Egyetemfoglalások, tüntetések: meddig fokozható a nyomás Szerbiában?

Általános sztrájkot hirdettek Szerbiában a tiltakozó egyetemisták. Vannak ágazatok, ahol már mindennapos a munkabeszüntetés. Az egyetemeket elfoglalták, vesztegzár alatt tartják a hallgatók, az ügyvédi kamara tagjai hétfő óta nem dolgoznak, sztrájkolnak a tanárok, a kulturális intézmények. Ám a szakszervezeti szövetségek nem csatlakoztak a felhíváshoz, szerintük a hallgatók inkább polgári engedetlenségre, semmint munkabeszüntetésre szólítottak. Egyes tagszervezeteik felfüggeszthetik a munkát, de számukat egyelőre nehéz megbecsülni. A november óta tartó – az újvidéki tragédia után kezdődő – tiltakozások újabb mérföldkőhöz érkeztek.

„Semmi dolgom errefelé, csak ezért jöttem.” A belgrádi jogi kar előtti kereszteződésben, a zebra előtt, a belső sávban parkolja le az Octaviát, kiszáll és doorstep sajtótájékoztatót rögtönöz.

„Azért jöttem, hogy megvédjem a gyerekeket.” Borostája őszül, az autója is szürke, és még azt jegyzem fel, hogy szürke a sapkája, szürke a kabátja. A megvédendő gyerekek pedig az egyetemfoglalók.

Illetve megvédendők az egyetemistákkal szimpatizáló, a tiltakozásokban tevőlegesen résztvevő idősebbek is; a vegyes társaság éppen arra készül, hogy lezárja az egyetem előtti többsávos, forgalmas útkereszteződést.

Leállt a forgalom a belgrádi jogi kar előtt

A tiltakozókat fényvisszaverő mellényes rendezők terelgetik (ők is egyetemisták), megáll a 12-es villamos, az erkélyekről lakók nézelődnek, zászlók lengnek, a fejek felett vicces, nem vicces és didaktikus transzparenseket látni.

11 óra 52 perckor minden megáll. Tizenöt percig mindenki hallgat.

A mindennapos tüntetések azután kezdődtek Szerbiában, hogy november elsején, 11 óra 52 perckor leszakadt az előtető az újvidéki pályaudvaron. Tizenöten haltak meg. A tragédiát a szerbiai közvélemény a korrupció következményének látta, és tiltakozások kezdődtek.

A tüntetések Újvidékről átterjedtek Belgrádra, majd más városokba is. Ehhez az is kellett, hogy a kormányzat ostobán reagáljon a tiltakozásokra. A tizenöt áldozat miatt felháborodott, jelentős tömeget rendőri és titkosszolgálati eszközökkel próbálták megregulázni.

A tragédia miatt kezdődött

Ez újabb ellenállást szült, a tiltakozások tovább terjedtek. November közepén a belgrádi művészeti egyetemet már elfoglalták a hallgatók, és a tiltakozásuk fokozatosan átterjedt más egyetemekre és más városokra is.

De miért kell a nagyjából fél órás tiltakozás idejére autóval a kereszteződés előtt parkolni? Miért kell a lilás BMW-nek – a másik sarkon – keresztben megállni, két sávot is elfoglalva? A szerbiai tiltakozáshullám veszélyes üzemnek számít.

Az egyetemistákra többször verőemberek támadtak, de az is előfordult, hogy autósok a tiltakozók közé hajtottak. A múlt héten a járdán gázolták el – és hagyták cserben – az egyik joghallgatót. A sofőrt őrizetbe vették, a sérültre hosszú lábadozás vár.

Ezen a pénteki útzáron is akadt autós, aki megpróbált átjutni a blokádon. Azt nem tudni, mi lehetett a terve; amikor megpróbált átbújni a BMW mögött, nekiment egy Tipónak, a fényvisszaverő mellényes egyetemisták – a tiltakozás rendezői – pedig útját állták.

Rendezők állították meg az ügyeskedő autóst a belgrádi jogi kar előtt

A rendezők csitítják a kedélyeket, és civil ruhás rendőrből is van több, mint elég a helyszínen. De nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani, az is előfordult, hogy a tiltakozókra kést rántottak. A támadók egy része a kormányzó Haladó Párthoz (SNS) kötődik.

A rezsim ellenőrzése alatt álló médiauniverzum eddig is mindent megtett, hogy a lojalisták erőszakosan reagáljanak a tüntetésekre. A társadalom különböző csoportjait próbálják egymás ellen fordítani, a tiltakozások morális alapjait kikezdeni.

A hallgatókat külföldi hatalmak zsoldjában álló ügynököknek nevezik, megmozdulásaikat pedig színes forradalomnak, külföldről koordinált, kormányellenes megmozdulásoknak.

