Miért olyan drága minden, és min vitázik Matolcsy György a kormánnyal?

Most, hogy hónapok óta rekordinfláció van Magyarországon, különösen hasznos megérteni ennek jelentőségét, okait és várható hatásait. Kertész Balázs „lelkes amatőröknek” címzett közgazdaságtani könyve egyszerűen és közérthetően magyaráz el minden hasonló szakmai fogalmat és folyamatot. Akit érdekel, hogy mi az a monetáris politika, mi befolyásolja a bankhitelek kamatait, mitől alakulnak ki a gazdasági válságok, mi a frász az az extraprofit, vagy éppen miért kritizálja a jegybankelnök hónapok óta a kormányt, annak mindenképp érdemes elolvasnia a kötetet.

A Diétás Magyar Múzsa nevű Facebook-oldal „Panamajack” néven publikáló állandó szerzője afféle közgazdaságtani gyorstalpalóként is értelmezhető tavaly megjelent művében vezeti be a témába a kíváncsi olvasókat. Teszi mindezt hétköznapi nyelven, történelmi, nemzetközi és hazai példákkal, sokszor viccesen.

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Egyáltalán, mi az a közgazdaságtan? Mit csinál egy közgazdász és mire jó? Ilyen alapvető kérdésekre is választ kapunk a könyvből, ami a mai gazdasági világrend kialakulásával kezdődik. Először volt a cserekereskedelem: már az ősember idején is működött a tűzifát halra váltó biznisz az erdei és tengerparti törzsek között. Aztán a civilizáció fejlődésével kialakult a kereskedelem (többlettermelés, árut adunk/veszünk pénzért), amit sokáig korlátoztak (pl. a középkori céhek vagy a különböző monopóliumok), majd a 18. században létrejött a szabadkereskedelem és a piaci verseny, vagyis kialakult a kapitalizmus.

Ez – írja a könyv – „a magyar nyelvben még mindig a rablógazdálkodás szinonimája”, holott hatalmas gazdasági és társadalmi fejlődést hozott világszerte. Nőtt a GDP, csökkent a szegénységben élők száma, visszaesett a gyermekhalandóság, emelkedett a várható élettartam, javult az iskolázottság, a nők és a kisebbségek helyzete, elterjedtebbek lettek az emberi jogok, kevesebb lett a rabszolgaság és a háború.

Kertész Balázs: Közgazdaságtan lelkes amatőröknek – Avagy miért nem működik a kapitalizmus Magyarországon?
Libri Könyvkiadó, 2022
221 oldal, 4299 Ft

Bár a kapitalizmus messze nem tökéletes a szerző szerint, nem találtak fel még ennél jobban működő rendszert. A vele szembeni legfőbb kritika az, hogy „ugyan jelentősen növeli a jólétet és a gazdagságot, de ennek eloszlása rendkívül egyenetlen”. A könyv viszont emlékeztet rá, hogy a mostani szegények életkörülményei – bármilyen nehezek is – nagyságrendekkel jobbak, mint az ipari forradalom előtti rászorulóké voltak. Vagyis a pozitív változás lassan, de biztosan legyűrűzik a társadalom mélyebb rétegeibe is.

A piaci verseny ugyanis innovációra ösztönzi a cégeket és vállalkozásokat, hogy minél jobb minőségű árukat minél olcsóbban tudjanak előállítani, hiszen ebből lesz a profitjuk. Azt pedig a kereslet-kínálat afféle láthatatlan kézként eldönti, hogy mennyi egy adott áru értéke. Ezáltal a kapitalista modell gyakorlatilag önmagát szabályozza, szemben a régi időkkel, amikor a királyok által ajándékba adott állami monopóliumok torzították a piacot.

Az pedig, hogy miért kerülnek a dolgok annyiba, amennyibe, az bizony már mikroökonómia. Ez a közgazdaságtan egyik ága, ami az egyének és magáncégek piaci viselkedését vizsgálja. Az állam gazdaságpolitikáját pedig a közgazdaságtan másik ága, a makroökonómia kutatja. Maga a közgazdaságtan a múltbeli gazdasági történések alapján modelleket készít, hogy a jövőben a jó dolgokat, kedvező piaci folyamatokat meg lehessen ismételni, a rosszakat (pl. válságokat) pedig el lehessen kerülni.

Mégpedig úgy, hogy ezen célok elérése közben ne haljon meg senki, és ne rohanja le egyik ország a másikat. Hiszen javakat úgy is lehet(ne) szerezni, ha elvesszük a másét erőszakkal, ahogy ez történt évszázadokon át, de ezen szerencsére már túlnőtt az emberiség nagy része. „A közgazdaságtan tehát a többi társadalomtudománnyal együtt a civilizált együttélés tudománya.”

