Láncziék fellebbeztek az elmarasztaló ítélet ellen, szerintük a bíróságnak nincs hatalma felettük

Fellebbezett a Szuverenitásvédelmi Hivatal a Fővárosi Törvényszék tavaly decemberi elsőfokú ítélete ellen, amelyben a bíróság minden pontban az Átlátszónak adott igazat. A Hivatal szerint az elsőfokú bíróság hatáskörét túllépve egyfajta „árnyékpert” folytatott le, a felperes Átlátszó pedig a személyiségi jogi pert „jogorvoslati pótlékként” használta, hogy a bíróság útján kényszerítse ki a róla szóló jelentés tartalmi felülbírálatát. Szerintünk pedig a Hivatal végtelenül hosszúra sikeredett fellebbezése olyan kordokumentum, amit senkinek nem ajánlott elolvasni, de nekünk muszáj volt, ezért összefoglaljuk a lényegét és az arra adott válaszainkat olvasóinknak.

Mint emlékezetes, tavaly azután indítottunk személyiségi jogi pert a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen, hogy az egy 2024-es „vizsgálati jelentésében”  és az arról készített, az interneten fizetett hirdetésként is terjesztett videóban többek között azzal vádolta meg az Átlátszót, hogy kémkedik, egy külföldi nyomásgyakorló és befolyásszerző hálózat tagja, híreket hamisít, vagy épp hírszerzési tevékenységet folytat.

Az elsőfokú eljárás az Átlátszó teljes mértékű pernyertességével zárult: a bíróság valamennyi kérelmünknek helyt adott, és kimondta, hogy a Hivatal rólunk megjelent kommunikációja minden lényegi pontjában valótlant állított.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal azonban nem nyugodott bele az ítéletbe, amely bocsánatkérésre, helyreigazításra, és sérelemdíj megfizetésére kötelezte. Fellebbeztek a verdikt ellen, a per megszüntetését, az ítélet megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését kérve.

A 33 oldalas fellebbezést a bátrabbak, illetve a műkedvelők alább teljes egészében is elolvashatják, a Hivatal fő érveit pedig az alábbiakban ismertetjük, ahogy a Hivatal fellebbezésével szemben előterjesztett, ahhoz képest igen szerény ellenkérelmünket is nyilvánosságra hozzuk.

Szuverenitásvédelmi Hivatal fellebbezése by atlatszo

A Hivatal továbbra is kitart amellett, hogy a magyar jogállam olyan, hogy abban egy bíróság nem vizsgálhatja megállapításai valóságát

A Hivatal elsődleges fellebbezési kérelme arra irányul, hogy a szüntessék meg a pert, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság „(…) tévesen értelmezte és hivatkozta meg az Alkotmánybíróságnak a Szuverenitásvédelmi Hivatalt létrehozó jogszabály ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elbíráló, IV/02551/2024 ügyszámú határozata [83] bekezdésében foglaltakat.”, és bíróság eleve nem is vizsgálhatná állításai valóságtartalmát.

Az Alkotmánybíróság a IV/02551/2024 ügyszám alatt hozott, azóta 20/2024. (XI. 28.) AB határozatként közzétett döntés [83] bekezdése rögzíti, hogy „[a] Szuvtv. alapján ugyanis a Hivatal megküldi a vizsgálati megállapításait azon szervezetek részére, amelyek tevékenysége a lefolytatott vizsgálat alapján megalapozza, hogy a szervezet szerepeljen a Hivatal nyilvános jelentésében. A vizsgált szervezet a Hivatal megállapításaira észrevételt tehet, a Hivatal pedig az észrevételre határidőben, írásban köteles válaszolni. A Hivatal továbbá köteles megindokolni, hogy a figyelembe nem vett észrevételeket miért nem fogadta el. Ennek esetleges elmulasztása esetén – feltéve, hogy a személyiségi jog védelme tekintetében kereshetőségének egyéb feltételei is fennállnak – a vizsgált szervezet, jó hírnevének védelme érdekében, bírósághoz fordulhat.”.   

Az Alkotmánybíróság ugyan később hozta az idézett határozatát, minthogy a Hivatal lefolytatta volna az Átlátszóval szembeni vizsgálatát, azonban a Hivatal gyakorlatilag betűre teljesítette az Alkotmánybíróság által megfogalmazottakat: ugyanis nem küldte meg az Átlátszónak a jelentés tervezetét észrevételezésre annak közzétételét megelőzően. A Hivatal a jelentés tervezetét annak ellenére nem küldte meg az Átlátszónak, hogy a Hivatalt létrehozó, a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvény 6. § (8) bekezdése ezt explicite a kötelezettségévé teszi.

