Állítsuk meg a hisztériát! – Nem esznek magyar gyereket az ukránok

Az oktatási reform segítségével szeretnék az államnyelv pozícióját megerősíteni Ukrajnában, amely az orosz nemzeti kisebbség lehetőségeit korlátozza, ugyanakkor a többi ukrajnai nemzetiség anyanyelvi oktatási struktúráját – így a magyarét – nem változtatja meg érdemben. Ma ez a kérdés: hátrébb csúszhat-e az emberi jogok figyelembevétele egy háborús félnek tekintett néppel szemben? A törvény életbe lépése már csak az ukrán államfő aláírásától függ.

Szeptember 5-én Ukrajnában elfogadtak egy egyébként több éve tervezett, az egész ukrán oktatási rendszert alapjaiban átalakító reformcsomagot. Ennek egyik vitatott része az oktatás nyelvének szabályozására irányuló elképzelés. Röviden: a törvényalkotó szándéka szerint a nemzetiségi oktatási rendszerekben hangsúlyosabban megjelenne az államnyelv oktatása.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nyírd a magyart, más úgy sem számít (mno.hu), Nemzetárulás: az Index szerint a kárpátaljai magyarok érdeke, hogy ne tanuljanak magyarul (Pesti Srácok), ilyen hisztérikus cikkek jelentek meg a napokban a magyar sajtóban, miután Ukrajnában megszavazták az új oktatási törvényt. Szijjártó Péter külügyminiszter árulásról beszélt és berendelte hétfőre az ukrán nagykövetet, és utasításba adta, hogy hogy a magyar diplomácia semmilyen nemzetközi szervezetben nem támogathat egyetlen ukrán kezdeményezést sem. Hétvégén együtt tüntetett az ellenzék is, a Fidesz-média rég nem látott nemzeti egységről írt, miközben terjedt a hír: Ukrajnában betiltják a magyar anyanyelvi oktatást – csakhogy ez az állítás nem igaz.

Nem zárják be a magyar iskolákat, nem tiltják be a magyar oktatást Ukrajnában.

Természetesen azt sem hallgathatjuk el, hogy ha a törvény életbe lép, az eddigi oktatási rendszer átalakul Ukrajnában, ami azt jelenti, hogy az állami tulajdonban lévő középiskolai és felsőoktatás intézmények oktatási nyelve ezentúl az ukrán lesz – kivételekkel. A teljes magyar politikai elit eltúlzott és hiszérikus reakciót adott, ráadásul mindezt úgy, hogy nem lehettek tisztában a törvény teljes szövegével sem. Cikkemben elmagyarázom, miért történik mindez: az oktatási törvény indikátora nem csak az ukrán nacionalizmus – nem kell őket sem félteni – és a szovjet örökség leépítése, de az ukrán nyelv hátrányos helyzete és az ukrán nyelv anyanyelvi kultúrájáért folytatott dominancia küzdelem is.

Most akkor esznek magyar gyerekeket az ukránok vagy nem?

Röviden: az ukránok változtatnak az eddigi status quo-n, de nem lesz nemzethalál Kárpátalján.

A magyar közvélemény először a kárpátaljai szervezetek hiszterizáló közleménye alapján értesülhetett az ukrán oktatási reform megszavazásáról, amelyen nem segített a magyar kormány narratívája sem. Ez a vélekedés a törvény egy korábbi változata alapján alakulhatott ki, csakhogy a módosító javaslatok hatására kompromisszumos megoldást szavaztak meg. Felmerül a kérdés: vajon a kárpátaljai szervezetek nem értesültek a tervezett és meg is szavazott módosításokról? Vagy ha tudomásuk volt róla, vajon miért nem tájékoztatták a valóságnak megfelelően a magyarországi közvéleményt és a magyarországi pártokat, hogy

mi áll pontosan az oktatási törvény 7-es cikkelyében?

Az oktatás nyelve Ukrajnában az államnyelv lesz, de az ukrajnai nemzeti kisebbségek (pl: magyarok) és etnikai csoportok (például: oroszok), kivételben részesülnek. Az állami gondozású általános iskola alsó-, és felső tagozataiban a nemzetiségi diákok, külön osztályokat alkotva, elkülönítve az ukrántól, tanulhatnak anyanyelvükön. Ez tehát minden, nem ukrán nemzetiségű diákra egységesen vonatkozik. A törvény ezt követően viszont különbséget tesz és az oroszokat kihagyja a kivételezett csoportból.

