan szabályozná a globális piaci versenyt hátrányosan befolyásoló gazdasági-tulajdonosi összefonódásokat.

A kérdés, hogy képes lenne-e a tanulmányban leleplezett nagyhatalmú szuper-entitás közös politikai nyomásgyakorlással az esetleges, egyelőre még napirenden sem lévő szabályozási törekvések meghiúsítására, valószínűleg a következő évek egyik legizgalmasabb kérdése lesz, ami joggal tarthat igényt a szabad piac vagy az összeesküvéselméletek,  a demokrácia vagy a közelgő világvége híveinek érdeklődésére egyaránt.

(Fotó: innen)