„Itt Armageddon lesz” – így irányította egy mágus a magyar pszichiátria központját

A magyar pszichiáterszakma csak ideiglenesen lélegezhet fel a mágusképzőből kórházigazgatóvá lett vezető távozása után: a Nyírő OPAI, valamint az állami ellátás egésze is a szakadék szélén imbolyog. Az Átlátszónak a pszichiátria korábbi és jelenlegi dolgozói is beszámoltak az Ézsi Robin által teremtett toxikus, szakmaiatlan munkakörülményekről, és maga a volt igazgató is válaszolt kérdéseinkre. 

„Csak a hétvégén két betegünk követett el öngyilkosságot. Ez nem elég bizonyíték arra, hogy lépni kell?” – nagyjából ezt vágták a Nyírő OPAI jelenlévő munkatársai dr. Révész János országos kórház-főigazgató fejéhez a főigazgatóság által létrehozott vizsgálóbizottság első, tájékoztató ülésén március 2-án – hozzátéve azt, hogy ezekkel együtt már háromra nőtt az egy hónap alatt megkísérelt öngyilkosságok száma. A kórház belső működését ismerő, névtelenséget kérő forrásunk szerint bár az öngyilkossági kísérletek gyakorisága jellemzően megnő a tél végi, tavasz eleji időszakokban, „az mindenképp figyelemre méltó, hogy egy hónapon belül három öngyilkossági kísérlet is történt pont akkor, amikor ilyen drasztikusan lecsökkent a létszám.” 

Az ügy előzménye, hogy januárban az ország legfontosabb pszichiátriai centrumának 40 orvosa petícióban sürgetett lépéseket az ellátási problémák, illetve az intézmény szakmai színvonalának folyamatos hanyatlása, reputációjának romlása miatt. A korábban a Nimród Életbölcseleti Akadémián asztrológiát és mágiát tanító Ézsi Robin 2024 elején kezdődő főigazgatósága alatt példátlanul sok, 15 szakorvos hagyta ott az intézményt, a tiltakozók szerint pedig emiatt „a felelősség az intézmény vezetőségét terheli”. A nyírősöket támogató nyilatkozatot ezek után több mint 500 pszichiáter írta alá, a Magyar Orvosi Kamara pedig azt közölte: Ézsinek mennie kell. 

Az OKFŐ ezután állította fel a dr. Andréka Péter által elnökölt bizottságot – a hivatalos indoklás szerint azért, mert „több sajtóérdeklődés, érdekvédelmi és szakmai fórumoktól érkező megkeresés jutott el az Országos Kórházi Főigazgatósághoz a budapesti Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet működését illetően”. 

A végzettsége szerint foglalkozás-egészségügyi szakorvos (tehát üzemorvos) kórházvezető munkájával kapcsolatban nem ezek voltak az első panaszok, csak az első olyanok, amik a nagy nyilvánosság elé kerültek. Az Átlátszónak több nyírős is elmondta, hogy gyakorlatilag Ézsi regnálásának kezdete óta jelezték aggodalmaikat, ám egészen mostanáig nem történt lépés. Dr. Petke Zsolt addiktológus, az elsőként felmondott osztályvezető főorvos például így fogalmazott: 

„A problémákkal kapcsolatban már három éve kezdtünk levelezni az államtitkársággal, meg a saját, informális csatornáinkon is küldtük a vészjelzéseket, hogy szerintünk Ézsi alkalmatlan vezetőnek, nem tudunk vele dolgozni. Csináljanak valamit, mert itt Armageddon lesz. Ám ezekre nem érkezett válasz, se kép, se hang. Az OKFŐ vagy a Belügy részéről még annyit sem kaptunk, hogy »oké srácok, bírjátok ki«.”

Ézsi végül 2026. március 13-án mondott le a kórházigazgatói pozícióról, nagyjából két héttel a két öngyilkosság után. (Az egyik nyírős beteg a kórházon belül akasztotta fel magát, a másik hétvégi eltávozásán a vonat elé ugrott.) Lapunk nemcsak az intézmény jelenlegi, illetve volt dolgozóival beszélt a központban felállt helyzetről, de egy listába szedett, „ÉZSrevételek a Mágusról” című dokumentum is eljutott hozzánk, amelyet a kórház rezidensei állítottak össze, és juttattak el az OKFŐ bizottságához. Emellett magát Ézsit is elértük, aki írásban válaszolt a munkájával kapcsolatos kérdéseinkre. 

Se pszichiátriai végzettség, se szakmai önéletrajz, se nyilvános pályázat 

Bár Ézsi csak 2024-ben lett a Nyírő OPAI kórházigazgatója, orvosigazgatóként már azóta jelen volt a kórház életében, hogy az intézményt 2021-ben összevonták az Amerikai úti Országos Klinikai Idegtudományi Intézettel. Illetve a „jelen volt” kifejezés talán enyhe túlzás. Egyik forrásunk szerint „Ézsi orvosigazgatóként alig jött át az Amerikai úti idegsebészetről a Nyírő telephelyére, holott ez egy nagyon fontos pozíció. Az intézmény második emberéről van szó, aki a napi működést biztosítja, akinek a vezetői irodától a fűtőházig tudnia kell, hogyan, mikor, mi és miért történik”. 

Forrásaink szerint Ézsi ekkoriban a vezetői értekezleteken alkalmanként jelent meg, ritka látogatásai során inkább négyszemközti, nagyjából egy órás találkozókat folytatott az osztályvezetőkkel. Petke szerint „nagy mosolyogva érkezett azzal, hogy szeretné megismerni az osztályt, de a beszélgetések legalább fele azzal telt, hogy a többi osztályvezetőről kérdezősködött, majd a vezető kollégákról, meg arról, mit gondolok a munkájukról”. 

Petke Zsolt visszaemlékezése szerint Ézsi „visszatérő témája volt, hogy az osztályvezetőket szapulta a hátuk mögött minősíthetetlen jelzőkkel. Általában elmondható, hogy a beszélgetések során rendszerint harmadik, ott nem lévő személyeken kereste a fogást. Ez volt a jellemző kommunikációs panelje, kollégáim beszámolói alapján nemcsak velem, hanem a többiekkel is így beszélt.” A beszélgetések során Ézsi alkalmatlannak mutatta be a többieket, elmondta, „ki nem jó semmire”, illetve arról is beszélt, hogy számos embert feleslegesen alkalmaz a kórház. „Ami a szakemberhiány miatt extrán értelmetlen volt” – tette hozzá Petke. 