A középiskolákban és felsőoktatási intézményekben – az adott nemzetiség nyelvén és irodalmán kívül – egy vagy több tantárgyat tanulhatnak angolul vagy egy EU-s nyelven.

Ráírtam cseten az index.hu-s kollégára, aki a térségből származik. Ráti Józseffel megállapodtunk, a törvény szövege alapján, arra lehet következtetni, a középiskolai oktatás úgy menne, mint mondjuk egy pesti kétnyelvű gimnáziumban. Az ilyen helyeken például a földrajzot és a biológiát angolul tanulják, minden mást magyarul. Tehát ugyanez a két tárgy Kárpátalján ukránul lenne tanulható, a többi tárgy viszont magyarul.

Akit érdekel részletesen milyen valószínű forgatókönyvek valósulhatnak meg Kárpátalján a magyar nyelvi oktatás területén, feltétlenül olvassa el Ráti kolléga cikkét is!

Az, hogy Kárpátalján nem örül mindenki a változásnak, annak oka nem a szeparatizmus vagy a nemzethalál, hanem a napi realitás: Kárpátalján vagy Odesszában, a mindennapi életben, az önkormányzatokban vagy az iskolákban az ukrán nyelvet nem használják, annak ellenére, hogy a törvény szerint a képzés többségét ukránul kellene végrehajtani. Ezekben az iskolákban ugyanis most arról lehetne elkezdeni vitázni, ki és hogyan tanulná, illetve tanítaná meg az ukrán nyelvet.

A Bethlen Gábor Alapítvány által is támogatott Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont szerint az ukrán állam a felelős abban, hogy nem teremtette meg a feltételeket az ukrán nyelv megtanulására. A napokban nyilatkozta Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, hogy a kárpátaljai magyarság szülőföldjén maradása érdekében a legfontosabb dolog a kormányzati támogatás. De hogyan maradhat szülőföldjén az kárpátaljai magyar, ha nem beszél rendesen ukránul, ráadásul, Magyarország, a kettős állampolgárság bevezetésével, külön vonzerőnek bizonyul és ezzel hozzájárul a kárpátaljai magyar középosztály kivándorlásához?

Egyáltalán: miért van szükség a rendszer megváltoztatására?

A kárpátaljai kisebbségek gyenge ukrán nyelvtudása (1)

és az orosz nyelvi-kulturális hatás visszaszorítása miatt (2).

Az, hogy a nemzetiségi iskolákban alacsony szintű és színvonalú az ukrán nyelvtudás, nem titok, ezt a magyar szervezetek, iskolák képviselői is elismerik. Az új oktatási reform keretén belül ezért olyan módszer bevezetésével kísérleteznek, amelynek lényege, hogy a nemzetiségi diák sem mentesülne az ukrán nyelv tanulás alól.

“Ez nem egy helyes lépés, a szovjet idők óta iskoláink száma szinte változatlan. A diákoknak nagy problét okoz az ukrán nyelv tanulása. Tavaly, Kárpátalján a diákok 36 százalékának nem sikerült letenni a középiskolai ukrán nyelvvizsgát. De ez a probléma nem magyarspecifikus, hasonló a helyzet a szlovák vagy az orosz kisebbségnél is. Az olyan falvakban, ahol a lakosság többsége nemzeti kisebbég tagja, ott nem használják napi szinten az ukrán nyelvet sem az iskolában sem otthon” – nyilatkozta Sterren Attila Kárpátalja régió oktatási igazgatója a Vesti hírportálnak.

A kárpátaljai tanárok szerint a megoldás nem az lenne, hogy ezentúl áttér mindenki az ukrán nyelvre, ez egyébként sem lenne az oktatók számára probléma, hanem az, hogy az ukrán nyelv oktatását már kis korban el kellene kezdeni a diákoknak. Ráadásul, aki jól ismeri az ukrán hétköznapokat tudja: a tanárok jó része sem ukránul, hanem oroszul beszél egymás között. És nemcsak a tanárok és nemcsak az iskolákban, hanem az ország nagy részében, egyenesen Kijevben, az ukrán fővárosban is

Még mindig az orosz nyelv a lingua franca.