Viszont a rossz hír az, hogy a gazdasági válságokat maximum tompítani vagy elodázni lehet, de megúszni nem. Egyszerűen bele van kódolva a rendszerbe a hullámzó működés: az adott esetben, helyen és időben megoldást nyújtó és fellendülést hozó intézkedés a későbbiekben egy másik problémát, újabb krízist idéz elő. Hiszen az adottságok fixek, nem tágíthatók a végtelenségig a határok.

„Egy természeténél fogva korlátos erőforrásokkal rendelkező bolygón próbálunk korlátlanul növekedni.”

A könyv részletezi az eddigi nagy gazdasági válságokat és a rájuk adott válaszokat az 1930-as nagy világválságtól a 2008-as amerikai ingatlanlufiig. Kitér a Fidesz-kormány unortodox válságkezelésére is, amely a gazdasági növekedést helyezte előtérbe, ám ennek a lakosság terheinek növekedése, az egészségügy és az oktatás színvonalának romlása (volt) az ára.

Külön fejezet foglalkozik a könyvben az állam gazdasági szerepével, és itt kerülnek elő azok a kérdések, hogy mennyire kell beavatkozni központilag a gazdaságba, van-e jobb rendszer a kapitalizmusnál, és „miért alakultak a dolgok Magyarországon úgy, ahogy”. Elolvashatjuk, hogy a modern kapitalista gazdaságban az állam elsődleges szerepe a gazdaság és piac működéséhez szükséges keretek biztosítása. Ide tartozik a stabil és biztonságos jogi és adminisztratív környezet kialakítása és működtetése, a hon- és rendvédelem, a közoktatás és közegészségügy is.

Ezen feladatok ellátására pedig szükség van a bürokráciára, amiben a hivatalnokok egyéni érzelmeik és értékrendjük figyelmen kívül hagyásával, szigorú szabályok mentén végzik a munkájukat egy hierarchikus rendszerben, a felettesüknek engedelmeskedve. Ennél a résznél ír a könyv a magyar államigazgatás egyik legnagyobb problémájáról, miszerint a Fidesz igyekszik a közigazgatást a saját szolgálatába állítani. Próbálkozott már ezzel az 1998-as első kormányra kerülése után is, de 2010 óta mindent megtesz ennek érdekében. Megtörtént a nem együttműködők lecserélése saját emberekre, jöttek a megfélemlítések és a hivatalnokok kiszolgáltatott helyzetbe hozása.

Ez azonban a könyv szerint teljesen rossz döntés, hiszen a bürokráciának bizalomra és irányvonalra van szüksége. Egy állami dolgozónak tudnia kell, hogy „az állami hatalommal élve, annak megbízásából és teljes felhatalmazásával cselekszik”. Ez a státusz, az irányvonal pedig valamiféle központi ideológia, egyfajta identitás, miszerint a hivatalnokok hisznek abban, hogy egy jó célért dolgoznak egy észszerű vezetésnek. „Mindez érzékeny hasbaszúrást szenved el, amikor egyik héten européerek vagyunk, aztán küzdünk Brüsszel ellen, aztán Soros ellen, a bevándorlók ellen, mindig valaki ellen.” – foglalja össze a fideszes propagandakampányokat egy mondatban a szerző.

„A beosztottak érzik, hogy a vezetésnek fogalma sincs arról, mit kellene csinálni, és tudják, hogy a hetvenhetedik reform valójában pótcselekvés, mint ahogy az is, hogy megint le kell jelenteni a radírgumik számát.”

Ráadásul a szerző szerint a Fidesz-kormány elkövette azt a hibát, hogy a bürokrácia irányítása érdekében nekiállt mikromenedzselni Magyarországot. Vagyis próbálnak mindent központilag, a Kossuth térről eldönteni és irányítani, de ez lehetetlen. Példaként hozza a könyv a hírhedt KLIK-et, ami az iskolák csip-csup ügyeit, legapróbb irodaszer-beszerzéseit is próbálta koordinálni – sikertelenül.

Egy másik fejezetben olvashatunk részletesebben arról, hogy mit csinál és mire való, miért fontos egy jó menedzser, aki tulajdonképpen egyfajta művész. Kulcsfontosságú egy vállalat sikeres működtetéséhez, feltéve persze, ha valóban mestere a szakmájának. Ez pedig tulajdonképpen az irányítás. Ennek érdekében nem szükséges mindenhez aprólékosan értenie a cégnél, elég csak egy kicsit, hogy átlássa a folyamatokat. Ami igazán fontos, hogy a folyton változó körülmények között stratégiai döntéseket tudjon hozni, és képes legyen ezen az általa kijelölt úton vezetni az embereit.