Egy másik forrásunk szerint Ézsi efféle alkalmakat később, kórházigazgatóként is tartott. 

„Az »oszd meg és uralkodj« elvét alkalmazta: ezeken a négyszemközti beszélgetéseken próbált lekenyerezni, becserkészni, megzsarolni osztályvezetőket” – mondta. 

Ugyanez a forrásunk így emlékezett vissza: „akkor kezdett el megjelenni az értekezleteken 2024 elején, amikor – először pletykaszinten – terjedni kezdett az, hogy a Nyírő önálló intézmény lesz, az Amerikai úti kórház pedig betagozódik a Semmelweishez. Így oda nem is fog kelleni orvosigazgató, a jogutód pedig a Nyírő lesz. Ézsi már ekkor tudta, hogy a szervezeti szabályzat szerint itt ő lesz a megbízott főigazgató. Az értekezleten mindig kínosan ügyelt a jó modorra, de közben tartalmilag erős kritikával illette azokat, akik nem voltak ott: lusták, nem dolgoznak rendesen, korábban elmennek haza. Ez mind hazugság volt.” 

Az áprilisi szétválás előtt az osztályvezetők még januárban kétszer is összeültek: megpróbáltak tenni valamit azért, hogy az önállósodás után ne Ézsi legyen az igazgató. Ezeket a találkozókat az egyik résztvevő besúgta Ézsinek, aki végül papírforma szerint megkapta a vezetői pozíciót. A megbízott kórházigazgatói pozíció után pedig „rendesen”, pályázattal is elnyerte a kórház vezetését – ám ez a folyamat is elég furcsán zajlott. 

Ézsi mellett még négy vezető pozícióban lévő orvos adta be a pályázatát a kórház vezetésére, de akadt olyan pályázó, akivel már a kiválasztási folyamat során közölték, hogy feleslegesen fárad. A többieknek pedig már az is előnyükre szólt volna a kiválasztásnál, hogy Ézsivel ellentétben nemcsak üzemorvosi végzettségük volt, hanem komoly pszichiátriai hátterük. A főigazgató a kiválasztás után sem hozta nyilvánosságra nyertes pályázatát – ez nem is lett volna kötelező, ám a szokásjog megkívánta volna. Emellett szakmai önéletrajza sem volt elérhető – és a mai napig nem az. Továbbá pletykaszinten az is elterjedt a kórházban, hogy nem is Ézsi írta a saját pályázatát – ezt lapunk se megerősíteni, se cáfolni nem tudja.  

A Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) és a TritonLife Róbert Magánkórház egyik bejárata a főváros 13. kerületében a Lehel úton. (fotó: MTVA/Bizományosi: Balaton József)

Ráadásul a nyírősök szerint Ézsi már kórházigazgatóként „bosszúhadjáratokkal” próbálta ellehetetleníteni az ellene pályázókat és kiszorítani őket az intézményből – ma már egyik 2024-es riválisa sem dolgozik a kórháznál. Dr. Slezák Adrienn volt gondozóvezető főorvos erre így emlékezett vissza: „Én is pályáztam a főigazgatói posztra, amit pontosan tudott. Engem nem bántott, de munkatársaim másodálláskérelmét nem írta alá, aki óraszámot akart csökkenteni, azt megfenyegették. Ezeket a kéréseket azért is teljesítjük, hogy speciálisan képzett, jó szakembereinket meg tudjuk tartani, mert ha elhagyja az intézményt, még rosszabb helyzetbe kerül az ellátás. Az egészségügyben feszültségben, félelemben, bizonytalanságban nem lehet dolgozni, ha nem figyelünk, hibázhatunk, ami emberéletekbe is kerülhet.” 

Slezák azt mondta, hogy Ézsi kinevezése után „szerettem volna megismerni a vezetőség szakmai programját, de azt a választ kaptam, hogy ilyen nincs. Úgy tudom, azóta sem készült el. A vezetői program egyébként kötelező része volt a főigazgatói pályázatnak. Ezek szerint Ézsi Robin pályázata szakmai részt nem tartalmazott.” Hozzátette: „Ezután nem sokkal egy orvosunkat áthelyezték másik osztályra, és az állását nem írhattuk ki. Az így létrejövő nagyobb terhelés mellett a módszertani, kutatási, szakorvosképzési tevékenységekben való részvételt nem tudtuk volna vállalni.” 

Távozásáról pedig azt mondta: „Én tulajdonképpen ekkor értettem meg, hogy szakmai elképzeléseket itt nem fogok tudni megvalósítani. Ézsi olyan helyzetet teremtett, hogy azt éreztem, nem tudok maradni úgy, hogy az előnyös legyen a munkatársaimnak és a betegeimnek, így felmondtam”. 

„Fogalma sem volt, mi az a pszichiátria” 

„Ezután indult be az igazi ézsizmus, amit a folyamatos számonkérés és bűnbakkeresés jellemzett. Többször olyan dolgokkal kapcsolatban, amiről senki sem tehet: egy ponton azt kérte számon, hogy miért kerül be ilyen kevés beteg az osztályra – amit nem az orvosok döntenek el, hanem a mentősök, meg az, hogy épp hányan vannak rosszul” – írta le egyik forrásunk az időszakot, amely 2024 áprilisában köszöntött be a Nyírőben, és amelyet alepvetően technokrata hozzáállás jellemzett.

Másikuk így fogalmazott: „Ézsi Robin három és fél évig volt felsővezetői pozícióban, tehát bőven volt lehetősége megismerni az intézményt, és bizonyítani rátermettségét. Ám a szakmai és a HR-es adatok sem azt mutatják, hogy rászolgált volna a bizalomra. A kórházat üzemnek tekintette. A létszám csökkenésével a feladat, az ellátott betegek száma nem csökkent, de a gazdasági eredmények javultak, ezért úgy tűnt, eredményes a működés. Azonban a szakemberekkel nem sikerült jó kapcsolatot kialakítania.” 

