Drasztikusan nőtt a Black Lives Matter mozgalom támogatottsága George Floyd halála óta

Az erőszakos tiltakozásokat elítélik, ennek ellenére nagyobb arányban támogatják az amerikaiak a Black Lives Matter mozgalom céljait, mint korábban – derült ki a közelmúltban publikált reprezentatív felmérésekből. Különösen feltűnő, hogy pártpreferenciákon és etnikai hovatartozásokon átívelő a változás, a republikánusok és demokraták, a többség és a kisebbségek véleménye hasonlóan változott a rendőri erőszakkal, a feketék hátrányos megkülönböztetésével és hasonló problémákkal kapcsolatban.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az Egyesült Államokban mintegy egy hónapja folyamatosan zajlanak a tüntetések, amelyeket eredetileg George Floyd halála robbantott ki. A tüntetéshullám eredetileg a feketéket sújtó rendőri brutalitás ellen indult – ami ellen már 2013 óta tiltakozik a mostani tüntetéseknek is élére álló Black Lives Matter (BLM) mozgalom – de idővel általánosabb tiltakozássá szélesedett.

Ezrek tüntettek a rendőri brutalitás ellen Washingtonban (2014)

A rendőri erőszak ellen tiltakozva tüntetők ezrei vonultak utcára szombaton Washingtonban. A felvonulók a két fekete férfi halálát okozó rendőri intézkedések és az esküdtszéki felmentő ítéletek ellen tiltakoztak az Ellenállás napja nevű országos megmozduláson.

Idővel a tüntetések már nemcsak a rendőrség megreformálását követelték, hanem a rasszizmus elleni általános tiltakozásokká váltak. Több helyen pedig rendszerellenes aktivisták váltak hangadóvá, ennek jó példája a Seattle-ben „autonóm zónát” kialakító csoport.

Megfigyelhető, hogy a tüntetésekről szóló tudósítások egyre kevésbé szólnak a tiltakozást kiváltó bűncselekményről vagy a rendőrséggel kapcsolatos követelésekről. Nagyobb figyelmet kapnak ehelyett a tüntetők radikális akciói: május végén a tüntetések több helyen zavargásba és fosztogatásba fordultak át. Az elmúlt egy-két héten pedig különösen a rasszistának ítélt személyek szobrainak megrongálása, ledöntése vert hullámokat. Elsősorban az egykori, rabszolgatartó Konföderáció emlékműveit érték támadások, különösen a déli államok nagyvárosaiban, de Washingtonban például megpróbálták ledönteni Andrew Jackson elnök szobrát, Bostonban pedig Kolumbusz Kristóf szobrát rongálták meg (mindkét történelmi szereplő emlékét befeketíti a rabszolgakereskedelem és az indiánok elleni bűntettek).

Miami tüntetés, 2020, június 7-én. Forrás: Wikimedia Commons

Az ilyen és hasonló cselekmények láthatóan azokat is megosztják, akik egyébként támogatták a megmozdulásokat. A törvénysértéseket az amerikai bal- és liberális politikusait is elítélték, többek között Joe Biden demokrata elnökjelölt is felszólalt az erőszak és a rongálás ellen. A Washington Post egyik újságírója megvédte a célkeresztbe került szobrokat, míg ugyanennek a lapnak más szerzői arról írtak, hogy a konföderációs emlékműveket törvényes úton kellene eltávolítani. A Trumpot támogató jobboldali sajtó pedig értelemszerűen folyamatosan kongatja a vészharangot a tüntetők túlkapásai miatt.

Maguk ellen fordítják-e a közvéleményt a tüntetők?

Felmerül a kérdés, hogy ezek a túlkapások hogyan hatnak a közvéleményre? A közelmúltban több, USA-szintű felmérés is azt mutatta, hogy a megosztó, radikális megnyilvánulások ahhoz nem voltak elegendők, hogy a közvéleményt maga a mozgalmat és a céljai ellen fordítsa. A közvélemény-kutatások szerint a BLM mozgalom megítélése elindulása óta sosem volt ennyire pozitív. A mozgalom elfogadottsága már korábban nőni kezdett, de a mostani tüntetések új lökést adtak neki.

