Németország választ. De mire számíthatunk az új kormánytól?

Az elmúlt időszakban turbulensen fordultak elő a német politikáról szóló hírek a magyar médiában. Először a kormánykoalíció szétszakadása, majd a kampány beindulása szolgáltatott témát, újabban pedig a szélsőjobboldalinak tartott AfD körüli „tűzfal” repedezése és a magyar miniszterelnök feléjük való nyitása tematizálta a sajtóhíreket. Cikkünkben bemutatjuk, hogy mi vezetett az előrehozott választásokhoz Európa vezető hatalmánál, és mire számíthatunk a legfontosabb gazdasági partnerünk új kormányától.

A Németországot 2021 decembere óta irányító jelzőlámpa koalíció működését sorozatos belső konfliktusok jellemezték. A koalíció bukását sokan már a megalakulásakor megjósolták, ugyanis az SPD a szociális támogatások növelését, a Zöldek az energiaátmenetet, az atomerőművek bezárását, a jobboldali szabad demokraták, az FDP pedig a szigorú költségvetést és adócsökkentéseket tűzte zászlajára. Erre jött még rá az orosz-ukrán háború, az orosz gázról való leválás, a szankciók hatásai, az Ukrajnának szánt támogatások, az energiaár-robbanás és mellé a zöld átmenet és az atomerőművek leállítása.

Ezt a helyzetet a hatalmas német költségvetés is megszenvedte, azonban az FDP nem járult hozzá az adósságfék szabály lazításához, azaz hogy hitelfelvétellel vagy más módon a német költségvetés kiadásai meghaladhassák a bevételeket, ezzel kibékíthetetlen ellentét alakult ki, aminek a végén tavaly november 6-án Olaf Scholz kancellár (SPD) elbocsátotta pénzügyminiszterét, Christian Lindnert (FDP).

Többen az FDP tudatosságát sejtették a kormány felbomlása mögött, mivel a két baloldali párttal közös kormányzásuk alatt nagy népszerűségvesztést szenvedtek el, és már a következő parlamentbe való bejutásuk is veszélybe került. Ezt erősítette meg egy a sajtó birtokába került dokumentum, amiben a szabad demokraták előre megtervezték a „D-nap” eseményeit, lehetséges kimeneteleit.

Esélyek, lehetséges koalíciók

Az út ezzel azonban megnyílt a február 23-án tartandó előrehozott választások előtt, ahol a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint nem számíthatnak semmi jóra a kormánypárt tagjai. A kancellárt adó SPD-t 14-16 százalékon, a Zöldeket 12-14 százalékon, a kormány bukását előidéző FDP-t pedig a bejutási küszöb határán, 4-5 százalékon mérik a közvélemény-kutatók.

A választás nagy nyertese a konzervatív CDU/CSU párt lehet, akiket 30-32 százalékon mérnek. A második legerősebb párt pedig jelenleg a szélsőjobboldalinak tartott AfD, a maguk 20-21 százalékával.

Csak a számokat nézve ezzel jobboldali kormánykoalíció lenne a legvalószínűbb, azonban az AfD-vel való koalíciót minden német párt, így a CDU/CSU szövetség is kizárta. Ezen a tényen az sem változtat, hogy egy, a migrációt érintő határozat és jogszabálytervezet során együtt szavaztak a Friedrich Merz vezette CDU-sok az Alice Weidelt kancellárként jelölő AfD-vel, amellyel több évtizednyi tabu dőlt meg a német parlamentarizmus történetében. Merz többször kinyilatkozta akkor is és azóta is, hogy az általa benyújtott javaslatok szükségesek voltak a megszaporodott terrortámadások miatt, és nem érdekelte, hogy ki szavaz mellette. Az együttműködést Weidelékkel azóta is visszautasítja.

Az orosz befolyással többször megvádolt szélsőjobb felé emellett nem várt támogatás érkezett az új USA adminisztrációtól, valamint Orbán Viktor miniszterelnök is a jövő pártjának nevezte az eddig messziről elkerült és az európai szélsőjobb által is megvetett AfD-t. Ennek ellenére Németországban egyelőre továbbra sem látszik, hogy bármelyik párt felvállalná velük a közös munkát; az vélhetően az adott párt azonnali bukását jelentené, mivel a szavazóik elpártolnának tőlük.

A szakértők szerint a legvalószínűbb egy CDU/CSU-SPD nagykoalíció lenne, aminek Németországban történelmi hagyománya van. Ezt úgy kell elképzelni, mintha Magyarországon a Fidesz és a DK közösen kormányoznának, de nyugati szomszédainknál ez jóval elfogadottabb, a jelenlegi SPD-s kancellár is Angela Merkel pénzügyminisztere volt korábban.