Hogy nézett ez ki a gyakorlatban? A kórház korábbi orvosai arról beszéltek, hogy a kórházigazgató tovább folytatta a vezető orvosok egymás ellen hangolását, akiket rendszeresen a hátuk mögött beszélt ki. Petke szerint „Ézsi úgy kommunikált, mint egy toxikus, agresszív személyiség. Gyakran találkozom manipulatív működésű vezetőkkel, és azt éreztem a találkozásaink alapján, hogy ő egy olyan direktor, akivel minimális kompromisszumokat sem lehet kötni.

Elmondja a saját kirekesztő, megbélyegző verzióját, a másik fél javaslatai pedig mintha el sem hangzottak volna. Rendkívül megterhelő ilyen tapasztalatokkal a hátad mögött megtartani a reggeli terápiákat a betegeiddel.” 

Ekkoriban a kórház épphogy tudott a törvényben megszabott minimum feltételek szerint működni, de Petke szerint „ez őt (Ézsit – a szerk.) nem érdekelte, még kevesebb orvost és költséget akart.

Létszámstopot vezetett be a diplomás szakemberekre, a saját embereit hozta az intézményhez – rendszerint nem betegellátási területre – minden egyeztetés nélkül. Ez különösen fájdalmas volt az ápolók számára, hiszen már Ézsi előtt is súlyos ápolóhiány volt”. Úgy emlékezett vissza: a nővérek kevéske anyagi juttatásait lefaragta, még a nagyjából 15-20 ezer forintos SZÉP-kártyás utalást is.  

Petke hozzátette: „nem hallottam rá magyarázatot, hogy miért van szükség ilyen intenzív létszám- és költségcsökkentésre egy olyan intézményben, ami már amúgy is alig állt a lábán. Az évek során se én, se a kollégáim nem hallottunk ezekre magyarázatot. A döntéseit általában sem indokolta meg: csak oda-odatelefonált embereknek azzal, hogy akkor most ez meg az lesz. Nagyrészt megszűnt a kommunikáció a hivatalos csatornákon az intézményen belül, Ézsi még az e-mailjeire is ritkán válaszolt”. 

Egy másik nyilatkozónk pedig arról beszélt: „a fiatalabb orvosok, rezidensek konkrétan a rabszolgák kategóriájában voltak”. Több forrásunk szerint őket többször is nyíltan fenyegette azzal, hogy áthelyezéssel gyakorol nyomást rájuk, hozza őket nehéz helyzetbe.  „Majd áthelyezlek egy másik osztályra, aztán eldöntheted, hogy maradsz, vagy mész” – hangzott el például. 

A rezidensek az Andréka-féle bizottság felállítása után állították össze a már említett, „ÉZSrevételek a Mágusról” című dokumentumot, amelyet az OKFŐ-nek is eljuttattak. Ebben többek között ezeket idézték fel: 

• Ézsi a kinevezése utáni első beszédét a Nyírő stábjának azzal kezdte, hogy nemrég látott egy sorozatot, amelyben egy kórház új igazgatója azzal kezdte meg a munkáját, hogy kirúgott egy egész osztályt. Ő ezt láthatóan viccesnek találta, a nézőtéren viszont néma csend uralkodott. 
• Ézsi egy ponton számon kérte, hogy miért nem lát soha egyes rezidenseket a Nyírő szociális programjain, például a Mága Zoltán-koncerten. Amikor azt válaszolták, hogy ennek valószínűleg korosztályos oka van, megkínálta őket tíz jeggyel az A38 hajóra, amelyeken az „év dolgozója” felirat szerepelt. Ezzel különösen kínos hangulatot teremtett. 
• Többen is felrótták: a főigazgató nem értette, hogy miért nem működőképes az, amikor a sürgős neuropszichiátriai esetek ellátására egy másik épületből, egy akut osztályról vezényelnek át orvosokat a létszámhiány miatt, akiknek ilyenkor egyik pillanatról a másikra kellett megszakítaniuk napi munkájukat. Ezt a 36 ágyas osztályt annak ellenére tartotta nyitva a kórház, hogy ekkor egy orvos sem dolgozott ott. 
• Egy rezidens úgy fogalmazott, hogy ha a villamoson bárkit megkérdezne egy fekvőbeteg-osztály működtetéséről, több fogalma lett volna róla, mint Ézsinek. 
• Egy több kollégának szervezett „baráti kávézáson” nyilvánosan felkérdezte az egyik orvost folyamatban lévő etikai vizsgálatáról, hogy az „tanulságul” szolgáljon a többieknek.  
• Az újonnan telepített beléptető kamerával kapcsolatban azt mondta beosztottjainak, hogy „nem akarok bánatosan érkező kollégákat látni, mindenki mosolyogjon a kamerába!” 
• Több távozó nyírősről is azt állította, hogy szimplán magánéleti okokból távoztak a kórházból, utalgatva olyan magánügyeikre is, amelyek nem voltak ismertek többek számára. 
• Az ápolók cafeteria-kedvezményeit megvonta, ugyanezen a napon pedig vezetőség körbeküldött egy közvéleménykutatást a tervezett „terápiás kert”-beruházásról, azt üzenve, hogy a dolgozói juttatásokra nincs pénz, arra viszont van. Végül ez a kert lett a kórház legelhanyagoltabb része. 

Egy korábbi osztályvezető pedig úgy fogalmazott: „Évekig dolgozol bizalomteli légkörben, sikeres, kompetens vezetőként,  majd egyszercsak jön valaki, aki nem érti, amit csinálsz, és jellemzően úgy érzed, hogy nem is érdekli, de a legelemibb döntéseidet is bírálja, felülírja. Nem kapsz választ az e-mailjeidre, hónapokig halasztódnak a legegyszerűbb intézkedések is.”  

A visszaemlékezők szerint Ézsi még a saját helyetteseinek sem adott bizalmat, döntési lehetőségeket, viszont a problémákért mindig őket hibáztatta.