Az nem meglepő, hogy az emberek nagy része a tüntetéseken történt erőszakot elutasítja: a  Washington Post és a Schar School júniusi felmérésén például a válaszadók mintegy fele a fosztogatások, rongálások ellen erélyesebb rendőri fellépést sürgetett (47 százalék), 34 százalék szerint pedig megfelelően lépett fel a rendőrség a zavargók ellen. A felmérésből kiderül viszont, hogy az amerikaiak többsége különbséget tesz a békés tüntetők és a rongálásban vagy fosztogatásban résztvevők között: arra a kérdésre, hogy ki felelős a tüntetéseken történt erőszakért, 66 százalék azt válaszolta, hogy sem a tüntetők, sem a rendőrök nem hibásak, hanem egy „felelőtlenül viselkedő harmadik csoport”. A tüntetőket 10, a rendőröket 14 százalék hibáztatta.

A felmérésen a válaszadók nagy többsége azt mondta, támogatja a tüntetéseket: 47 százalék teljes mértékben, 27 százalék részben egyetért a tiltakozásokkal, és csak 25 százalék, aki erősen vagy enyhén ellenzi őket. Érdekesség, hogy arra a kérdésre, hogy a tüntetések inkább békések vagy inkább erőszakosak voltak, a válaszadók közel fele úgy válaszolt, hogy inkább erőszakosak. Vagyis úgy tűnik, sok válaszadó annak ellenére is egyetért a tüntetések céljaival, hogy azokat inkább erőszakosnak tartja, és magát az erőszakot elítéli.

Ennek oka, hogy azokat a problémákat, amelyek ellen a tüntetések elindultak, azaz a rendőri erőszakot és a rasszizmust amerikaiak egyre nagyobb része tartja valóban súlyosnak és megoldandónak. A felmérésen a válaszadók 69 százaléka mondta azt, hogy George Floyd halála nem elszigetelt eset, hanem egy országos szintű probléma (a rendőrség által alkalmazott hátrányos megkülönböztetés) része. A kutatás készítői felidézték, hogy egy hasonló témájú, 2014-es felmérésben a válaszadók több mint fele még azt mondta, nem jelent rendszerszintű problémát a feketék elleni rendőri erőszak.

Hasonló eredményre jutottak más, a közelmúltban végzett kutatások is.  A Monmouth University június 5-én közzétett felmérése szerint az amerikaiak 71 százaléka tartja nagy problémának a rasszizmust és a diszkriminációt. A Monmount University kutatása szerint az tüntetéseken történt erőszakos eseményekkel kapcsolatban a közvélemény megosztott: a legtöbben, 38 százaléknyian azt mondták, ezek egyáltalán nem elfogadhatók (17 százalék szerint indokoltak az erőszakos tiltakozások, 37 százalék szerint pedig részben indokolhatók). Ugyanakkor a tüntetők motivációját kevesen vitatják: 88 százalék úgy válaszolt, hogy függetlenül a tiltakozás formájától jogos a tiltakozók felháborodása.

„A zavargásokat nem lehet elfogadni. De hogy ne lennének érthetők? Dehogynem (…) A zavargások ugyan nem hoznak változásokat, amelyek képesek megteremteni a valódi egyenlőséget a fekete amerikaiak számára, de eddig semmi más sem hozott” – fogalmazott Steve Chapman, a Chicago Tribune újságírója, jól mutatva a felmérések alapján látható közhangulatot.