„A jó menedzser egyszerre sakkjátékos, diplomata, népvezér és pszichológus.”

A menedzsmentben fontos megtalálni az ellenőrzés-felügyelet-irányítás háromszög ideális egyensúlyát, ugyanis „nem lehetünk jelen mindenhol”. Például egy sztárséf csak néha néz rá a zöldségaprításra (ellenőrzés), viszont árgus szemekkel figyeli az alapmártások elkészítését (felügyelet), a legdrágább kajákat pedig saját maga készíti el (irányítás). És már meg is van a válasz, hogy miért nem lehet a Kossuth térről (jól) irányítani mindent az országban. Egyszerűen képtelenség.

Persze vannak hazánkban más problémák is a gazdaságpolitikát tekintve. Leginkább a korrupció és az oligarcharendszer, vagyis az, hogy a gazdag nagytőkések jelentős része nem valódi, tehetséges vállalkozó, hanem a kormánypárt által mesterségesen, állami megrendelésekkel felvagyonosított rendszerszolga.

Ők pedig, mivel a párttól függenek és ezért bizonytalan a jövőjük, rövidtávon gondolkodnak: igyekeznek minél hamarabb, minél jobban megszedni magukat, alig hoznak létre értéket és beruházást, csak elszívják a lehető legtöbb állami/uniós pénzt, a tényleges munkát pedig kiadják alvállalkozóknak. Emiatt a versenypiacon, egy valódi kapitalizmusban életképtelenek lennének, és a hazai gazdaságot is csak a közpénzáramlás tartja mozgásban. Anélkül gyakorlatilag leáll.

„Az üzleti siker alapja nem az innováció és a menedzsmentszaktudás, hanem a politikába való bekötöttség.”

A gazdaság egyéb területein is jelen van a politika, konkrétan a kormánypárt befolyása, ahogy azt Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke is többször kifejtette az elmúlt hónapokban. A könyv kitér arra, hogy a kormánynak (egy jól működő országban) nincs joga befolyásolni egy ország nemzeti bankjának, a jegybanknak – hiába állami intézmény – a döntéseit. Ez kell ahhoz, hogy a jegybank szigorúan szakmai alapokon állva láthassa el a feladatát. Ami nem más, mint az ország gazdaságának egyensúlyban tartása. A nemzeti bank – ha hagyják – gondoskodik arról, hogy ne alakuljon ki (túl nagy) infláció.

Ám hiába a jegybanki igyekezet, ha a kormány beleszól a jegybank szakmai döntéseibe, vagy annak tanácsai ellenére, rossz időben „pénzt önt a piacra”, például egy választás előtti osztogatással. Ez pedig tavaly is megtörtént Magyarországon: a rendvédelmi dolgozók 6 havi fegyverpénzt, a gyerekesek SZJA-visszatérítést kaptak a kormánytól.

A zsarnok hatalma csak addig tart, amíg fizetni tudja a haverjait – Szakirodalom

A diktátorok sokak számára gonosznak tűnnek, de jobban belegondolva nagyon is logikusak a döntéseik a saját szemszögükből nézve. A nép elnyomása és az ország pénzének ellopása ugyanazt a célt szolgálja: a zsarnok hatalmának megtartását. Két politikatudós kielemezte és történelmi példákkal szemléltetve mutatja be a diktátorok módszereit, akik haverjaikat pénzelik a lakosság kárára.

Matolcsy neve ugyan konkrétan nem szerepel a könyvben, de betekintést kaphat a laikus, ám érdeklődő olvasó a bankrendszer működésébe, megismerkedhet a monetáris politika és a jegybanki alapkamat mibenlétével, a hitelek és befektetések fajtáival, továbbá megannyi más közgazdaságtani fogalommal, mint például az infláció, spekuláció és extraprofit.

Mindezt hazai és nemzetközi példákkal illusztrálva, híres emberek (többek közt amerikai elnökök, Simicska Lajos, Soros György, Greta Thunberg és Karl Marx) emlegetésével, ráadásul közérthetően és sokszor humorosan. Aki egy kicsit is (jobban) szeretné érteni a gazdasági híreket és történéseket, annak mindenképp érdemes elolvasnia a könyvet.

Erdélyi Katalin