Akik ellenvéleményt fogalmaztak meg, vagy határozottan képviselték a a szakmai szempontokat, vagy az osztályuk érdekeit, azokat el akarta távolítani: „az intézményből a róluk vezetett halállistára több fórumon is nyíltan hivatkozott” – mondta forrásunk.

Egy másik, korábban vezető pozícióban dolgozó megszólaló szerint egy Nyírőhöz hasonló országos központnak „feladata lett volna az országos szakmai irányvonal alakítása, a legjobb szakemberek egybegyűjtése, a tehetséggondozás, a szakmai működéssel kapcsolatos adatok gyűjtése és feldolgozása. Ezekhez zsigerileg érteni kell, mi a pszichiátria, amiről Ézsinek fogalma sem volt.”

Ézsi Robin és Mága Zoltán 2025 novemberében (fotó: Nyírő/Facebook)

A fenyegetések, illetve az információk visszatartása miatt a légkör folyamatosan romlott a kórházban. Az, hogy erről sokáig nem szólaltak meg nyilvános fórumon a dolgozók, annak volt köszönhető, hogy ők „orvosi esküjüknek megfelelően a végsőkig tűrtek, és próbálták ellátni a feladatokat”. Forrásunk szerint a gondolatmenet az volt: „Nem hagyhatjuk cserben a betegeinket. Főnökünkkel kapcsolatos frusztrációnkat, szervezeti problémáinkat sem mutathatjuk ki, nem háríthatjuk a páciensekre.” 

Több visszaemlékező számára is kirívó eset volt dr. Szuromi Bálint osztályvezető ellehetetlenítése, amelyről az „ÉZSrevételek a Mágusról”-ban is szót ejtettek. Szuromi a többek, köztük Slezák által is említett „személyes bosszúk” egyik célpontja volt – 2024-ben ő is pályázott a főigazgatói posztra. A Nyírőben a szakorvos egyik vezetői pozíciójára azalatt írtak ki pályázatot, amíg ő szabadságon volt, úgy, hogy erről őt nem értesítették – visszatérésekor szembesült azzal, hogy elvették tőle egyik munkakörét. Ő beadott egy pályázatot a saját állására, ám azt mégis egy olyan, kevésbé képzett orvosnak adták, aki a korábbi, Ézsi előtti vezetés bizalmát hanyag munkavégzés miatt veszítette el.  

Szuromi doktor később egy ponton véletlenül túl későn szólt amiatt, hogy a pünkösd hétfő utáni keddre meghívták Gyöngyösre előadást tartani egy betegotthonban. Ézsi előtt nem is volt kötelező minden ilyesmiről több héttel korábban értesíteni az igazgatót, ám az új főigazgató ezt elvárta. Miután Szuromi késve értesítette Ézsit, ő kerek perec megtiltotta, hogy a szakértő megtartsa az előadást, amelyre ő dacból és felelősségtudatból mégis elment. Ezután bosszúból az addiktológiára száműzte őt Ézsi, és elvette tőle az osztályát, ami az ott kezelt betegeket is hátrányos helyzetbe hozta.

A kórházban köztudott volt, hogy bár Szuromi a saját területén – az autizmus kutatásában és kezelésében –  szaktekintélynek számít, az addiktológiában bevallottan nem járatos. Száműzetése után pedig Ézsi hazugságokat is elkezdett terjeszteni róla: többek között azt, hogy nem jár be dolgozni, illetve hogy nőkkel erőszakoskodik – ezekről mindenki tudta, aki egy kicsit is ismerte Szuromit, hogy nem igazak. Az orvos két hónapig bírta ebben a helyzetben, azután felmondott. 

Nemcsak a Nyírőben vannak gondok 

A nyírős létszámhiány miatt átvezénylések más intézmények pszichiátriai osztályain is megnehezítették a betegellátást, ám az itt előállt helyzet csak az utolsó csepp volt a pohárban a magyar állami pszichiátria számára. Petke Szuromi esetével kapcsolatban mondta el nekünk azt: „Az efféle vezetési stílust rendkívül gyakran látom az állami ellátásban. Hogy az osztályon dolgozó orvos dolgát feleslegesen akadályozza, megnehezíti az intézmény szakmailag inkompetens vezetője, ennek eredményeképpen viszont a páciensen csattan az ostor, mivel nem a hozzáértő szakember látja el a megfelelő helyen”. Egy vidéken dolgozó pszichiáter szerint pedig „nem egyedi az Ézsi-féle kiskirályok esete, a magyar pszichiátria tele van velük”. 

Slezák Adrienn lapunknak azt mondta: „Az a létszámhiány és ellátási probléma, ami kialakult a Nyírőben, vidéken sok helyen már az elmúlt húsz évben is fennállt. A pszichiátriai ellátás, különösen a járóbeteg része jelentős fejlesztésre szorul. Megnőtt az igény és az érdeklődés a mentális ellátás iránt, rengeteget fejlődtek a terápiák, másrészt folyamatosan fogyott és kritikus szintre csökkent a szakemberek száma. Látszott, hogy szerkezeti reformokra van szükség. Ebben egyetért a szakma, és alulról jövő kezdeményezésként el is kezdtünk javaslatokat kidolgozni. Egy átalakítási folyamat fontos katalizátora lehetett volna, lehetne az Országos Intézet.” 

Az állami pszichiátria helyzetével kapcsolatos kérdéseinkre Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke válaszolt részletesebben. Ő az országos emberhiány miatt felállt helyzetet így ábrázolta: 

„Van olyan kórház, ahol nem jut minden éjszakára ügyeletes pszichiáter, ezért máshonnan rendelnek ide orvosokat: belgyógyászok, akár fül-orr-gégészek is ügyelnek a pszichiátrián, pszichiáter szakorvos pedig csak telefonon érhető el.

Olyan osztály is van Budapesten, ahol egy ideje csak sürgősségi ellátás van, tehát csak olyan betegeket vesznek fel, akik közvetlen ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsítanak. Ebből adódóan akut betegekkel is előfordul, hogy bár osztályos felvétel is indokolt lehetne, nem tudja a rendszer ezt az ellátást biztosítani.” 