A Hivatal álláspontja szerint azonban „(…) nem volt abban a helyzetben, hogy a vizsgálati jelentés tervezetét véleményezésre megküldje, mivel a felperes egyértelműen és előzetesen elzárkózott minden érdemi kapcsolattartástól”. Csak hogy tisztázzuk: a Hivatal, mint a róla szóló dörgedelmes jogszabályi meghatározás szerint „független, csak a jogszabályoknak alárendelt, feladatkörében más személy vagy szerv által nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten és minden más intézmény, szerv, politikai párt, társaság, egyesület, jogi vagy természetes személy általi befolyásolástól mentesen ellátó szerv”, arra hivatkozik, hogy azért sértette meg azt a jogszabályt, amely létrehozta, mert az Átlátszó a vizsgálat során befolyásolta. Ezúton is elnézést kérünk, hogy ellehetetlenítettük a Hivatal feladatellátását.

A Hivatal hosszasan érvel még amellett, hogy a perben is sérelmezett elképesztő valótlanságok közzététele során pusztán a közfeladatát látta el, és a jelentést az AB-határozat alapján nem peresíthetjük, mindez azonban irreleváns, ugyanis mi nem a jelentést, hanem Hivatal jelentését kivonatoló, amerikai szerverre feltöltött, magyar közpénzből amerikai cégnek bevételt generálva meghirdetett, copyright-free trap háttérzenével ellátott Facebook-videóját peresítettük. Nehéz belátni, hogy ilyen tartalmak készítésére mely jogszabály kötelezi a Hivatalt.

Nem tudjuk nem szó szerint idézni a Hivatal következő veretes meglátását:

„[a] jelen személyiségi jogi per keretei azonban nem alkalmasak az alperes Szuvtv. fogalomrendszerét alkalmazó vizsgálati megállapításainak felülbírálatára. Az elsőfokú bíróságnak ezért tudatosítania kellett volna, hogy felperes alaptalanul támadja mind e vizsgálati megállapításokat, mind a Szuvtv. fogalomkészletét a jelen — formálisan csak az alperes Facebook- bejegyzése ellen előterjesztett — személyiségi jogi per keretében. A jogszabályok felülvizsgálatára nem a rendes bírósági fórumoknak, hanem kizárólag az Alkotmánybíróságnak van jogköre.”, abból pedig nehéz mást kiolvasni, minthogy a Hivatal úgy látja: az elnöke által Facebook-videóban kifejtettek jogszabályoknak minősülnek, amelyek felülvizsgálatát csak az Alkotmánybíróságtól lehetne kérni.

Ha mégis perelhető, a Hivatal szerint társadalmi vitában legitim véleményt fogalmazott meg a Facebookon

A Hivatal másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az Átlátszó keresete elutasítását, harmadlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kéri – arra az esetre, ha a bíróság a Hivatal perelhetősége mellett döntene. A Hivatal szerint ugyanis „az elsőfokú bíróság lényegesen megsértette mind a vonatkozó eljárási-, mind az anyagi jogi szabályokat azzal, hogy érdemben nem vizsgálta a másodlagos ellenkérelmünk keretében előterjesztett azon védekezésünket, hogy a kifogásolt közlések nem tényállításnak, hanem valós tényekből levont jogszerű vizsgálati kivetkeztetéseknek minősülnek. Az elsőfokú bíróság e körben ugyanis tévesen azt deklarálta, hogy »a perbeli esetben egyfajta állami, azaz közhatalmi jellegű megnyilatkozásról van szó, ezért a véleménynyilvánítás szabadsága ebben a körben külön nem értelmezhető. Ezért a bíróság az alperes e körben megtett védekezését külön vizsgálat alá nem vonta.« (vö: Ítélet [523] – [524] pontok)”.

Az elsőfokú bíróság ugyanis velünk összhangban mondta ki azt a hazai és nemzetközi bírósági gyakorlatban sokszor lefektetett tételt, hogy állami szervek nem hivatkozhatnak arra, hogy valamely közlés megfogalmazása során egy újság szerkesztőségéhez hasonlóan pusztán véleménynyilvánítási szabadságukkal éltek: a véleménynyilvánításhoz való jog – és más alapjogok – funkciója ugyanis éppen az egyes emberek, illetve szervezeteik szabadságának biztosítása az államhatalommal szemben. A Hivatal azonban a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog egészen sajátos értelmezését adja, ugyanis álláspontja szerint a Facebook-videóban foglalt állítások megfogalmazása során megillette a véleménynyilvánítás szabadsága (amellett, hogy a közlések közzététele szerinte egyben közfeladata is volt). Ha valaki nem teljesen érti a Hivatal szerepfelfogását, megnyugtatnánk, hogy minden jel arra mutat, hogy a Hivatal maga sem.

