Békét ígért, új országokban támadott Trump – térképen a közelmúlt amerikai katonai műveletei

A magyar kormánysajtóban a béke elnökeként bemutatott Donald Trump aktuális elnöki ciklusának első évében már hat külföldi országban rendelt el katonai akciókat – több helyen, mint Biden vagy Obama teljes elnöksége alatt. Az Egyesült Államok 2001 óta nem tudott teljesen kivonulni a Közel-Keletről, háborúellenes kampányaik után Obama és Trump is tovább eszkaláltak közel-keleti konfliktusokat, Trump pedig új frontot nyitott második elnöksége alatt a Karib-tengeren.

Orbán Viktor újévi beszédét arra hegyezte ki, hogy 2026-ban Magyarországnak választani kell a „a brüsszeli háborús döntés és az amerikai béketörekvések között.” A beszédet a KESMA vidéki lapjai olyan mesterséges intelligenciával készült grafikákkal támogatták meg, ahol az egyik oldalon európai vezetők szerepelnek tankokkal a háttérben, katonai felszerelésben, a másik oldalon édeni tájon, békegalambok között Donald Trump látható.

Három nappal később Trump bevetette a légierőt és a különleges erőket Venezuelában, a beavatkozás végén elfogva az ország elnökét.

A tavaly januárban megkezdett második elnöki ciklusa óta ez volt a hetedik alkalom, hogy Trump külföldi katonai műveleteket rendelt el.

Korábban az amerikai fegyveres erők többek között Szíriában, Jemenben, Iránban és Nigériában mértek csapásokat.

A KESMA-hoz tartozó Szoljon.hu grafikája

Az, hogy Trump a „béke elnöke” lenne, nem magyar találmány, 2024-es elnöki kampánya során többször ő maga is a „végtelen háborúk” befejezését, új katonai konfliktusok elkerülését, és az orosz-ukrán háború gyors lezárását ígérte, miközben bírálta a Biden-Harris-adminisztráció külpolitikáját, amelyet felelősnek tartott Ukrajna, a Közel-Kelet és más régiók globális instabilitásáért.

Trump már a 2016-os kampányában is a külföldi fegyveres beavatkozások elkerülését ígérte az „Amerika az első helyen” politika jegyében – azonban első elnöksége alatt is eszkalálta például a szíriai beavatkozást, illetve az Iránnal fennálló konfliktust. Elődje, Barack Obama szintén háborúellenes jelöltként indult, de ő sem váltotta be ígéretét, Líbiában indított újabb katonai beavatkozást.

Egyedül is utasítást adhat katonai akciókra az elnök

Az amerikai törvények alapján az elnök, aki egyben a hadsereg főparancsnoka is, saját hatáskörben is bevetheti a fegyveres erőket külföldön. Hivatalos hadüzenethez vagy tartós katonai művelethez ugyan a törvényhozás jóváhagyása szükséges, korlátozott művelethez (beleértve légicsapásokat, rövidebb offenzívákat, különleges erők által végrehajtott rajtaütéseket) azonban elég az elnöki utasítás.

Ezzel a felhatalmazással a hivatalos kongresszusi jelentések szerint 2001, az Egyesült Államok „terrorellenes háborújának” kezdete óta 65 alkalommal éltek is az elnökök, a legtöbbször Obama (28 alkalommal). Az elnöki katonai felhatalmazás (Presidential War Power) alkalmazása azonban nem minden alkalommal jelent valódi harci cselekményeket, sokszor az elnökök csak csapatok, fegyverrendszerek mozgatását, katasztrófaelhárításban való részvételt, nagykövetségek őrzését rendelték el.

Ebben a cikkben a 2001. szeptember 11. óta folytatott amerikai katonai műveleteket tettük idővonalra és térképre.

Forrásként az említett kongresszusi jelentéseket, a hadügyminisztérium beszámolóit, a Congressional Research Service (CRS) külföldi katonai műveletekről készült listáját, illetve archív híradásokat használtunk.

Csak azokat a műveleteket gyűjtöttük ki, amelyek konkrét harci cselekményekkel, halálos áldozatokkal jártak. Nem kerültek be tehát az összesítésbe például hadgyakorlatok, járőröző vagy felderítő akciók, a boszniai vagy több afrikai országban zajló békefenntartó missziók, amelyekben az Egyesült Államok is részt vett, csakúgy, mint azok az esetek, ahol a hadsereget civilek evakuálására vagy humanitárius feladatokra vetették be.

Meg kell továbbá említeni a Pakisztánban és más országokban folytatott dróntámadásokat. 2001 óta az amerikai erők bizonyítottan több száz dróncsapást hajtottak végre, de ezeket a hivatalos szervek elég rendszertelenül jelentették, és a vizsgált időszakban jelentősen változott a jelentési gyakorlat – első ciklusa alatt Donald Trump olyan rendeleteket hozott, ami ellenőrizhetetlenebbé tette a háborús övezeteken kívüli dróncsapásokat.