Elmondása szerint az állami ellátásból távozó vagy ellehetetlenített orvosok közül egyre többen vándorolnak el a magánellátásba, de már ott is nagy a terhelés, egyre hosszabbak a várólisták. „A pszichiátria kevésbé eszközigényes terület, így gyors és nagyarányú volt a magánszektor erősödése. Mégis olyan telített a piac, és olyan sok embernek van szüksége ellátásra, hogy hosszú hónapokat kell várniuk a pácienseknek. Az olyan speciális területeken, mint például az autizmus kivizsgálása, akár egy évet is” – mondta. 

Arra a kérdésünkre, hogy körülbelül hány pszichiáter hiányzik az állami ellátásból, azt válaszolta: „Ezt nehéz megállapítani, mert az orvosnyilvántartás nem elég jó minőségű.  A jóindulatú becslések szerint jelenleg nagyjából 1200 főnek van érvényes szakvizsgája. Ám közülük olyan kollégák is vannak, akik elsősorban más szakterületen dolgoznak, például neurológusként, mivel korábban a két szakterületet együtt gyakorolták ideggyógyászat néven”. 

2024-ben Oriold Károly, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány vezetője azt nyilatkozta: „Amikor én ezt a szakmát elkezdtem 2003-ban, akkor 1000-1400 pszichiáter volt. Ma körülbelül 600 fő dolgozik a területen összesen. Húsz év alatt kevesebb mint a felére csökkent a szakdolgozók száma”. Álmos mostani becslése pedig 500 és 600 fő közé teszi az állami ellátásban dolgozók számát. 

A MOK elnöke azt is megjegyezte, hogy vannak területek, ahol különösen kirívó a hiány: például

mindössze 60 gyermekpszichiáter szakorvos dolgozik ma Magyarországon – és ők sem mind az állami ellátásban. 

Álmos azt mondta: „Ézsi Robin kinevezése nem az oka, hanem a következménye a helyzetnek. A szakma leépülése körülbelül 20 éve kezdődött”. Az korábbi központ, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárásának 2007-ben „akadtak szakmai okai is, ám emiatt rendkívül sok pszichiátriai ágy szűnt meg országosan is, amiket azóta nem pótoltak teljesen. Emellett az alacsony finanszírozás – a pszichiátria a legrosszabbul finanszírozott orvosi szakterület –, a külföldi elvándorlás, majd az egyre inkább megnyíló magánegészségügyi lehetőségek miatt az állami ellátásban dolgozók száma egyre inkább fogyatkozott, a tapasztalt kollégák jelentős része így nem tudta átadni tudását a fiataloknak”. 

Hozzátette: a szakemberhiányra nagyon jó példa a Debreceni Egyetem, ahol elmondása szerint akadt olyan időszak, amikor még PhD-je sem volt az ottani tanszékvezetőnek, mert egyszerűen nem volt megfelelő fokozattal rendelkező jelentkező. 

Hozzátette: „Az EU-s források elosztásában is mostohagyereknek számítanak a pszichiátriai osztályok. Megesett az is, hogy elköltötték az EU-s pénzt egy-egy pszichiátriai osztály felújítására, majd odaadták az épületet más osztályoknak, a pszichiátriát pedig rosszabb helyekre száműzték”. A szakma érdekérvényesítő képessége azért is bizonyult tartósan alacsonynak, mert ellátási problémák esetén a betegek a stigmatizáció miatt kevésbé szólalnak meg. 

„Aki hosszú várólistára kényszerül például a kardiológián, hamarabb panaszkodik nyíltan, mint az, akit mondjuk skizofréniával kezelnek” – tette hozzá. 

Álmos azt is felidézte, amikor 2014-ben Orbán Viktor miniszterelnök meghívta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviselőit, hogy világítsák át a magyar mentális egészségügyet. A WHO küldött egy vizsgálóbizottságot, amely vidéken és Budapesten is ténykedett, javaslatokat fogalmaztak meg többek között arról, hogy erősíteni kellene a közösségi ellátást, a szakmai tudás, tapasztalat átadását, és módszertani központokat kellene alakítani. Ezekből semmi nem lett. Aztán 2019-ben Kásler Miklós emberi erőforrás-miniszter hirdetett egy mentális népegészségügyi programot, amit  „elő is készítettek a kollégák, ám azt soha nem publikálta a minisztérium”. Majd jött a COVID, ekkor több pszichiátriai osztályt is bezártak, amelyeket utána csak részleges kapacitással nyitottak meg. 

Hozzátette: a 2020-as szolgálati jogviszony-törvénnyel pedig gyakorlatilag olyan szintre lépett az elvándorlás, illetve a szakvizsga utáni kilépés, hogy mostanra Budapesten időről időre egész kerületeket kell átmenetileg más-más osztálynak ellátnia, mert még a centrumkórházakban sincs állandóan elegendő kapacitás. Ő is tudott arról, hogy „a Nyírőben Ézsi Robin vezetői tevékenysége óta rendszeresek a konfliktusok, képzett szakemberek sora hagyta ott az intézményt. Azóta jelezték már a problémákat a Belügyminisztérium felé a szakma képviselői, de mostanáig ezeket nem hallgatták meg, vagy nem vették őket elég komolyan”.  

Az OKFŐ türelmet kér

Az ügyben kérdéseinket elküldtük az OKFŐ-nek is, akik azt válaszolták: „Tájékoztatjuk, hogy a 2026. február 24-én kiadott közleményünkben foglaltak szerint a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója benyújtotta lemondását, amit a belügyminiszter elfogadott, így dr. Ézsi Robin főigazgatói megbízatása 2026. március 14. napjával megszűnt. A főigazgatói feladatokat – a szervezeti és működési szabályzat szerint – ideiglenesen az intézmény orvosigazgatója veszi át. Az egészségügyi adminisztráció pályázatot ír ki a főigazgatói poszt betöltésére.

Egyben megalakult és megkezdte munkáját az a szakmai testület, amelynek feladata a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet szakmai működésének, valamint Budapest pszichiátriai ellátásszervezésének mindent átfogó, teljes áttekintése. A vizsgálat jelenleg is folyamatban van, ezért ezúton kérjük türelmüket, valamint együttműködő, korrekt és etikus hozzáállásukat annak időtartama alatt. Kiemelten hangsúlyozzuk, és egyúttal szeretnénk minden beteget és hozzátartozót megnyugtatni, hogy az Intézményben a betegellátás folyamatosan, biztonságosan és magas szakmai színvonalon biztosított – jelenleg is, és a jövőben is.”  