Földcsuszamlásszerű változások

Különösen feltűnő, hogy a korábbi, hasonló témájú felmérésekhez viszonyítva mennyire gyorsan változott a közvélemény az elmúlt időszakban. Az amerikai közvélemény általában elég stabil: a két nagy párt támogatottsága évtizedek óta 50-50 százalék körül mozog; az abortusszal és a fegyvertartással kapcsolatban 50 éve nem változott jelentősen az emberek véleménye; Donald Trump megítélése a megválasztása óta kevesebb, mint 5 százalékponttal változott. Ehhez képest a Black Lives Matter mozgalom és az általa képviselt ügyek megítélésében földcsuszamlásszerű változások figyelhetők meg az amerikai társadalomban.

A Rasmussen június 13-án közzétett kutatása szerint a BLM mozgalomról az amerikaiak 62 százaléka volt pozitív véleménnyel. Amikor 2016-ban végezték el ugyanezt a kutatást, csak 37 százalék volt BLM-párti, a válaszadók többsége inkább elítélte a mozgalmat. A friss felmérésben a válaszadók 30 százaléka mondta azt, hogy a tüntetések kezdete óta pozitívabban ítéli meg a BLM-t.

Az Civiqs nevű kutatócsoport folyamatos online (nem reprezentatív) felmérési eredményeiből szintén az látszik, hogy George Floyd halála óta drasztikusan nőtt a BLM támogatottsága: júniusban 5 százalékot nőtt a mozgalommal egyetértők aránya, amely most lépte át először az 50 százalékot. Az online felmérésekben 2018 elején még többen voltak a mozgalom ellenzői, mint támogatói, mára azonban egyértelműen megfordult az arány. Bár a felmérés szerint a tüntetések kezdete óta nőtt a BLM-et elutasítók aránya is (ez más idézett felmérésekben nem látszik), a korábban pártatlanok nagyobb része inkább BLM-párti lett.

A BLM támogatottságának alakulása 2017 közepétől (a támogatók és ellenzők aránya közti különbség). Forrás: Civiqs-CSMonitor.com

A fent idézett felmérések mind arra mutatnak, hogy az emberek álláspontja a vizsgált kérdésekben politikai oldalakon és etnikai csoportokon átívelve hasonlóan változik. A Washington Post felmérése szerint még a republikánusok többsége (53 százalék) is egyetért a tüntetések céljaival, és 47 százalék válaszolt úgy, hogy George Floyd halála nem elszigetelt eset volt.

Ami a BLM, mint mozgalom megítélését illeti: a Yahoo News felmérése szerint a jobboldali szavazók 27 százaléka támogatja, 66 százaléka elutasítja a mozgalmat. Ez ugyan kevésnek tűnik, ám tudni kell, hogy egy hasonló felmérésen, 2016-ban még csak 4 százalék volt ez az arány – azaz a republikánus szavazók körében a BLM elfogadottsága 4 év alatt hatszorosára emelkedett. A demokraták körében 84, a pártot nem választók között 55 százalékon áll a BLM népszerűsége – ebben a körben mintegy kétszeres növekedést jelent.

Többségében fehérek tüntettek

A PEW Research júniusi felmérése szerint az BLM megítélése minden jelentős amerikai etnikai csoport körében inkább pozitív: a fehérek 60, a feketék 86 százaléka inkább vagy erősen támogatja. A latin-amerikai és ázsiai származásúak körében az arány 77 és 75 százalék. A Washington Post kutatásából kiderül, hogy az elmúlt 4 évben a fehérek véleménye változott a legnagyobb mértékben a mostani tüntetések mögött álló problémákról: a korábbiakhoz képest például 33 százalékponttal nagyobb arányban vélik úgy, hogy súlyos problémát jelent a feketék elleni rendőri erőszak.

Ezt tükrözi a tüntetéseken résztvevők összetétele is: a University of Michigan felmérései alapján a nagyvárosokban tartott tüntetéseken a fehérek voltak többségben: New Yorkban a tüntetők 61, Washingtonban 65, Los Angelesben 53 százaléka fehér volt. Az egyetem kutatói szerint ebben a mostani demonstrációk jelentősen különböznek az ’50-es és ’60-as évek polgárjogi megmozdulásaitól, de még a 2020 előtti BLM megmozdulásoktól is, ahol a tömeg nagy részét végig a feketék adták.