Az oktatási refom nem is titkolt célja, hogy az oktatás keretén belül, az orosz nyelvi és kulturális befolyás visszaszorítására tesz kísérletet, amely további konfliktusokat szülhet ukránok és oroszok között, Ukrajnában. Iskolánként változhatnak az arányok, de jellemző alaphelyzet, hogy a szülők csak egy része akarja ukrán nyelven taníttatni gyerekét. Más szülők elutasítják, hogy el lesznek tiltva az orosz nyelvi oktatástól. A konfliktusokat a helyi iskolafelügyelő és az önkormányzat illetékeseinek bevonásával próbálják megoldani. Oktatási szakértők szerint a probléma könnyen orvosolható lesz a gyakorlatban különálló nyelvi csoportok kialakításával.

Az ukrán nemzet „ébredése”, harc az orosz nyelv ellen 

Ukrajna történetében egyik legjelentősebb nyomot, a második világháborútól az ország függetlenné válásáig (1991) az intenzív szovjetosítás – értsd: oroszosítás – hagyta.

Jó tudni: az orosz nyelv nemcsak Ukrajnában, a teljes poszt-szovjet térségben egyfajta arisztokratikus presztízzsel rendelkezik. Ezzel szemben az ukrán nyelv inkább falusias elmaradottságot, gyenge történelmi tudatot hordoz. Ukrajna közéletét, belpolitikáját a Szovjetunió felbomlása utáni 90-es éveket a Leonyid Kucsma-féle, Szovjetunióban szocializálódott generáció határozta meg, az orosz nyelv társdalmi-kulturális pozíciójához sem nyúltak. Az 1996-os ukrán alkotmány garantálja a kisebbségi oktatást saját nyelven.

Hivatalosan akkor nyolcmilliós orosz kisebbség élt Ukrajnában – Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége! – a legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint, a teljes lakosság 17 százaléka. Ukrajna 27 régiójából 13 orosz nyelven működött, anélkül, hogy a helyi kisebbség az államnyelvet, tehát az ukránt egyáltalán használta volna és anélkül, hogy egyáltalán kötelességük lett volna az államnyelvet ismerni. A helyi hivatalokban, a közéletben számos helyi „kevert” nyelvi változat maradt életben a gyakorlatban, egyébként a mai napig.

Ukrajna a 2000-es évektől fokozatosan fordult Európa felé és próbált leszakadni a posztszovjet térségről. Ez több színes forradalomban és végül a 2014-es Majdan kitörésében manifesztálódott. A politikai-társadalmi változásokat természetesen kulturális fordulat, pátoszosan, nemzeti ébredés is követte: Kijev elérkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon az orosz nyelvi hatásoktól és a csak papíron államnyelvi státusba helyezett ukrán nyelv pozícióját a gyakorlatban is érvényesítse.

Az orosz-ukrán hibrid háború

Az egyre erősebb orosz-ukrán nyelvi szembenállást, az ukrán nemzeti öntudat megerősödését 2014-től megterheli az orosz-ukrán fegyveres konfliktus is.

Az ukrán nyelv másodosztályú pozíciója már önmagában elegendő frusztráció lehet, hogy egy állam megpróbálja törvényi szigorításokkal érvényre juttatni az államnyelv dominanciáját. De a 2014-ben kitört orosz-ukrán fegyveres konfliktus csak súlyosbította az ellentéteket.

A Krím elfoglalása, a Kijevhez hű tatár kisebbség elvesztése, a kelet-ukrán területeken állandósuló fegyveres konfliktusok és a nemcsak Európában és a világpolitikában megjelenő újszerű és roppant intenzív orosz hibrid-, és információs háború politikailag nemcsal elidegenítette egymástól az oroszokat és az ukránokat, de olyan irracionális nemzeti, nacionalista paranoiát és érzékenységet termelt ki, amelyhez csak nagy megértéssel és empátiával lehet viszonyulni.

Csak egy példa: 2016-ban ukrajnai tanárok részt vettek az oroszok által 2014-ben megszállt Krímben tartott oktatási konferencián. Az ukrán oktatási miniszter, az ukrán Nemzetbiztonsági Hivatal bevonásával, azonnal kezdeményezte a résztvevő tanárok munkahelyi elbocsátását.

