A belarusz migrációs válságról szóló film kapta a BIDF „Hétköznapi félelmek” díját

A lengyel rendező dokumentumfilmje egy nagyon időszerű problémát dolgoz fel: a hagyományos erkölcsiség és a mindennapi politika között feszülő ellentétet. A problémával egy kisgyermekes lengyel család szembesül, akik Bialowieza-erdei otthona egy humanitárius válság epicentrumává vált, amit mesterségesen hozott létre a Lukasenka-rezsim a belarusz-lengyel határon.

Lidia Duda lengyel rendező filmje, „Az erdő” nyerte a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) díját a „Hétköznapi félelmek”-kategóriában. A zsűri tagja, Zubor Zalán ajánlója.

A gyerekeknek szóló meséket böngészve aligha találkozhatunk olyan történetekkel, ahol a főhős a végén levonja a tanulságot, hogy például: jó tett helyébe nem várhatunk semmit, a bajban lévő emberen nem szabad segíteni, inkább rúgjunk még bele, hogy ne zavarjon többet. Kevés kivételtől eltekintve a legtöbb szülő próbálja olyan hagyományos értékek mentén nevelni a gyerekeit, mint az igazságosság, önzetlenség. De mi van, ha a család hátsó udvarában megjelenik több száz segítségre szoruló ember, akiket egy politikai játszmában használnak fel, ráadásul törvény tiltja a támogatásukat?

2021-ben, nem sokkal a belarusz diktátor, Alekszandr Lukasenka elcsalt újraválasztása után azzal próbált kellemetlenséget okozni a rezsimjét szankciókkal sújtó országoknak, köztük Lengyelországnak, hogy úgy döntött, „migránsokkal árasztja el” a határaikat.

A belarusz rezsim tízezres nagyságrendben utaztatott menedékkérőket és gazdasági migránsokat Fehéroroszországba

(elsősorban közel-keleti és afrikai országokból) azzal a hamis ígérettel, hogy onnan segítenek nekik eljutni az EU-ba. Ehelyett a belarusz határőrség a határ illegális átlépéséhez asszisztált, és sokszor erőszakkal kényszerítette a migránsokat nyugat felé.

A legsúlyosabb helyzet a lengyel határon alakult ki, ahol mostanra hosszú határzár épült. A katonaság szükségállapotot tart fent, a segélyszervezeteknek, orvosoknak megtiltották a migránsok segítését, és az elfogott határsértőket visszakényszerítik Fehéroroszországba, ahonnan jó eséllyel hamarosan az ottani határőrök fogják ismét nyugatra lökni őket. A válság során mostanra legalább 20 ember halt meg, legalábbis ennyi esetről tudni, hiszen a lengyel-belorusz határon teljes hírzárlat van érvényben.

Lidia Duda filmjének főszereplői, Joanna és Marek, illetve három gyerekük ennek a válságnak a közepén találják magukat, hiszen 10 évvel ezelőtt épp a belarusz-lengyel határ melletti erdei tanyára költöztek.

A történet során lassan bontakozik ki, hogy a világ zajától elbújni próbáló család békéjét mi is forgatja fel:

először csak azt látjuk, hogy a kisgyerekek a szobában menedékkérőket és határőröket játszanak,

később megjelennek az elhagyott táborhelyek nyomai, és a távolban menetelő emberek.

A film látványvilága lenyűgöző – a Białowieża-erdő Európa egyik utolsó megmaradt őserdeje, az európai bölények menedéke. A táj szépségét hűen átadó, meditatív nappali felvételekkel szemben a feszült éjszakai felvételek már-már a found footage-horrorokat idézik. Ezekből derül ki, hogy a szülők a tilalom ellenére ételt, orvosi segítséget nyújtanak a menedékkérőknek.

„Az erdő” központi témája azonban nem a szülők munkája, hanem az a (végül megválaszolatlanul maradó) kérdés, amit többször feltesznek a szülők is: mi a jobb a gyerekeiknek?  Hogyan lehet nekik elmagyarázni azokat a nyilvánvalóan igazságtalan eseményeket, amikkel már egészen fiatalon szembesülnek?

A filmből a határválság hátterét, a kitoloncolások mechanizmusát nem ismerjük meg. „Az erdő”-ben a nagypolitika abszolút alulnézetből jelenik meg – jogos kritika, hogy a menekültválságról szóló filmben menedékkérőket jóformán végig nem is látunk, az ő perspektívájuk teljesen ki is marad a történetből.

Így a film elsősorban nem a lengyel-belarusz válság története, hanem egy személyes, családi dráma. Joanna és Marek esete persze nem mindennapi, mégis azonosulható. A magyar sajtóban számos olyan cikket olvashattunk a közelmúltban, amelyek arról szóltak, milyen hatása van, amikor az aktuális politikai hitványság leszűrődik a legkisebbekhez. (Emlékezzünk például a tavaly júniusi esetre, ahol a szülők próbálták elérni, hogy legalább az általános iskola elé ne tegyék ki a háborúval riogató plakátot.)

Ma, ahogy a politika egyre nagyobb sikerrel apellál az emberek legrosszabb ösztöneire, a családoknak világszerte hasonló kérdéseket kell feltenniük, mint „Az erdő” főhőseinek – így a film jogosan kapta meg a „Mindennapi félelmek” kategória első díját.

Zubor Zalán

Címlapkép: BIDF. Az erdő (2024) a Lumisenta Film Alapítvány (Lengyelország), a Lonely Production (Csehország), a Canal+ Polska, az EC1 Łódź – Kultúra Városa (Lengyelország) és a Studio Filmowe Rabarbar (Lengyelország) koprodukciójában készült. A nemzetközi értékesítésért a Rise and Shine World Sales felel.