Egy politikai fogoly szabad, de még mindig sokan várnak a rácsok mögött Azerbajdzsánban

Március végén jelent meg a Washington Postban Hadidzsa Izmailova azerbajdzsáni börtönből írott levele, amelyben a nemrég szabadon engedett oknyomozó újságíró rámutatott, miért is jelentős Ilham Alijev azeri elnök látogatása a Washington DC-ben megrendezett nukleáris biztonsági csúcstalálkozón:

Annak érdekében, hogy meghívást kapjon az eseményre Obama elnöktől, muszáj volt elengednie jó pár politikai foglyot. Akik ugyan szabad lábon vannak, de Azerbajdzsánt nem hagyhatják el, így az igazságszolgáltatás még mindig nem állt helyre. Ez egy nagyon drága meghívó volt Alijev elnöknek, hiszen éveken keresztül nem volt hajlandó elfogadni a nemzetközi kritikákat és a nyomást az üggyel kapcsolatban.

Három évvel ezelőtt például az Európai Tanács elnöke, Jose Manuel Barroso mellett állva mondta a következőket: „Először is szeretném elmondani, hogy egyik politikai ellenfelem sincsen börtönben. Ez egy teljesen réssz értesülés. Ugyanakkor még azt is hozzátenném, hogy Azerbajdzsánban nincsenek politikai foglyok.”

Aliyevet csak megerősítette ebben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) egy 2013. januári állásfoglalása, amelyben a közgyűlés visszautasított egy azerbajdzsáni politikai foglyokról szóló jelentést.

Akkoriban az országa gazdaságilag is jól szerepelt, a kulcsfontosságú kőolajat 100 dollár/hordó áron exportálta.

„Úgy gondolom, hogy ez a fejezet lezárult” – mondta Aliyev a Szabad Európa Rádió (RFE/RL) riporterének, amikor határozottan a politikai foglyokról kérdezte az elnököt.

Azerbajdzsán azóta keményen dolgozik, hogy a kitöröljön a nemzeti köztudatból mindent, ami a politikai foglyokra utalna.

Szabályozás, nulla valóság

Minden egyes nemzetközi eseményen, ahol Azerbajdzsánt kritika éri az alapvető jogok hiánya miatt, előkerül a hivatalos mantra: az országban nincsenek politikai foglyok.

Otthon soha nem azért kerülnek rács mögé az aktivisták, újságírók és politikai szereplők, mert ellentmondanak a kormánynak.

Helyette mindenféle bűnözőnek bélyegzik őket, a vád a garázdaságtól kezdve, a drogbirtokláson át az adóelkerülésig és hatalommal való visszaélésig bármi lehet, persze szigorúan kerülve mindent, ami a politikával kapcsolatos.

De amíg a hatóságok makacsul és ostobán ismételgetik a mantrát, jogvédő csoportok szerint 2015-ben már közel száz fő volt a politikai okokból fogvatartottak száma.

Az azeri hatóságok vajon más taktikához fordultak volna, ha a PACE elfogadja az politikai foglyokról szóló állásfoglalást?

Nem lehet tudni, de valószínűtlennek tűnik, hogy Izmailova a Washingtonból és a Nyugatról értkező célzott nemzetközi nyomás nélkül is kiszabadulhatott volna a börtönből május 26-án.

Tehát, ha a nemzetközi nyomás erősebb lett volna 2013-ban, amikor az országban tovább sérültek az emberi jogok, akkor az olyan jogvédők, mint Intigam Alijev és Raszul Jafarov, illetve a N!DA ifjúsági mozgalom további tagjai most talán nem lennének rács mögött.

Márciusi levelében Izmailova tovább részletezte, hogy a politikai foglyok szabadon engedése miért volt olyan fontos.

„Alijev gátlástalanul egy alku eszközeként próbálja felhasználni a politikai foglyokat, hogy rajtuk keresztül hozza jobb helyzetbe külpolitikai elképzeléseit” – írta Izmailova.

Vagy ahogyan Aliyev értelmezi a dolgot:

A mi rendszerünk az európai politikai rendszer modellje.

— Ilham Aliyev (@presidentaz) 2014. november 22.

Aznap, amikor Hadidzsa Izmailovát kiengedték a börtönből, egy fotóriportert és egy ifjúsági aktivistát is őrizetbe vettek.

Két héttel Izmailova szabadlábra helyezése előtt két másik aktivistát is rács mögé zártak, és a fogságban állítólag meg is kínozták őket.

Egy másik politikai aktivistát június 1-jén vettek őrizetbe, mikor hazautazott Ukrajnából az édesanyja temetésére.

70 politikai fogollyal a rácsok mögött Azerbajdzsán majdhogynem az „egy ki, egy be” elvet követi, hiszen nagy ritkán lazít csak a rendszeren, például amikor éppen nyugati pénzintézetektől kér hitelt szénhidrogénen alapuló gazdaságának sérülékeny időszakaiban.

Azok, akik az országon innen és túl is küzdenek a szabadságjogokért, továbbra is követelni fogják a fennmaradó politikai foglyok szabadon engedését, köztük olyan újságírókét és bloggerekét mint Szejmur Hezi, Nidzsat Alijev, Abdul Abilov, Rasad Ramazanov, Faradzs Karmli és Araz Gulijev és olyan politikai aktivistákét mint Fuad Gahramanli és Ilgar Mammadov. A listán különböző vallási aktivisták is szerepelnek.

Azt csak találgathatjuk, hogy ezek az emberek a közeljövőben viszontláthatják-e a családjukat.

A sorsuk a legnagyobb valószínűség szerint azon múlik majd, hogy melyik prominens vezető csatlakozik Alijev politikai foglyokkal játszott pókerpartijához, hogy egy újabb körön át blöfföljön, és emelje a tétet.

---

Ezt a bejegyzést a Global Voices Online magyar oldaláról vettük át. Szerző: Arzu Gejbullajeva. Fordító: Katona Fruzsina. A bejegyzésre a Creative Commons 3.0 licenc vonatkozik.