Félnek, hogy “elveszítik” Kárpátalját is

A katonai támadás alatt álló, néhány évtizede függetlenedett, kulturálisan lenézett, belpolitikailag instabil Ukrajna különösen érzékennyé vált a külső (orosz) fenyegetésekre vagy annak látszó törekvésekre.

Egy másik jellemző eset a hiszteriált ukrajnai közhangulatról és érzékenységről: nemrég hír volt Ukrajnában, hogy börtönbe is kerülhet  Ungvár egykori polgármestere, Szergej Ratusnyák, mert öklendezéshez hasonlította az ukrán nyelv hangzását. És ez az irracionális ukrán – itt most Kárpátalja elvesztéséről szóló – nacionalista frusztráció köszön vissza ebben az oktatási törvényről szóló cikkben is, amely szerint „nyelv és oktatás” tárgykörben, a kerettörvény megalkotása során az az alkotmánynak és a józan észnek kell felülemelkedni.

„Láttuk az ún. „regionalizáció” politikájának a következményeit. Jelenleg az ország keleti részében folyó háború mellett más veszélyes gócpontokat is ismerünk, itt van páldául Kárpátalja. Éppen ezért fontos kialakítani olyan kompetens politikát a térségben, hogy más etnikumok képviselőinek bevonásával, a kölcsönös megértés nevében, az ukrán, mint hivatalos oktatási nyelv elismerése mellett, koherens oktatáspolitikát hajtsunk végre.„

A cikk ezután kitér a Krím elvesztésének okaira, amelyet – többek között – az ukrán nyelv gyenge társadalmi beágyazottságával magyaráz. Függetlenül attól, hogy az ukrán szerző reálisan látja-e például Kárpátalja helyzetét, illetve Ukrajna területének esetleges további dezintegrációját, az oroszbarát politikát folytató Magyarország és annak Ukrajnával szemben ellenséges és kétértelmű kommunikációja nem segít a kárpátaljai tárgyalási pozíción, mert úgy tűnik: mintha csak két szélsőséges vélemény létezne és csak közülük lehetne választani.

Elhagyni végleg a posztszovjet térséget

Egyébként nagy kár, hogy a most elfogadott ukrán oktatási törvény a sérelmi nacionalista narratíva mentén került be a magyarországi köztudatba, mivel oroszellenes éle mellett több pozitív és érdemi változást ír elő.

Az ukrán oktatási rendszert alapjaiban alakítják át a következő években. A reformok közelíteni fogják Ukrajnát Európához. A most tervezett változások Ukrajnában még újdonságnak számítanak, de az európai országok nagy többségében már bevett gyakorlat. Nem csak szavakról van már szó: nőhetnek a tanárok fizetései is, az ukrán oktatási miniszternek sikerült elérni, hogy a Gazdasági Minisztréium 1,848 miliárd USA dollárt biztosít az ukrán oktatási reform lebonyolításához. Ez az oka annak, hogy az USA kijevi nagykövetsége is gratulált az oktatási reformhoz.

Többek között bevezetik a 12 éves oktatási rendszert, amely 4 év alsó osztályos, 5 év felső osztályos és 3 év specializálódásra lehetőséget adó, középiskolai képzésre oszlik. Megnő az iskolák autonómiája. Az iskolaigazgatókat nem egy iskoláktól független szervezet választja ki, hanem az adott iskolába járó diákok szülei és az ott tanító tanárok testülete. A racionalizálás nevében bezárják a kisebb, falusi iskolákat és a legközelebbi oktatási intézménybe ingyen szállítják az így iskola nélkül maradt diákokat. Az egyetemek ezentúl kötelező módon akkreditálva lesznek.

Kétséges a magyar „nemzeti egység”

Leszerepelt a magyar diplomácia, de a magyar ellenzéki-, és kormánypártok is, az összmagyar tiltakozás pedig meglehetősen kontraproduktív.