Nyílik az ablak

A fent leírt változások kapcsán az amerikai sajtóban több helyen is középpontba került az Overton-ablak fogalma. Joseph Overton filozófus elmélete szerint a politikában az általánosan elfogadhatónak tartott nézetek egy szűk tartományban, „ablakban” helyezkednek el, míg a radikálisnak, tabunak tartott álláspontok (amiktől a politikusok általában elhatárolják magukat) ezen kívül esnek. Ez a tartomány azonban nem állandó, a közvélemény változásával korábban marginális nézetek is beléphetnek a mainstreambe, azok elvesztik tabujellegüket.

A BLM kapcsán az elmúlt pár hétben egy ilyen változás volt megfigyelhető. Ezt jól jelzi, hogy maga a „Black Lives Matter” pár éve még kívül esett a politikai mainstreamen, demokrata politikusok körében is inkább az „All Lives Matter” volt a standard válasz, a 2016-os választási kampányban Hillary Clinton is ezt használta, ehhez képest a közelmúltban a republikánus párt egyes politikusai is átvették a szlogent. A két szlogen jelentésében a különbség leegyszerűsítve az, hogy az utóbbi pártolói szerint a feketék elleni rendőri erőszak nem elszigetelt eseteket jelent, hanem szerszintű problémát – jól mutatja tehát, hogy a „rendszerszintű rasszizmus” fogalma hogyan került be a politikai mainstreambe.

A Vox elemzése szerint az Overton-ablak eltolódásához hozzájárulnak a tiltakozók egyes radikális megnyilvánulásai is, annak ellenére, hogy ezekkel a többség nem ért egyet, és hogy ezek a követelések várhatóan nem valósulnak meg. A cikk példaként említi a rendőrség feloszlatásával kapcsolatos követeléseket: bár konkrétan ezzel a követeléssel az emberek nagy része nem ért egyet, egy ilyen követelés képes átütni sokak ingerküszöbét, így olyanok is nyitottabbá válnak egy mérsékeltebb reformra, akik korábban azt is elutasították.

A fenti számok alapján egyelőre úgy tűnik, Donald Trump eltaktikázta magát, amikor a rendpárti érzelmekre apellált, a tüntetéseket kritizálta és a zavargások elleni kemény fellépést ígért. Az elnök előtt Richard Nixon 1968-as kampánya lebeghetett: akkor a vietnámi háború elleni tüntetések és a polgárjogi megmozdulások torkollottak zavargásokba, ami az amerikaiak jelentős részében erős ellenérzést váltott ki. Ezt kihasználva Nixon sikeres kampányt folytatott a „törvényes rend” szlogennel. Számos elemző szerint azonban most új helyzet állt elő, hiszen a tüntetések megítélését tekintve az elnök saját tábora is megosztott, míg a demokraták és a bizonytalanok többsége a politikai skálán inkább balra mozdult az események hatására.

Persze a november 3-i elnökválasztás még nagyon messze van, egyáltalán nem garantált tehát a kormányváltás, de egyelőre a tüntetések inkább rontották Trump népszerűségét: május-júniusban több százalékponttal esett az elnök népszerűségi indexe, jelenleg 40,9 százalékon áll (ehhez persze hozzájárult a COVID-járvány és az azt követő gazdasági visszaesés is). Intő jel, hogy a BLM mozgalom elfogadottsága magasabb, mint az elnöké; de nemcsak Trump, de demokrata ellenfele, Joe Biden számára is, az ő népszerűségi indexe is csak 44,5 százalék.

Zubor Zalán

A cikkben felhasznált kutatások: Washington Post-Schar School, Monmouth University, Rasmussen Reports, Civiqs, Yahoo News, Pew Research Center. Címlapkép: A rendőri erőszak áldozatává vált afroamerikai George Floyd temetése alkalmából rendezett megemlékezés résztvevői a San Franciscó-i városháza előtt 2020. június 9-én. MTI/EPA/John G. Mabanglo

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!