Ennek következménye, hogy a dróncsapásokról nem állnak rendelkezésre teljes körű adatok, azon kívül, hogy 2001 óta gyakorlatilag mindegyik elnök folytatta a „terrorellenes háborúban” megkezdett drónhadjáratot Pakisztánban, Szomáliában és Jemenben.

Emiatt cikkünkben az egyes dróntámadásokat nem számoljuk külön katonai műveletként. Szintén nem jelöljük új műveletként a George W. Bush-tól „megörökölt” iraki és afganisztáni háborúkat: a két ország megszállása Bush elnöksége után is folytatódott, így az Egyesült Államok szárazföldi erői folyamatosan két harci zónában voltak jelen (Afganisztánban a 2021-es kivonulásig, Irakban pedig gyakorlatilag napjainkig).

A drónháborúról New America Alapítvány készített részletes adatbázist, eszerint 2001 óta 4 országban több száz dróntámadást hajtottak végre. Ezeknek a közelmúltig több mint 1000 civil áldozata is lehetett.

Lezárhatatlan háborúk

A közelmúltban folytatott amerikai katonai műveletek nagy része a 2001-ben, George W. Bush elnöksége alatt indult „terrorellenes háborúra” vezethetők vissza. Bush 8 éves elnöksége alatt két ország, Afganisztán és Irak ellen indított teljes körű háborút kongresszusi felhatalmazással, amit a két ország éveken át – Irak esetében gyakorlatilag máig tartó – megszállása és a felkelők elleni harcok követtek.

Az afganisztáni háborúban becslések szerint mintegy 176 000 – 212 000 ember halt meg, köztük több mint 46 000 civil.

Az iraki háborúnak és az azt követő polgárháborús erőszaknak ennél is több áldozata lehetett, az alacsonyabb becslések 200 000, a magasabbak 600 000 körülire teszik az áldozatok számát. A két háborúban összesen 6912 amerikai katona esett el.

Szintén Bush elnöksége alatt indult a pakisztáni drónháború az afganisztáni felkelők támogatói ellen, ami az afganisztáni megszállás végéig, 2021-ig folytatódott. Bush időszakában emellett Jemenben is dróntámadást hajtottak végre az Al-Kaida terrorszervezet egyik vezetője ellen. Kevésbé ismert, hogy Bush második elnöki ciklusában, 2006-ban az amerikai légierő és különleges erők támogatták Etiópia hadseregét Szomália megszállásában. A megszállás kudarccal végződött, és az Egyesült Államok azóta többször újra beavatkozott a szomáliai káoszba iszlamista csoportok és kalózok ellen.

Obama 2008-ban többek között az elhúzódó közel-keleti háborúk lezárásával kampányolt. Elnöksége alatt valóban csökkentette az amerikai jelenlétet Irakban, azonban összességében

tovább szélesítette az Egyesült Államok katonai jelenlétét a régióban a szíriai és líbiai polgárháborúkba való beavatkozással.

A líbiai beavatkozás volt a vizsgált időszakban az egyetlen katonai művelet, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt misszió (repüléstilalmi zóna létrehozása) keretében hajtottak végre. Obama alatt emellett folytatódtak a műveletek a megszállt Irakban és Afganisztánban, csakúgy, mint a terrorellenes háború további színterein: Jemenben, Szomáliában, Pakisztánban. Ekkor likvidálták az amerikai különleges erők Pakisztánban Oszama bin Ladent, és ekkor eszkalálódott a pakisztáni-afgán határvidéken a drónháború.

Ellenőrizhetetlen drónháború

Donald Trump első elnöki ciklusát az Irán és szövetségesei elleni agresszívabb fellépés jellemezte. Ez az Iránnal megkötött atomalku felbontásával kezdődött, majd a szíriai beavatkozás eszkalálásával folytatódott. Míg Szíriában Obama alatt az amerikai fegyveres erők csak az Iszlám Állam terrorszervezet ellen mértek csapásokat,

Trump 2017 februárjában az első alkalommal támadta az Iránnal és Oroszországgal szövetséges Aszad-rezsimet,

válaszul arra, hogy a rezsim vegyi fegyvert vetett be a polgárháborúban. Egy évvel később újabb rakétacsapást mértek az Aszad-rezsim légibázisára. 2020-ban Trump először adott parancsot iráni katonai célpont elleni támadásra, igaz, akkor még nem Irán területén: 2020 januárban amerikai dróntámadás során ölték meg Irakban Kászem Szolejmánit, az Iráni Forradalmi Gárda tábornokát. A támadásra válaszul Irán rakétákat lőtt ki iraki amerikai támaszpontokra.

Trump emellett folytatta a pakisztáni, jemeni, szomáliai és líbiai beavatkozást. Újdonság volt viszont, hogy 2017 októberében Trump eltörölte azt az Obama-korszakbeli szabályozást, ami szerint minden dróncsapást a Fehér Háznak kell jóváhagyni, lehetővé téve, hogy a hadsereg és a CIA saját hatáskörben rendeljenek el csapásokat a háborús zónákban (egyben háborús zónává nyilvánítva az észak-pakisztáni határvidéket).