A jogi kart december 9-én vették vesztegzár alá. A hallgatóknak négy követelésük van:

• legyen nyilvános minden, az újvidéki pályaudvar felújításához kapcsolódó szerződés (a nyolcszáz valahányból eddig valamivel több mint százat ismerhettek meg).
• A második követelés, hogy szüntessék meg az egyetemisták elleni büntetőeljárásokat (a tüntetéseken vették őrizetbe őket),
• ellenben induljon eljárás az egyetemistákra támadó személyek ellen,
• továbbá az állam fordítson a felsőoktatásra 20 százalékkal többet.

Közvetlen demokrácia

„A hangulat rendkívüli”, mondja Jovan. A másodéves hallgató izgul, először jelölte ki a bizottmány arra, hogy a kollektíva nevében nyilatkozzon. „Nem a saját nevemben beszélek, hanem mindannyiunk nevében.”

Jovan nemrég még azt hitte, ügyvéd lesz, de most már úgy érzi, más lehetőségek is megnyíltak előtte. Az egyetemen eddig jól érezte magát, most azonban minden sokkal érdekesebb. „Ezt nem lehet könyvekből megtanulni.”

Az egyetemre csak a hallgatók, a tanárok és dolgozók mehetnek be. Az épületen belüli életet az egyetemisták szervezik és irányítják. Vannak, akik bent alszanak, vannak ügyeletesek. „Ez az igazi, közvetlen demokrácia”, mondja.

Újvidéken a tanárok is tüntettek az egyetemisták mellett

Az újvidéki művészeti akadémiára se engednek be idegeneket. „Nincs vizsgaidőszak, nincs tanítás”, mondja Uglješa. Rendezőnek tanul, harmadéves, ő is megjegyzi, hogy a közösség álláspontját tolmácsolja.

„Megdobálták az épületet kővel, az őröket pedig fényképezték”, mondja, amikor incidensekről kérdezem. A portás is bejár, de nincs dolga, „mi vettük át a portaszolgálatot is”. Ételre nincs gondjuk, főznek a szülők, küldenek ismeretlenek és az éttermek is.

A közvetlen demokrácia az egyetemen azt jelenti, hogy a plénumon minden hallgató részt vehet. Megbeszélnek, vitatkoznak, egyeztetnek, aztán küldöttséget menesztenek az univerzitás nagygyűlésére, és a küldöttségek viszik vissza a döntések hírét is.

Az újvidéki hallgatók követelései némileg politikusabbak a belgrádiaknál, például a miniszterelnök és az újvidéki polgármester lemondását követelik, illetve azt, induljon eljárás a tragédia felelősei ellen.

„Ebben a városban történt”, itt halt meg tizenöt ember, Uglješa szerint követeléseik talán ezért keményebbek. Ám ha teljesítik őket, az egyetemek blokádja megszűnik. „Nem az egyetemistáknak kell az új politikai vezetőknek lenniük.”

Akkor sem, ha kialakulna a kritikus tömeg. „Az emberek nem félnek”, mondja az újvidéki bölcsészkar tanára. Szerinte „nem kérdés”, hogy bukik a rezsim, „csak az a kérdés, mikor”. Az újvidéki egyetemek megszavazták a rektor menesztését, ő viszont bojkottálja a döntést.

Cenzúrázott köztévé

„Gyerünk! Hangoskodjatok!” A rendező megafonnal biztatja a tüntetőket a szerbiai parlament mellett. A molinó kifeszítve, a menet az állami tévé székházához készül. A szervezők koordinálják a csoportokat, a hallgatók szervezetten, gyalog jönnek az egyetemekről.

Tüntetők készülnek a belgrádi állami tévéhez

Az út mellett támogatók állnak, támogatják a fiatalokat, a lepedőre azt festették, hogy „a nyugdíjasok az egyetemistákkal vannak”. A tévé előtt hamar nagy tömeg lesz, a Takovska utca keskeny, sűrűn állunk a januári hidegben.

A tévészékház előtt is tizenöt perc csönd.

Minden lázító beszédnél súlyosabb, ha ötven-ötvenöt ezren tizenöt percig némán állnak. A telefonok világítanak.

Tizenöt perc csend Belgrádban, az állami tévé előtt

A köztévé néhány dolgozója az egyetemistákkal szolidáris transzparenssel kijön a székházból, másnap az újvidéki tudósító kezd el arról beszélni, hogy a belgrádi központ cenzúrázza vagy nem közli a tragédiáról és tüntetésekről szóló anyagait.

A belgrádi állami tévé ellen tüntetnek

Az egyik idősebb tüntető nyakában tábla, annyi áll rajta, hogy „végük van”. Megkérdezem, mióta hordja? „Tegnap csináltam.” A járdaszigetről nézi az egyetemisták vonulását, és azt mondja, valaminek történnie kell. Kérdezem, hányszor csalódott, válasz helyett legyint.

Makai József (Belgrád)

A szerző felvételei.