Külföldi “ügynökök” adatbázisa Amerikában II.

Korábban a BM „amerikai” osztályán szolgáló kémelhárító ügyvezette cég is közvetíthetett magyar kormányszerveknek pár évvel a rendszerváltás után, az SZDSZ-nek pedig még a New York Times-ba is sikerült egy PR-cikket bezsúfolnia. Cikksorozatunk második része.

Április 15-én jelentette be az Egyesült Államok igazságügyi tárcájának nemzetbiztonsági divíziója, hogy a külföldi kormányoknak, pártoknak dolgozó lobbisták regisztrációjáról szóló törvénynek mostantól egy nyilvánosan, az interneten elérhető adatbázis révén is eleget tesz. Összeállításunk célja az adatbázis magyar vonatkozású, rendszerváltás utáni részének feldolgozása. Cikksorozatunk első részét itt olvashatja.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A rendszerváltás utáni “ügynökösködés” dandárját kiadó megbízások főként a washingtoni magyar nagykövetségről indultak. Tárgyuk általában a magyar érdekeket érintő jogszabályalkotási folyamatok monitorozása, a nagykövetség rendszeres tájékoztatása, néha lobbitevékenység. A kilencvenes évek elején két kisebb jelentőségű ügyletben volt a washingtoni magyar nagykövetség, illetve az akkor Surján László vezette Népjóléti Minisztérium segítségére a PRomoter Amerikai-Magyar Public Relations Kft (ma Promoter Consulting Szolgáltató Kft.). Mindkét megbízás sajátossága az alacsony horderő, illetve az, hogy a látható gyakorlattól eltérően a magyar cég “önmagának” közvetítette a megbízást.

A Zwack Péter felmentése és Tar Pál nagyköveti bejegyzése közti átmeneti időszakban, 1991 szeptember harmincadikán jelezte a PRomoter az amerikai hatóságok felé, hogy “pro bono”, ingyenesen és folyamatosan tanácsokkal fogják segíteni a nagykövetség kommuniációs vezetőjét a sajtó megfelelő kezelésében (bejelentés, PDF). 1992-ben azt a feladatot kapták a Népjóléti Minisztériumtól, hogy egy hírkiadványt terjesszenek az államokban (bejelentés, PDF). A miniszter ekkor Surján László, a KDNP színeiben. A PRomoter jelzése szerint mindkét feladatban 1993 augusztus 12-én szűnt meg a cég ügynöki státusza.

III/II-es tapasztalatok a szabadpiacon

A PRomoter magyarországi bejegyzésű cég, a megbízásokkal járó feladatokat valószínűleg az amerikai Amann & Associates Public Relations Inc. végezte ténylegesen. Erre utal az is, hogy a kitöltött formanyomtatvány szerint az ügynök a PRomoter – de az Amann & Associates Virginia állambeli címén, ami nem szerepel a magyar cégadatok szerint a Kft. telephelyei közt. A nyomtatványt az Amann, mint partner egyik munkavállalója szignálta, a PRomoterben pedig ekkor résztulajdonos is volt a tengerentúli vállalat. A PRomoterben az Amann & Associates mellett tulajdonnal bíró magyar cégben, az Inter Protector Kft-ben résztulajdonos volt Koi Ferenc, annak a Koi Lászlónak a testvére, aki a rendszerváltás előtti titkosszolgálatok kémelhárítási elemzőosztályáról néhány évvel korábban, 1989-ben került a titkársági, valamint hír- és bevetéskoordinálási feladatokat ellátó BM III/II-11 osztály élére.

A PRomoter ügyvezetői teendőit Pető György látta el, aki ekkor az Inter Protector ügyvezetője és résztulajdonosa is volt. Pető György 2002-2006 között szocialista alpolgármesterként dolgozott Tarlós István mellett. Tarlós tavaly a fővárosi cégek vagyonvédelmét koordináló Budapesti Biztonsági Iroda Kft., valamint a közterület-felügyelet vezetőjének is Petőt nevezte ki, aki a PRomoter elindítása előtt is járatos lehetett a tengerentúli ügyekben: 1979 és 1983 között a III/II. amerikai osztályán nyílt állományú kémelhárító tisztként szolgált.

Amerikai támogatókat keresett az SZDSZ

Az adatbázis szerint az egyetlen magyar politikai párt, amely bejegyzési kötelezettség alá eső megbízást adott, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), amely a rendszerváltás forgatagában szeretett volna Amerikában pénzügyi támogatókat szerezni – megjegyzendő, hogy a kérdéses időszakban az SZDSZ hivatalosan nem pártként, afféle exlex állapotban létezett.

1989 december 26-án adták be a nyilvántartó szervezethez azt a két nyomtatványt, amelyek a The Bancroft Group LP-t nevezik meg az SZDSZ (bejelentés, PDF), illetve a párthoz közel álló Alapítvány az Európai Magyarországért (bejelentés, PDF) ügynökeként. Mindkét bejegyzés melléklete egy-egy, az év november 20-án kelt levél, amelyekben Frederick Martint, a Bancroft vezetőjét ruházza fel aláírási joggal adományozási szerződések tekintetében. A levelet az SZDSZ részéről Vidos Tibor, az alapítvány képviseletében Kis János szignálta.

Martin, aki korábban az egyesült államokbeli Demokrata Párt egyik tagja, Albert “Al” Gore elnöki kampányát menedzselte, a demokrata kötődésű National Democratic Institute for International Affairs révén került kapcsolatba a magyar politikával, amikor a szervezet ‘89 szeptemberében háromnapos szemináriumot rendezett a formálódó magyar pártélet képviselőinek. A bejelentéshez mellékelt SZDSZ-levelet Vidos Tibor egyébként ennek a szervezetnek címezte.

Martin – aki a nyilvántartó hatóság számára azt jelezte, a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ág képviselőivel tartott kapcsolatokon túl újságcikkek megjelentetésével tervezi képviselni megbízója érdekeit – a New York Timesban 1990. május 20-án megjelent Politics at the Club Tomaj című cikkben mesél élményeiről Magyar Bálinttal és a többi SZDSZ-prominenssel. A leginkább a harmadik magyar köztársaság első szabad választásain induló SZDSZ megpróbáltatásait bemutató cikkben Martin elárulja, hogy ‘89 szeptemberében a liberális párt fizetés nélküli kampánytanácsadója lett, arról azonban nem ejt szót, hogy a cikk a párttal kötött szerződés fejében született volna meg.

A Bancroft Group honlapja tanúsága szerint Magyarországon a gazdasági életben is aktív, mind a mai napig.  A kilencvenes évek elején kelet-európai befektetési vagy beruházási lehetőségeket kereső amerikai vállalatoknak nyújtott tanácsadást összeolvadások, felvásárlások ügyében, aztán maga is beszálltt a privatizációs üzletbe. Három ma is működő befektetési alapja Magyarországot is célországai között tartja számon. Az SZDSZ egy harmadik hasonló megbízást is adott, közvetlenül az első szabad választások előtt egy másik szervezetnek, a Capital Services of Washington, Inc-nek (bejelentés, PDF).