Arisztotelésztől Lánczi Tamásig

A Hivatal ezt követően hosszasan idéz olyan művekből, mint „[a] bírói ténymegállapítási folyamat természete”, és „[a]z ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései”, annak ellenére, hogy maga nyilvánvalóan nem végez bírói ténymegállapítást. A Hivatal ennek során arra jut, hogy az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a Hivatalt állami szervként nem illeti meg a véleménynyilvánítás szabadsága, és közlései valóságát bizonyítania kell, „(…) olyan erőltetett dichotómiába rendezi a különböző megtehető nyilatkozatok fajtáit, amely sem a jogtudomány állása, sem a következetes felsőbírósági gyakorlat alapján nem védhető.”.  A bíróság a Hivatal szerint „(…) figyelmen kívül hagyja, hogy az alperesnek a Szuvtv. által előírt kötelezettségei teljesítése céljából nem ún. »nyers tényeket« kell megállapítania, hanem a törvény által előírt absztrakt fogalmak szerint kell értékelniük komplex, ún. , »intézményi tényeket« (Id. Varga Csaba: A bírói ténymegállapítási folyamat természete. Akadémiai Kiadó, 1992. 138. o.). Ez alapvetően a jog természetéből ered, amint azt a Kúria tudományos tevékenysége körében leszögezte: »Arisztotelész fent már említett tanításai folytatásának tekinthető az ún. korrespondencia-elmélet (megfelelés-elmélet), amely szerint egy kijelentés igazság-tartalmát az határozza meg, hogy mennyiben felel meg a külvilág valamely tényállásának, mennyiben esik egybe az objektív valósággal. (…)”.

Azért idézzük ezeket szó szerint, hogy a kedves olvasó megmerítkezhessen a szöveg hangulatában, ha véletlenül nem lenne kedve ebből a szövegből 33 oldalt végigküzdeni.

Az Átlátszó egyébként ennek kapcsán rögzítette, hogy nem teljesen tisztázott, mindez miként releváns az általa indított személyiségi jogi perben, azonban azt kiemelnénk, hogy minden bizonnyal jogtörténeti jelentőségű esemény autonóm államigazgatási szervként Lánczi Tamás Facebook-videójának képtelenségeit az arisztotelészi alapokon nyugvó korrespondencia-elmélettel igazolni (vagy legalábbis kísérletet tenni erre).

A Hivatal az értelmező szótáraknak nem, az Európai Bizottságnak viszont hisz

A Hivatal szerint az a baj az elsőfokú ítélettel, hogy „[a]z elsőfokú bíróság tévesen a felperesi állásponttal egyezően a Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározásával egyezően határozta meg a dezinformáció fogalmát, és jogsértő módon figyelmen kívül hagyta, hogy a »dezinformáció« kifejezést maga a Szuvtv. használja, és létezik annak egy jogi definíciója is, melyet az Európai Unió jogi aktusa – az Európai Bizottság COM(2020) 790 final közleményének 4. pontja – határoz meg: »A dezinformáció olyan hamis vagy félrevezető tartalom, amelyet megtévesztés, illetve gazdasági vagy politikai haszonszerzés szándékával terjesztenek, és amely kárt okozhat a nyilvánosságnak«.”.

Ennek kapcsán megjegyeztük, hogy a Bizottság közleménye (amely egyébként a Hivatal igen progresszív uniós jogértelmezésével ellentétben nem jogi aktus) az általunk, az elsőfokú bíróság, illetve az értelmező szótárak által meghatározottakkal egybevág, ahogy a magyar nyelvhasználattal is, a Hivatal tanúja a perben pedig egyetlen olyan alkalmat sem tudott azonosítani, amikor az Átlátszó valótlant állított volna. A meghallgatott tanúja azt mondta, hogy valótlanságokat a Sargentini-jelentés tartalmaz, de hogy abban mi a valótlan, és mi köze lenne azokhoz az Átlátszónak, tanúként már nem tudta megmondani.

A Hivatal írásba adta, hogy soha nem tudja bizonyítani állításai valóságtartalmát

A Hivatal további említésre méltó nyilatkozata, hogy „[a] kutatási megállapításokat tényállításként kezelve pedig a Hivatal azt sohasem tudja bizonyítani, mivel azok valójában szakmai véleménynek minősülnek, amelyek empirikus módon nem bizonyíthatók”. Nekünk tulajdonképpen ennyi elég is, vicces lenne ezek után veszteni, de a magyar igazságszolgáltatás ördöge persze nem alszik.

A Hivatal szerint továbbá amiatt is megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, mivel öndefinícója szerint egy olyan „szuverén és autonóm államigazgatási szerv”, amely „csak általánosságban minősíthető jellegénél fogva az államhatalom részeként működő szervnek”, olyan jogkörrel pedig nem rendelkezik, „amely bármely állítását közhatalmi döntésként vagy joghatással járó aktusként nyilvánítaná ki”, ezért állításai „nem eshetnek a tényállításokra vonatkozóan kidolgozott bírósági gyakorlat által támasztott valóságbizonyítási kényszer alá.”