Ez a lépés a korábbinál jóval átláthatatlanabbá tette a dróncsapásokat. 2020-ban pedig úgy rendelkezett, hogy a fegyveres erőknek nem kell jelentéseket adniuk a háborús zónákon kívül végrehajtott dróncsapások civil áldozatairól.

Joe Biden elnöksége annyiban szakított az utolsó három elnök politikájával, hogy nem indított újabb régiókban támadó hadműveleteket. Biden elnöksége alatt ért véget Afganisztán megszállása, ami végül a pakisztáni dróncsapások lezárását eredményezte – azonban a konfliktust nem sikerült teljesen lezárni, mivel 2022-ben újabb dróntámadást rendelt el Afganisztán területén egy Al-Kaida-vezető ellen.

Szintén Biden elnöksége alatt támadta meg Ukrajnát Oroszország, de a háborúban az Egyesült Államok hadviselő félként nem vett részt, csak hadianyaggal támogatta Ukrajna védekezését. Ukrajna és az USA katonai együttműködése egyébként még az első Trump-ciklusban fokozódott, ekkor adtak el például először Javelin páncéltörő rakétákat Ukrajnának, amelyek 2022-ben fontos szerepet játszottak az orosz támadás megállításában.

Biden elnöksége alatt folytatódott az amerikai részvétel a szomáliai, jemeni és szíriai konfliktusban, csakúgy, mint az időközben újraválasztott Trump második elnöksége alatt. Jemenben Trump elődeinél keményebben lépett fel, tavaly március és május között az amerikai vadászrepülők, hajókról kilőtt rakéták és drónok több mint 40 célpontot támadtak, hogy meggyengítsék a húti lázadókat.

Trump az első ciklusához hasonlóan eszkalálta az Iránnal fennálló konfliktust.

Tavaly júniusban az izraeli légierővel közösen az amerikaiak is csapásokat mértek az iráni nukleáris létesítményekre – ez volt az első alkalom a hidegháború óta, hogy az amerikai fegyveres erőket Irán területén vetettek be. Idén decemberben Trump egy újabb országban rendelt el katonai beavatkozást: Nigériában – az ottani kormány jóváhagyásával – az Iszlám Állam fegyveresei ellen indítottak rakétacsapásokat.

Latin-Amerika és Irán a célkeresztben

Szeptemberben Trump új frontot nyitott a Karib-tengeren, amikor az amerikai haditengerészet olyan civil hajókat süllyesztett el, amelyek állítólag kábítószereket csempésztek. Ezt követte januárban a venezuelai rajtaütés, amiben az amerikai légierő és a különleges erők vettek részt: előbbiek csapásokat mértek a venezuelai fegyveres erőkre, utóbbiak pedig Caracasban landoltak, és elfogták Nicolás Maduro elnököt.

A második Trump-elnökség első évében 6 különböző országban, valamint a Karib-tengeren nemzetközi vizeken vetették be a hadsereget, több helyen, mint 2001 óta bármelyik elnöki ciklusban. A venezuelai művelet óta Trump további katonai akciókat lebegtet.

Ezek közül a legvalószínűbb egy Irán elleni újabb hadművelet lehet az Iszlám Köztársaság ellen indult januári felkelés támogatására.

A legfrissebb hírek szerint január 14-én a Pentagon több tervet is bemutatott az elnöknek, köztük olyat is, ami az iráni kormány és Forradalmi Gárda létesítményei elleni katonai csapásokról szólna. Trump egy beszédében felmerült egy Mexikó területén folytatandó, a drogkartellek elleni katonai akció is, de lehetséges célpont lehet Kuba és Kolumbia is.

Ennél is példátlanabb lenne egy Grönland elleni katonai akció: az adminisztráció januárban ismét egyre gyakrabban beszél arról, hogy a dán fennhatóság alá tartozó szigetnek valójában az Egyesült Államokhoz kellene tartoznia. Január 12-én egy kongresszusi képviselő nyilvánosságra is hozott egy törvényjavaslatot Grönland bekebelezéséről. Itt fontos azonban megemlíteni, hogy a törvényt egy, az országos politikában ismeretlen, leginkább csak szélsőséges kijelentéseiről ismert, a törvényhozás alsóházában ülő képviselő mutatta be, és egyelőre nem szerepel rajta, mikor nyújtaná be a megfelelő bizottságnak (ha egyáltalán benyújtja). Ez alapján valószínűtlen, hogy a 19. század birodalmi politikáját idéző javaslat bárhova kifut.

Ennél nagyobb a kockázata annak, hogy Trump az említett elnöki hatáskörben rendeljen el valamilyen katonai akciót – ha ez megtörténne, a történelemben ez lenne az első alkalom, hogy az Egyesült Államok saját NATO-szövetségese ellen folytat katonai agressziót.

Zubor Zalán