Ézsi Robin válaszolt a kérdéseinkre

Ahogy cikkünk elején is említettük, lapunk elérte a nemrég felmondott Ézsi Robint is. A Nyírő volt főigazgatója vállalta, hogy válaszol lapunk kérdéseire, ám kikötötte, hogy nyilatkozatát csak teljes egészében, változtatás nélkül közölhetjük. 

A szokásjoggal ellentétben Ön nem hozta nyilvánosságra 2024-es pályázatát, amellyel elnyerte a Nyírő kórházigazgatói posztját, illetve az Ön szakmai önéletrajza sem nyilvános. Kérem, most ossza meg ezeket, ha pedig ez nem lehetséges, röviden ismertesse a tartalmukat. 

A főigazgatói pályázat nyilvánosságra hozatala korábban sem volt általános gyakorlat, sem az előző intézményvezetők, sem más pályázók nem tették közzé saját pályázati anyagukat. 

Szakmai pályafutásomat az alábbiakban foglalom össze röviden: 

• 1998-ban diplomáztam általános orvosként a Semmelweis Egyetemen, dolgoztam mentőtisztként, háziorvosi ügyeletben, 2014-ben foglalkozás-egészségügyi szakorvosként diplomáztam a Semmelweis Egyetemen, és ugyanebben az évben orvos-közgazdász diplomát szereztem a Budapesti Corvinus Egyetemen. 2019-ben egészségügyi menedzser diplomát szereztem a Semmelweis Egyetemen, és idén szerzem meg a jogi szakokleveles orvos diplomát az ELTE-n. 

• 2000 óta dolgozom vezetőként egészségügyi területen, 2015-től az országos kórházi fenntartónál az országos egészségügyi fejlesztések szakmai vezetője voltam, majd a NEAK-nál az ellátórendszer szakmai-módszertani fejlesztéséért feleltem.  

• 2021 márciusától három éven át az összevont Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet és az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet orvosigazgatójaként dolgoztam. 

Végzettségem és tapasztalatom alapján messzemenőkig alkalmasnak tartom magam egészségügyi intézmény vezetésére, mely számos terület — így többek közt humánpolitika, jog, adatvédelem, informatika, gazdálkodás, üzembiztonság, finanszírozás, higiéné és minőségirányítás — összehangolt, szabályos és hatékony működtetését jelenti.  

Főigazgatóként a vezetői programom középpontjában a betegelégedettség növelése, a dolgozói elégedettség javítása, a működés szabályosságának és átláthatóságának erősítése, a költségek racionalizálása, valamint a járó- és fekvőbeteg-ellátás hatékonyabb működtetése állt.  

Az elmúlt időszak eredményei ezt világosan visszaigazolják: új szakmai programok indultak, létrejött a kutatás-fejlesztési osztály, elindultak nemzetközi együttműködések, megkezdődött a Nemzeti Affektív Regiszter működése, erősödtek a prevenciós és destigmatizációs programok, fejlesztettük az intézet digitális működését, megkezdtük a betegutak optimalizálását, és szorosabb együttműködés alakult ki az Országos Mentőszolgálattal, valamint társkórházakkal, valamint sikerült egy 5 milliárd forintos energiahatékonysági fejlesztést is az intézetünkbe hozni az elmúlt év munkájának eredményeként. Ugyanakkor az átlátható működés kialakításának szokványos velejárója, hogy azok, akik egy régebbi rendszerben előnyöket élveztek, érdeksérelemként élik meg a változást. 

Összességében, ahogyan azt a pályázatomban is célként jelöltem meg, az intézet működése az elmúlt két évben rendezettebbé, szabályosabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá vált.  

Az Ön meglátása szerint 2024-ben miért éppen Ön nyerte el a Nyírő kórházigazgatói pozícióját a többi jelentkezővel szemben? 

Meglátásom szerint a vezetőkiválasztási eljárás során elért eredményem, több évtizedes szakmai tapasztalatom, vezetői felkészültségem, valamint az intézményvezetésről vallott szemléletem együttesen járult hozzá, hogy 2024-ben én kaptam meg a vezetői megbízást. 

A főigazgatói kiválasztás egy jogszabályban meghatározott, többlépcsős vezetőkiválasztási eljárás keretében történt, amely minden pályázóra azonos módon vonatkozott. Ez egy komplex alkalmassági folyamat, amelyben vezetői kompetenciákat, döntési helyzeteket és pszichológiai alkalmasságot is vizsgáltak, majd a pályázókat egy 9 tagú testület hallgatta meg és értékelte. Éppen ezért ez nem személyes vagy informális döntés, hanem egy szabályozott és összehasonlítható eljárás eredménye volt. 

Fontosnak tartom azt is rögzíteni, hogy egy egészségügyi intézmény vezetése nem orvosszakmai feladat. Egy ilyen intézmény irányításához széles körű vezetői, szervezési, gazdálkodási és stratégiai kompetenciákra, valamint arra a képességre van szükség, hogy valaki nagy rendszereket felelősen és hatékonyan tudjon működtetni és felelősen nap mint nap döntéseket hozni.  

A Nyírő főigazgatójaként ott volt-e a kifejezett céljai között, hogy kórház működési és személyzeti költségein csökkentsen? Milyen megfontolás állt e mögött? 

Egy állami, közpénzből működő kórház esetében a szabályszerű, átlátható és költséghatékony gazdálkodás biztosítása jogszabályi kötelezettség. Főigazgatóként az a feladat, hogy az intézmény működése fenntartható, ellenőrizhető és szakmailag biztonságos legyen. Ebből következően a törvényes és felelős intézményvezetés volt a célom.  

Ugyanakkor fontos rögzíteni, hogy személyzeti leépítés nem történt. 

Milyen megfontolások álltak a létszámstop kihirdetése, illetve a Nyírő dolgozóinak korábban járó különböző juttatások (pl. SZÉP-kártya) megvonása/csökkentése mögött? 