Ezzel összefüggésben kifejtettük, hogy a Hivatal azon állítása, miszerint „[a] Hivatal értékelő megállapításai ennélfogva nem eshetnek a tényállításokra vonatkozóan kidolgozott bírósági gyakorlat által támasztott valóságbizonyítási kényszer alá.” praktikusan azt jelenti, hogy a jó hírnév védelméhez fűződő, alkotmányosan és a Polgári Törvénykönyv által biztosított védelem az állampolgárokat és jogi személyeket nem illeti meg a Hivatallal szemben, vagyis létezik egyetlen olyan jogi személy Magyarországon, amely nem köteles tiszteletben tartani az Alaptörvény VI. (1) bekezdésében és a Ptk. 2: 43. § c) pontjában védett személyhez fűződő jogot. Ennek az állításnak egy jogállamban nyilvánvalóan semmilyen alapja nem lehet. Azt pedig már meg sem merjük kérdezni, hogy ha egy hivatali jelentésben nem tényeket állapítanak meg, akkor mégis miket.

Atlatszo v. Szuvhiv Fellebbezési Ellenkérelem by atlatszo

A Hivatal szerint nem tiltható el a további jogsértéstől, annak ellenére, hogy az elsőfokú ítélet után Lánczi Tamás megismételte a jogsértő állításait, semmibe véve ezzel a bírósági ítéletet

A Hivatal fellebbezésében kifejtette, hogy „(…) a további jogsértéstől való eltiltásra kötelezés iránti felperesi igény súlyosan megalapozatlan. A Facebook megjelenések közzétételével ugyanis a felperes által konkrétan peresített magatartás befejeződött, s a felperes semmilyen módon nem igazolta, hogy az általa jogsértőnek tartott magatartás ismételt tanúsítására vonatkozó veszély valóban fennállna.” A Hivatal ismét tanúbizonyságot tett az objektív valósággal, tényekkel és bizonyítással folytatott kitartó küzdelméről. Ugyanis a perben sérelmezett videó közzétételét követően 2024. november 12-én megjelenített, emlékezetes videójában – amelyben a Hivatal nem jogász elnöke kategorikusan megállapította, hogy a hivatala által közöltek az Átlátszó vitatása ellenére tények – a perben kifogásolt tényállításokat egész egyszerűen megismételte, és a videót már a keresetlevelünkkel a bíróság rendelkezésére bocsátottuk.

Sőt, a Hivatal jogsértés megismétlésének veszélyét vitató állítása már csak annak fényében is komolytalan, mondhatni komikus, hogy konkrétan az Átlátszó pernyertességét kimondó ítélet kihirdetésének napján a Hivatal a következő közleményt tette közzé Facebook-oldalán:

„[a]z Átlátszó működése sérti a jó hírnevét

A Fővárosi Törvényszék első fokon megállapította, hogy az Átlátszó jó hírnevére káros, hogy a nyilvánosság előtt is kiderült: hírszerzési és dezinformációs tevékenységet folytatnak, és külföldről finanszírozzák őket. A helyzet azonban az, hogy ezek tények. Nem a Hivatal, hanem maga az Átlátszó sérti a hírnevét azzal, ahogy működik.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal fenntartja minden, a honlapján közzétett jelentése alapján korábban tett megállapítását. A vizsgálati jelentésből világosan kiderül, hogy az Átlátszó egy külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezet, amely sajtóterméknek álcázza magát. Finanszírozása döntő része külföldről, ezen belül legnagyobb mértékben a Soros Györgyhöz köthető pénzosztó szervezetektől érkezik.

Az Átlátszó szisztematikusan visszaél a közérdekű adatokkal. Több mint 9000 dokumentumot töltött fel a hálózat amerikai központjának szerverére, és ezzel lehetőséget ad külföldi befolyásolási kísérleteknek. Rendszeresen részt vesz uniós koncepciós eljárások megalapozásában, melyek célja Magyarország mozgásterének csökkentése, az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolása.

Az Átlátszó külföldről finanszírozott tevékenysége sérti Magyarország érdekeit, és veszélyezteti nemzeti szuverenitásunkat.”.

A ló meghal, a Hivatal évi 6 milliárd 902 millió forintból pedig pusztán véleményt nyilvánít (amely közléseire a peren kívül következetesen tényként hivatkozik, de a Hivatal ismeretelméleti nihilizmusa ezen fokán mindez talán mellékes is).

A másodfokú bíróság a Hivatal fellebbezését tárgyaláson bírálja el 2026. évi április hó 30. napján 9:00 órakor, a Fővárosi Ítélőtábla fszt. II. Tárgyalótermében. Címlapfotó: A Fővárosi Bíróság 2025. december 4-én hirdetett ítéletet az ügyben.