Laczó Ferenc történész kötetét nevezhetnénk proproblémakatalógusnak, de olvasónaplónak is.

Ritter György új kötete rengeteg interjúrészlettel mutatja be, hogy a hazánkban élő német kisebbség tagjai miként emlékeznek vissza a történelemre.

Ablonczy Bálintnak, a Válasz Online újságírójának doktori disszertációja a lap kiadványaként jelent meg rengeteg korabeli, elsősorban romániai/erdélyi fotóval.

Bódy Zsombor kötete arról, hogy a "politikailag megbízhatatlan" tudósokat is bevonták a szocializmus építésébe.

Ez a régió nem a gyengéknek való, soha nem is volt az. Martyn Rady könyvét olvasva csak kapkodjuk a fejünket.

Hatos Pál új könyvében arról ír, hogy Trianon egyik legfőbb oka az, hogy a magyar politikusok vagy a saját hasznukat keresték, vagy nem törődtek semmivel.

Gyáni Gábor és Szilágyi Adrienn saccra közel 2 kilós kötete kifejezetten olvasmányos módon mutatja be a magyarországi főnemesek életét.

Bolgár Dániel történész könyve a zsidókról alkotott sztereotípiákat járja körbe.

Az arisztokratákat elvarázsolni igyekvő Honderű című lap írása szerint a birtokon „saját gazdasági cselédség nyüzsg és forg ura iránti szeretettel a munka körül”.

David Graeber és David Wengrow kötete szerint a primitívnek tartott népek szabadabban éltek, mint a modern társadalmak.

A ma 75 éves Gyáni Gábor történész tanulmánykötete bemutatja, hogyan próbálja meg kisajátítani és saját ízlésére formálni a mindenkori hatalom a történelmet.