Nagy különbségeket lehetett felfedezni az ukrán oktatási reform ellen tiltakozó országok hangnemében is. Amíg a román és a lengyel diplomácia megfigyelő pozícióból fejezte ki aggodalmát a várható változások miatt, addig a magyar külügyminiszter hisztérikusan, a jól bevált nacionalista sérelmek mentén reagált és beleállt egy olyan konfliktusba, amely kicsit több diplomáciai érzékkel, a tárgyalóasztalok mellett is megbeszélhető lett volna. A felháborodás különös bukéját adja, hogy az oroszbarát magyar kormány és kárpátaljai szervilis szervezetei, kísértetiesen ugyanazokat az érveket puffogtatták, amelyekkel az ukrajnai orosz nyelvű sajtó támadta a tervezetet.

De az ukrán oktatási törvény kapcsán alaposan leszerepeltek az ellenzéki pártok is, mert beleálltak abba a hamis Fidesz-narratívába, miszerint az úgynevezett “balliberális” pártok a nemzet ellenségei, jelentsen ez bármit. Ez egész egyszerűen nem igaz, 2010 előtt bőven találunk arra példát, amikor valóban össznemzeti egység alakult ki egy szomszédos országban élő magyar közösség elleni jogsértő intézkedés miatt. Ilyen volt például a 2009-es szlovák nyelvtörvény, amely ellen akkor együtt tiltakozott a Fidesz, az SZDSZ, az MSZP és a KDNP is. Sőt, valójában visszalépés történt: a Fidesz-KDNP és a Jobbik kilépett az össznemzeti ügyekben létező egységfrontból.

De kontraproduktív a magyar parlament ötpárti tiltakozása is, mivel Magyarország egyetlen olyan nemzetiségi iskola sincs, ahol az adott nemzetiség anyanyelvén folyna az összes tárgy tanítása. Ha Magyarország mégis beleállna a konfliktusba az oroszok oldalán, egészen biztosan felkészülhet rá, hogy az ukrán fél megemlíti ezt a tényt.

És mit mondanak az oroszok?

Érdekes fejlemény, hogy az első reakciók alapján eltér az ukrajnai és az oroszországi oroszok véleménye az oktatási reformról és annak nyelvi változtatásairól.

Az első orosz visszhangok, blogbejegyzések finoman szólva sem örülnek a megszavaztott ukrán oktatási törvénynek. Ez az oroszországi blogbejegyzés nagyon csalódott és katasztrófának ítéli meg az ukrajnai nyelvi változtatásokat. Az orosz blogger szerint egy generáció múlva ki lesz mosva az ukrajnai oroszok agya, majd egy történelmi analógiával él, szerinte a testvéri népet az NSZK és az NDK szintjén osztja meg az oktatási törvény. A blog szerzője szerint nem kétséges az sem: a 2014-es Majdan Szabadságharc az orosz nyelv betiltása miatt robbant ki.

Mondjuk ki: az orosz felsőoktatás visszaszorítása ukrán túlkapás és európai szemmel elfogadhatatlan.

Andrej Zolotarev, az ukrajnai Harmadik Szektor elemző intézet vezetője szerint az orosz nyelvi kérdés sokkal fontosabb probléma Ukrajna számára, mint a magyar vagy a román nyelv helyzete. „Az ukrán kormány egészen biztosan megoldásra törekszik a román és a magyar partnerekkel, mivel Ukrajna számára nem kifizetődő most az Európai Unióval vitába keveredni. Szerbiában például szintén létezik magyar kisebbség, de Magyarország nem fogalmazott meg speciális kéréseket Belgrád felé. Az oktatási törvény egy politikai lépés, amely valójában az ország oroszmentesítésére irányul két-, vagy három generáción belül.”

A napokban egyébként az ukrajnai oroszok között népszerű „Ellenzéki Blokk” is Petro Porosenkohoz fordult, hogy ne írja alá az új oktatási törvényt, de az elemző szerint az ellenzéki párt nem elsősorban a nyelvi kérdést, hanem az oktatás minőségét kritizálva fordult az ukrán elnökhöz. Zolotarev szerint ez azt jelenti, hogy Ukrajnában még a formális – és orosz nyelvi közegben beágyazott – ellenzék is rácsatlakozott az országot eluraló oroszfóbia hullámra. Az elemző szerint az ukrán politikát az orosz-tematika, belátható időn belül, továbbra is mérgező hatású lehet.

Írta: Bőtös Botond