Várható kormányprogram

A legforróbb téma természetesen a migráció és annak kezelése, ugyanis a 2015 óta folyó ellenőrizetlen illegális migráció hatalmas terhet jelent nem csak az államháztartásnak, de már a közbiztonságnak is. Az utóbbi időben megszaporodtak a migrációs hátterű személyek által elkövetett támadások, melyek mind a szélsőjobb malmára hajtották a vizet. Ezzel négy év alatt az AfD megduplázta szavazóinak a számát.

A középen álló pártok tudják, hogy amíg ezt a helyzetet nem oldják meg, addig a szélsőjobb folyamatos veszélyt jelent rájuk. A megoldást, avagy a két párt közötti kompromisszumot a témával foglalkozó szakértők szerint egy Törökországgal való megállapodás jelentené, hogy a szír és afgán menedékkérőket felszívják, másrészt olyan tranzitországokat kellene biztonságos országokká nyilvánítani, ahol a menedékkérők nem rendelkeznek lakhellyel (ezt jelenleg az uniós jog kizárja), így egy biztonságos országon keresztül érkezett menedékkérő nem lenne jogosult többé az EU területén a kérelmének a beadására.

A másik fontos kampánytéma a német gazdaság fellendítése, amely jelenleg a magas energiaáraktól és költségektől szenved. Erre több megoldási javaslat is van, azonban a CDU/CSU párt ragaszkodna az adósságfék szabály megtartásához. Szakértők szerint azonban ebben kénytelenek lesznek Merzék kompromisszumot kötni, ugyanis a terveik megvalósításához elengedhetetlen lesz.

Az energiaárak elszállására további ígéret volt a konzervatívoktól (és az AfD-től is), hogy a már leállított atomerőműveket újra üzembe helyeznék. Erre azonban szakértők szerint minimum 10-15 évre lenne szükség és akkora költségeket emésztene fel, amelyre egész egyszerűen nem áll rendelkezésre elég forrás. Emellett az atomerőművek fenntartása mintegy háromszor drágább, mint a megújuló energiából táplálkozó rendszereké, amely a gazdasági versenyképesség növelése szempontjából nem egy elhanyagolható lépés.

Egy Merz vezette kormánykoalíció vélhetően kitartana Ukrajna támogatása mellett, de biztosan növelné saját védelmi kiadásait. Jürgen Hardt, a CDU/CSU koalíció külügyi szóvivője szerint, ha Ukrajna minden fegyvert, amit kért, és amikor kérte, kérdés nélkül megkapott volna, akkor most a háború nem így állna, mert Putyin a kezdetek kezdetén elgondolkodott volna a vereség lehetőségén, és akkor még lett volna lehetősége visszakozni, amire ma már nincs.

Hardt szerint a következő kormánynak jelentősen növelni kell a védelmi kiadásait. A NATO által előírt GDP 2 százalékát képező védelmi kiadások Németországnak 80 milliárd eurót jelentenek. Szerinte ezt a gazdasági fellendüléssel viszonylag hamar 20-30 milliárddal meg lehet toldani, amivel már közel járnának a 3 százalékos védelmi kiadáshoz.

Az új kormány válasza az USA és Kína jelentette kihívásokra ugyanaz lenne, mint az orosz fenyegetésre. Merz egy erős, német, francia és lengyel tengely vezette Európai Uniót képzel el, amely egységesen lép fel az EU-t érintő kihívásokkal szemben. Ebben hazánknak vélhetően továbbra sem osztanak lapot, mivel hiába jöhet jobboldali vezetés Németországban, Merz és a CDU elkötelezett uniópárti, és belső fenyegetésnek tekinti a szerinte orosz befolyás alatt álló magyar kormányfőt.

A legfontosabb kérdésekben továbbra sem várható egyetértés a magyar és a német kormány között, így ebből a szempontból érthető, hogy Orbán Viktor felvállalta az eddig vörös vonalnak tekintett AfD-vel való közeledést is, mellettük tette le a garast. Hogy ebben a kérdésben igaza lesz-e, az nyilván a jövő zenéje, de a jelenlegi politikai és közhangulat abba az irányba mutat, hogy február 23. után sem lesz Alice Weidel pártja a német kormánykoalíció tagja.

Dóka Milán

Címlapfotó: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke (j) és Alice Weidel, az Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnöke kezet fog a tárgyalásuk után a Karmelita kolostorban tartott sajtótájékoztatón 2025. február 12-én. MTI/Koszticsák Szilárd. Adatok forrása: https://www.wahlrecht.de/umfragen/