Határozottan vissza kell utasítanom ezt a felvetést, mert több eleme is valótlan.  

A Nyírőben nem volt létszámstop, tehát az erre vonatkozó állítás egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Ugyanígy nem igaz az sem, hogy a dolgozóktól különböző juttatásokat vontunk volna meg vagy széles körben csökkentettük volna azokat. Egyetlen juttatási elemről beszélhetünk, ez pedig a cafeteria felfüggesztése volt, amelyet nem önkényes döntésből, hanem kizárólag jogszabályi és költségvetési okok miatt nem lehetett biztosítani, és aminek visszavezetése a költségvetési feltételek biztosítása esetén be volt tervezve. Ez a döntés nem intézményi megszorítás, hanem a jogszabályi és költségvetési keretek miatti kötelező alkalmazkodás volt. 

A munkatársak a központi jogszabályban biztosított juttatásokon túl is számos egyéb, saját hatáskörben adható támogatásban részesültek, emellett folyamatosan történt bérkorrekció, és ahol lehetőség volt rá, béremelés is. Az alapbéreket minden esetben a lehető legmagasabb szinten állapítottuk meg. 

Ezért félrevezető és igazságtalan azt állítani, hogy itt valamiféle megszorító intézkedéssorozat történt volna a dolgozókkal szemben.  

Mi volt a megfontolása az úgynevezett „terápiás kert” kialakításával kapcsolatban? Utólag sikeresnek tartja ezt a projektet? 

A terápiás kert kialakítása szakmailag indokolt, emberileg fontos és intézményi szempontból is nagyon sikeres projekt volt. 

A terápiás kert kialakításának alapvető megfontolása az volt, hogy a pszichiátriai betegek gyógyulása nem kizárólag gyógyszeres vagy klasszikus terápiás eszközökkel támogatható, hanem a gyógyító környezet minősége is kiemelt jelentőségű. Mint ahogy a nagyvárosokban a közösségi kertek kialakításának tapasztalata is megerősíti, a természeti közeg, a rendezett és esztétikus környezet bizonyítottan kedvezően hat a lelkiállapotra, csökkenti a szorongást, segíti a megnyugvást, és hozzájárul a betegek általános pszichés stabilizálásához. 

A pszichiátriai ellátásban különösen fontos, hogy a betegek ne csupán intézményi környezetben legyenek jelen, hanem olyan terekhez is hozzáférjenek, amelyek a méltóságukat, a belső egyensúlyukat és a rehabilitációjukat támogatják. Egy terápiás kert lehetőséget ad erre, valamint arra is, hogy a betegek kiszakadjanak az intézeti osztályos lét egyhangúságából. Ez nem pusztán esztétikai beruházás, hanem a gyógyító környezet tudatos fejlesztése. Meg lehet keresni a betegektől érkezett számtalan köszönő üzenetet, szívszorító leveleket kaptunk, hogy mit jelent nekik ez a kis kert. Aki ebben a projektben rosszat keres, annak meg kell vizsgálnia a saját lelkiismeretét. 

És igen, utólag is egyértelműen sikeresnek tartom ezt a projektet. A terápiás kert nemcsak fizikailag gazdagította az intézményt, hanem szemléletében is kifejezte azt, hogy a pszichiátriai betegek ellátásában komplexen, emberközpontúan és korszerűen gondolkodunk.  

Ézsi Robin elülteti „a remény fáját” a terápiás kertben 2025 márciusában (fotó: Nyírő/Facebook)

Tudott-e a Nyírő személyzetének panaszairól Önnel kapcsolatban, amelyeket az elmúlt évek során a Belügyminisztériumhoz és az OKFŐ-höz juttattak el? Befolyásolták-e ezek, hogyan áll hozzá a kórház vezetéséhez? 

Munkámmal vagy a vezetői hozzáállásommal kapcsolatos panaszról nem kaptam jelzést. Ellenkezőleg, a nyilatkozat beadását megelőzően senki nem keresett meg ilyen problémával. Azok a intézményen belüli jelzések, amelyekről az utóbbi időben tudomásom volt, nem a személyzet egészének véleményét tükrözték, hanem jellemzően olyan pszichiáter kollégáktól érkeztek, akik maguk is főigazgatói ambícióval rendelkeztek, vagy más pályázót támogattak ebben. A gyakran emlegetett rossz hangulatot csak ott tapasztalták a kollégák, ahol erre célzott szándék volt. 

A meglepetésszerűen szervezett akciót követően viszont a teljes felsővezetői kör, valamint a középvezetők jelentős része egyértelműen kiállt mellettem, és aláírt támogató nyilatkozatban fejezte ki, hogy jó együttműködésben dolgozunk együtt, és ezt így is kívánják folytatni. Ezekkel a támogató nyilatkozatokat ugyanúgy figyelembe kell venni, ha valaki objektív képet szeretne alkotni a helyzetről. 

Egy ekkora intézményben természetes, hogy időnként különböző vélemények vagy eltérő nézőpontok jelennek meg. Ezek meghallgatására és a jó szándékú észrevételek beépítésére mindig nyitott voltam. 

Kérem erősítse meg, vagy cáfolja azon értesülésemet, mely szerint az OKFŐ által felállított, Andréka-féle bizottság első tájékoztató ülése előtti hétvégén két nyírős beteg is befejezett öngyilkosságot követett el, és ez az ülésen is szóba került. 

Konkrét, egyedi egészségügyi eseményekről betegjogi, kegyeleti és adatvédelmi okokból nem áll módomban nyilatkozni, ilyen információk jogtalan birtoklása, felfedése súlyos jogi következményeket von maga után. 

Kérem ossza meg megfontolását, amely a március 13-i lemondásához vezetett. Egyeztetett-e döntése meghozatala előtt a Belügyminisztérium munkatársaival?  

A lemondásom részleteiről nem kívánok nyilatkozni, de azt fontosnak tartom rögzíteni, hogy az egész kialakult helyzetet méltatlannak tartom.  

A dolgozók és vezetők közül nagyon sokan biztosítottak a támogatásukról, csak ezt a mesterségesen gerjesztett indulatok, valamint az agresszív reakciók miatt nem merték nyilvánosan vállalni. Többen csendben, személyesen vagy írásban jelezték felém, hogy mellettem állnak, mert aki nyilvánosan megpróbált a védelmemben megszólalni, az azonnal durva és felháborító támadás célpontjává vált. Egy 760 főt foglalkoztató intézményben 19 ember alakított ki olyan nyomásgyakorló helyzetet, amely jelentősen eltért a dolgozói többség véleményétől. A jelzések mögött nem valós érvek álltak, hanem jellemzően egyéni ambíciók és  célzott hangulatkeltés.  

Azt a dimenziót is érdemes megvizsgálni, hogy egy ilyen szintű feszültségkeltés nemcsak a biztonságos betegellátást veszélyezteti, hanem bizonytalanságban tartja a többi dolgozót is. Egy intézmény működéséhez ugyanis nem csak orvosokra van szükség, hanem ápolókra, szakdolgozókra, műszaki, gazdasági, adminisztratív és ellátási területen dolgozó kollégákra is, akiknek a munkájáról, érzéseiről valahogy ilyenkor soha nem esik szó.  

Éppen ezért különösen sajnálatosnak tartom, hogy nem törekedtek valós szakmai egyeztetésre, helyette közösségi oldalakon zajlott a hangulatkeltés.  

Lemondása előtt kapott visszacsatolást az Andréka vezette bizottságtól? 

Lemondásom előtt semmilyen visszacsatolást nem kaptam a bizottságtól. Egyetlen meghallgatáson vettem részt, ahol vezetői tevékenységemmel kapcsolatban érdemi kérdések nem hangzottak el. Tudomásom szerint nem hallgatták meg sem az intézet orvosigazgatóját, sem egyéb felsővezetőket. A bizottság működéséről ugyanakkor nem tisztem nyilatkozni. 

Több korábbi nyírős dolgozó is elégedetlenségét fejezte Szuromi Bálint „lefokozásával” és áthelyezésével kapcsolatban az addiktológiai osztályra, amit két hónapra rá az orvos távozása követett. Kérem, részletezze az Ön szemszögéből, pontosan miért és hogyan járt el akkor Szuromival kapcsolatban? 

Szuromi Bálint vezetői megbízásának visszavonására vezetői alkalmassági szempontok miatt került sor. A vezetői megbízás visszavonása után továbbra is az intézetben foglalkoztattuk, ahol lehetősége volt szakmai munkát végezni. Távozásáról saját maga határozott, majd ezt követően pályázatot nyújtott be a főigazgatói pozícióra, amelyet nem nyert el. Ez jól mutatja, hogy a vezetői ambíciói továbbra is megvoltak, és döntésében nem a vezetés részéről érte sérelem, hanem további karrierlépési szándék motiválta. 

A vezetői megbízásokkal kapcsolatos döntéseim soha nem személyes alapon születtek. Szigorúan szakmai, ellátásszervezési és betegbiztonsági szempontok alapján hoztam meg őket, mert egy intézet működésének stabilitása és a betegek biztonsága minden körülmények között elsődleges volt számomra. 

Mi a reakciója azokra, az Andréka-bizottsághoz is eljutott vádakra, amelyek szerint Önt „személyes bosszú vezérelte” Szuromi ügyével kapcsolatban? 

A bizottság működéséről származó információk tudomásom szerint nem nyilvánosak, nem is értem, honnan szerzi ezeket az értesüléseket, leginkább pletykákat. A személyes bosszú vádját határozottan visszautasítom. Vezetőként minden döntésemet kizárólag vezetői, ellátásszervezési és betegbiztonsági szempontok alapján hoztam meg.  

Tudtommal vezetése alatt osztályvezetői értekezleteken több alkalommal is előkerült a neuropszichiátriai osztály kérdése, illetve az ottani ellátás akadozása. Ön milyen problémákat látott itt, és véleménye szerint sikerült-e adekvát módon megoldani ezeket? 

A belső vezetői értekezletek jegyzőkönyvei nem nyilvánosak, így a vélt értesüléseit nem kommentálom, de biztosíthatom, hogy messze jár a valóságtól. Ugyanakkor fontos rögzíteni, hogy a főigazgató munkáját a jogszabályok szerint három vezető-helyettes segíti, és az orvosszakmai működés közvetlen felügyelete az orvosigazgató feladatkörébe tartozik. Ide sorolható többek között az orvosi tevékenység összehangolása, az ügyeleti ellátás biztosítása, az egészségügyi dokumentáció szabályszerűségének felügyelete, a betegjogok érvényesülésének figyelemmel kísérése, a panaszok kivizsgálásában való közreműködés, valamint az egészségügyi szolgáltatások folyamatos minőség-ellenőrzése. 

Az ezzel összefüggő problémák — így különösen az orvosi kapacitás, a fluktuáció, a toborzás és az orvosi tevékenység operatív felügyelete — az orvosigazgatói területhez tartoznak.  

Főigazgatóként az volt a feladatom, hogy a felmerülő problémák feltárását, napirenden tartását és a megoldási folyamatokat intézményi szinten támogassam. Az intézmény működésének feltárása, rendezése és a biztonságos betegellátáshoz szükséges folyamatok kialakítása az elmúlt években jelentős intenzitással zajlott. Példának említeném, hogy ebben az időszakban 190 szabályozó dokumentum került kidolgozásra, ami egyértelműen mutatja, hogy az intézményben kiemelt hangsúlyt kapott a biztonságos betegellátás, valamint a minőségi és szabályos munkavégzés feltételeinek biztosítása.  

Ezúton is szeretném megköszönni mindazon dolgozók munkáját, akik nap mint nap helytálltak, és becsületesen, lelkiismeretesen végezték a feladatukat. Ők a mindennapi munkájuk során nem politikai vagy egyéni érdekeket tartottak szem előtt, hanem azt, ami egy egészségügyi intézményben a legfontosabb: a betegek ellátását és a kórház fejlődését. 

Mohos Máté

Címlapkép: Ézsi Robin a kinevezése napján, 2025. január 15-én (fotó: Nyírő/Facebook)